Adventi naptár stílusosan és egyedien

egy dobozban

 

Szerintem az a jó adventi naptár, amelyik stílusosan beleillik a környezetébe, kicsit ünnepi, mesebeli – főleg ha aprónépnek készülünk vele – és megfelelő méretű is a mindennapi kis meglepetések számára. Ez utóbbi nagyon fontos, mert bizony hiába a szuper kisfiókos, kisrekeszes, nagy műgonddal kifestett méregdrága adventi naptár, ha csak egy savanyúcukorka méretű valami fér el a picurka fiókokban.

Ebben a hengeres dobozos adventi naptárban az a jó, hogy nincs külön rekesz minden napra, hanem egyben lehet belerejteni mind a 24 kis csomagot. Akár beszámozva, akár számozás nélkül tehetünk bele ezt-azt becsomagolva.

Az elkészítése, dekorálása pedig tényleg már ízlés dolga, és mindenki alkalmazkodjon csak azokhoz az alapanyagokhoz, amit otthon talál, vagy amit be tud szerezni. Én azt írom le, hogy én hogy építettem fel a enyémet.  A két fő kiindulási elem a magas falú hengeres kartondoboz és a polisztirol hóember volt.

A hengeres dobozt krétafestékkel lefestettem, belül a peremét is, ahová nem került a könyvlapbélésből. Az alapréteg után egy kárómintás stencillel körbepamacsoltam, a doboz teteje alatti részen. Amíg száradtak a rétegek, felkentem két réteg kőhatású pasztát a hóemberkére, a mini hógolyókra és a doboz tetejére amit alaposan kiszárítottam, mialatt 3 réteg fekete festéket kapott a cilinderje is.

A doboz részeinek belsejét antik, gótbetűs könyvlappal borítottam be. A hóemberkének megfestettem a szemét, száját, az orrát és a gombjait is, majd a teste mélyedéseit, a lábikóját kicsit koszoltam taupe árnyalatú wax-al. Szintén ezzel a wax-al régiesítettem a henger alsó részének festett felületét is. Majd elővettem a számokat tartalmazó stencilemet, és körben a doboz oldalára, random jelleggel 1-től 24-ig a taupe wax-al felvittem a számozást.

    

    

  

Hagytam a waxot kikeményedni, ezek után nem dörzsöltem rajta semmit sem, nehogy elmaszatoljam a számokat, addig volt éppen időm ecsettel leheletfinoman átragasztózni a hóemberke kis duci testét és a dobozka tetejét, meg a ráragasztot apró hógolyókat és nagyon finom,  aprószemcsés csillámporral óvatosan beszórni. Én ezt csak angyalpornak hívom, mert éppen csak szolidan lesz tőle kicsit csillogós a felület.

Ez az angyalpor a fiolában fehérnek tűnik,  de valójában színtelen, így igazából bármilyen alapszínre szóható, elrontani nem lehet vele semmit, de csak csínján bánjunk vele, nagy menyiségben tompítja a színt és a kevesebb itt is több.

Mire ezzel megvoltam, az az idő elég is volt a waxos stencil fixlódásához, így elővettem egy kis hópehely alakú nyomdát, amit ragasztóba mártva (de ezt is csak úgy módjával ám) kis  hópihe alakú foltokat nyomdáztam a doboz oldalára, amit azonnal beszórtam angyalporral, majd a felesleget leráztam. (mindig egy tiszta papírlap fölött végezzük ezt a műveletet, amiből utána vissza lehet szórni a fiolába a maradékot, mert egy-egy ilyen angyali művelet bizony nem emészt fel jelentős mennyiségű csillámot)

    

A doboz belsejében a könyvlapok szélét vékony bársonyszalaggal takartam, majd a szalagvégeket egy bársonymasnival és kis hóbogyós levélkével álcáztam. A hóember cilinderje is vékony ragasztóréteget kapott, és fekete csillámmal szórtam meg, és kentem még a szélére kevés hópasztát, hogy elég fagyos legyen a kinézete.

    

És akkor jöhetnek azok az adventi manók és megtölthetik mindenféle földi jóval.  Tetszett az ötletem? Bátran fogj hozzá és készítsd el a te változatodat, bármilyen figurával bármilyen dobozalappal dolgozhatsz, annál egyedibb lesz a végeredmény. Nem titok, hogy idén is sok jópofa és eddig nem látott dologgal foglak titeket meglepni, érdemes beállítani a facebook oldalamat elsőként megjelenőre, vagy naponta benézni hozzám, mert hetente bizony többször hozok majd megvásárolható egyedi reantik alkotásokat is.

 

 

 

Őzike

bemutatkozik.

Megszületett az első reantik “baba”, de most inkább beszéljenek helyettem a képek:

puha bársonyszoknyában, fehér blúzban és kiskabátban –

    

csini pörgős ruhácskában, ami alá egy cuki buggyos-csipkés-pöttyös fehérnemű is jár –

  

tütü is kell egy kis balerinának –

  

  

tüllszoknyás masnis ruhácskája is van –

  

egy igazi őzikebabának bizony farmernadrágra is szüksége lehet –

    

ha pedig hűvösebbre fordul az idő, hát akkor ott a finom puha és meleg gyapjúkabátka –

    

Hamarosan az új otthonába fog költözni őzike, így szüksége van egy kicsi bőröndre, amiben addig még ő maga is lakhat. Bevallom nagyon a szívemhez nőtt és imádtam minden percet, amit vele töltöttem, igyekeztem odafigyelni az apró részletekre, hiszen egy tündéri, csupamosoly, heteken belül az első születésnapját ünneplő kicsi lánynak készítettem.

  

Boldog születésnapot drága pici Lilien!

“Horgász”-zsákmány

Halak dekorációként

Még tavaly szereztem be Orsitól egy szett fa halacskát,  és mert már jócskán benne voltunk a nyárban, és időm sem volt rájuk akkor, alaposan eltettem őket, hogy na majd jövőre. Közben meg is feledkeztem róluk, de nemrég a kezembe kerültek, és ha már nyár van, akkor bizony a kis csupaszokat kezelésbe vettem.

     

Az asztalos fűrésze nyomán keletkezett éleket alaposan megfarigcsáltam, megreszeltem, és a felületet is jól megpüföltem ezzel-ezzal, hogy minél viharvertebbeknek nézzenek ki. Amikor ezzel készen voltam, befestettem egy réteg milk árnyalatú festékkel, majd száradás után csak úgy szabad kézzel farmer színű kék festékkel csíkokat festettem rájuk úgy “deréktájon”. Amikor már szárazak voltak, csiszoltam és koptattam itt-ott a festésen. Befejezésként áttetsző, azután pedig taupe színű waxot kentem rájuk. Ez utóbbitól olyan uszadékfa hatású lett az egész, főleg attól, hogy a sötét waxot hagytam szépen besimulni az átalam okozott mélyedésekbe, résekbe is.

  

Végezetül mindegyikbe fúrtam egy-egy kis lyukat, ezekbe vastagabb spárgát ragasztottam, aminek segítségével aztán összekötöttem a szettet -így bárhová felakaszthatóak.

A legkisebb pedig kapott egyet a cuki kis textilbőr reantik bilétámból is.

 

Egy kis papírmunka

Mini lampion egyszerűen

Karácsonyra szántam ezt a fajta papírdekorációt, de akkor már annyi minden volt, hogy fotózás nélkül bekerült egy dobozba az elkezdett munka. A húsvéti dekor előpakolásakor viszont megtaláltam és befejeztem. Mivel többen kérdeztétek hogyan készült, ezért blogcicával – őt az ilyesmiből ki se lehetne hagyni – nekiálltunk még 1x vagdosni. (Én sizzix-el vágtam ki a formákat, de ollóval is remekül működik a dolog, csak pontosan kell kivágni a 10 db formát, ami akár tojásforma is lehet, a közelgő ünnep apropójaként.)

  

Segítséggel azért sokkal-sokkal könnyebb volt.

  

  

Először az élek mentén ragasztottam össze a kettéhajtott, formára vágott lapokat, majd kapott a közepére egy spárgát – lehet vékony szalagot is beleragasztani, nekem ehhez a régies újságpapírszerű csomagolópapírhoz a spárga illett. Miután alaposan megszáradt, a kis “füzetet’ lapozgattam és minden páratlant középtájon, minden párosat pedig a szélén ragasztottam össze. Miután ez megvolt, és meg is száradt, széthajtottam és az első, és utolsó lapokat is rögzítettem egymáshoz. Készen is lehet vásásrolni méhsejt papírt, amiből csak a formát kell kivágni, úgy megúszható a ragasztgatás, de ez így sokkal egyedibb és tényleg jópofa. Ugye?

Ha tetszett, készíts te is és mutasd meg!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Advent 2017

Első nap

Szerettem volna valami meglepetést kitalálni az oldal követőinek is december minden napjára, hogy mindannyian egyre ünnepibb hangulatba kerüljünk, és hogy megmutassam, hogy mennyire fontos a saját magunk által készített apróság, amit szívből adhatunk.

Egy lomizáson találtam ezt a rekeszes fából készült tárolót, amit megtisztogattam, lefestettem, minden kis rekeszt beszámoztam – igen szerencsére pont 24 db van belőlük, éppen ezért is tetszett meg már akkor, mert rögtön arra gondoltam, hogy idén végre  legyen egy igazi reantik adventi naptár, ami – ugyan csak virtuálisan, de – minden napra tartogat egy meglepetést azoknak akik követik a munkásságomat.

Az első napra egy léghajót hoztam, vagyis hát igazából azzal érkezett az én kis adventi manóm. Mindenhez igyekszem alapos leírást készíteni, hogy bárki el tudja készíteni, hiszen örülök neki, ha valaki azért készít el valamit, mert látta nálam és tetszett neki.

Hozzávalók:

bordázott hungarocell gömb, spárga, festék, ragasztó, ecset, és mindenféle apróság amivel díszíteni lehet egy ilyesmit.

Elsőként lefestettem a nekem tetsző színekre a hungarocell gömböt, az akasztós részt kihagytam, mert oda kerültek a kötelek végei. Alulra egy kört festettem, hiszen ez egy hőlégballon lenne.

  

A kosárhoz egy vékony átlátszó lemezkére kört rajzoltam, és csigavonalban igyekeztem kialakítani az utazórész alját, majd az oldalát is, apránként felfelé haladva formáltam és ragasztottam a spárgát, és a kívánt magasságnál egyszerűen abbahagytam.

 

A ballon bordáiban elosztottam a köteleket amelyek a kosarat tartják, és amikor mindkét elem készen volt, kezdődhetett a szépítgetés. A párom tartotta a ballont, én pedig igyekeztem egyenesen aláilleszteni a kosarat. A ballon oldalára ívesen köteleket és gyöngysort ragasztottam, antikoltam sötét wax-al, majd a kosarat díszítgettem, és apró bronz csengettyűket ragasztottam rá súlyok gyanánt, kerültek rá aprócska hópelyhek is, és egy jó adag csillámpor. Végül egy antikbronz ékszerkupak és abba aprócska bársonyszalag, hogy tényleg tudjon lebegni.

  

Remélem tetszik nektek, és ösztönöztelek titeket a saját hőlégballonotok elkészítésére.

Kíváncsi vagy rá, hogy a holnapi rekeszbe mi kerül? Addig még aludni kell egyet 🙂

Szép napot kívánok!

Elolvadok!

Cuki hóemberek

Már jó ideje került a látóterembe a pinteresten pár irtó helyes hóemberke, és tavaly ismét nagyon-nagyon levettek a lábamról. De idő és főképp megfelelő antik alapanyagok hiányában akkor karácsonyra már nem tudtak elkészülni. Több verziót is láttam belőle, és nekem azok tetszettek igazán, amelyeken látszott, hogy régi vagy antikolt alapanyagokból készültek. A bolhapiacozások alkalmával mindig figyeltem, hogy mit tudok az elkészítésükhöz találni, és nagyon feldobott, ha egy-egy darabka csipkét, vagy cakkos szalagot találtam. Szóval gyűltek a hozávalók, és idén végre elkészülhettek. Mivel igazi antik elemekkel teli, békebeli hangulatot szeretnék majd idén karácsonyra varázsolni a lakásba, ezek a kis hóemberek tökéletesen beleillenek a tervembe. Többféle verzióban készültek, lesznek fenyőfára csíptetve (régi típusú gyertyacsipeszre rögzítve) és helyet kapnak majd különféle karácsonyi és adventi kompozíciókban is.

Többféleképpen elészíthetőek, ez az én verzióm, ahogy én készítettem.

hozzávalók: hungarocell gömb, levegőn száradó gyurma (én papír-agyagot használtam mert ez volt itthon,  nagyon jó vele dolgozni és tökéletesen lehet festeni is, de bármelyik levegőn száradó gyurma megfelel a célnak, ez a fajta amazonon keresztül rendelhető, ha ilyet szeretnél paperclay néven keresd ), akrilfesték, ragasztó, csillámok, régi csipkék, bortnik, pompomok, szalagok, dekorpapírok, gomb és mindenféle apró kütyü, dekorációs elem.

 

Elsőként gyurmáztam pár darab picurka, répára hasonlító  kúpocskát, amelyeket 1-2 nap alatt alaposan kiszárítottam, majd a gömbökre ragasztottam, picit belenyomva őket a hungarocellbe. Ezután – kicsit vizes kézzel – kb. 2-3 mm vastagon bevontam a gömböket a papír-agyaggal. A nózikat direkt különbözőekre készítettem, mert többféle karaktert szándékoztam adni a hópofiknak. Itt ismét némi türelem következett, hogy alaposan kiszáradjon a bevonat. Mivel az igazi hóemberek is olyan kis szabálytalanok, direkt nem gyúrtam teljesen simára a felületüket. Az egyik gombócfej kapott testet is, aminek az alapját alufóliából készítettem el, és ugyanúgy bevontam a felületét az agyaggal mint a buksinak kinevezett hungarocellnél.

 

Jól festhető és szilárd, de könnyő figurákat kaptam, mert ha az egészet a masszából készítettem volna el, akkor nagyon nehéz lett volna a karácsonyfa ágainak, márpedig én oda is szántam belőlük.

 

 

A száradás után jöhettett a festés. A répanózik és a “szénpöttyök” adták meg igazán az arcok karakterét, de van közöttük, akinek kis felhúzott szemöldöke is van. A dundi pofijukat kiemeltem egy leheletnyi sminkkel: némi barackos acpír került fel rájuk. Aprócska festett szénszemek és szájacskák. Azt hiszem eddig meg is volnánk.

Kartonból elkészítettem a csúcsos süvegeket és az aprócska cilindereket. Ezekhez mindenféle, az  itthon fellelhető pindurka kiegészítőket felhasználtam. Ja, és megvarrtam/beráncoltam a gallérjukat is.

A kobakokat ecsettel beragasztóztam, majd durva szemcsés fehér csillámot szórtam a hóemberek felületére, amitől olyan jeges-fagyos hatású lett a felületük. Amíg száradtak, addig a kis cilinderekre is fekete csillámot ragasztottam ugyanezzel a módszerrel. Utolsó lépéként a buksikra ragasztottam a fejfedőket, és megkapták a gallérjaikat is. A kis tömzsi törzsre pedig felkerült az egyik cukipofi, a  bumszli hómancsába egy minifenyőt szúrtam, amit be is ragasztottam.

    

     biztos,

Az biztos, hogy fog még készülni pár darab belőlük, mert irtó helyesek és nagyon vidám hangulatot csempésznek a hétköznapokba 🙂 És hát valljuk be, ők is örök téli darabok lehetnek, hiszen, nem csak karácsonykor van tél. Szóval nyugodtan kinn maradhanak majd dekorációként januárban és februárban is.

   

Bátran kezdj hozzá, mert nem ördöngősség. Ugyan várni kell a száradási időkre, és aprólékos munka van vele, de valamit valamiért. És ez bizony az a kategória, amit nem csak úgy leemelsz a polcról a boltban 🙂

Lelkük van, és az antik anyagok miatt még történetük is.

Örülök, hogy velem tartottál! Nézz vissza máskor is, vagy olvasd el a korábbi bejegyzéseket!

 

 

 

Zabpelyhes süti

A párom kedvence

A férjem nem sok édességet eszik, de most ezt a sütit ő kérte. Így ma délután – a nagy meleg ellenére – bekapcsoltam a sütőt. Egy alapreceptet dolgoztam át az évek folyamán, amiben az a jó, hogy igazából sokféle variációban megsüthető.

Én így készítem:

10 dkg teljes kiőrlésű lisztet, 15 dkg zabpelyhet (vegyesen használok nagyobb és kisebb szemű zabpelyhet),1 kávéskanál fahéjat, fél kávéskanál sütőport, csipet sót, és 10 dkg apróra vágott csokit összevegyítek egy tálban. Haborsa  keverek 15 dkg vajat, 12 dkg barnacukrot, 1 tojást  és 1 csomag vaniliáscukrot, majd ebbe a masszába részletekben belekeverem a zabpelyhes keveréket. Eldolgozom, és gombócnyi adagokat teszek a sütőpapírral kibélelt tepsire és kb. 1 cm-esre lapítom . Nem szabad túl közel tenni őket egymáshoz, mert sütés közben szépen megnőnek. Ebből az adagból kb. két tepsivel lesz. 175 fokos sütőben 15 perc alatt szép aranybarnára sütöm. A tepsiben hagyom kihűlni, majd jól záródó edénybe teszem, ahol napokig eláll. Tejjel vagy teával isteni finom és ropogós csokis nasi. Két sütidarab között egy gombóc csoki- vagy vaníliafagyi pedig hűsítő finomsággá varázsolja.

  

Azért írtam az elején, hogy sokféle variációban megsüthető, mert én ebbe még szoktam tenni jó maréknyi durvára vágott diót, mogyorót vagy mandulát. A mai adagba szezámmag került, és egy doboznyi cukrozott citromhéj. Csokit is lehet bele használni bármilyet – GombócArtúr módra – étcsokit, tejcsokit vagy fehércsokit, esetleg lehet keverni ezeket is. Nálunk a maradék csokinyulakból került ebbe az adagba, szóval az elfekvő csokikészlet felhasználására is remek lehetőség ez a süti.

Jó étvágyat!

 

Fald fel a szivárványt !

Szülinapi szivárványtorta – ahogy én készítem

 

Sok más anyukához hasonlóan én is szeretem magam sütni a gyerkőc szülinapi tortáját. Idén szivárványtortát szeretett volna. Nagyon nem voltam megijedve, mert évekkel ezelőtt már összehoztam egyet. Ráadásul több alkalommal sütöttem már szivárvány muffint is az alapreceptet felhasználva. De azért volt bennem egy kis félsz. Mert pl. pont akkor nem jön majd fel olyan szépen a tészta amikor kell, stb. Szerencsére nem így történt! És mivel ez most csak egy szűk körű, családi tortázás volt, maradt bőven. Most egy kisebb szelet elmajszolása után írom ezt a bejegyzést.

De akkor kezdjük is az előkészületekkel: hetekkel ezelőtt felmértem hogy mi van itthon a hőn áhított csemegéhez, és ami hiányzott, azt apránként beszereztem a szuper jó kis helyekről. A kék szórócukor adott volt egy spongyabobos szórócukor készletből, a lufi és angry birds gyertyákat, a mini habcsókokat és a wilton élelmiszerszinezéket kellett csak beszereznem. Nem vagyok cukrász, és talán sokaknak első ránézésre bonyolultnak tűnik ez a torta, de korántsem az! Azt viszont nem tagadom, hogy időigényes. De melyik torta nem az? Ennek a tortának a titka, hogy a tésztájához csak a tojásfehérjét kell felhasználni, mert úgy érvényesülnek a színezékek szép színei.

A hozzávalókat cup-ban adták meg az eredeti receptben is. Én töbször használom ezt a mértékrendszert ha sütit sütök, most is azt használtam. Az erdeti receptben megadott mennyiségeken viszont a tapasztalataim alapján változtattam. Az itt leírt az én verzióm – mert az eredetiben pl. tömérdek cukor és vaj volt.  (A neten van fenn mindenféle átváltási táblázat, ha valaki grammban kíváncsi a mennyiségekre.)

Íme a tészta hozzávalóinak listája: 3 cup liszt, 2 káváskanál sütőpor, csipet só, 1 cup vaj, 1,5 cup cukor, 1 vaniliarúd kikapart belseje  (vagy vanilia aroma), 5 nagy tojásfehérje, 1 és negyed cup tej és élelmiszerszínezék

Egy edényben elkevertem a lisztet, a sütőport és a sót, a robotgép edényében a cukrot és a vajat simára dolgoztam, hozzáadtam a tojásfehérjét, a vaníliát és tovább kevertem. Végül felváltva adagoltam bele a lisztes keveréket és a tejet. A piskóta sűrűségű masszát 5 külön edénykében egyenlő részre mértem, és beszíneztem a színezékkel. Papírral kibélelt formában sütöttem meg (annak amit használtam 20 cm az átmérője). Mivel nincs cukrászsütőm, ráadásul egyetlen ekkora méretű formám van, ez házilag csak a rétegek egymás utáni sütögetésével oldható meg. Többféle élelmiszerszínezéket lehet már kapni, és én nem próbáltam minden gyátmányt, de azok közül amelyeket igen, nálam a wilton lett a nyerő, mert: kevés kell belőle, nincs mellékíze, a szép telt szín még sütés után is megmarad. Így természetes volt,hogy most is ezt használtam: christmas red, orange, golden yellow, leaf green és royal blue színeket.

Sütés után alaposan kihűtöttem a szép színes tortalapokat, majd következhetett a krém elkészítése. Ehhez: 5 tojásfehérjét, 1 cup cukrot, 1 cup vajat és vaniliaaromát használtam fel. A cukrot a  tojásfehérjében – gőz fölött – olvadásig kavartam, majd a robotgép táljában közepes fokozaton addig kevertettem, amíg kihűlt, ekkor hozzáadtam a kis darabokra vágott vajat és az aromát.

A tortalapokat picit egyengettem, hogy a krém a piskótarétegek között minél egyenletesebb legyen majd a szeleteléskor, de ez ugye igazából csak esztétika, az ízélményen semmit nem befolyásol.

 

A krémmel betöltött és bevont tortát a kék dekorcukorral megszórtam, mini habcsókokkal raktam körbe, és kék csillagokkal dekoráltam a tetejét. Több díszt már nem akartam rá tenni, mert a felhasznált gyertyák önmagukban is elég dekoratívak. Így el is készült ez az egyszerű torta – szerintem legalábbis az – és kezdődhetett az éneklés, a gyertyafújás és a kívánás, no meg a főpróba kóstoló. Szeletelve pedig ilyen látványos.

Ha tetszett a bejegyzés, gyere és nézz be a facebook oldalamra is, vagy kövess az instagramon, ha pedig feliratkozol a hírlevélre, az elsők között értesülhetsz a reantik oldalon közzétett újdonságokról.

 

 

 

Vasaljunk

  VASALJUNK

 

Sok-sok vasalható műanyag gyöngy lapult a fiókban, és a tanévkezdés alkalmából a gyermekem osztályába készítettem pár figurát és betűt dekorációként.
Az abc betűi és alma, körte, szilva, no meg ceruza az ősz és a suli miatt.
(A kis tüskés alapra, a hama vagy az ikea pyssla gyöngyökből kirakott mintát, sütőpapíron keresztül, vasalóval összeolvaszthatod, és amíg várod, hogy kihűljön, tedd egy vaskos könyv alá, mert úgy szép sima marad, nem kunkorodik fel.)

A gombák ezúttal nem mérgesek, de nem is ehetőek.

 A rókicák az én nagyfiam kedvencei.

A bölcs és okos bagoly itt még csak egy elem a betűk között,

de azóta az őt megillető faágon gubbaszt, és hirdeti a mindenféle tudnivalót a 3.c. osztálynak.

Alma szüret.

rea

Italos dobozok

ITALOS   DOBOZOK   –   ÚJRAGONDOLVA

a képek önmagukért beszélnek, és ide most nem is kell túl sok magyarázat, csak annyi, hogy amíg a gyerkőccel együtt készítünk valamit, nagyon jól fogjuk magunkat érezni. A téli szünet alkalmával biztosan kerítünk rá alkalmat, hogy megvalósítsunk belőlük valamit. Ki tart velünk? Íme az ötletek:
Akár egy egész kis városka is épülhet, színes papír, ragasztó és filctoll segítségével.
Füstölgő kémények is lehetnek a csavaros kupakos verzióból.
Ha már kész a városka, akkor kell egy-két jármű, a kikötőbe pl.: vitorlás vagy motorcsónak.

Teherautó, de akár kamion is készülhet.

 No meg a srácoknak iskolabusz.

Ha már visszavonhatatlanul itt a tél, akkor segítsünk a kismadarakon, kaphatnak egy ilyen vidámra festett menedéket,

vagy készíthetünk számukra madáretetőt is.

fotók: pinterest