Egyszerű kerek párna

EGYSZERŰ – KEREK  PÁRNA

reantik

A páromnak nyár elején volt egy wakeboard-balesete, ami miatt nagyon sokáig fájt a lába, és akkoriban szokott rá arra, hogy alvás közben párnán van a lába. 
Nekem pedig van két, nagyon szeretem, fodros szélű fehér lenvászon párnácskám (a fotón hátul oldalt láthatóak) amelyek egy éjszaka után elég megviselten néztek ki a fenti ok miatt. Ezért felajánlottam a férjemnek – a békesség kedvéért és a kényelem érdekében – egy kerek párnát. Csak sajnos huzat nem volt rajta. Ezt ma pótoltam. 
Elővettem a hozzávalókat és amíg Domos olvasott, addig én alkottam, Miyu pedig segített.

Kiszabtam egy kerek körlapot, no meg két félkört, vagyis a félkörnél egy kicsit hosszabbat, mert az átmérővel megegyező szélességben ráhagytam az anyagra. Ez egyrészt a varráshoz kellett, másrészt pedig, azért, hogy a két rész hátul jól fedje majd egymást.

A két hátsó darabot eltisztáztam, majd szélesen letűztem.

Gombostűkkel rögzítettem a rétegeket egymáshoz, majd összevarrtam. A varrásba illesztettem a kis reantik “fülecskét”.

Ha kifordítom, akkor majd jobban fog ám kinézni 🙂

A profiktól lestem el, hogy ha íves darabokat varrnak, akkor mindig “kicsipkednek” az anyagból egy-egy pici darabot, mert így a kifordítás után szebb lesz.

Elővettem a kiválasztott, természetesen tükörképként kinyomtatott szöveget amit áttranszferáltam a párna elejére. (Pentart transfer folyadékot használtam.)

Vasalóval fixáltam a mintát, a hátuljára a biztonság kedvéért a két rész közé tépőzárat varrtam, mert a gombokon nem túl kényelmes aludni, szerintem legalábbis 🙂

“Élvezd az  apró örömöket”, mert ez igazán semmiség, és az a fontos, hogy jól tudjon pihenni a kedvesem.

Az én oldalamon csajos kerek párna, középen csipkével, toile mintás anyagból – azt is én varrtam ám – a másik oldalon pedig az egyszerű, reantikos,  pasis párna antik kézzel szövött lenvászonból.
Jó pihenést 🙂

reantik

Csatos tárca

CSATOS   TÁRCA


reantik


A minap került a kezembe ez a bogyós-csatos fém tárcakeret, amit még valamikor a télen vettem, hogy majd kipróbálom, ha a Jézuska meghozza a varrógépemet. És akkor jól el tis tettem, de most megtaláltam 🙂

A táskához használt anyag maradékából készült, de ebben az esetben nem a pepita bélésanyagra hímeztem és logóztam, hanem magára a fő anyagra. 

Miután készen volt, rávasaltam a közbélést a vászonra, a bélésre most nem tettem, mert úgy már túl merev lett volna, és ez esetben különben is egy tenyérnyi nagyságú tárcáról beszélünk. A szabásmintát a fabtextil oldaláról lestem, és a szabás után varrogattam, illesztgettem,

mindaddig, amíg egy ilyen kis tasak lett a végeredmény.
Az antikolt rézszínű csatos keret a kislánykoromat idézi – na elárultam, hogy már nem is vagyok olyan fiatalka – és tökéletesen passzol a natúr kézi szőtteshez. A fehér rózsa és a cirkalmas logó pedig nem hiányozhatnak. 

A keret felvarrása tényleg nem volt 10 perces mutatvány (ezt írták is) de azt hiszem elsőre egész jól sikerült. 

A sok-sok kiegészítőm és fityegőm között van több cica is, ide is kívánkozott egy nyújtózkodós változat, Blogcica tiszteletére.  


A nektarinok jól érzékeltetik a méretet, és itt kivillan a kockás bélés is.







Próbáld ki te is, jó móka egy ilyet varrogatni, ha pedig szeretnél egy ehhez hasonlót keress bátran :)

rea

Táska reantik

TÁSKA

reantik módra

Nem is tudom, hogy van-e olyan nő aki ne szeretné a táskákat. Sajnos nekem legtöbbször valami olyasmi tetszik amit nem lehet hazánkban kapni, vagy pedig nagyon drága. Így gondoltam egyet és megalkottam azt amilyet szerettem volna. Igazi kézzel szőtt lenvászon, a kedvenc pepita mintámmal a bélésén és strapabíró valódi bőr pánttal. No és azzal a kis csavarral amitől reantik-os is lett.
Először az egyedi táska még egyedibb belső zsebének a mintája készült el. A drappos-barnás kockás anyagból természetesen.

A zsebet szépen el kellett tisztázni és a közbélésre vasalva lett tartása is, mint a bélésnek magának.

Majd bevarrtam a zsebet a helyére.

Elkészítettem a külső réteget is, ezt a trükkös megoldást sokan alkalmazzák a sarkoknál, mert így nem egy lapos szatyor lesz a végeredmény.

Összeállítás  előtt a két réteg. Nagyon szeretem a színeket, a mintákat és az egészet együtt!

A varrógépem nem bírna el ezzel a vastag bőrrel, de nem is lett volna rá szükség, mert egy extrán különleges technikát szerettem volna alkalmazni a táska fülének rögzítésekor. Így csak a lyukasztót hívtam segítségül, de előtte egy kis sablont készítettem, hogy minden pánton egyformán helyezkedjenek el a tökéletes lyukacskák.

Mivel a táska belsejében van már egy fehér rózsa, kívülre csak ez az egyszerű díszítés kívánkozott csak nekem. Egy – akarom mondani összesen négy – rózsabimbó tartja a pántot, melyek selyemszalagból lettek varrva.

Egy-egy oldalon csak ennyi a dísz. Keep life simple!

reantikos “márkajelzés” is megbújik az oldalvarrásban 🙂





Ha kedvet kaptál hozzá próbálkozz, ha szeretnél igazi reantik táskát, akkor vedd fel velem a kapcsolatot 🙂

méretei: 33 cm széles, 37 cm magas és 10 cm a szélessége

rea