Időutazás hőlégballonnal

Két projekt egyszerre

Többször előfordul – az igazat megvallva, szinte mindig – hogy még valamit nem fejeztem be, de már új dologba kezdek. Ez azért is van mert bizony egyes reantikok alkotása-alakítása közben várnom kell száradásokra vagy valami apróságra, amit kigondoltam hozzá, de még hiányzik. Sőt halkan megsúgom, olyan is van, hogy a rendszerezéses igyekezetem ellenére sem tudom, éppenn hová tettem azt a valami kisbigyót ami kellene, így a lakás felforgatása helyett belekezdek valami másba, majd csak utamba akad egyszer, aztán befejeződik minden, szépen lassan.

A papírmachéval is így voltam, tudtam, hogy van még itthon egy kis vödörnyi vizibomba, ami méretben pont jó lenne az én kis léghajómhoz, de mivel ezekkel csak nyáron szórakoznak a pasijaim, úgy eltettem, hogy csak no. De megtaláltam, és végre ismét tépkedhettem az antik gótbetűs könyvem lapjait. Ismételten megjegyzem, menthetetlen példányról van szó, ami hiányosan, darabokban, rozsda és egyéb foltosan került hozzám. De úgy vélem méltó alapanyag az én kis dolgaim kivitelezéséhez. Szeretem minden betűjét, a szép érett, besárgult színét, a foltjait, úgy ahogy vannak, és hiszem, hogy sokkal jobb így megmenteni, mintha valahol vmi pincében dohosodna.

Szóval a kis vizibomba felfújva olyan mint a lufi, és ez szolgált alapként. Antik modge-podge-al rétegeket ecseteltem a lufi felületére a kis fecnikből, konkrétan 6 réteg papír van rajta, minden réteg fedésben, és a rétegek között hagytam egy napot száradni az egészet. Amikor készen volt, picit áttöröltem taupe színű waxos ronggyal és 6 dupla szál vékony spárgából csomózással kialakítottam a ballon körüli hálót, miközben a konyhaszekrény felső elemének a fogantyúján lógott az egész. Így könnyedén körbe tudtam forgatni, és ahol kellett, egy pötty ragasztóval segítettem a rögzítést.

      

A kis utazókosárnak vágtam egy lekerekített négyzetes kartonlapot, majd vastagabb spárgával, spirálisan haladva körberagasztottam az egészet. Antik lenvászonból ragasztottam, kötözgettem kis homokzsákocskákat minden tartókötélhez a kosár külső oldalára. A ballon tartózsinórjait a kosár belsejében vezettem ki a kosár aljára, ahol csomóra kötöttem és bojtszerűen lógni hagytam. Tudom, hogy az igaziaknak nincs ilyenjük, de ez az én kicsi alkotásom, és nekem így tetszik, amúgy is dekoráció.

      

A ballonra kis spárgamasnikat ragasztottam körben, és került rá néhány az igazi szárított rózsáimból, kiegészítve aprócska selyemlevelekkel. Ellensúlyként az utazókosárra is kívánkozott egy pici díszítés. Spárgán kívül direkt semmi más szalagot nem akartam hozzá használni, mert annak a puritánsága, és rusztikussága remekül illik az antik könyvlapokhoz, és egyúttal nem viszi el a túl porcukrosan csajos irányba sem az egész alkotás összképét. Többféle dekoráció kavargott a fejemben, de végül a rózsás mellett döntöttem, pont azért, mert nem a megszokott párosítás a rózsa a léghajóval.

A varrógépfiókban röpködő hőlégballonomnál mutatott módszer jó kis megoldás a tálalásához, de most nekem ez mindenképpen a fehér fal elé kívánkozott, és került mellé egy kis kép is, aminek az elkészítése nagyon egyszerű. A pinteresten kerestem egy nekem tettsző rajzot, amit kinyomtattam, majd egy egész könyvlapra transzferáltam. (Direktben lehet a könyvlapra is nyomtatni, de én szeretem, ha nem látszik minden vonal tökéletesen, ezért a transzfert választottam.) Elővettem az akvarellceruzáimat, kiszíneztem és ecsettel elmostam a színeket. Egy sima fehér, ovális képkeretről (ez egy évekkel ezelőtt möbelix-ben vásárolt darab) leoperáltam a fehér szalagokat, majd pocsolya és milk árnyalatú krétafestékkel festettem, koptattam, waxoltam. Végül beletettem a kis művet, szalagot tettem rá, és a hőlégballon mellé biggyesztettem.

      

Ha tetszettek, és szeretnél hasonlóan egyedi alkotásokkal találkozni, csatlakozz a facebook oldalam követőihez, ha pedig kedvet kaptál hozzá, készítsd el a saját kis alkotásaidat és mutasd meg.

Örülök, hogy velem tartottál!

 

 

Fald fel a szivárványt !

Szülinapi szivárványtorta – ahogy én készítem

 

Sok más anyukához hasonlóan én is szeretem magam sütni a gyerkőc szülinapi tortáját. Idén szivárványtortát szeretett volna. Nagyon nem voltam megijedve, mert évekkel ezelőtt már összehoztam egyet. Ráadásul több alkalommal sütöttem már szivárvány muffint is az alapreceptet felhasználva. De azért volt bennem egy kis félsz. Mert pl. pont akkor nem jön majd fel olyan szépen a tészta amikor kell, stb. Szerencsére nem így történt! És mivel ez most csak egy szűk körű, családi tortázás volt, maradt bőven. Most egy kisebb szelet elmajszolása után írom ezt a bejegyzést.

De akkor kezdjük is az előkészületekkel: hetekkel ezelőtt felmértem hogy mi van itthon a hőn áhított csemegéhez, és ami hiányzott, azt apránként beszereztem a szuper jó kis helyekről. A kék szórócukor adott volt egy spongyabobos szórócukor készletből, a lufi és angry birds gyertyákat, a mini habcsókokat és a wilton élelmiszerszinezéket kellett csak beszereznem. Nem vagyok cukrász, és talán sokaknak első ránézésre bonyolultnak tűnik ez a torta, de korántsem az! Azt viszont nem tagadom, hogy időigényes. De melyik torta nem az? Ennek a tortának a titka, hogy a tésztájához csak a tojásfehérjét kell felhasználni, mert úgy érvényesülnek a színezékek szép színei.

A hozzávalókat cup-ban adták meg az eredeti receptben is. Én töbször használom ezt a mértékrendszert ha sütit sütök, most is azt használtam. Az erdeti receptben megadott mennyiségeken viszont a tapasztalataim alapján változtattam. Az itt leírt az én verzióm – mert az eredetiben pl. tömérdek cukor és vaj volt.  (A neten van fenn mindenféle átváltási táblázat, ha valaki grammban kíváncsi a mennyiségekre.)

Íme a tészta hozzávalóinak listája: 3 cup liszt, 2 káváskanál sütőpor, csipet só, 1 cup vaj, 1,5 cup cukor, 1 vaniliarúd kikapart belseje  (vagy vanilia aroma), 5 nagy tojásfehérje, 1 és negyed cup tej és élelmiszerszínezék

Egy edényben elkevertem a lisztet, a sütőport és a sót, a robotgép edényében a cukrot és a vajat simára dolgoztam, hozzáadtam a tojásfehérjét, a vaníliát és tovább kevertem. Végül felváltva adagoltam bele a lisztes keveréket és a tejet. A piskóta sűrűségű masszát 5 külön edénykében egyenlő részre mértem, és beszíneztem a színezékkel. Papírral kibélelt formában sütöttem meg (annak amit használtam 20 cm az átmérője). Mivel nincs cukrászsütőm, ráadásul egyetlen ekkora méretű formám van, ez házilag csak a rétegek egymás utáni sütögetésével oldható meg. Többféle élelmiszerszínezéket lehet már kapni, és én nem próbáltam minden gyátmányt, de azok közül amelyeket igen, nálam a wilton lett a nyerő, mert: kevés kell belőle, nincs mellékíze, a szép telt szín még sütés után is megmarad. Így természetes volt,hogy most is ezt használtam: christmas red, orange, golden yellow, leaf green és royal blue színeket.

Sütés után alaposan kihűtöttem a szép színes tortalapokat, majd következhetett a krém elkészítése. Ehhez: 5 tojásfehérjét, 1 cup cukrot, 1 cup vajat és vaniliaaromát használtam fel. A cukrot a  tojásfehérjében – gőz fölött – olvadásig kavartam, majd a robotgép táljában közepes fokozaton addig kevertettem, amíg kihűlt, ekkor hozzáadtam a kis darabokra vágott vajat és az aromát.

A tortalapokat picit egyengettem, hogy a krém a piskótarétegek között minél egyenletesebb legyen majd a szeleteléskor, de ez ugye igazából csak esztétika, az ízélményen semmit nem befolyásol.

 

A krémmel betöltött és bevont tortát a kék dekorcukorral megszórtam, mini habcsókokkal raktam körbe, és kék csillagokkal dekoráltam a tetejét. Több díszt már nem akartam rá tenni, mert a felhasznált gyertyák önmagukban is elég dekoratívak. Így el is készült ez az egyszerű torta – szerintem legalábbis az – és kezdődhetett az éneklés, a gyertyafújás és a kívánás, no meg a főpróba kóstoló. Szeletelve pedig ilyen látványos.

Ha tetszett a bejegyzés, gyere és nézz be a facebook oldalamra is, vagy kövess az instagramon, ha pedig feliratkozol a hírlevélre, az elsők között értesülhetsz a reantik oldalon közzétett újdonságokról.

 

 

 

Fehér

FEHÉR  


Alapvetően mindig az egyszerű dolgokat kedveltem, de mivel majdnem “mindenevő” vagyok a lakberendezésben stílusok terén, nehéz olyat mutatni amiben ne látnék fantáziát. Talán azért is sikerül az ügyfeleimmel jól együtt működni, akik abban kérnek segítséget tőlem, hogy együtt alakítsuk ki az otthonukat. Jó pár évvel ezelőtt került a kezembe egy francia lakberendezési magazin, és azt lapozgatva bukkantam egy otthonra, amely azonnal és úgy ahogy volt megtetszett. Szinte teljesen a magaménak éreztem. Az alapok egyszerűek voltak és sokféle stílusú bútort felhasználtak a berendezéséhez, de mégsem az összevisszaság uralkodott, hanem a harmónia és az otthonosság, keveredve valamiféle ódonság bájával. Ami az egészet azzá tette amit sugárzott felém, az a FEHÉR szín volt. Nem ez volt az első eset, hogy a fehér harmóniát csempészett az életembe, hiszen ez a férjem vezeték neve is :o) Így én hatványozottan szerethetem, jogosan is a FEHÉR-et, így tiszta nagybetűvel.
És most, hogy látható is legyen az a rajongás amiről már pár bejegyzésben említést tettem, következzenek a képek, a hangulatok, amelyek engem annyira megragadtak, hogy több éve tartanak, és amely arra késztet, hogy idén nyáron én, sk. varázsoljak egy olyan berendezést a meglévő bútorainkból, kiegészítve majd a REA-s tárgyakkal, amelyektől az egész olyan lesz amilyen én vagyok. Régóta motoszkál már bennem ennek a megvalósítása, amely tavaly el is kezdődött, hiszen az összes kerti bútort, virágládát, kosarat nem kevés ecsetvonással sikerült átváltoztatnom. Azért nem szűnt meg a természetes anyagok szépsége iránti vágyam sem, és egy csupa fehér enteriőrben nem is érezném jól magam, és az a képeken is látható, hogy mennyire lehet fehér nálam valami, hiszen megannyi árnyalata van ennek a színnek is. A képek szerintem most magukért beszélnek. Semmi hozzáfűznivalóm nincs.
                                                                                   

fotók: pinterest

Hívogassuk elő a tavaszt

HÍVOGASSUK  ELŐ  A  TAVASZT!



Úton útfélen panaszkodik mindenki, hogy elege van már ebből a télből! Nem tudom mennyire igaz, de ha nagyon akarunk valamit az előbb-utóbb sikerülni fog. Mit szóltok hozzá, ha előcsalogatjuk a tavaszt? Az első napsugarak pedig szép szivárványokat varázsolhatnak nekünk! Azt hiszem ez egy picit naivan hangzik, de ha ez nem működik akkor még mindig készíthetünk mi magunknak szivárványt úgy ahogy tehetjük, ha másért nem, hát csak azért, hogy a színek hatására máris jobb kedvünk lehessen! 
Ki tart velem? Persze most is főként lakberendezőként szemléltem a dolgokat, bár közben elkalandozott a figyelmem.

Egy ilyen vidám gumicsizmában akármilyen esős, latyakos idő ellenére vidáman tapicskolhatsz a pocsolyákban.
Elő a gyerkőc aszfalt krétáival és rajzolj egy szivárványt, ne csodáld, ha a kutyus is hemperegni akar majd benne, hisz ők is várják már a szép időt.
Ez ugyan tartósabb mint az igaziak, de jó pár évre biztosíthatod magad a látványról.
Ha nem akarsz házat festeni – főleg ilyen hűvös időben – akkor készíts egy jópofa, papír szélforgós koszorút. (jó jó, tudom, hogy a nyár még messzebb van). 

Egy ilyen vidáman színes előtérbe hazatérve máris jobb kedvre derülhetsz.
A lépcsőt is lefestheted ám! Igaz itt nem a szivárvány szerint következnek a színek egymás után, de sebaj, a hatás szinte ugyanaz.
Tegyél az ablakra vidám, színes függönyöket! Minél többet, annál jobb – és szebb lesz a végeredmény.
Papírtányér és színes papírszalagok segítségével pedig egy délutáni kézműveskedés témája is megoldott. A gyerkőcök imádni fogják!

Pár szál fehér margaréta, illatos frézia vagy szegfű (minél tartósabb virágot válassz), egyszerű üvegpoharak, egy aprócska csepp ételszínezék a vízbe és máris megalkottad a saját, dekoratív szivárványodat. Ha az ablakba vagy olyan helyre teszed, ahol a nap rásüt, még csodásabb látványban lesz részed.
A fürdőszobát is feldobhatod egy ilyen zuhanyfüggönnyel,

de ha csak a törcsiket rendezed a szivárvány színei szerint, és egy szép kosárban, faládikában pakolod, sokkal vidámabb lesz egy ilyen, általában ablak nélküli helyiség.

A hálószoba se maradjon ki! Ha nem  is ezt a nyelvnyújtogatós – hagyjál még alszom – ágyneműt, de a fejtámlát könnyedén megvalósíthatod (pl. festéssel, kartonból vagy textilből).

Egy ilyen felhőpárnás, szivárvány könyvespolcos olvasókuckót azért már nem lesz olyan egyszerű összehozni. Ismersz olyan gyerkőcöt aki ne örülne neki?

Fekete karton, és színes selyem- vagy pausz papír., no meg olló és ragasztó. Nálam ez díjnyertes ötlet!
Sokan nem szeretik, mert nehezebb eligazodni ha keresnek valamit, de mi van, ha színek szerint rendszerezed a könyvespolcot? Csak egy ötlet!
Kifeszített fonalszálak látványos elhelyezése. Egy sima, üres, mélyebb képkeretbe pl. készülhet valami hasonló műalkotás az otthonod falára.
Túl sokat nem akarsz variálni? Akkor irány a virágbolt vagy a piac és szerezz be pár szál szép virágot és helyezd el őket hasonló módon.
Húsvét után sok-sok tojástartó kiürült, így készíthetsz belőlük egy ilyen vendég- és persze tavaszváró koszorút is. Jó munkát!

Ha neked már elég sok szivárványod van, küldj belőle másoknak is!
Vagy rendezhetsz partit, és dekorálhatod erre az alkalomra a kéglit. 

Lehet az evőeszköz is színes,

sőt a kaja is. Sok-sok gyümölcs és zöldség szép színes,  amelyekből remekül megvalósíthatóak a különféle fogások.
Ne felejtsd a sorrendet:
Vörösnarancssárgazöldkékibolya

Süthetsz sütiket, kekszeket vagy muffinokat, esetleg próbálkozz meg a macaronnal :o) 

Készíthetsz pudingot is.

vagy palacsintát. Nyam-nyam-nyam.

Az égboltról hamarosan eltűnnek a felhők!





De ha nem tudod kivárni, utazz el pl. e helyek valamelyikére az Olasz Rivierán: 
Manarola, Riomaggiore (bár mindkettőt megnézheted, közel vannak egymáshoz.)
Esetleg a Velencéhez közeli Buranoba (Olaszország) ahol szintén színpompás házikók vidítják fel az oda utazókat.
És ha már arra jártok, a finom olasz pizzákat és borokat se hagyjátok ki, azoknak is szép színeik vannak, többek között.
fotók: