“Tollpihés” koszorú

Így is lehet

Ugyan valóban tollpihék vannak ezen a koszorún, de igazából mégsem. Madártoll alakú saját készítésű papírdarabkákat rögzítettem a kecses koszorúalapra. Segítségül hívtam a sokak által nagyra becsült vágógépet, de igazából anélkül is megvalósítható, csak kicsit tovább tartana.

 

Mindenképpen régies hatású papírt szerettem volna használni, de igazából bármilyen megfelel a célnak, izlésünktől függően. Nekem most ez a besárgult hatású újságpapírszerű csomagolópapír tetszett, így abból vagdostam ki a sizzix segítségével a különféle formájú és nagyságú tollpihéket. Azt szerettem volna, ha elég összevissza minták jönnek ki, így nem sokat variáltam az illesztgetéssel. Minden formából páros számút készítettem, ugyanis a kivitelezés szempontjából egy-egy elem két félből áll, amelyeket a következőképpen alkottam meg:

 

ragasztózás,                                     vékony drót beillesztése,

és végül egy másik darab ráillesztése és összenyomkodása, hogy jól összefogja a ragasztó.

 Így néz ki egy elem, majdnem készen.

Ugyan elég egyszerű koszorút szerettem volna, minden más egyéb dekor nélkül, de még egy pici plussz kellett rá, amit a bélyegzőpárnáim segítségével oldottam meg. Kiválasztottam a megfelelő színeket, és óvatosan maszatoló mozdulatokkal, a kis tollak szélét, valamint a közepén végighúzódó drótot kissé koszosítottam.

 

 Többféle színt is használtam ehhez a művelethez.

Sőt segítségem is akadt (ismét).

 

Majd az elkészült darabokat a vékony drótok segítségével rögzítettem az alapra, és itt-ott gyűrögettem a formákon, hiszen a drót miatt a kívánt pózba állíthatóak.

Bármilyen más formával meg lehet próbálkozni, nálam még több ilyen fog készülni abban biztos vagyok. És ez az a fajta dekoráció, amit szinte minden évszakban kitehetünk, mert simán illenek hozzá a karácsonyi kiegészítők, de pl. majd a húsvéti tojások is.

Hamarosan itt az első adventi gyertya gyújtás napja, és sokan már lázasan vagy éppen ráérősebben készülődnek az ünnepi dekorációkkal. Nálam ez is annak egy része lesz, de szeretek olyan dolgokat is készíteni, amit majd nem kell Vízkereszt után elcsomagolni ismét a dobozok, és a szekrények mélyére.

Ha tetszett az ötlet, és szívesen látnál hasonlóakat, hasonló stílusban a karácsonyi készülődés alkalmával, akkor kövesd a facebook oldalamat itt találod, ahol sok ötletes, olcsó és egyszerűen elkészíthető dekorációt készíthettek majd velem az ünnepváráshoz.

Szép napot!

 

 

 

 

Virágkötészet – gyakorlat reantikkal

Az én “csipkebogyóbokrom”

Az ősz tobzódik a tobozokban, bogyókban, gesztenyékben, ágacskákban és mindenféle színes falevelekben. Ezekből pedig – szinte ingyen – nagyon hangulatos és időszerű dekorációkat készíthetünk. Az én kiskamaszom már jócskán túl van a gesztenyemarci korszakon, ellenben én hamarosan második gyerekkoromat élem 🙂 és szívesen megállok itt-ott, hogy úton-útfélen összeszedjek mindenfélét, amiben fantáziát látok. Tavaly már készítettem egy kb. kéttenyérnyi méretű koszorúcskát csipkebogyóból, ez volt az:

ugyanis mindig csak halogattam a bogyók begyűjtését. Addig-addig, mire túl késő lett, és a tömérdek csúnyácska csipkebogyó között csak nagyon nehezen sikerült egy kis halomnyit  zsákmányolnom.

Idén viszont szemfülesebb voltam. Ráadásul új lelőhelyeket is feltérképeztem a környéken így hét elején – a metszőollóval felfegyverkezve – elindultam gyűjtögetni. A környező utcákban voltak a kiszemelt vadászterületek, ahol szép hosszú indákat is találtam. Ezekből pillanatok alatt remek kis koszorúalapot tekertem.

  

Ja persze könnyű nekem ilyen szuper kis kreatív asszisztenssel. Ugye?

Megtisztogattam a bogyókat, mivel a gyűjtés napján nem volt időm a koszorút elkészíteni, a levelek már kezdtek száradni – de sebaj, a bogyó volt a cél. Vékony virágdróttal elkezdtem a kis csokrokba szedett csipkebogyós ágacskákat az alaphoz rögzíteni.

  

A következő adaggal az előzőek szárait takarva haladtam tovább az alapon. Ekkor jött a kopp, mert elfogyott  a hatalmas készletnek tűnő bogyóhalom. Így másnap amikor elindultam a bogárkámmal, a metszőolló ismét ott lapult a táskámban. Szerencsére, mert egy útlezárás miatti kerülőút szélén csodaszép csipkebogyókra találtam. Hörcsög módra próbáltam minél többet összegyűjteni, no nem a pofazacskómba, csak egy papírzacsiba, és hazaérve szinte első dolgom volt befejezni az előző este elkezdett koszorút.

  

Eredetileg mahónia-leveleket akartam a bogyók közé tűzni, de szerencsére szép borostyán-indákat is találtam. Így változott a terv, mert a borostyánnal tekertem körbe a kész koszorút. Még nyáron találtam ezeket a kis fatáblákat, az egyikre krétával köszöntést írtam, és egy darabka spárgával felmasniztam a koszorúra.

  

Ami a legjobb az egészben, hogy szinte semmibe sem került ez az egész, mert a koszorúalaphoz valót, a csipkebogyókat és a borostyán indákat, az utcán gyűjtöttem. Tévedés ne essék, nem a parkok vagy mások szépen ápolt készletét dézsmáltam meg, hanem onnan szedtem le, ahol senkinek nem hiányzik: az indák pl. egy elhanyagolt telek magas kerítése mentén futottak felfelé kapaszkodva. Vidéken élők talán előnyben vannak, mert ott könnyebb ilyeneket gyűjtögetni, de én pl. a XI. kerületben mászkáltam kicsit, és még itt sem lehetetlen ezt véghezvinni, csak nyitott szemmel kell járni.

A maradék c vitamin bombákból egy másik koszorút is kötöttem. A második adag gyűjtésnek nagyon szép egészséges levelei voltak, így azzal együtt kerültek a kis ágvégek az alapra.

Sokféle bogyós ág van ilyenkor, és csodákat lehet alkotni belőlük, és valljuk be, nem terheli a pánztárcánkat sem. Cserébe pedig csodálatos ajtódísz fogadhat bennünket hazaérkezéskor, vagy akár ajándékba is adhatóak ezeket.

Bátran kezdj hozzá, kirándulás közben a legjobb gyűjtögetni, hazaérve pedig készíts valami szépet és mutasd meg!

Köszönöm, hogy velem tartottál! Örömteli alkotást kívánok!

 

Itt van az ősz

 

ITT   VAN   AZ   ŐSZ,   ITT   VAN   ÚJRA

 

Néha-néha el kell pakolásznom a “vackaim” között, és a legutóbb amikor feltúrtam mindent mert kerestem valamit, akkor rácsodálkoztam ezekre a hungarocell tojásokra, mert nem is emlékeztem rá, hogy vannak ilyenek nekem. És ha már előkerültek, akkor nem pakoltam vissza, mert láttam a neten egy nagyon jópofa dolgot és ki is próbáltam.

 

Drótra tűztem a darabokat, majd lefestettem egy sötétebb barnás árnyalattal, azonban a szélesebb végét csupaszon hagytam, mert 1: nem pocsékolom a festéket, 2: az úgy is takarva lesz.

 

Miután megszáradt a sötétbarna, rákentem egy világosabb barnás árnyalatú festéket és azt is száradni hagytam.

 

Száradás után picit lekoptattam a festékből itt-ott, és sötét waxot kentem a felületre.

 

A tojásformák szélesebb végébe egy-egy ágdarabot ragasztottam. Miután jól eltűntettem valahová a maradék spárgagombolyagot – egyszerűen nem tudom hol lehet – mást kellett kitalálnom, hogy a makkocskák kis süvege miből legyen.
Nézegettem hozzá a csipkét, farkasfogat is, de egyik sem volt az igazi, azonban a próbán a kis pompomos zsinór jó választásnak bizonyult.

 

A zsinórt egyszerűen rátekertem és ráragasztottam a tojásformákra, a szár felőli oldara.
Nem, nem birkák lettek, pedig majdnem úgy néznek ki, ugye?

 

 

És hogy ne barikáknak nézzenek ki, hanem őszi termésnek, egy rongydarabbal óvatosan sötét waxot maszatoltam rá.
(De ez a módszer ezek szerint alkalmas lesz majd húsvétra is. )
Köszönöm, hogy velem tartottál!
Rea

 

Őszi dekor természetes anyagból

Őszi dekoráció természetes anyagokból, csak egy kicsit másképp


A neten találtam a minap ezt a fotó, és megragadott az egyszerűsége. A kis fehér tökök nagyon tetszettek, de hiába néztem a zöldségeseknél, még csak hasonlót sem találtam.  
Mivel a gombákhoz szerettem volna még valami saját készítésűt, így kigondoltam, hogy próbálok hasonlót készíteni. Régebben már varrtam kerek tűpárnát, igaz az piros-fehér pepita volt, de a végeredmény kicsit tökforma lett, és próba szerencse nekiálltam az elsőnek. És amikor készen lett, nagy volt az öröm. Ha a gyerkőc nem aludt volna már, akkor talán hangosan ujjongok és ugrálok is örömömben, így csak csendben örülve még két tököcskét bütyköltem. Jó hamar készen van, és nem is kell hozzá sokat varrni, és szerintem bármilyen anyagból megvarrható. 

Most ugyan nem főzelék készül, de a hozzávalók:
– egy tetszőleges darabka anyag, ez attól függ, hogy mekkora tököt szeretnél varrni
– tű, cérna, erős spárga vagy valamilyen vastagabb fonal és hozzá ún. zsákvarrótű, 
– olló
– ragasztó 
– régi tökszár ha ez nincs egy darabka faág is remekül megteszi
– műszálas tömőanyag, vagy vatta

Első lépésként az anyagot kettéhajtva és összegombostűzve – hogy ne csússzon el egymástól – kiszabtam két kerek körlapot (én kb 10-12 cm átmérőjű tököket varrtam, a varrásráhagyást ne felejtsétek el, ez kb. fél cm, de ha becsúszik ez a baki, akkor legfeljebb kisebb lesz a tököcske 🙂
Akár kézzel, akár géppel, apró öltésekkel körbevarrtam, de hagytam kb. 3-4 cm nyílást a kifordításra és a tömésre. Itt most fontos, hogy szabályos kerek legyen, nem úgy mint a gombánál.

A varrás elkészült, majd óvatosan kifordítottam, és jó alaposan kitömtem.

A nyílást láthatatlan öltésekkel bevarrtam és közben ügyeltem arra, hogy tartsam a körívet.

Amikor ez megvolt, kijelöltem a középpontot, és egy jó hosszú spárgát befűztem a jó nagy tűbe,  középről kiindulva áttekertem a tök oldalát, majd újra ugyanabba a pontba öltöttem vissza. 

Következőleg ezzel szemközt megismételtem az öltést.
És az első kettő után még négyszer, egyenletesen elosztva, miközben próbáltam a spárgát megfelelően szorosra húzni, és minden oldalon egyformán megfeszíteni. Lehet több cikkre is osztani, ízlése válogatja. A végén elcsomóztam és a maradékot a tökön hagytam. Ebből lesznek majd a kunkori kacsok.

Tavaly előrelátóan levágtam a kidobásra ítélt dísztökök szárát, amit eltettem – és ami fontos, hogy most meg is találtam 🙂 – így abból lettek a tökszárak, amit ragasztópisztollyal rögzítettem a helyére. Ha nincs tökszár, akkor egy ágdarabka is megteszi, azzal is jól mutat! 

A kacsokkal volt a legnehezebb dolgom. Először evőpálcikára tekertem, majd hajlakkal próbáltam fixálni, de ez a rusztikus vastag spárga csak nem akarta az igazat. Az a kunkori, ami a fotón van, messze nem volt nekem elég jó. Így új módszerhez kellett folyamodnom.

És a bevált recept a következő: tök betekerve fóliába így biztosan nem lesz se foltos se ragacsos, majd a spárgákat átitattam decoupage lakkal, és feltekertem őket egyenként egy kis darabka ágra, és hagytam megszáradni. (türelmetlen is voltam ám, meg kíváncsi is a végeredményre, így hajszárítóval rásegítettem a száradásra).
Ilyen kis kunkorik lettek,és jó erősen tartanak a lakknak hála.

Blogcica addig amíg én a kacsokkal maceráltam, egy egészen érdekes alvási pózt fedezett fel magának a kanapé oldalán. Úgy feküdt, mint a szavannabéli nagymacska rokonok, a fán elnyúlva, “lógalába” lustán. Itt látszódnak a csini csíkjai is.
A végeredmény a tökéletesen kunkori kacsokkal, tálalóba rendezve a gyerkőccel gyűjtött vadgesztenyékkel, gombákkal, és a csöppnyi élénk színfoltot adó csipkebogyókkal együtt. 
Minden a természet ajándéka, mivel a tökök is lenvászonból és gyapjúból készültek, akárcsak a gombák.
Ugye nem kell hozzá nagy varrótudomány, de még igazából varrógép sem, mert nagyon keveset kell hozzá varrni, és a végeredmény egy csinos dundi tök, vagy akár több is, mert tényleg nem tart sokáig az elkészítése.
Bátran kezdj hozzá!
Rea

Gombák és nem bolondok

  


GOMBÁK   –   DE   NEM   BOLONDOK 🙂

Szerettem volna valami saját készítésű őszi dekorációt a lakásba, de tökből mindig igazit faragunk Domossal, ráadásul a minap a zöldségesnél tök olcsón sikerült beszerezni 3 szépséges fehéres-zöldes kis dísztökpéldányt, így valami egészen máson törtem a kobakomat. Akkor ötlött fel bennem, hogy előszedem a maradék darabka anyagokat és hátha kapok valami ihletet. Jó kis halom összegyűlt a mindenféléből, és először valami rusztikus virágfélében gondolkodtam, de aztán a színek adták magukat, és az a maradék kis rojtos anyag, amiből nyár elején az egyik saját főzésű dzsem kupakjának a ruhája készült. Akkor már tudtam, hogy gombát, vagyis gombákat fogok “termeszteni”.
Kb. tenyérnyi egyáltalán nem szabályos kört vágtam ki kétféle anyagból. Ez tetszés szerinti lehet, én maradék kézzel szövött lenvásznat és egy jó vastag régi liszteszsák darabját használtam fel. A zsák jó kis rusztikus a kalap tetejéhez.

Géppel összevarrtam, kb fél cm-re a szélétől, hagytam egy nyílást, ahol kitömhettem. majd a nyílást befogva apró pelenkaöltésekkel körbevarrtam a szélén. 

Semmit nem fordítgattam, nem törekedtem arra, hogy szabályos legyen és makulátlan, mert a gombák kalapját sem körzővel és vonalzóval szerkeszti a természet, ugye?
Ilyen kis hullámos, esetlenül aranyos párnácska lett belőle.

A gomba tönkje a már említett eredetileg rojtos darabkából készült, a rojtok imitálják majd a spóratartó lemezkéket. Oldalt összevarrtam, de közben rákerült a logó is.

Az alsó részt keskenyen visszahajtottam, és apró pelenkaöltésekkel felvarrtam a “hengeres” tönk végére egy kis kerek filc lapocskát. 

Amikor ez megvolt, szórtam bele kb. a feléig rizst (nem szerettem volna ha valami színes magocska átlátszik, ezért a fehér rizs tökéletes ehhez, és elég nehéz is), majd tömtem bele tömőanyagot is. Ez azért is jó, mert így a rizs nem potyogott ki varrás közben.

Kicsit ferdén, nem pont a közepére – de ez egyébként ízlés kérdése is – felvarrtam a gomba tönkjét, a rojtokat pedig egy-egy kis öltéssel odavarrtam a kalap széléhez. 

A rojtok végét visszahajtva is odavarrtam, 
majd egy darabka cérnacsipke-szalagból, kissé fodrosan gallért is öltögettem rá.

Egy másik variációnál egy nem túl szép cakkos szélű drappos horgoltcsipkés-hímzett terítő darabkáit használtam fel. A kerek csipke lett a kalap teteje, a hímzett szélből pedig a gallér készült. És máris tetszik az addig csúnyácska anyag, igaz más formában.
Csipkekalapos, tehát ő biztosan kiscsaj 🙂

Aprócska csomók, foltok egy másik fejfedőn.

A spóratartókat hímzőfonallal imitáltam, és itt jól látszik a fodros rakott gallér is.

Egy kosárnyi bolondozás. És azt hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy nem állok meg ennél a három darabnál. Sok-sok ötletem és anyagom vár még felhasználásra, és varrás közben jöttek a legjobbak.

Ne féljen senki elkezdeni, nem kell hozzá nagy varrótudomány, sem őrülten jó kézügyesség, mert ezek a kis cukiságok szerintem akkor a legigazibbak, ha kicsit bumfordiak, rusztikusak és itt-ott tökéletlenek.

Jó öltögetést kívánok!

reantik

Egyszerű őszi dekor

EGYSZERŰ  ŐSZI  DEKORÁCIÓ

1-2 hete még a kisfiammal együtt begyűjtött csodaszép színű, fényes vadgesztenyék és a kis szúrós burkaik csücsültek ebben az üvegben, csak sajnos megkopott a szépségük, így megváltam tőlük. A helyüket pedig újra benépesítettem: ezúttal az egyszerű vonalú, öblös üvegvázába rétegeztem a fehér gyertya köré a szép zöld szárított dekormohát, valamint a diófa és a mogyoróbokor termését. Természetességével nagyon szolíd őszi hangulatot áraszt és amolyan rusztikusan modern hatást kelt, amit nagyon szeretek.

Ilyen egyszerű elkészíteni:
a lakás stílusához illő üvegedényben, vázában rétegezz a középre helyezett gyertya köré terméseket, rafiát, mohát, zuzmót és ami még megtetszik. A gyertya színe pedig az ízlésed vagy a berendezésed szerint változhat.
Rea