Gyümölcsös bűnbeesés

Ennyit a bikinialakról

A piacon dúskálni lehet a sok finom gyümölcsben. A télirevalóról már gondoskodtam- vagyis a szilvalekvár még várat magára és idén azt hiszem egy zöldséges dolgot is kipróbálok – de ezekre a mindenféle gömbölyded édes és fanyar apróságokra nagyon el tudok csábulni. Málna, ribizli, egres, áfonya, szeder, cseresznye és társai vidáman mosolyogtak ma rám, így hazafelé már cipekednem kellett egy kicsit. De ennyit bőven megér egy kis bűnbeesés.

Hiába vettem mindegyikből csak egy kisebb dobozkával, akkor is maradt belőlük. De ez talán tudatos is volt, mert az idén két gyümölcsös pitém sem sikerült. (Az már örök titok marad, hogy a sütőpor volt-e a bűnös, vagy túlkevertem.)

Így bevetettem egy másik süti alapreceptjét, ami egy hete isteni fincsi lett. És jelentem, nem csak dióval remek ez a tészta, hanem gyümölccsel is fenomenális. Ráadásul pikk-pakk készen van.

3 tojást, 20dkg cukrot, 1 cs vaniliáscukrot és 10 dkg vajat habosra keverünk, majd hozzáadunk 1 dl tejet, 25 dkg lisztet és 1 tk sütőport. Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntve, gyümölccsel megszórva 160 fokos sütőben szép aranysárgára sütjük (kb. 30 perc).

Nálunk ezzel csak egy bibi van, a kiskorú nem eszi meg a gyümölcsös sütiket – ha tótágast állok, sajnos akkor sem. (Már az is haladás, hogy a málnát, epret, áfonyát nyersen megeszi, hip-hip hurrááá!) Szóval ha azt szeretném, hogy egyszem magzatom is egyen anya sütijéből, akkor neki külön kell ízesítenem. Így most ez az alaptészta papírkapszlikba adagolva sült ki és muffinként debütált nálunk. Jelentem: kiállta a próbát. A gyerkőc mogyorós-csokidarabkásat kapott, amibe a húsvéti nyulakból használtam.

 

Ha a te szádban is összefutott a nyál a sütik láttán, akkor sipirc ki a konyhába sütkérezni és kb. 40 perc elteltével már elégedetten és büszkén falatozhatod a finomságokat.

Kíváncsi vagy rá, hogy mit csinálok amikor nem a hasamra gondolok? Hát akkor nézz szét kicsit alaposabban a honalpon, a facebook oldalon pedig naprakészen követheted az ötleteim megvalósítását.

Zabpelyhes süti

A párom kedvence

A férjem nem sok édességet eszik, de most ezt a sütit ő kérte. Így ma délután – a nagy meleg ellenére – bekapcsoltam a sütőt. Egy alapreceptet dolgoztam át az évek folyamán, amiben az a jó, hogy igazából sokféle variációban megsüthető.

Én így készítem:

10 dkg teljes kiőrlésű lisztet, 15 dkg zabpelyhet (vegyesen használok nagyobb és kisebb szemű zabpelyhet),1 kávéskanál fahéjat, fél kávéskanál sütőport, csipet sót, és 10 dkg apróra vágott csokit összevegyítek egy tálban. Haborsa  keverek 15 dkg vajat, 12 dkg barnacukrot, 1 tojást  és 1 csomag vaniliáscukrot, majd ebbe a masszába részletekben belekeverem a zabpelyhes keveréket. Eldolgozom, és gombócnyi adagokat teszek a sütőpapírral kibélelt tepsire és kb. 1 cm-esre lapítom . Nem szabad túl közel tenni őket egymáshoz, mert sütés közben szépen megnőnek. Ebből az adagból kb. két tepsivel lesz. 175 fokos sütőben 15 perc alatt szép aranybarnára sütöm. A tepsiben hagyom kihűlni, majd jól záródó edénybe teszem, ahol napokig eláll. Tejjel vagy teával isteni finom és ropogós csokis nasi. Két sütidarab között egy gombóc csoki- vagy vaníliafagyi pedig hűsítő finomsággá varázsolja.

  

Azért írtam az elején, hogy sokféle variációban megsüthető, mert én ebbe még szoktam tenni jó maréknyi durvára vágott diót, mogyorót vagy mandulát. A mai adagba szezámmag került, és egy doboznyi cukrozott citromhéj. Csokit is lehet bele használni bármilyet – GombócArtúr módra – étcsokit, tejcsokit vagy fehércsokit, esetleg lehet keverni ezeket is. Nálunk a maradék csokinyulakból került ebbe az adagba, szóval az elfekvő csokikészlet felhasználására is remek lehetőség ez a süti.

Jó étvágyat!

 

Kezdődik a spárga-szezon

Spárgás pite – kicsit másképp

 

Szeretem a spárgát, főleg a zöldet. Általában csak natúran bacon-be göngyölve grillezett verzióban készítem el. Most viszont Violetta spárgás pitéje  mozgatta meg a fantáziámat. A gyerkőc nem eszi meg a legtöbb zöldséget – sajnos. A párom pedig sokkal egészségesebben étkezik mint én, és a fehér lisztből készült kajákat nem szívesen fogyasztja.

Így az én pitém alapja teljes kiőrlésű liszt lett, mert nem szerettem volna egyedül megbírkózni vele. Ha pedig már egészségesebbre vettem a figurát, akkor a pitébe valókon is reformáltam kicsit, hogy még light-abb legyen. A hozzávalók:

Tészta: 30 dkg teljes kiőrlésű liszt, 1 tojás, nagy csipetnyi só, 20g élesztő, csipet cukor, 3 dkg vaj és kb 1dl tej.

A langyos tej felében a csipetnyi cukorral felfuttattam az élesztőt. A maradék meleg tejben felolvasztottam a vajat. A liszthez hozzáadtam a tojást, a sót, az élesztős és a vajas tejet. Robotgéppel jól kidolgoztam, viszonylag közepes keménységű tésztát kaptam. A teljes kiőrlésű lisztek másképp viselkednek tapasztalatom szerint. Némelyik fajtánál kellhet még hozzá egy kis tej. Letakarva pihentettem 10-15 percig. Addig elkészítettem a tölteléket.

 

A pite ízletesebb részét krémes túró 25 dkg, nagyobb darabokra vágott sonka 15 dkg, 1 tojás, zöldfűszerek (oregano és kakukkfű), reszelt sajt kb 20 dkg (többfélét is használtam ami itthon volt), natúr joghurt, a spárga (egy csomag) és só adja. A spárgát 3-4 cm-es darabokra vágtam, és nyersen hagytam. Bőven volt ideje megpuhulni azalatt amíg a forró sütőben lapult.

 

A töltelékhez is egyszerűen összekevertem a hozzávalókat, a túrót, a nyers tojást a fél doboznyi joghurtot, a reszelt sajtot, majd beleforgattam a spárgát és a sonkát, a fűszereket és megsóztam.

 

A piteformába belelapogattam a tésztát, és rákanalaztam a tölteléket. A tetejére még csurgattam egy kis joghurtot itt-ott, megszórtam egy kevés reszelt sajttal, és néhány levélke oregánóval is. Csak, hogy még gusztább legyen és betettem a 165 fokra előmelegített sütőbe és kb. 40 percig sütöttem (de ha már szép piros a teteje, akkor biztosan megsült).

 

A bibi azt volt, hogy amíg nagyon forró, esélyem sem volt rá, hogy megkóstoljam. Kárpótlásul később két szeletet is gyorsan belapátoltam.

Nem tudom mennyi kalória van benne, de nem is érdekel :). Viszont finom, zöldséges, teli fehérjével, teljes kiőrlésű bio gabonából készült, minimális zsiradékkal. Próbáljátok ki, nagyon finom!

 

Fald fel a szivárványt !

Szülinapi szivárványtorta – ahogy én készítem

 

Sok más anyukához hasonlóan én is szeretem magam sütni a gyerkőc szülinapi tortáját. Idén szivárványtortát szeretett volna. Nagyon nem voltam megijedve, mert évekkel ezelőtt már összehoztam egyet. Ráadásul több alkalommal sütöttem már szivárvány muffint is az alapreceptet felhasználva. De azért volt bennem egy kis félsz. Mert pl. pont akkor nem jön majd fel olyan szépen a tészta amikor kell, stb. Szerencsére nem így történt! És mivel ez most csak egy szűk körű, családi tortázás volt, maradt bőven. Most egy kisebb szelet elmajszolása után írom ezt a bejegyzést.

De akkor kezdjük is az előkészületekkel: hetekkel ezelőtt felmértem hogy mi van itthon a hőn áhított csemegéhez, és ami hiányzott, azt apránként beszereztem a szuper jó kis helyekről. A kék szórócukor adott volt egy spongyabobos szórócukor készletből, a lufi és angry birds gyertyákat, a mini habcsókokat és a wilton élelmiszerszinezéket kellett csak beszereznem. Nem vagyok cukrász, és talán sokaknak első ránézésre bonyolultnak tűnik ez a torta, de korántsem az! Azt viszont nem tagadom, hogy időigényes. De melyik torta nem az? Ennek a tortának a titka, hogy a tésztájához csak a tojásfehérjét kell felhasználni, mert úgy érvényesülnek a színezékek szép színei.

A hozzávalókat cup-ban adták meg az eredeti receptben is. Én töbször használom ezt a mértékrendszert ha sütit sütök, most is azt használtam. Az erdeti receptben megadott mennyiségeken viszont a tapasztalataim alapján változtattam. Az itt leírt az én verzióm – mert az eredetiben pl. tömérdek cukor és vaj volt.  (A neten van fenn mindenféle átváltási táblázat, ha valaki grammban kíváncsi a mennyiségekre.)

Íme a tészta hozzávalóinak listája: 3 cup liszt, 2 káváskanál sütőpor, csipet só, 1 cup vaj, 1,5 cup cukor, 1 vaniliarúd kikapart belseje  (vagy vanilia aroma), 5 nagy tojásfehérje, 1 és negyed cup tej és élelmiszerszínezék

Egy edényben elkevertem a lisztet, a sütőport és a sót, a robotgép edényében a cukrot és a vajat simára dolgoztam, hozzáadtam a tojásfehérjét, a vaníliát és tovább kevertem. Végül felváltva adagoltam bele a lisztes keveréket és a tejet. A piskóta sűrűségű masszát 5 külön edénykében egyenlő részre mértem, és beszíneztem a színezékkel. Papírral kibélelt formában sütöttem meg (annak amit használtam 20 cm az átmérője). Mivel nincs cukrászsütőm, ráadásul egyetlen ekkora méretű formám van, ez házilag csak a rétegek egymás utáni sütögetésével oldható meg. Többféle élelmiszerszínezéket lehet már kapni, és én nem próbáltam minden gyátmányt, de azok közül amelyeket igen, nálam a wilton lett a nyerő, mert: kevés kell belőle, nincs mellékíze, a szép telt szín még sütés után is megmarad. Így természetes volt,hogy most is ezt használtam: christmas red, orange, golden yellow, leaf green és royal blue színeket.

Sütés után alaposan kihűtöttem a szép színes tortalapokat, majd következhetett a krém elkészítése. Ehhez: 5 tojásfehérjét, 1 cup cukrot, 1 cup vajat és vaniliaaromát használtam fel. A cukrot a  tojásfehérjében – gőz fölött – olvadásig kavartam, majd a robotgép táljában közepes fokozaton addig kevertettem, amíg kihűlt, ekkor hozzáadtam a kis darabokra vágott vajat és az aromát.

A tortalapokat picit egyengettem, hogy a krém a piskótarétegek között minél egyenletesebb legyen majd a szeleteléskor, de ez ugye igazából csak esztétika, az ízélményen semmit nem befolyásol.

 

A krémmel betöltött és bevont tortát a kék dekorcukorral megszórtam, mini habcsókokkal raktam körbe, és kék csillagokkal dekoráltam a tetejét. Több díszt már nem akartam rá tenni, mert a felhasznált gyertyák önmagukban is elég dekoratívak. Így el is készült ez az egyszerű torta – szerintem legalábbis az – és kezdődhetett az éneklés, a gyertyafújás és a kívánás, no meg a főpróba kóstoló. Szeletelve pedig ilyen látványos.

Ha tetszett a bejegyzés, gyere és nézz be a facebook oldalamra is, vagy kövess az instagramon, ha pedig feliratkozol a hírlevélre, az elsők között értesülhetsz a reantik oldalon közzétett újdonságokról.

 

 

 

Ginoszaurusz keksz

DINOSZAURUSZ

KEKSZ  

az 
egyszerűen nagyszerű

Rajongok az egyszerű dolgokért, amelyekben azért van egy kis csavar. Így voltam ezzel a kekszkiszúróval is amikor megláttam. Kellett és pont. Most biztosan felszisszen pár olvasó, de igenis ez egy baromira egyszerű, ám nagyszerű ötlet! Azt nem mondtam, hogy nem melós. A lehető legtutibb kekszkiszúró amivel eddig dolgoztam: 6 darabos készlet, 3 kiszúró a hozzájuk tartozó 3 nyomómintával és természetesen 3 féle dinoszaurusszal. 
Kerestem egy finomnak tűnő csokis kekszreceptet, de mivel mindben volt valami amit nem akartam beletenni (pl. kukoricakeményítő vagy sok-sok cukor) így 2 receptet dolgoztam egybe, és most jegyzeteltem is közben, mert sajnos volt már olyan, hogy kreáltam egy új receptet, de nem írtam fel, hogy miből mennyi is került bele, később meg nem emlékeztem és nem tudtam produkálni újra azt a finomságot. A következőket követtem el: összekevertem 125g vajat, 2 evőkanál kókuszolajat, 2 cs. vaníliás cukrot, 1 cup porcukrot, 2 tojást és egy csipet sót. Amíg ezeket simára keverte a robotgép, 3 cup lisztet, fél cup holland kakaóport és fél kávéskanálnyi sütőport összekevertem, majd részletekben hozzáadtam a vajas keverékhez. Eleinte még a robotgéppel dolgoztam össze a tésztát, majd amikor már gyúrható volt, akkor kézzel folytattam. Kb. 20 percet pihentettem, és fél cm vastagra nyújtottam, majd kezdődhetett a főpróba. Nagyon szerettem ezekkel a formákkal dolgozni. 
Méretes darab kekszek – majdnem tenyérnyiek – 6 db-nál több nem is fért egyszerre a tepsibe. Nekem ebből a mennyiségből 22 dínóm lett.
160 fokon kb. 15 perc alatt megsültek, és olyan csoki-illat lett a lakásban, hogy legszívesebben nyersen megettem volna a tésztát.
A nyomóforma által hagyott mélyedésekbe csoki vagy cukormázat kell nyomni. Na ez a macerás része. Aki tudja, hogy milyen mézeskalácsot díszíteni, az képben van. Mert ez kb. azzal ér fel, de cserébe a végeredmény felülmúlhatatlan lesz!

Én cukormázzal dolgoztam – marcipán ízűvel. A masszát kis zacskóba tettem, amelynek a sarkán pici lyukat vágtam, így volt a legegyszerűbb a “csontozás”.

Triceratopsz

 Sztegoszaurusz

T-rex

És kész egy dinoszaurusz-csorda a nagyfiam névnapjára 🙂

Őszibarackdzsem


ŐSZIBARACK   DZSEM

VIRÁGOKKAL

reantik módra

A nyár folyamán engem is elkapott a befőzőláz, és sok-sok gyümölcsöt vetettem alá eme kínzópróbának. A végeredmény pedig nemcsak finom, hanem egészséges is lett, mert nem vittem ám túlzásba a cukorhasználatot, így a párom is előszeretettel falatozik belőle olykor-olykor, ami külön nagy öröm a számomra.
A falatozásoknak hála, pár üveggel kevesebb maradt a polcon, így azokat még néhány őszi gyümölcsből pótolom, és ha már ősz, akkor mindjárt őszibarack. 
Ezt a lapos fajtát kifejezetten imádom mert finom édes és lédús, igaz sokan japánbaracknak nevezik, de elárulom, hogy az alatt a majd két év alatt amíg Japánban éltünk, egy darab ilyennel sem találkoztam. A név azonban itt most mindegy is, mert csakis az íz számít. 
Először alaposan megfürdettem őket, mert a héjukat is fel szerettem volna használni.
Majd szépen megszárogattam őket. Ez a szép piros héj fogja adni nekem a dzsem rózsaszínes színét.
Feldaraboltam, majd megszórtam az egészet azzal a maradék 4 evőkanálnyi steviás befőzőcukorral, ami még nyár elejéről maradt.

Az illata már akkor nyálcsorgató voltak, amikor levet eresztett.

nem volt szándékomban agyonfőzni, így bevetettem a botmixert  is egy-két körre.

Még a darabolás közben eldöntöttem, hogy kétféle ízesítésűt készítek, így szedtem át belőle egy kisebb adagot egy másik edénybe, ennek a sorsáról pár sorral lentebb olvashatsz.

A maradékba 3 teáskanálnyi rózsaaromát csurgattam, kóstolás közben derült ki, hogy bizony kell egy negyedik is, mert nekem így lett tökéletes. Enyhén rózsaaromás és illatos finomság, amely azért mégis elsődlegesen őszibarack ízű maradt.

Szórtam bele igazi szárított rózsaszirmokat is, csak a látvány kedvéért 🙂 és picit még rotyogtattam, majd üvegekbe mertem.
A kiszedett kisebb mennyiséghez levendulát szórtam, mert nem csak a sárgabaracknak áll ám jól ez a finom aroma. Mellesleg a halványrózsaszín dzsemhez piszok jól passzolnak a lila pöttyöcskék. Ezt is főztem még egy pici ideig, majd átkanalaztam a neki szánt öblös üvegbe.

5 percnyi tornaóra “dzseméknél”, majd irány a száraz-dunszt.
Mivel minden eddigi finomságom kapott az üvegre csinos dekorációt, nem szerettem volna, hogy ezek kimaradjanak a sorból. Így nekik is készült egyedi biléta – nem mintha nem ismerném fel, hogy mit is tettem az üvegekbe. 

Maradt egy fél üvegnyi a rózsás verzióból,  ami a mai késői reggelimhez nagyon jól jött.

Az illata és az íze is fenomenális lett.

Még Miyu cica is kíváncsiskodott, szaglászta ezerrel, bár nem kóstolta meg.

Ilyen kis csinik lettek az üvegek, mindketten 🙂

A levendulás változat is finom lett, bár abból nem maradt, csak tegnap a lábasban egy kevéske, de azért sikerült lemeózni.

Duci üvegben a duci őszibarackok és a pici lilás levendula-pöszmöszök.

Ha valaki olyan kisérletező kedvű mint én, akkor bátran kipróbálhatja ám bármelyik ízesítéssel, szerintem nem fog csalódni. Bár ugye ízlések és pofonok, de ezek is tényleg fincsik lettek.
Rea

Donut délután

DONUT   DÉLUTÁN

Hozzávalók:

2 tojás
3/4 csésze porcukor
2 csésze liszt
1 rúd vanília
fél csomag sütőpor
1 csipet só
3/4 csésze tej vagy tejszín
2 evőkanál kókuszolaj

Először a tojásokat, a porcukrot, a tejet, a vaníliarúd magjait, a sót és kókuszolajat kevertem simára, majd apránként adagolva hozzákevertem a lisztet és a sütőport. Donut formába adagoltam a masszát – ezt legkönnyebben, legegyszerűbben és legmaszatmentesebben habzsák vagy egy erős zacskó segítségével lehet – majd 160 fokos sütőben kb. 20-25 percig sütöttem.

Ilyen szép halványbarnák lettek, akkor kivettem őket és még melegen eltávolítottam a sütőformából és egy rácsra pakoltam.

Majd a nagyfiammal kidekoráltuk cukormázzal – mi a készen kapható marcipán ízűt választottuk – és a piros ételszínezőt is bevetettük. Domos megkapta a felét amit úgy díszített ahogy kedve tartotta, én pedig a többit csinosítottam.

Pár hete vettem ezt a bádogbögrét – szeretek belőle kávét inni – ma pedig véletlenül bukkantam rá a hozzá passzoló kiskannára, ráadásul akciósan. 

 

Cuki cseresznyedekoros.

És muszáj volt beleharapnom … nagyon fincsi lett.

Levendulás barackdzsem

Levendulás, illatos sárgabarack-dzsem

ahogy én készítem


A cseresznyedzsemmel kezdődött minden, és ott is folytatódott, mert az elmúlt három hét alatt  annyi dzsemet készítettem amennyit eddig még soha. Mindig úgy képzeltem, hogy ilyesmit csinálni iszonyatosan macerás és izzasztó meló. Hát van benne ilyesmi is, de valahogy élveztem minden percét – főleg a kóstolásokat – és úgy gondolom a következő nyárig pont ki fogjuk húzni azzal a jó pár üveg finomsággal, amelyek ott lapulnak a konyhaszekrény polcán.
A sárgabarack dzsemet, vagy lekvárt szinte mindenki szereti – kivéve talán az én nagyfiamat, aki csak a fánkhoz hajlandó ilyesmit enni. Már csak ezért sem maradhatott ki a sorból és ezért is számít nagyágyúnak.

A levendulás nap óta kicsit elvarázsolt ez az aprócska lila virág, a világhálón pedig ezernyi fotó van különféle levendulás sárgabarack dzsemről, és ha már van is itthon, meg hát amúgy is, próba cseresznye – akarom mondani sárgabarack – bepróbálkoztam egy ilyen pofonegyszerű különlegességgel.

Az alapanyagok listája igencsak rövid:
– finom érett, édes sárgabarack (kb 2 kilónyi)
– morzsolt levendula kb. 1 púpozott evőkanálnyi (vagyis a szárról lemorzsolt virágok)
– 4 evőkanálnyi (igen jól látod, csak ennyi)  steviás befőzőcukor

Az alaposan megmosott, megtisztított barackokat kimagoztam és negyedekbe vágtam, majd feltettem a tűzhelyre, igaz tűz az nincs, de a főzőlapon is tökéletesen fog rotyogni, sőt ez még szabályozható is, ami nem elhanyagolható szempont a rotyogási fázisban, hogy ne legyen minden tiszta ragacs az edény körül.

4 evőkanálnyi édesítőszer van benne csak, és bevallom – miután kóstoltam a végeredményt – nem hiányzik a cukor édessége. Ennyit is csak azért tettem bele, hogy ne legyen nagyon híg, és órákig sem szerettem volna főzni, hogy jól besűrűsödjön, ez a kis adalék pedig azon is segít.
Összesen 4 üveg dzsem lett, és ha belegondolok, hogy egy üvegnyiben van egy evőkanálnyi cukor, akkor úgy hiszem, azt büntetlenül lehet enni! Ugye szerinted is?
Itt már a levendula is belekerült, majd még pár percet hagytam pöfögni az egészet, és belekanalaztam az előre elkészített üvegekbe.

 

5 percre minden üveg tótágast állt – ezt a fázisfotót a többi dzsemnél mindig elfelejtettem elkattintani, de most meglett ez is.

Majd beköltöztek a finom meleg kötött takaróba burkolózva a kosárba, dunsztom sincs, hogy minek 🙂 de már régen is így csinálták. Na jó tudom az okát, így lassabban hűl ki az üveg tartalma, addig is folyik a csírátlanítás és tartósabb marad a befőttbe zárt nyár.

Ma a bilétákkal kezdtem a napot, szeretek rajzolgatni, főleg akvarellceruzával. Közben egy kis napozás is belefér az erkélyen 🙂

Öltözködésre és sminkre felkészülni, hamarosan fotózás 🙂

(halkan megjegyzem, hogy amíg kilyukasztottam a bilétákat, addig blogcica 2 gumigyűrűt is eltulajdonított, és kibújt belőle ismét a kölyökmacska, mert egy csomó ideig játszott velük)

Csinosan és gusztán, én pedig már éhes vagyok, de a főszereplőknek először dolguk van.

Már nem bírtam magammal, és nem dicsérgetni akarom magam, de nagyon fincsi lett!!!

Ha befőztök sárgabarackot, próbáljátok ki ezt a verziót is, mert ezek a pirinyó lila pöttyök valami földöntúli ízt kölcsönöznek a gyümölcsnek. 

Nem csupán színként mutatnak remekül együtt, de az ízük is tökéletesen passzol egymáshoz.

Nem is tudom, hogy végül is elég lesz-e 4 üveggel ebből a finomságból? Fánkot is elég sokszor szoktam sütni, meg aztán még most kezdődik igazából a barackszezon.

Kell ennél több?

Rea

Hűsító házi limonádé


HŰSÍTŐ   HÁZI   FINOMSÁG

a kánikula ellen
Vásárlás közben jutott eszembe, hogy árválkodik még a hűtőben egy lime és egyetlen citrom, így vettem még hozzájuk pár darab citromot és két szép narancsot és úgy döntöttem, hogy LIMONÁDÉ fog készülni. Még ősszel bukkantam rá – bevallom már nem is tudom, hogy melyik üzletben – azokra az aranyos, füles, amerikai stílusú befőttes üvegekre, amelyeknek csavaros pepita kupakjuk is van, szívószállal a közepén. Az tehát adott volt, hogy miben is szervírozom majd ezt a finomságot 🙂
A hozzávalók mennyiségére nincs pontos receptem, mert a gyümölcsök is más méretűek, azonban próbálok minél kevesebb cukrot használni, de ugye a limonádéba kell valami édes is ami ellensúlyozza a savanyú ízt, így a bodzaszörp mellett tettem le a voksomat, amely ráadásként még mentás ízesítésű is volt. A mini fűszerkertből pedig leszedtem pár ágacska friss mentát is.

A citrusokat feldaraboltam, a friss zöldfűszer leveleit leszedtem az ágacskákról és az egészet egy kancsóba tettem, majd egy speciális fa eszközzel alaposan megnyomkodtam, hogy kinyerjem a finom gyümölcsök levét és a menta aromáját.
Ha nincs ilyen mixerek által használatos alkalmatosság otthon, egy nagyobb fakanál nyele is megteszi 🙂

A kancsó tartalmához öntöttem a tetszőleges mennyiségű szörpöt, és bevallom adtam még hozzá egy kevéske üveges citromlevet is, mert valahogy nem volt elég savanykás, több citromot pedig nem szerettem volna már bele tenni.
Alaposan elkevertem, és ezzel készen is lett az alap – ami elég sűrű és tartalmas lenne így limonádénak.  
Az üvegeket kb félig töltöttem a gyümölcsös keverékkel és a levével, majd felöntöttem jó hideg ásványvízzel és elkevertem. 
Jeget is lehet bele tenni, de az momentán nincs.

És akkor egészségetekre!

Rea

Friss házasok eper-menta

“Friss házasok”

epermenta dzsem 

Tegnap nem csak a magyar focicsapat remekelt az eb-n (csak így tovább srácok, bár nem vagyok nagy focirajongó) hanem én is a konyhában. 
Anyakönyv-vezető híján vadházasságra lépett egy edényben az eper a mentával. 
A cseresznye-dzsem  sikerén felbuzdulva (mások bizonyosan többször átélték már ezt az élményt és rutinosak az efféle dolgokban, de nekem ez siker, egy apró siker aminek örülhetek) beszereztem két helyről összesen kb. 1,6 kilónyi epret (na ezt azért nem tudom pontosan, mert tisztítás közben nem keveset le kellett meózni 🙂 Szóval a tisztítás után lett kb. ennyi, na. A menta ötlet pedig a bevásárlás alkalmával született, mivel akciós volt minden fűszernövény a … üzletben. (Nem reklámozok semmit, amíg nem fizetnek érte :))
Tehát így lett mentás az én eperdzsemem. (Nem én találtam fel, mások már kipróbálták előttem.)
Az okosak receptjeiben – akik már többször elkövették ezt a merényletet az eper ellen – szinte mindben volt cukor a hozzávalók között, nem is kevés, fél kiló meg hasonlóak. De én nem kristálycukrot szerettem volna enni! Ugyanott találtam steviás befőzőcukrot, és zselésítő port is. Abban biztos voltam, hogy ha cukros lesz akkor csakis ilyen. De alapból úgy indultam, hogy kis mennyiséget teszek csak bele. 
Azzal gondolom mindenki tisztában van, hogy mosni és tisztítani kell az epret, a nagyobb szemeket feldaraboltam, és elkezdtem főzni.
Amikor pici levet engedett, megkóstoltam, és hát valóban kellett bele egy kicsi cukor, ami nálam azt jelentette, hogy 4 púpozott evőkanálnyi ment a kb. 1,6 kiló eperhez, nem ám fél kilónyi. Ezzel szerintem még a párom is ki lesz békülve. 

Élvezkedtem a lakást betöltő finom gyümölcsillatban, de közben vigyáznom is kellett, mert nem szerettem volna szétfőzni a gyümölcsöt. Szeretem ha van a dzsemben szottyadt gyümöcsdarab, és így megmarad a szép színe is. 
A zselésítő anyagot is hozzátettem és még főztem 5 percig az útmutató szerint.

Próba – kicsit folyós, de elég zselés az állag. Biztosan nem tökéletes a profik szerint, de nekem megfelel, és ígérem nem fogok miatta reklamálni.

A mentát már nem akartam főzni a gyümölccsel, mert szerintem akkor veszít a finom aromát adó értékes illóanyagaiból, így azt csak akkor kevertem hozzá – apróra vágva – amikor levettem a tűzhelyről.

Az adagoláshoz bevetettem ezt az édes pici régi merőkanalat, nélküle bajban lettem volna, mert így is minden ragadt a környéken 🙂

Elkészültek a kis biléták is, jó volt rajzolgatni ebben a csúnya esős időben.
A csavaros fémkupakokat most is szándékoztam eltakarni, a kiszemelt anyag egy kézzel szövött lenvászonvég egyetlen mintacsíkja, amelynek hátuljáról nem jött ki pár folt, de némi ügyeskedéssel sikerült foltmentes rucikat kötöznöm az üvegekre.

Csinosak is, finomak is.

  Jó étvágyat 🙂

   Rea