Mézeskalács

kicsik és nagyok kedvence nagyon karácsonyi kiadásban

A mézeskalácsról mindenkinek egyből a karácsony jut eszébe, és bizony annyira népszerű ez a finomság az ünnepek tájékán, hogy még azok is nekiállnak a sütögetésnek, akik amúgy nem nagy konyhatündérek. A gyerekekkel remek kis télesti program, legalábbis az első tepsi megtöltéséig. (Az én fiam a többit mindig rám hagyta, már csak a kisült mézeskalács illatára somfordált vissza a konyhapulthoz a kóstolóra. ) Sokféle recept van a tökéletes mézeskalácshoz, van aki puhán szereti, van aki ropogósan, van aki cukormázzal és van aki csokival. De szinte mindenki szereti valamilyen formában. És itt a lényeg, a forma. Lássuk csak mi is készülhet egy alaptésztából:

Jancsi és Juliska után szabadon – mézeskalácsházikó, vagy akár egy egész kis falu

    

        

karácsonyfadíszként sem utolsó

      

de girlandot is fűzhetünk a darabokból egy szép szalagra vagy rusztikus pékzsinegre, spárgára – de akár koszorú is készülhet

      

a karácsonyi tortát, muffint is tovább csinosíthatjuk egy-egy darabbal

    

      

    

adventi naptárnak vagy adventi koszorúnak is kiváló

   

fenyőfa is lehet belőle

  

sőt: ültetőkártyaként, ajándék kisérőként, de csomagolásként is hasznosíthatjuk

    

a terített asztalon is nagyon kívánatos lehet egy-egy darab

    

Bármit is csinálunk belőle, bárhová is tesszük, ezek az édes kis csodák a szeretetet, az odafigyelést fogják magukból sugározni, azzal az utánozhatatlan mézes-fahéjas-szegfűszeges illattal együtt, amivel betöltik a lakást, ezáltal meghittséget csempészve az ünnep- és mindennapokba is.

Hamarosan sülhetnek is az első adagok, ami után biztosan máshol is gyorsan sütni kell még pár tepsivel, hogy az ünnepekre is maradjon 🙂

 

 

 

 

 

Mennyei eledel

FELHŐTOJÁS

A héten láttam a neten ezt a nagyon jópofán elkészített tojást. Nem igazán rajongok a tojásért, sem tükörtojás sem rántotta formájában, de ez a változat annyira megtetszett, hogy feltétlenül ki szerettem volna próbálni. Így ma reggel egy kicsivel több időt töltöttem a konyhapultnál mint egy normál tükörojás estében történt volna, mert azért van ezzel egy picurka macera.

A sütőt (légkeveréses) bekapcsoltam 160 fokra, majd a tojásokat szétválasztottam, a sárgájukat egy-egy mokkáscsészébe külön-külön tettem, egy csipetke sóval, így utólag jöttem rá, hogy egy kis friss zöldfűszer jót tett volna mind az ízének, mind az esztétikai látványnak.

   

A tojásfehérjét kemény habbá vertem izlés szerinti mennyiségű sóval, és amikor már elég kemény volt, hozzákevertem egy maréknyi reszelt sajtot (5 tojást készítettem egyszerre). Sütőpapírral kibélelt tepsibe fektettem 5 szelet sonkás szalámit, majd rájuk kanalaztam a habot, mindegyik közepébe egy-egy kis mélyedést alakítottam ki, és abba zuttyantottam vissza a tojássárgákat. 10 percre bedugtam a sütőbe, és megsütöttem.  Azután pedig megettük.

Próbáljátok ki, reggelire, egy könnyű vacsorára vagy akár különleges feltétként egy finom tökfőzelékhez!

 

 

Édes kis mostoha

a köszméte

Amely akár vintage gyümölcs is lehetne, hiszen olyannyira régies, divatjamúlt, szinte elfeledett az emberek számára. Azonban nekem a gyerekkorom egyik csemegéje volt. Nagyszüleim kertjében terbélyes egresbokrokrok terpeszkedtek a kis árok partján, és gyerekként alig vártuk, hogy beszabaduljunk a kertbe, és marokszámra tömjük magunkba, a fincsi málnával együtt. Nagymamám szörpöt készített belőle. Azóta sem láttam sehol ezt az édes, pirosra érő fajtát (gyöngyösi piros). A zöld, nagyszemű változatával többször van szerencsém találkozni ezidőtájt, rendszeresen veszek is belőle a piacon, igaz sem a párom sem a gyerkőc nem szeretik, sem nyersen sem pedig szószként fogyasztva – nem baj, több marad nekem . (Pedig milyen frissítően mennyei érzés egy finom krémes, tejfeles, savanykás szószt hidegen kikanalazni a maihoz is hasonlatos fülledt nyári estéken.)

 

Tegnap este viszont a zöldségesnél nem hittem a szememnek, mert egy ládában még ott kuksolt egy jó kilónyi ezekből a finom édesre érett (na jó, itt ne a cukorhoz viszonyítsunk ám) csodaszép bíborszínű, kis szőrpamacsos bogyókból. Gyerekkorom óta nem ettem ilyet, hát mondanom sem kell, nem kérettem magam, és még azon frissiben hazaérkezés után tisztítás következett – na jó némi kóstolással egybekötve. Egy nagy adagnyit pedig odatettem a tűzhelyre rottyantottam rajta párat, adtam hozzá 4 evőkanálnyi steviás befőzőcukrot, és alaposan kitisztított üvegekbe kanalaztam. Három kisüvegnyi téli kényeztetés lesz, a fazékban maradt mennyiséget, pedig egy régi cukortartóba tettem.

  

A csodaszép színe, az aromája felidézte bennem  a nagymamáéknál töltött szünidőket. Nem tudom ki szereti és ki szokott befőzni belőle, de számomra ez most egy kisebb csodával ért fel. Legalább volt valami szerencsés is a tegnapi napban.

              

A hivatalosan köszmétének nevezett egres (Ribes uva crispa) a magasabb hegyvidékek erdeiben, sziklákon termő gyümölcs. Régóta ismerik, de nemesítését csak a XVI. század végén kezdték meg. Különösen Angliában volt népszerű, ahol 1740-ben mintegy száz, 1810-ben már négyszáznál is több nemesített fajtáját tartották számon. A magyar nyelvben több néven – köszméte, pöszméte, büszke, piszke, egres – is ismert. A köszméte termése álbogyó, belseje húsos, leveses, 40-50 magot tartalmaz.
Az egyes fajták gyümölcse lehet zöld vagy pirosas, szőrös vagy csupasz, a gyümölcshús íze savanykás. Hazánkban ismertebb fajtái a szentendrei fehér, a zöld óriás, a pallagi óriás és a gyöngyösi piros. A köszméte félig és teljesen éretten is szüretelhető. A termés zömét május végén, június első felében szedik.  A köszméte energiatartalma csekély, 44 kcal (184 kJ) 100 grammonként. A gyümölcsében sok A-, B1- és C-vitamin, 0,8 százalék körüli pektin, 0,5 százaléknyi ásványi anyag (kálium, kalcium, foszfor és niacin), illetve szervezetünk számára fontos elemek, citromsav, gyümölcs- és szőlőcukor található. A benne található nyomelemek miatt rendkívül értékes a szervezetünk számára. Míg Angliában évszázadok óta népszerű volt ez a bogyós gyümölcs, Franciaországban még csak saját neve sincs az egresnek, egyszerűen csak groseille de maquereaunak, makrélához való ribizlinek hívják, mivel szinte csak makrélához adják mártásként.

 

Üdítő finomság

aromaterápia – a gyomornak is

Amikor a levendulás cukor készítésének a módját nézegettem, folyamatosan levendulaszörpök és szirupok fotóján is megakadt a szemem. Több se kellett, leöblítettem egy csokornyi virágot (a pici rovarokat és a port azért nem árt lemosni róla), leszárogattam és ráérősen lecsipegettem a virágokat a szárról. Ez elvileg nem fontos, sokan szárastul együtt használják, de mivel én nem literszámra csináltam, így azzal a mennyiséggel nem igazán volt nagy cucc elbíbelődni.

  

A legtöbb receptben a 2:1:2 arány volt olvasható, így én is azt alkalmaztam, picit változtattam rajta csak 2:1:1,5

1 csészényi levendulavirág, 2 csészényi víz, és 1,5 csészényi kristálycukor. Nem barna cukrot használtam, mert szerettem volna, hogy a szirup színét nem befolyásolja. Ehhez a mennyiséghez egy jó nagy bio citrom kb 3/4-ét felkarikáztam és a citromkarikákat is beletettem. Majd ment az egész a tűzhelyre, és felforraltam. Utána hagytam állni egy napot, leszűrtem az egészet, még egyszer felforraltam – itt lehet kóstolni, hogy kell-e még édesebb, ez ízlés dolga, de ugye ezt amúgy is limonádéba használom, szóval ha nagyon édes, akkor sincs semmi baj. Majd mikor kihűlt, egy tisztára mosott, csatos üvegbe szűrtem és beültettem a hűtőbe. És most ismét van itthon valami finomság ami saját készítésű limonádék alapja lehet.

 

Az eltarthatóságáról nem tudok nyilatkozni – több receptben olvastam, hogy télire teszik el ily módon, de attól tartok ebből addigra már csak emlék marad.

 

Gyümölcsös bűnbeesés

Ennyit a bikinialakról

A piacon dúskálni lehet a sok finom gyümölcsben. A télirevalóról már gondoskodtam- vagyis a szilvalekvár még várat magára és idén azt hiszem egy zöldséges dolgot is kipróbálok – de ezekre a mindenféle gömbölyded édes és fanyar apróságokra nagyon el tudok csábulni. Málna, ribizli, egres, áfonya, szeder, cseresznye és társai vidáman mosolyogtak ma rám, így hazafelé már cipekednem kellett egy kicsit. De ennyit bőven megér egy kis bűnbeesés.

Hiába vettem mindegyikből csak egy kisebb dobozkával, akkor is maradt belőlük. De ez talán tudatos is volt, mert az idén két gyümölcsös pitém sem sikerült. (Az már örök titok marad, hogy a sütőpor volt-e a bűnös, vagy túlkevertem.)

Így bevetettem egy másik süti alapreceptjét, ami egy hete isteni fincsi lett. És jelentem, nem csak dióval remek ez a tészta, hanem gyümölccsel is fenomenális. Ráadásul pikk-pakk készen van.

3 tojást, 20dkg cukrot, 1 cs vaniliáscukrot és 10 dkg vajat habosra keverünk, majd hozzáadunk 1 dl tejet, 25 dkg lisztet és 1 tk sütőport. Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntve, gyümölccsel megszórva 160 fokos sütőben szép aranysárgára sütjük (kb. 30 perc).

Nálunk ezzel csak egy bibi van, a kiskorú nem eszi meg a gyümölcsös sütiket – ha tótágast állok, sajnos akkor sem. (Már az is haladás, hogy a málnát, epret, áfonyát nyersen megeszi, hip-hip hurrááá!) Szóval ha azt szeretném, hogy egyszem magzatom is egyen anya sütijéből, akkor neki külön kell ízesítenem. Így most ez az alaptészta papírkapszlikba adagolva sült ki és muffinként debütált nálunk. Jelentem: kiállta a próbát. A gyerkőc mogyorós-csokidarabkásat kapott, amibe a húsvéti nyulakból használtam.

 

Ha a te szádban is összefutott a nyál a sütik láttán, akkor sipirc ki a konyhába sütkérezni és kb. 40 perc elteltével már elégedetten és büszkén falatozhatod a finomságokat.

Kíváncsi vagy rá, hogy mit csinálok amikor nem a hasamra gondolok? Hát akkor nézz szét kicsit alaposabban a honalpon, a facebook oldalon pedig naprakészen követheted az ötleteim megvalósítását.

Zabpelyhes süti

A párom kedvence

A férjem nem sok édességet eszik, de most ezt a sütit ő kérte. Így ma délután – a nagy meleg ellenére – bekapcsoltam a sütőt. Egy alapreceptet dolgoztam át az évek folyamán, amiben az a jó, hogy igazából sokféle variációban megsüthető.

Én így készítem:

10 dkg teljes kiőrlésű lisztet, 15 dkg zabpelyhet (vegyesen használok nagyobb és kisebb szemű zabpelyhet),1 kávéskanál fahéjat, fél kávéskanál sütőport, csipet sót, és 10 dkg apróra vágott csokit összevegyítek egy tálban. Haborsa  keverek 15 dkg vajat, 12 dkg barnacukrot, 1 tojást  és 1 csomag vaniliáscukrot, majd ebbe a masszába részletekben belekeverem a zabpelyhes keveréket. Eldolgozom, és gombócnyi adagokat teszek a sütőpapírral kibélelt tepsire és kb. 1 cm-esre lapítom . Nem szabad túl közel tenni őket egymáshoz, mert sütés közben szépen megnőnek. Ebből az adagból kb. két tepsivel lesz. 175 fokos sütőben 15 perc alatt szép aranybarnára sütöm. A tepsiben hagyom kihűlni, majd jól záródó edénybe teszem, ahol napokig eláll. Tejjel vagy teával isteni finom és ropogós csokis nasi. Két sütidarab között egy gombóc csoki- vagy vaníliafagyi pedig hűsítő finomsággá varázsolja.

  

Azért írtam az elején, hogy sokféle variációban megsüthető, mert én ebbe még szoktam tenni jó maréknyi durvára vágott diót, mogyorót vagy mandulát. A mai adagba szezámmag került, és egy doboznyi cukrozott citromhéj. Csokit is lehet bele használni bármilyet – GombócArtúr módra – étcsokit, tejcsokit vagy fehércsokit, esetleg lehet keverni ezeket is. Nálunk a maradék csokinyulakból került ebbe az adagba, szóval az elfekvő csokikészlet felhasználására is remek lehetőség ez a süti.

Jó étvágyat!

 

Kezdődik a spárga-szezon

Spárgás pite – kicsit másképp

 

Szeretem a spárgát, főleg a zöldet. Általában csak natúran bacon-be göngyölve grillezett verzióban készítem el. Most viszont Violetta spárgás pitéje  mozgatta meg a fantáziámat. A gyerkőc nem eszi meg a legtöbb zöldséget – sajnos. A párom pedig sokkal egészségesebben étkezik mint én, és a fehér lisztből készült kajákat nem szívesen fogyasztja.

Így az én pitém alapja teljes kiőrlésű liszt lett, mert nem szerettem volna egyedül megbírkózni vele. Ha pedig már egészségesebbre vettem a figurát, akkor a pitébe valókon is reformáltam kicsit, hogy még light-abb legyen. A hozzávalók:

Tészta: 30 dkg teljes kiőrlésű liszt, 1 tojás, nagy csipetnyi só, 20g élesztő, csipet cukor, 3 dkg vaj és kb 1dl tej.

A langyos tej felében a csipetnyi cukorral felfuttattam az élesztőt. A maradék meleg tejben felolvasztottam a vajat. A liszthez hozzáadtam a tojást, a sót, az élesztős és a vajas tejet. Robotgéppel jól kidolgoztam, viszonylag közepes keménységű tésztát kaptam. A teljes kiőrlésű lisztek másképp viselkednek tapasztalatom szerint. Némelyik fajtánál kellhet még hozzá egy kis tej. Letakarva pihentettem 10-15 percig. Addig elkészítettem a tölteléket.

 

A pite ízletesebb részét krémes túró 25 dkg, nagyobb darabokra vágott sonka 15 dkg, 1 tojás, zöldfűszerek (oregano és kakukkfű), reszelt sajt kb 20 dkg (többfélét is használtam ami itthon volt), natúr joghurt, a spárga (egy csomag) és só adja. A spárgát 3-4 cm-es darabokra vágtam, és nyersen hagytam. Bőven volt ideje megpuhulni azalatt amíg a forró sütőben lapult.

 

A töltelékhez is egyszerűen összekevertem a hozzávalókat, a túrót, a nyers tojást a fél doboznyi joghurtot, a reszelt sajtot, majd beleforgattam a spárgát és a sonkát, a fűszereket és megsóztam.

 

A piteformába belelapogattam a tésztát, és rákanalaztam a tölteléket. A tetejére még csurgattam egy kis joghurtot itt-ott, megszórtam egy kevés reszelt sajttal, és néhány levélke oregánóval is. Csak, hogy még gusztább legyen és betettem a 165 fokra előmelegített sütőbe és kb. 40 percig sütöttem (de ha már szép piros a teteje, akkor biztosan megsült).

 

A bibi azt volt, hogy amíg nagyon forró, esélyem sem volt rá, hogy megkóstoljam. Kárpótlásul később két szeletet is gyorsan belapátoltam.

Nem tudom mennyi kalória van benne, de nem is érdekel :). Viszont finom, zöldséges, teli fehérjével, teljes kiőrlésű bio gabonából készült, minimális zsiradékkal. Próbáljátok ki, nagyon finom!

 

Fald fel a szivárványt !

Szülinapi szivárványtorta – ahogy én készítem

 

Sok más anyukához hasonlóan én is szeretem magam sütni a gyerkőc szülinapi tortáját. Idén szivárványtortát szeretett volna. Nagyon nem voltam megijedve, mert évekkel ezelőtt már összehoztam egyet. Ráadásul több alkalommal sütöttem már szivárvány muffint is az alapreceptet felhasználva. De azért volt bennem egy kis félsz. Mert pl. pont akkor nem jön majd fel olyan szépen a tészta amikor kell, stb. Szerencsére nem így történt! És mivel ez most csak egy szűk körű, családi tortázás volt, maradt bőven. Most egy kisebb szelet elmajszolása után írom ezt a bejegyzést.

De akkor kezdjük is az előkészületekkel: hetekkel ezelőtt felmértem hogy mi van itthon a hőn áhított csemegéhez, és ami hiányzott, azt apránként beszereztem a szuper jó kis helyekről. A kék szórócukor adott volt egy spongyabobos szórócukor készletből, a lufi és angry birds gyertyákat, a mini habcsókokat és a wilton élelmiszerszinezéket kellett csak beszereznem. Nem vagyok cukrász, és talán sokaknak első ránézésre bonyolultnak tűnik ez a torta, de korántsem az! Azt viszont nem tagadom, hogy időigényes. De melyik torta nem az? Ennek a tortának a titka, hogy a tésztájához csak a tojásfehérjét kell felhasználni, mert úgy érvényesülnek a színezékek szép színei.

A hozzávalókat cup-ban adták meg az eredeti receptben is. Én töbször használom ezt a mértékrendszert ha sütit sütök, most is azt használtam. Az erdeti receptben megadott mennyiségeken viszont a tapasztalataim alapján változtattam. Az itt leírt az én verzióm – mert az eredetiben pl. tömérdek cukor és vaj volt.  (A neten van fenn mindenféle átváltási táblázat, ha valaki grammban kíváncsi a mennyiségekre.)

Íme a tészta hozzávalóinak listája: 3 cup liszt, 2 káváskanál sütőpor, csipet só, 1 cup vaj, 1,5 cup cukor, 1 vaniliarúd kikapart belseje  (vagy vanilia aroma), 5 nagy tojásfehérje, 1 és negyed cup tej és élelmiszerszínezék

Egy edényben elkevertem a lisztet, a sütőport és a sót, a robotgép edényében a cukrot és a vajat simára dolgoztam, hozzáadtam a tojásfehérjét, a vaníliát és tovább kevertem. Végül felváltva adagoltam bele a lisztes keveréket és a tejet. A piskóta sűrűségű masszát 5 külön edénykében egyenlő részre mértem, és beszíneztem a színezékkel. Papírral kibélelt formában sütöttem meg (annak amit használtam 20 cm az átmérője). Mivel nincs cukrászsütőm, ráadásul egyetlen ekkora méretű formám van, ez házilag csak a rétegek egymás utáni sütögetésével oldható meg. Többféle élelmiszerszínezéket lehet már kapni, és én nem próbáltam minden gyátmányt, de azok közül amelyeket igen, nálam a wilton lett a nyerő, mert: kevés kell belőle, nincs mellékíze, a szép telt szín még sütés után is megmarad. Így természetes volt,hogy most is ezt használtam: christmas red, orange, golden yellow, leaf green és royal blue színeket.

Sütés után alaposan kihűtöttem a szép színes tortalapokat, majd következhetett a krém elkészítése. Ehhez: 5 tojásfehérjét, 1 cup cukrot, 1 cup vajat és vaniliaaromát használtam fel. A cukrot a  tojásfehérjében – gőz fölött – olvadásig kavartam, majd a robotgép táljában közepes fokozaton addig kevertettem, amíg kihűlt, ekkor hozzáadtam a kis darabokra vágott vajat és az aromát.

A tortalapokat picit egyengettem, hogy a krém a piskótarétegek között minél egyenletesebb legyen majd a szeleteléskor, de ez ugye igazából csak esztétika, az ízélményen semmit nem befolyásol.

 

A krémmel betöltött és bevont tortát a kék dekorcukorral megszórtam, mini habcsókokkal raktam körbe, és kék csillagokkal dekoráltam a tetejét. Több díszt már nem akartam rá tenni, mert a felhasznált gyertyák önmagukban is elég dekoratívak. Így el is készült ez az egyszerű torta – szerintem legalábbis az – és kezdődhetett az éneklés, a gyertyafújás és a kívánás, no meg a főpróba kóstoló. Szeletelve pedig ilyen látványos.

Ha tetszett a bejegyzés, gyere és nézz be a facebook oldalamra is, vagy kövess az instagramon, ha pedig feliratkozol a hírlevélre, az elsők között értesülhetsz a reantik oldalon közzétett újdonságokról.

 

 

 

Ginoszaurusz keksz

DINOSZAURUSZ

KEKSZ  

az 
egyszerűen nagyszerű

Rajongok az egyszerű dolgokért, amelyekben azért van egy kis csavar. Így voltam ezzel a kekszkiszúróval is amikor megláttam. Kellett és pont. Most biztosan felszisszen pár olvasó, de igenis ez egy baromira egyszerű, ám nagyszerű ötlet! Azt nem mondtam, hogy nem melós. A lehető legtutibb kekszkiszúró amivel eddig dolgoztam: 6 darabos készlet, 3 kiszúró a hozzájuk tartozó 3 nyomómintával és természetesen 3 féle dinoszaurusszal. 
Kerestem egy finomnak tűnő csokis kekszreceptet, de mivel mindben volt valami amit nem akartam beletenni (pl. kukoricakeményítő vagy sok-sok cukor) így 2 receptet dolgoztam egybe, és most jegyzeteltem is közben, mert sajnos volt már olyan, hogy kreáltam egy új receptet, de nem írtam fel, hogy miből mennyi is került bele, később meg nem emlékeztem és nem tudtam produkálni újra azt a finomságot. A következőket követtem el: összekevertem 125g vajat, 2 evőkanál kókuszolajat, 2 cs. vaníliás cukrot, 1 cup porcukrot, 2 tojást és egy csipet sót. Amíg ezeket simára keverte a robotgép, 3 cup lisztet, fél cup holland kakaóport és fél kávéskanálnyi sütőport összekevertem, majd részletekben hozzáadtam a vajas keverékhez. Eleinte még a robotgéppel dolgoztam össze a tésztát, majd amikor már gyúrható volt, akkor kézzel folytattam. Kb. 20 percet pihentettem, és fél cm vastagra nyújtottam, majd kezdődhetett a főpróba. Nagyon szerettem ezekkel a formákkal dolgozni. 
Méretes darab kekszek – majdnem tenyérnyiek – 6 db-nál több nem is fért egyszerre a tepsibe. Nekem ebből a mennyiségből 22 dínóm lett.
160 fokon kb. 15 perc alatt megsültek, és olyan csoki-illat lett a lakásban, hogy legszívesebben nyersen megettem volna a tésztát.
A nyomóforma által hagyott mélyedésekbe csoki vagy cukormázat kell nyomni. Na ez a macerás része. Aki tudja, hogy milyen mézeskalácsot díszíteni, az képben van. Mert ez kb. azzal ér fel, de cserébe a végeredmény felülmúlhatatlan lesz!

Én cukormázzal dolgoztam – marcipán ízűvel. A masszát kis zacskóba tettem, amelynek a sarkán pici lyukat vágtam, így volt a legegyszerűbb a “csontozás”.

Triceratopsz

 Sztegoszaurusz

T-rex

És kész egy dinoszaurusz-csorda a nagyfiam névnapjára 🙂

Őszibarackdzsem


ŐSZIBARACK   DZSEM

VIRÁGOKKAL

reantik módra

A nyár folyamán engem is elkapott a befőzőláz, és sok-sok gyümölcsöt vetettem alá eme kínzópróbának. A végeredmény pedig nemcsak finom, hanem egészséges is lett, mert nem vittem ám túlzásba a cukorhasználatot, így a párom is előszeretettel falatozik belőle olykor-olykor, ami külön nagy öröm a számomra.
A falatozásoknak hála, pár üveggel kevesebb maradt a polcon, így azokat még néhány őszi gyümölcsből pótolom, és ha már ősz, akkor mindjárt őszibarack. 
Ezt a lapos fajtát kifejezetten imádom mert finom édes és lédús, igaz sokan japánbaracknak nevezik, de elárulom, hogy az alatt a majd két év alatt amíg Japánban éltünk, egy darab ilyennel sem találkoztam. A név azonban itt most mindegy is, mert csakis az íz számít. 
Először alaposan megfürdettem őket, mert a héjukat is fel szerettem volna használni.
Majd szépen megszárogattam őket. Ez a szép piros héj fogja adni nekem a dzsem rózsaszínes színét.
Feldaraboltam, majd megszórtam az egészet azzal a maradék 4 evőkanálnyi steviás befőzőcukorral, ami még nyár elejéről maradt.

Az illata már akkor nyálcsorgató voltak, amikor levet eresztett.

nem volt szándékomban agyonfőzni, így bevetettem a botmixert  is egy-két körre.

Még a darabolás közben eldöntöttem, hogy kétféle ízesítésűt készítek, így szedtem át belőle egy kisebb adagot egy másik edénybe, ennek a sorsáról pár sorral lentebb olvashatsz.

A maradékba 3 teáskanálnyi rózsaaromát csurgattam, kóstolás közben derült ki, hogy bizony kell egy negyedik is, mert nekem így lett tökéletes. Enyhén rózsaaromás és illatos finomság, amely azért mégis elsődlegesen őszibarack ízű maradt.

Szórtam bele igazi szárított rózsaszirmokat is, csak a látvány kedvéért 🙂 és picit még rotyogtattam, majd üvegekbe mertem.
A kiszedett kisebb mennyiséghez levendulát szórtam, mert nem csak a sárgabaracknak áll ám jól ez a finom aroma. Mellesleg a halványrózsaszín dzsemhez piszok jól passzolnak a lila pöttyöcskék. Ezt is főztem még egy pici ideig, majd átkanalaztam a neki szánt öblös üvegbe.

5 percnyi tornaóra “dzseméknél”, majd irány a száraz-dunszt.
Mivel minden eddigi finomságom kapott az üvegre csinos dekorációt, nem szerettem volna, hogy ezek kimaradjanak a sorból. Így nekik is készült egyedi biléta – nem mintha nem ismerném fel, hogy mit is tettem az üvegekbe. 

Maradt egy fél üvegnyi a rózsás verzióból,  ami a mai késői reggelimhez nagyon jól jött.

Az illata és az íze is fenomenális lett.

Még Miyu cica is kíváncsiskodott, szaglászta ezerrel, bár nem kóstolta meg.

Ilyen kis csinik lettek az üvegek, mindketten 🙂

A levendulás változat is finom lett, bár abból nem maradt, csak tegnap a lábasban egy kevéske, de azért sikerült lemeózni.

Duci üvegben a duci őszibarackok és a pici lilás levendula-pöszmöszök.

Ha valaki olyan kisérletező kedvű mint én, akkor bátran kipróbálhatja ám bármelyik ízesítéssel, szerintem nem fog csalódni. Bár ugye ízlések és pofonok, de ezek is tényleg fincsik lettek.
Rea