Őzike

bemutatkozik.

Megszületett az első reantik “baba”, de most inkább beszéljenek helyettem a képek:

puha bársonyszoknyában, fehér blúzban és kiskabátban –

    

csini pörgős ruhácskában, ami alá egy cuki buggyos-csipkés-pöttyös fehérnemű is jár –

  

tütü is kell egy kis balerinának –

  

  

tüllszoknyás masnis ruhácskája is van –

  

egy igazi őzikebabának bizony farmernadrágra is szüksége lehet –

    

ha pedig hűvösebbre fordul az idő, hát akkor ott a finom puha és meleg gyapjúkabátka –

    

Hamarosan az új otthonába fog költözni őzike, így szüksége van egy kicsi bőröndre, amiben addig még ő maga is lakhat. Bevallom nagyon a szívemhez nőtt és imádtam minden percet, amit vele töltöttem, igyekeztem odafigyelni az apró részletekre, hiszen egy tündéri, csupamosoly, heteken belül az első születésnapját ünneplő kicsi lánynak készítettem.

  

Boldog születésnapot drága pici Lilien!

Egy kis antik csipke, egy kis antik lenvászon

és egy kis saját ízlés

A hőlégballonos könyvlapos akvarellceruzás képemet annyira szeretem (itt megnézheted), hogy a sikerén felbuzdulva – meg azért, mert amúgy is voltak még terveim hasonló technikával készíteni valamit/valamiket – nyomtattam még ezt-azt ami nagyon megragadta a fantáziámat. Közülük az egyik ez a csodaszép monogram volt, amit mégis tovább gondoltam. Transzfertechnikával a könyvlap helyett egy darabka antik, kéziszövött lenvászonra vittem át a mintát, aminek egyes részleteit szerettem volna hímzéssel kiemelni. Az aprócska csipkevirágok felvarrása már egy következő ötlet volt, amit elvileg egy turizott ruhához gondoltam, de annak mégis mást szánok. Mivel pedig a méretek és a stílus is nagyon passzolt a “hímzésemhez” ide került pár darab virágocska a meseszép, de szakadozott, antik, kézzel készült csipkezsabóról.

    

Direkt nem teljesen szerettem volna kihímezni, mert akkor nem érvényesülne a transzferminta. A betűt apró öltésekkel, grafit színű osztott hímzőfonal egyetlen szálával kontúroztam. A grafit árnyalat egyébként a kereten, és a felakasztáshoz rátűzött gyűrt selyemszalagon is visszatér, ráadásul a transzferminta is inkább erre hasonlít, mint feketére.

Egyenesen bele vagyok szeretve – egyedi és megismételhetetlen. Minden virágot más-más hímzéstechnikával dolgoztam ki, a pici, különleges antik csipkevirágok pedig térbe emelik és még egyedibbé teszik.

    

    

Ha tetszik a végeredmény, vagy van kérdésed, hozzáfűznivalód, csak bátran kommentelj. Amennyiben pedig hasonló újdonságokat, egyedi ötleteket szeretnél látni, nézz be máskor is. Egyébként a facebook oldalamon napi szinten, a bejegyzéseimen kívül egyéb ötleteimet is láthatod.

 

Régiből újat

monogramos zsák – de nem a malomba

Régóta vágytam már saját kis       cimkékre, amelyek hitelesítik a kezem munkáját. Futottam már köröket, volt olyan aki nem akarta érteni mire gondolok valójában, de nem baj, mert azt hiszem érdemes volt várni ezekre a kis cukikra. A Lézervágott Kincsestár megvalósította az ötletemet pontosan úgy,  ahogy szerettem volna. És régi vágyam volt már az egyik antik csíkos zsákomból varrni egy jó erős és nagy bevásárlótáskát is, ami mindig velem lehet a bogárkámban, és nem kell fölös nejlonszatyrokat hazacipelnem, amiket amúgy sem szeretek, ha mindenképpen muszály, akkor inkább papírtáskát választok.

    

Elsőként megterveztem, hogy milyen legyen, majd választottam hozzá egy szépséges betűtipust, amit kézzel ráhímeztem a zsákra, igyekeztem a csíkokkal azonos piros árnyalatot választani hímzőfonalnak. A bélését bézs-piros kockás anyagból varrtam bele. A füleket pedig két gyerek rövidnacihoz kapott, sosem használt, szétoperált övből és 4 rétegű, megerősített textilpánból készítettem.

    

Ugyanebből a pántból varrtam a béléses oldalra körben egy megerősítést, Ez a fülek miatt is fontos volt, de dekorciónak sem rossz. A két végét masniztam, ami így nem csak csini, hanem a kulcskarika segítségével oda lehet kötözni a kulccsomót is, hogy haza érve ne a táska mélyéről kelljen majd előbánysznom a lakáskulcsokat.

    

És ez lett az első alkotásom, amire hivatalosan felkerült a kis cuki bilétám. Nagyon szeretem így őket együtt. Ha tetszett a bejegyzés, és kíváncsi vagy mire és hová fog felkerülni a többi kis biléta, akkor kukucskálj be a facebook oldalamra, ahol sokféle témában találsz friss és régebbi bejegyzést.

 

Jégkrémszezon

az én felfogásomban

Minden nyár elején feltankolom a hűtőszekrény mélyhűtőjének alsó fiókját ezekkel a kisméretű jégkrémekkel, amelyeknek pont megfelelő a mérete ahhoz, hogy ebéd utáni nasinak, vagy csak úgy egy kis kényeztető kikapcsolódásként egyet-egyet megengedjünk magunknak. (Ezen kívül még a saját készítésű joghurtos-gyümölcsös a nyerő nálam.) És minden krémesen édes nyalakodás után ott marad a kezünkben az a kis fapálcika, ami általában a kukában végzi. Az antracit virágos tűpárna hímzésekor jött az az ötlet, hogy ezek a kis falapocskák bizony milyen jó szolgálatot tehetnének azoknak a hímzőfonalaknak a tárolásakor,  amelyeket használok. De nem is én lennék, ha csak úgy simán, natúran tekerném rá a színes madzagokat. Megmostam, megszárítottam, lefestettem, mintáztam, csiszoltam és waxoltam, hogy végül rátekerhessem a fonalakat. Egyenlőre még csak ez az öt van készen, de mivel a krétafesték hamar szárad (főleg a meleg nyári napokon) így kis adagokban szépen elkészülnek majd. Ja, és a száradásukra várva is el lehet fogyasztani egy-egy pálcikás kalóriabombát. Szóval itt az újabb körforgás! Állok elébe 🙂

Ha pedig fontos a hímzőfonalak színkódja is, akkor akár krétafilccel a számokat is rá lehet írni a kilógó végekre. A tárolásukat illetően is van már egy jó kis ötletem, amint elkészült, azt is mutatom.

        

Egyedi napló – kézi hímzéssel

Rózsás hangulatban

Egy hobbiboltban bukkantam rá erre a naplóra valamikor még tavaly nyáron, amikor többféle ilyen újrapapír alapú dobozkát teszteltem az ékszerek csomagolásához. Akkoriban hímeztem a keresztszemes rózsás dobozkát is. A dobozokkal együtt ez a spirálos napló is bekerült a nagy tárolódobozba, aztán ott is maradt. A napokban fedeztem fel magamnak újra – rendrakás közben – és most rá is sort kerítettem. Nem vagyok az a naplót írós fajta, azonban elhatároztam már jó pár napja, hogy kicsit rendezettebbé kellene tenni az életem bizonyos dolgait és hát ebben fog segíteni nekem ez a ma készített szépség. Bevallom, egy kockás füzetbe is meg lehetne tenni ugyanezt, de mennyivel jobb érzés lesz majd kinyitni ezt és ebbe jegyzetelni az ötleteimet és minden mást amit ebbe szánok.

Az alap tehát egy teljesen egyszerű keményfedeles, sima spirálos napló, ovális nyílással a borítólapján. Szeretem ezt az alapanyagot és ezt az újrapapír koncepciót. Akik már kaptak tőlem csomagot, azok tapasztalhatták, hogy ebből van a csomagolóanyag, a biléták és cimkék is, amelyeket az alkotásaim csomagolására használok. Elővettem egy darabka kézzel font és szőtt lenvásznat, amire a jól ismert és rám jellemző rózsás hímzést szántam. Bevallom kicsit vaciláltam a nefelejcs és a rózsa között, de végül ez lett a nyerő.

Ahhoz, hogy majd szépen passzoljon a minta a kivágásba, ki kellett jelölnöm a vásznon azt a területet ami ki fog belőle láttszódni. Csipeszekkel feszítettem ki az anyagot, majd körbeférceltem a nyílás vonalát, és ezzel meg is volt a munka. Na persze rajzolhattam is volna a hátoldalára, de nem firkálunk az ilyen szép régi, és értékes anyagokra, vili?

  

Már korábban kigodoltam az elrendezést és, hogy mi lesz még ezen a beépített, hímzett cimkén, így már csak a kis virágok varázslása volt hátra. No meg a “feliraté”. Mindkettőt kihímeztem, majd egy alapos vasalás következett, hiszen a ragasztáshoz szép sima anyagra volt szükségem.

 

 

Ennek a naplónak direkt van egy belső barna lapja is, amellyel a beragasztott anyagot szépen eltakarhattam, hiszen a hímzés visszája nem olyan mutatós. Annál inkább a napló borítólapja, amely ilyen lett. Szeretem az egyszerű dolgokat, nem szeretek semmit túldíszíteni, így nekem más nem is kívánkozott rá a két csokréta rózsa és a cirkalmas kézírásra hajazó hímzésen kívül.

 

 

Bizonyára még sokféleképpen lehet dekorálni, rengeteg ötlet kavarog a fejemben erre, de ha majd ezt telejegyzetelem, akkor is valami hasonlót fogok alkotni, az már biztos. A leírás alapján te is bátran elkészítheted, és akár ajándéknak is megfelel, hiszen ki ne örülne egy monogramos vagy egy kedvenc motívummal díszített saját könyvecskének?

Tetszett az ötletem? Kíváncsi vagy rá, hogy miket készítettem még? Az alkotások menüpont alatt egy kis ízelítőt találhatsz belőlük. Hogy ne maradj le az új bejegyzésekről, és elsőként láthasd a legfrissebbeket, kérhetsz a megjelenésükről e-mailben tájákoztatást. Ha pedig követed a facebook oldalamat, ahol egy-egy apró lépésben be is mutatom, hol tartok a legújabb ötleteim kivitelezésében.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

 

A kedvenc székem

Az ükanyámé is lehett volna ?

Rozoga volt és szakadt, de amikor megláttam, tudtam, hogy kell nekem ez az ónémet szék! A korát sajnos nem tudom, de annyit igen, hogy az ónémet bútorok az 1800-as évek második felétől kezdtek elterjedni, és annyi bizonyos, hogy több mint 100 éves. Mindent – na jó azért vannak határok – megadtam volna érte, hogy az enyém legyen, annyira szép volt még abban az állapotában is. De nem volt erre szükség, és potom 2.300,- Ft-ért az enyém lett. Hurráááá! És tudtam, hogy még szebb lesz ha végre a kezeim közé kerül. Postán érkezett, nejlonzsákban, pókhálósan és porosan – hiteles volt az állapota és régi, látszott hogy nem vigyáztak rá már az utóbbi évtizedekben, pedig sokkal szebb is lehetne. Na de végre elkezdhetem. Elsőként a szakadt nádazástól szabadítottam meg, majd lecsavaroztam az ülőlapot és alaposan megtakarítottam.

Amikor eddig eljutottam, az ülőlapot alapos renoválásnak vetettem alá, mert az újranádazás szempontjából rém fontos lyukak itt-ott sajnos egybefüggő rést alkottak, és így nem vihettem a nádazós szakihoz. Először óvatosan fúrtam, csavaroztam – néha a pasijaim segítségével – majd itt-ott ragasztottam és a repedéseket fatapasszal eltűntettem, míg végül lefesthettem. És ezen a ponton egy kis utazásra vittem, mert pár napot az újranádazás miatt egy szakember műhelyében töltött.

Addig bőven volt időm a vázat alaposan rendbehozni és más projektekre is. A mozgó részeket – mint pl. a háttámla esztergált babáit – ragasztottam, majd a réseket óvatosan fatapaszoltam. A Lignocolor light grey árnyalatú krétafestékével festettem le, visszacsiszolással koptattam a festékrétegből, hogy még jobban érvényesüljön a minta, majd az egészet átkentem áttetsző wax-al, és megérdemelt még egy alapos puha rongyos bedörzsölést is.

 Miután az ülőlapot elhoztam a szakitól, picit megrémültem, mert nem ugyanazt a technikát alkalmazta a nádazásnál, amivel eredetileg volt fonva, a széleknél az aprócska fapöckök szépen ott sorakoztak, és nem volt esztétikus egyáltalán. Mérges voltam, és nem kicsit. A megoldáson törtem a fejem és csakhamar ki is találtam, hogy mit fogok tenni. (Később majd láthatjátok is.) Elsőként lefestettem fehérre a friss nádazást, mert nem tetszett ezzel a natúr színnel, majd száradás után a székem fonatának a lyukaihoz terveztem egy mintát. Kiválasztottam hozzá a megfelelő gyapjú fonalakat, és elkezdtem kihímezni az ülést.

 A cél érdekében mindent, és nagyon örültem, ahogyan a minta kezdett életre kelni. Amikor a hímzés résszel végeztem, a kiválasztott bézses-szürkés-fáradtrózsaszín színű keskeny bársonyszalagot felerősítettem a pöckök eltakarása miatt. Jó ötlet volt ezt használni, mert nem csakhogy eltakarta a nem túl szép részt, de egyúttal szép keretet is adott a kézimunkának. Így már méltán felkerülhetett az addigra csodaszép és stabil vázra, és hát ugye nem kell részleteznem, hogy miért is imádom olyan nagyon 🙂 A varróasztalkám méltó párja lett.

Ha tetszett a bejegyzés kukkants be néha az oldalra, de ha nem szeretnél lemaradni a friss és aktuális reantik hírekről, akkor feliratkozhatsz a hírlevélre is.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

Hímzett feliratos párna

Nagyon szeretem a kézzel font és szőtt, lenvászonból készült lakberendezési kiegészítőket. Szinte minden stílusú lakásban megállják a helyüket, persze csak akkor ha az adott enteriőrbe passzoló darabokról van szó. Jelen esetben egy hímzett feliratos párnát készítettem, amelynek mindkét szélén az anyagba szőtt piros csíkok találhatóak. Ezek a kéziszövött anyagok általában elég keskenyek 50-60 cm szélességűek, a szövőszékek mérete miatt. Ezt az anyagot 50 cm széles tekercsben vásároltam, és ez a méret éppen megfelelő egy párnának. Levágtam a megfelelő méretet, a hátulján lévő gombolás pántja miatt ráhagytam mindkét végén 5-5 cm-t, ahol az anyag duplán van.

 

A betűk színéhez grafitszürkét választottam és egy halvány előrajzolás után kezdtem a felirat hímzését, mert azért olyan profi nem vagyok, hogy csak úgy nekiálljak egy ilyen méretű mintát csak tűvel és cérnával kivitelezni. Hosszanti irányban, aprócska laposöltésekkel dolgoztam. Hízmésnél nagyon jó szolgálatot tehet egy hímzőráma, amellyel szépen kifeszíthető az anyag, és sokkal egyenletesebben és szebben lehet hímezni.

 

Hímzés közben.

 

 

 

 

Miután a felitrattal végeztem, kialakítottam a gombokhoz és a gomblyukakhoz a “pántokat”. A munka színére visszahajtottam az anyagot, odatűztem és végigvarrtam, ezt megismételtem a másik végén is, majd behajtottam a megfelelő méretre – a ráhagyás miatt a gomboláspántok fedték egymást – és egyszerűen összavarrtam a két oldalát. Az eltisztázással nem kellett sokat vacakolnom, mert az anyag hosszanti oldala nem foszlik, hiszen a keskeny méret miatt a szövés széle esett az összevarrás mellé. Kialakítottam a gomblyukakat, kiválasztottam hozzá három szép, egyszerű fa-gombot, és felvarrtam.

 

             

Ha sikerül szert tenni ilyen szép régi anyagra akkor érdemes ilyen formában (is) felhasználni, de akár egy régebbi egyszínű párnahuzaton is újíthatunk egy látványos hímzéssel.

Tetszett a bejegyzés? – ha igen, akkor a menüből kiválasztva feliratkozhatsz a hírlevélre és az elsők között értesülhetsz az új ötletekről, vagy nézz be a facebook oldalamra.

Doboz egy kivitelben

DOBOZ  EGYEDI  KIVITELBEN

reantik

Van pár ilyen sima natúr – amolyan snassz csomagolópapír-barna – egyszerű dobozom. Egy kósza ötlettől vezérelve pedig ki szerettem volna próbálni valamit: mégpedig keresztszemes mintát gondoltam hímezni a tetejére. A kivitelezés elkezdése sajnos nem ment olyan hipp-hopp. 
Először a kiszemelt mintát rögzítettem a dobozra a festők által is használt maszkolószalaggal, mert az nyomtalanul eltávolítható még a papírról is, és nekiálltam egy vastag tűvel lyukasztgatni. Hát nem ment túl gyorsan és túl biztosan sem, így keresni kellett a művelethez egy cipész-árnak nevezett kéziszerszámot. Na itt volt a bibi, mert 3  kiskereskedésben is csak néztek rám, hogy az meg mi, nekik olyan nincs. Persze az egyik nagy barkácsáruházban egy idősebb eladó tudta mit szeretnék, így az elfekvő két darab egyikére lecsaptam, a párom pedig megfelelően hegyesre reszelte, hogy használni is tudjam. 
Végre kezdődhetett a lyukacskák kijelölése, de azért nem árt ám óvatosan és megközelítőleg egyforma mélyen átszúrni a kartondoboz tetejébe a nekünk tetsző mintát, mert csak akkor lesz szép egyenletes a hímzés. 
Miután minden metszésvonalat – ahová majd a keresztszemes minta öltései kerülni fognak – egy aprócska lyuk jelölt, készen is volt ez a rész.
A minta levétele után így nézett ki a kilyuggatott doboz.

Kiválogattam a nekem tetsző színárnyalatokat – ezúttal egy korábbi keresztszemes hímzett kép fel nem használt fonalainak nagy részét hímeztem fel- és kezdődhetett az öltögetés.  
A rózsához kicsit rozsdás és narancsos-barnás árnyalatokat használtam, és a levelekhez pedig ezúttal nekem a szürke és sötét méregzöld passzolt.

Nyaralás alatt is öltögettem néha, mert bár a minta nem volt túl nagy, de a doboztetőre hímezgetés eléggé próbára tette az ujjaimat – nem is volt olyan egyszerű mint ahogyan azt gondoltam – túl sokat nem akartam egyszerre, mert a tű az első alkalommal vízhólyagot alkotott az ujjamra. 
(Ha nagyobbak a lyukak, akkor talán könnyebb lett volna a tűt a cérnával átvezetni egyik oldalról a másikra, de nem szerettem volna, ha a lyukak túlságosan látszódnak, ezért inkább kicsit beosztottam a hímeznivalót, így az ujjaim sem szenvedték meg.)
Itt már egészen a finisben voltam 🙂
Elkészült. És nagyon imádom, nagyon tetszik ahogy a natúr dobozhoz idomultak a színek és ahogy régies, kissé fakult hatása van az egésznek.

A minta szélén még így is láthatóak a lyukacskák, de ez az apróság nem nagyon zavar.

Kicsit olyan érzést sugároz nekem, mint amikor a rózsabokron maradnak a rózsák és jönnek az első fagyos, szeles és csapadékos őszi napok. 

Régi festékfoltos kulcs, egy antik horgolt csipkekesztyű a hangulatot erősíti.

sok-sok xxxx

reantik

Rózsás karkötő bőrből

RÓZSÁS   KARKÖTŐ

BŐRBŐL



Évek óta szeretek szép dolgokat alkotni, legyen az kötés vagy kereszt-szemes hímzés. Ez a most bemutatott karkötő eredetileg nem az én briliáns ötletem, mert az alapot készen vettem, de a ráhímzett mintát én találtam ki. Igaz a kis “x”-ek száma (nevezhetjük pixelnek is) sajnos csak stilizált motívumokat tesz lehetővé bizonyos minták esetében, de én akkor is ragaszkodtam a rózsához.
Első lépésben vettem egy kockás papírt, néhány színes ceruzát, és tervezgettem. Amikor már megfelelt a minta, kiválasztottam a nekem tetsző árnyalatokat a hímzős dobozkámból. (itt még fekete cérna is szerepel, de az üres helyeket mégsem töltöttem ki vele, nem csupán lustaságból, hanem mert így jobban érvényesül a kézi hímzés.
Haladok 🙂
(Bevallom nem egy nagy volumenű feladat, kezdők is megpróbálkozhatnak vele.)
Ilyen lett, amikor készen lett. A minta ugyan kissé darabos, mert nem lehet 5 sorban olyan részletekbe merülően kidolgozni egy-egy rózsabimbót, de nekem tetszik!

 Felvéve, nagyon jól passzol majd a fekete ruháimhoz 🙂

Szép?

Rea