Angyalszárny

Legyen kicsit vintage

A csengettyűs szivecske és csillag készítésekor merüt fel bennem, hogy kellene egy angyalszárny is, ami légies, finom és tényleg olyan angyali. Így két erős drótból, a kis fogók segítségével meghajlítottam egy angyalszárny forma felét. A másik felét, ehhez fogva próbálkoztam hasonlóra híjlítgatni, majd a kettőt vékony dróttal összetekertem.

Elővettem mindenféle gyöngyöt, kiscsengőt, levélkét, csipkét, és körben felragasztottam mindent a drótra. Vékony dróttal is feltekerhetőek a pici díszítőelemek a vastagabb drótalapra, de ez most így gyorsabb volt.

Próbáltam követni a forma vonalát és ízlésesen elosztani a kis bigyókat:

Amikor már nem akartam rá tenni körben több díszt, masnit kötöttem rá egy antik csipkeszalagból és egy gyűrt selyemszalagból, és kapott még egy nagyobb csengettyűt is.

  

 

 

Kori a múltból

Avagy, ez az is aminek látszik

Egy kedves ismerős garázsvásárt tartott, és mindvégig ott lógott a fejem fölött ez a pár gyermekméretű korcsolya, de mégsem vettem észre mert a pultokra kirakodott mindenfélén akadt meg a szemem. Szerencsére aznap este szemfülesebb voltam, mert rögtön kiszúrtam magamnak amikor a facebookra felkerült a maradék régiségekkel együtt és sikerült megkaparintanom.

Több éve vágytam már rá, hogy elkészíthessem azt a koszorúval kombinált koris dekorációt, ami leleki szemeim előtt lebegett. Csak hát sem a megfelelő méretű kori, sem a megfelelő méretű koszorúalap nem volt meg hozzá. Ősszel aztán rábukkantam a mömax-ban, egy három koszorúalapból összeállított emeletes valamire, ami úgy ahogy volt szerintem haszontalan, de szétszedve tökéletes és jó minőségű koszorúalapokat kaptam, ráadásul piszok jó áron, akciósan.

Mindkét fő elemet itt rakosgattam már egy ideje, és mivel már csak három gyertyagyújtás hiányzik karácsonyig, szép lassan elkezdem a dekorálást a lakásban. Így megpróbáltam átültetni a valóságba, azt ami a fejemben már összeállt. Kezdetnek kicsit téliesítettem egy kevéske fehér krétafestékkel a vesszőalapot. Amíg száradt, az oázisból beszerzett, nagyon cuki, tobozos-csengettyűs girlandot szedtem darabjaira.

A zöld ágacskákat körben elosztva, felragasztottam az alapra ragasztópisztollyal, a koszorú hátuljára pedig erős drótból akasztót formáltam.

  

Kezelésbe vettem a koricipőket, a régi fűző nem passzolt a stílushoz, így azt eltávolítottam és megtisztogattam a cipőcskét. Műszőrméből prémet ragasztottam a szárára, majd expressz ragasztót kentem a teljes felületére ecsettel, és megszórtam durva, szemcsés csillámmal. Száradás után alaposan leráztam és lesöprögettem róla a felesleges csillámot. Egy szép zsinórból fűzőt varázsoltam bele, majd elkezdtem összeállítani.

  

A girland alapját képező, papírral betekert erős drótra esett végül a választásom, hogy a koricipők belsejébe rögzítve az tartsa a helyén az alapról belógatott korikat.

Végül egy széles, tépett szélű, betűmintás – NOEL feliratú – masni került rá egy ágacskával egybefogva.

Az antik koricipő így lett még régiesebb hatású, és méltó dísze karácsonyra, az előszobának.

Szép adventi időszakot kívánok Nektek!

 

 

Advent 2017

Első nap

Szerettem volna valami meglepetést kitalálni az oldal követőinek is december minden napjára, hogy mindannyian egyre ünnepibb hangulatba kerüljünk, és hogy megmutassam, hogy mennyire fontos a saját magunk által készített apróság, amit szívből adhatunk.

Egy lomizáson találtam ezt a rekeszes fából készült tárolót, amit megtisztogattam, lefestettem, minden kis rekeszt beszámoztam – igen szerencsére pont 24 db van belőlük, éppen ezért is tetszett meg már akkor, mert rögtön arra gondoltam, hogy idén végre  legyen egy igazi reantik adventi naptár, ami – ugyan csak virtuálisan, de – minden napra tartogat egy meglepetést azoknak akik követik a munkásságomat.

Az első napra egy léghajót hoztam, vagyis hát igazából azzal érkezett az én kis adventi manóm. Mindenhez igyekszem alapos leírást készíteni, hogy bárki el tudja készíteni, hiszen örülök neki, ha valaki azért készít el valamit, mert látta nálam és tetszett neki.

Hozzávalók:

bordázott hungarocell gömb, spárga, festék, ragasztó, ecset, és mindenféle apróság amivel díszíteni lehet egy ilyesmit.

Elsőként lefestettem a nekem tetsző színekre a hungarocell gömböt, az akasztós részt kihagytam, mert oda kerültek a kötelek végei. Alulra egy kört festettem, hiszen ez egy hőlégballon lenne.

  

A kosárhoz egy vékony átlátszó lemezkére kört rajzoltam, és csigavonalban igyekeztem kialakítani az utazórész alját, majd az oldalát is, apránként felfelé haladva formáltam és ragasztottam a spárgát, és a kívánt magasságnál egyszerűen abbahagytam.

 

A ballon bordáiban elosztottam a köteleket amelyek a kosarat tartják, és amikor mindkét elem készen volt, kezdődhetett a szépítgetés. A párom tartotta a ballont, én pedig igyekeztem egyenesen aláilleszteni a kosarat. A ballon oldalára ívesen köteleket és gyöngysort ragasztottam, antikoltam sötét wax-al, majd a kosarat díszítgettem, és apró bronz csengettyűket ragasztottam rá súlyok gyanánt, kerültek rá aprócska hópelyhek is, és egy jó adag csillámpor. Végül egy antikbronz ékszerkupak és abba aprócska bársonyszalag, hogy tényleg tudjon lebegni.

  

Remélem tetszik nektek, és ösztönöztelek titeket a saját hőlégballonotok elkészítésére.

Kíváncsi vagy rá, hogy a holnapi rekeszbe mi kerül? Addig még aludni kell egyet 🙂

Szép napot kívánok!

Elolvadok!

Cuki hóemberek

Már jó ideje került a látóterembe a pinteresten pár irtó helyes hóemberke, és tavaly ismét nagyon-nagyon levettek a lábamról. De idő és főképp megfelelő antik alapanyagok hiányában akkor karácsonyra már nem tudtak elkészülni. Több verziót is láttam belőle, és nekem azok tetszettek igazán, amelyeken látszott, hogy régi vagy antikolt alapanyagokból készültek. A bolhapiacozások alkalmával mindig figyeltem, hogy mit tudok az elkészítésükhöz találni, és nagyon feldobott, ha egy-egy darabka csipkét, vagy cakkos szalagot találtam. Szóval gyűltek a hozávalók, és idén végre elkészülhettek. Mivel igazi antik elemekkel teli, békebeli hangulatot szeretnék majd idén karácsonyra varázsolni a lakásba, ezek a kis hóemberek tökéletesen beleillenek a tervembe. Többféle verzióban készültek, lesznek fenyőfára csíptetve (régi típusú gyertyacsipeszre rögzítve) és helyet kapnak majd különféle karácsonyi és adventi kompozíciókban is.

Többféleképpen elészíthetőek, ez az én verzióm, ahogy én készítettem.

hozzávalók: hungarocell gömb, levegőn száradó gyurma (én papír-agyagot használtam mert ez volt itthon,  nagyon jó vele dolgozni és tökéletesen lehet festeni is, de bármelyik levegőn száradó gyurma megfelel a célnak, ez a fajta amazonon keresztül rendelhető, ha ilyet szeretnél paperclay néven keresd ), akrilfesték, ragasztó, csillámok, régi csipkék, bortnik, pompomok, szalagok, dekorpapírok, gomb és mindenféle apró kütyü, dekorációs elem.

 

Elsőként gyurmáztam pár darab picurka, répára hasonlító  kúpocskát, amelyeket 1-2 nap alatt alaposan kiszárítottam, majd a gömbökre ragasztottam, picit belenyomva őket a hungarocellbe. Ezután – kicsit vizes kézzel – kb. 2-3 mm vastagon bevontam a gömböket a papír-agyaggal. A nózikat direkt különbözőekre készítettem, mert többféle karaktert szándékoztam adni a hópofiknak. Itt ismét némi türelem következett, hogy alaposan kiszáradjon a bevonat. Mivel az igazi hóemberek is olyan kis szabálytalanok, direkt nem gyúrtam teljesen simára a felületüket. Az egyik gombócfej kapott testet is, aminek az alapját alufóliából készítettem el, és ugyanúgy bevontam a felületét az agyaggal mint a buksinak kinevezett hungarocellnél.

 

Jól festhető és szilárd, de könnyő figurákat kaptam, mert ha az egészet a masszából készítettem volna el, akkor nagyon nehéz lett volna a karácsonyfa ágainak, márpedig én oda is szántam belőlük.

 

 

A száradás után jöhettett a festés. A répanózik és a “szénpöttyök” adták meg igazán az arcok karakterét, de van közöttük, akinek kis felhúzott szemöldöke is van. A dundi pofijukat kiemeltem egy leheletnyi sminkkel: némi barackos acpír került fel rájuk. Aprócska festett szénszemek és szájacskák. Azt hiszem eddig meg is volnánk.

Kartonból elkészítettem a csúcsos süvegeket és az aprócska cilindereket. Ezekhez mindenféle, az  itthon fellelhető pindurka kiegészítőket felhasználtam. Ja, és megvarrtam/beráncoltam a gallérjukat is.

A kobakokat ecsettel beragasztóztam, majd durva szemcsés fehér csillámot szórtam a hóemberek felületére, amitől olyan jeges-fagyos hatású lett a felületük. Amíg száradtak, addig a kis cilinderekre is fekete csillámot ragasztottam ugyanezzel a módszerrel. Utolsó lépéként a buksikra ragasztottam a fejfedőket, és megkapták a gallérjaikat is. A kis tömzsi törzsre pedig felkerült az egyik cukipofi, a  bumszli hómancsába egy minifenyőt szúrtam, amit be is ragasztottam.

    

     biztos,

Az biztos, hogy fog még készülni pár darab belőlük, mert irtó helyesek és nagyon vidám hangulatot csempésznek a hétköznapokba 🙂 És hát valljuk be, ők is örök téli darabok lehetnek, hiszen, nem csak karácsonykor van tél. Szóval nyugodtan kinn maradhanak majd dekorációként januárban és februárban is.

   

Bátran kezdj hozzá, mert nem ördöngősség. Ugyan várni kell a száradási időkre, és aprólékos munka van vele, de valamit valamiért. És ez bizony az a kategória, amit nem csak úgy leemelsz a polcról a boltban 🙂

Lelkük van, és az antik anyagok miatt még történetük is.

Örülök, hogy velem tartottál! Nézz vissza máskor is, vagy olvasd el a korábbi bejegyzéseket!

 

 

 

Miniprojekt – dekorálj velem

Ajándékcsomagolás egyszerűen és egyedien

Szeretem a frappáns, kicsit különleges, de mégis egyszerű dolgokat. Szinte minden téren így vagyok ezzel, hiszen minek túlbonyolítani bármit is? Most egy olyan ötletet hozok, amihez nem kell igazán nagy kézügyesség, azonban cserébe mégis látványos végeredményt kaphatunk.

Pár hete egy jópofa, sima csomagolópapírszerű vastagabb kartondobozt találtam az egyik hobbyboltban. A decorlabortól pedig már volt egy szép stencilem, ami majd falra fog kerülni, de nem bírtam magammal és feltétlenül ki kellett próbálnom. Így a két dolog találkozott a fejemben. Ugyan nem volt rossz az eredeti sötétbarna szalaggal sem, de én egy picit továbbgondoltam, és ünnepien csillogó kiegészítőt kapott, hozzá pedig leheletfinom selyemmasnit. A végeredmény számomra igazán légies és finom lett.
 
Hozzávalók:
bármilyen sima kartondoboz, szivacsecset, gyorsan és átlátszóra száradó ragasztó, finomszemcsés csillámpor, stencil és maszkolószalag
 
Kivitelezés:
a stencilt rögzítettem a dobozra, majd maszkolószalaggal kitakartam a nem kívánatos részeket, és szivacsecsettel stencileztem, azonban most nem festéket használtam, hanem ragasztót (pl. pentart expressz) és nem spóroltam vele, minél vastagabb rétegben marad fenn a ragasztó, annál több csillámpor ragad bele, és annál szebb lesz a minta. De azért arra figyelni kell, hogy ne szivárogjon be a stencil alá.
A gyorsan száradó ragasztó miatt szinte azonnal rá kell szórni a csillámport, és lehetőleg jó vastagon, majd óvatosan eltávolítani a stencilt.
Nem kell ám megijedni, hogy a csillám máshová is szóródik a dobozon, a teljes száradás után finom ecsettel le lehet róla söpörni, és csak a ragasztózott részeken marad meg a havas-jeges hatású szépséges minta.
Nálam a jeges/havas hatás elérése volt a cél, de színes csillámmal is ugyanúgy működik a dolog, ha éppen arra vágyik valaki. Sőt pl. egy fekete dobozon, fekete csillámmal különlegesen elegáns mintázatot lehet készíteni.
A legjobb pedig, hogy ezt a trükköt be lehet vetni pl. fenyődísz vagy mécsestartó, esetleg tükör dekorálására is. Azért arra érdemes figyelni, hogy ne vidd túlzásba, hiszen a – kevesebb több – elv ezúttal is érvényes.
Köszönöm, hogy velem tartottál, ha bármilyen kérdésed van, tedd fel bátran!
Ha további ötleteimre is vevő vagy, akkor kövesd a facebook oldalamat, amit  ide kattintva megtehetsz .

 

Miniatűr fenyő – Karácsonyi dekoráció

mf1Sokan kerestünk a karácsonyi dekorációkhoz miniatűr fenyőket, de sajnos a választék elég korlátozott, és vannak aki még ahhoz sem tudnak hozzájutni. Így ma azon ügyködtem, hogy tetszetős kis fákat készítsek, bárki számára elérhető és filléres alapanyagokból.
Én ezeket a mini fákat a gyerkőctől kölcsönzött kisautókra kötözgettem, majd kis méretű befőttes üvegekbe dugtam őket, vékony réteg műhavat is szórtam az üveg aljára, hogy minél téliesebb legyen a hangulat.
Felhasznált anyagok: vékony száraz ágak, pici tuja ágak (szerencsésebbek a kertből szedhetnek, én jobb híján az erkélyen lévő tuját “kopasztottam” meg, no azért nem nagyon fáj neki, ne aggódjatok), zöld bársonyszalag, szárított mohaszőnyeg, és ragasztópisztoly, zöld cérna, spárga vagy más zsinór, műhó és csillámpor.
mf9

1. bársonyos fenyőcske

magassága kb. 3,5 cm 🙂

mf2
A bársonyszalagot kb. 1-2 milliméterenként bevagdostam, úgy mint a szalonnát szokták, de úgy is mondhatnám, hogy kirojtoztam. A szalag kezdetén kb. egy cm-t nem vagdostam be, mert ez a kezdő rész és ez fogja majd picit eltartani, szélesíteni a fenyő alsó részét. Egy gyufaszál méretű száraz ágra először próbaképpen feltekertem, hogy miként fog majd mutatni, mert ekkor még el lehet dönteni, hogy szorosabban vagy jobban elhúzva tekerjem majd végig a kis ágon a rögzítéskor.
mf3
A rojtozás nélküli véget ragasztópisztollyal rögzítettem, majd elkezdtem feltekerni a többi részt is, spirálszerűen, hogy a felső réteg mindig takarja egy kicsit az alatta lévőt, és közben néhány helyen azért ragasztottam is a biztonság kedvéért.
mf4
A legvégén már szorosabban kellett fogni, és óvatosan ragasztani, hogy ne látszódjon az illesztés, bár ez úgyis alulra került.
mf12
Végül egy kis szürke autóra kötöztem, cérnavékonyságú spárgával, és mehetett a  mini “dunsztosba” a műhó tetejére. meghintettem pici csillámporral – én ezt tündérponak hívom egyébként.

mf20

A kis üveg csavaros kupakja fehér volt, amit vékonyan bekentem egy kis ragasztóval, majd csillámport szórtam arra is, az üveg szájára pedig spárgával egy kis fehér gömböc csengettyűt kötöztem.

 

mf8

2. örökzöld természetes minifenyőfa

magassága kb 4,5 cm

mf5
Ennek a törzse is a száraz ágból van, bár icipicit vastagabb mint az előző fácskánál.
A tuja ágacskákat pici részekre vágtam, igyekeztem olyan darabokat hagyni egyben, ami majd szoknyásan fog kicsit szétállni, hogy könnyedén tudjam kialakítani a fenyő alakját.

 

mf6
Az alsó réteggel kezdtem, ahová kicsit rövidebb darabokat ragasztottam a törzs köré a ragasztópisztollyal, majd a fa csúcsa felé haladva úgy válogattam a kis ágacskákat, hogy takarja az alatta lévőt egy kicsit, és azzal, hogy egyre kevesebb darabot ragasztottam köré, egyúttal kialakítottam a fenyő csúcsát is.
mf17
Ezt a csinos kis fácskát akár JamesBond is fuvarozhatná, így a szürke autóra lett felkötözve.
mf19

 

A  művelethez piros-fehér pékzsineget használtam, ami jól áll a zöld-szürke párosnak.

 

A kis üvegbe szintén műhóra került a fenyőt szállító kisautó, az üvegre zsineggel egy pici csengettyűt kötöttem, az üveg libazöld kupakját pedig lefestettem.
mf7

3. moha-fenyő

magassága kb. 5 cm

mf11

 

A szárított mohaszőnyeget egy színben passzoló zöld cérnával tekertem a törzs köré. Első körben egy kis bumszlit alakítottam ki, amely az alapot adta a többi rétegnek, itt is alulról kezdtem, és haladtam a csúcs felé. Mivel ezzel a mohával viszonylag könnyű dolgozni, mert szép összefüggő telepekben szárítják meg, nem volt nagyon nehéz dolgom. A szép eredmény érdekében az alsó oldalról a gyökerek nagy részét eltávolítottam, így inkább a zöld szín érvényesül, és a vékonyabb rétegből könnyebb kialakítani a hőn áhított kúpos formát.
mf14

 

Az én kis bogaram réges-régen még világoskék volt, ebből az időből származik ez a majdnem egy évtizedes kis kék bogár, amit azért vettünk a gyerkőcnek, hogy olyan autója legyen, mint anyáé 🙂 lagalábbis kicsiben. Ezért ehhez a kisautóhoz érzelmi szálak is kötnek bennünket, bár meglátszik rajta a sok játék-autóverseny nyoma 🙂

 

mf15

A bogárka így barna-fehér pékzsineggel ödakötözve a kis mohafenyőt szállíthatja.

mf18

A kis üveg kupakja a régi gótbetűs könyvemből kapott egy decoupage-olt réteget, és két antik bronz színű csengettyűt is kötöztem rá.

Ha nekem sikerült ilyen kis fákat készítenem szinte a semmiből, akkor te is bátran kezdj hozzá! Ha bárhol elakadsz, kérdezz és szívesen segítek 🙂
Jó alkotást és szép karácsonyváró időszakot kívánok nektek!
Rea

Mert ez műanyag

 

 

MERT  EZ  MŰANYAG 

🔃

de tényleg

Mostanában viszonylag ritkán fordulok meg a tescoban, de karácsony előtt szeretem feltérképezni az alapanyagok beszerzési forrásait, és mivel néha egész jól hasznosítható dolgokat lehet olyan helyeken is beszerezni, ahol nem is gondolnánk, ettől az ötlettől vezérelve még októberben – jó időben mi? – betértem az egyik hypermarketjükbe.

Sokmindent nem találtam, de kinéztem magamnak ezt az egészen érdekes alakú fenyődíszt, aminek még kifejezetten ronda színe sem volt. Három darabos csomagolásban sorakoztak a polcon, de gondolom másnak is tetszetős volt a forma, ezért már csak két csomag árválkodott ott. Azok, akik követik a karácsonyi ügyködésemet, tudják, hogy csakis fehér és legalább valamennyire saját készítésű díszeket fogok feltenni a fára, és akkor mindjárt mondhatnák is, hogy de ez nem fehér. Akik pedig már ismerik, hogy hogy működöm, azok azt is tudják, hogy ez a kis semmiség nálam egyáltalán nem lehet kizáró tényező.

 

Első körben leoperáltam róla a kis fényes műanyag bigyókát, ami nem volt túl sikeres, mert volt amit ráragasztottak, és a művelet közben egy fenyődísz el is törött – na ennyit a törhetetlen műanyag díszekről. A kis akasztós részek sem igazán lettek újrahasznosíthatóak, legalábbis nem mindegyik.
Mivel bespájzoltam a krétafestékből, és az adott volt, ráadásul szeretem is használni, ezt a fenyődíszt is azzal festettem le. Egy rétegben shades árnyalat, arra pedig old white árnyalat került

 

A hullámvonalban húzódó barázdák éleit még jobban ki szerettem volna hangsúlyozni, így finom csiszolószivaccsal – csak úgy találomra – itt-ott visszacsiszoltam. Így látható a shades sötétebb árnalata és a dísz eredeti fényes része is kis mértékben.

 

A művelet után kapott egy réteg selymes felületet adó áttetsző waxréteget is, és vártak arra, hogy kitaláljam nekik a megfelelő akasztókat, mivel azok amiket leszedtem róluk, használhatatlanok voltak, és ráadásul csúnyák is.

 

Egyik este előszedtem minden szalagomat, bortnimat, és egyéb kis kiegészítőmet, mert rettentően zavart, hogy még ott várnak félig készen. Nem találtam neki semmilyen kis gyöngykupakot vagy méretben passzoló akasztót.
A spárgabortnim viszont adott egy jó ötletet.
A kis csupasz bizgentyűket egyszerűen körbe ragasztottam vele, ez a művelet könnyen megy ragasztópisztoly segítségével.

 

Majd a hullámos bortniból kis masnikat készítettem.

 

A masnikat összekötő spárgát pedig egészen egyszerűen beragasztottam a lyukba, ahol kellett ott fogpiszkálóval tuszkoltam rajta kicsit.

Végül a masnik közepére egy camea-szerű antik ezüst színű ovális gyöngyöt ragasztottam.

És ilyenek lettek. 

Bevallom elkövettem azt a hibát, hogy a nagy akasztó-leoperálás előtt nem készítettem fotót a teljes kiindulási állapotról, de talán nem is az a fontos, hanem a végeredmény.
Köszönöm, hogy velem tartottál! Ha tetszett a bejegyzés, nézz be a facebook oldalamra is, ahol egészen egyedi megoldásokkal és ötletekkel találkozhatsz, és az adventi játék keretében saját alkotásaimból nyerhetsz is.
Kellemes ünnepváró adventi időszakot kívánok!
Rea

Az a bizonyos “kis fekete”

 

AZ   A   BIZONYOS

“KIS    FEKETE”

 

A klasszikus mondás szerint minden nő alap ruhatárában lapulnia kellene ennek az egyszerű ruhadarabnak. Azonban most még csak véletlenül sem a divatról lesz szó, mivel ebben a bejegyzésben egy kis alap fekete műanyagból készült fenyőfa díszt alakítok át három különböző stílusban.
Elsőként a napjainkban oly divatos vintage szerint “öltöztettem”. Lássuk csak hogyan is:

 

Először is végy egy macskát, aki mindig mindennek a közepébe fekszik, majd miután sikerült elterelni a figyelmét valami mással, elkezdheted az alkotást 🙂
Na ezért is lett ő Blogcica, mert folyamatosan asszisztál nekem, kivéve ha már megunta és elvonul szunyálni.
(Azért halkan megjegyzem, most is itt fekszik az ölemben, miközben ezt a bejegyzést írom.)
Kezdetnek óvatosan leoperáltam a díszek végéről a kis kupakokat amibe a szalagot vagy akasztót lehet rögzíteni, majd elővettem a cake pop állványt, felállítottam a formákat rá és old white krétafestékkel (Annie Sloant használtam) lefestettem a díszeket – két sorral, hogy biztosan fedje a fekete műanyag alapot. A kis kupakokat is fehérre festettem.
Majd száradás után kiválasztottam pár nekem tetsző, lézer nyomtatóval kinyomtatott képet, rajzot vagy írást, amit óvatosan át-transzferáltam a festett felületre. Ez elég macerás művelet és ajánlott viszonylag kisebb motívumokat választani ebben az esetben, mert a gömbölyű felületen bizony nem egyszerű szépen dolgozni.
Amikor megvolt a minta, elővettem egy finom csiszolószivacsot, és itt-ott koptattam a díszeken, hogy ütött-kopott hatást keltsek rajtuk. A lefestett kis kupakokat is koptattam, majd mindent átkentem áttetsző waxréteggel és szépen beledolgoztam a felületbe, így finom selymes tapintása lett mindhárom dísznek. Ráadásként mindegyik kapott egy-egy szép bordóspiros bársonymasnit, amivel majd a fára is fel lehet őket tenni.

Ilyen volt és ilyen lett.

 

Másodikként a kedvenc pepita minta lett a kiválasztott. Imádom azt a kis vidámságot amit áraszt magából és szerintem illik a karácsonyhoz is. A bohókás hangulathoz a “boldog karácsonyt” különböző nyelveken írtam fel a díszekre, úgy mint a krétával a táblára szokták.
Volt olyan karácsony – még a fehér imádatom előtt – amikor a fenyőfánkon és a lépcsőkorlátunk girlandjain is csupa-csupa piros-fehér pepita masni díszelgett.

Hozzávalók – az alap fekete díszen kívül – szalagok (piros pepita és piros), pepita mintás textil alapú washi tape, és fehér színű chalkboard filctoll. (ezzel a krétához hasonlóan lehet a fekete felületekre írni, vízzel lemosható, de előnye, hogy nem maszatolódik el érintésre).

 

Washi tape-el körberagasztottam a gömböt, majd egy hasonló szélességű kockás masnit kötöttem, végül felírogattam minden cikkbe egy-egy karácsonyt.
A kissé extrább formájú csupán egy hatalmas masnit kapott, és kalligráf betűket.
Míg a kedvenc formám szintén feliratoztam majd egy széles szalagból kockás bokrétát kötöttem rá.
Mivel nagyon szeretem, ha természetes anyagok vesznek körül, a harmadik szett ennek a jegyében készült.

 

Cérnacsipkét, szalagot és spárgát használtam fel ehhez a három díszhez és textilragasztót használtam.

 

Az egyiket körberagasztottam egy szép csipkével, amiből egy nagy masni is került a díszre.

Egy másikon spárgából készült bortnit ragasztottam körbe és a masni is spárgából került rá.

 A harmadikra pedig egyszerűen felragasztottam egy szép szalagot.
Ha tetszett az összeállítás és az ötletek, látogass vissza máskor is, vagy kedveld a facebook oldalamat, ahol rendszeresen új ötleteket osztok meg. https://www.facebook.com/rea.reantik/
Kösözönöm, hogy velem tartottál!
Rea

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csipkerfüzér papírból

CSIPKEFÜZÉR

PAPÍRBÓL
Amikor még kislány voltam az iskolában és otthon is nagy divat volt színes papírcsíkokból készült több méter hosszú papírlánccal dekorálni karácsonykor. Jó régen volt már – na tessék most elárultam, hogy nem vagyok már olyan fiatalka 🙂 – és szerintem ez a dekoráció is feledésbe merült oly sok-sok jópofa dologgal együtt. Pedig milyen jó is volt vagdosni, ragasztgatni és versenyezni, hogy ki alkotta a hosszabb láncfüzért. 
Ezt a jó kis retró dekorációt elevenítem most fel, de mivel oly nagy divatja van a shabby és vintage stílusnak, így kicsit alakítottam rajta. 
Van nekem egy ilyen szépséges mintát kialakító szél lyukasztóm, és bevallom elég ritkán használom. De most bepótoltam az eddig elmaradt kallantyú-nyomkodásokat, mert főszerepet kapott.
Egy bármilyen fehér papírlapot – én A3 méretű kicsit vastagabb rajzkartont használtam – 3 cm széles csíkokra szabdaltam. Ez a szélesség függ a lyukasztó mintájának a szélességétől. Én egyszerűen megmértem a minta szélességét, megszoroztam kettővel, és hozzáadtam fél cm-t, hogy a két mintasor között legyen egy picit “szélesebb” rész is az összeragasztáshoz. Majd kezdődhetett a nyomkodás. Egyszerűen a mintafej széléhez igazítot- 
tam a papírcsíkot, és lenyomtam a kallantyút, majd a kallantyú felemelése után a papírt kihúztam addig, hogy mintalyukasztó talpán lévő mintaelemet fedje a már kilyukasztott darabka. És így ismételgettem, közben pedig figyeltem rá, hogy a talpon lévő vezetőhöz is igazodjon a papírcsík széle.
És hát a bölcsek mindig azt mondják, hogy ismétlés a tudás anyja, hát nem tudom ez itt mennyiben állt helyt, de az való igaz, hogy sokszor le kell nyomni azt a kart. 
Miután végig lyukasztottam az egyik szélét a papírcsíknak, így nézett ki:
Majd megfordítottam, és ismét a fej széléhez igazítottam a papírcsík keskenyebb végét, mert így lesz szép szimmetrikus a minta a két oldalon végig.
Sok-sok (sőt még annál is több) igazgatás és lyukasztás után lesz egy kis halom szemetünk, és jó pár csodaszép csipkés szélű papírcsíkunk.
A mennyiség csak a türelmünktől és a szabadidőnktől függ, és az a jó benne, hogy ha éppen abba is kell hagynunk, eltehetjük az egészet egy dobozba, majd máskor ismét foglalkozhatunk vele. Unalmas esős estékre tökéletes családi programkodás. 
A hosszú csíkokat kettévágtam, a végükről levágtam a nem csipkés kezdőrészt.
Egy ilyen kis papírcsík két végét szépen összeillesztettem, próbáltam figyelni a mintára is, egy csöppnyi ragasztóval összeragasztottam és a következő csíkot az első karikába fűzve ragasztottam össze.

Itt már ketten vannak. Ezután már csak tényleg összefűzni és ragasztgatni kell, hogy elég hosszú legyen az a lánc.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

Rea

Ünnepváró hangulat

ÜNNEPVÁRÓ 

HANGULAT

Van egy üzlet ahová néha érdemes betérni szétnézni, mert a sok-sok bóvli közt rá lehet bukkanni nekem tetsző kiegészítőkre, dekorációs kellékekre is. Tudjátok: ízlések és pofonok. Nekem ők megtetszettek még szeptemberben, és haza is jöttek velem.

A figurák némi sufnituning után – sálak átfazonírozása, sapkák bojtosítása és hajigazítás – nagyon kedves hangulatot kölcsönöznek az előszobának.

Egyszerűen dísztelen, fehérített ágakból csavart koszorú, mellette textillel bevont törtfehér dobozok, ráadásként egy cloche natúr termésekkel, szalaggal az üvegbúra alatt. Természetesen fehér tálcán. A szalag és a spárga pedig már csak ráadás.  

Bájos arcocskák, pihe-puha anyagok és melegség.

Kidolgozott, bumfordi részletek.

Ti hogy dekoráltok?


Rea