Advent 2017

Első nap

Szerettem volna valami meglepetést kitalálni az oldal követőinek is december minden napjára, hogy mindannyian egyre ünnepibb hangulatba kerüljünk, és hogy megmutassam, hogy mennyire fontos a saját magunk által készített apróság, amit szívből adhatunk.

Egy lomizáson találtam ezt a rekeszes fából készült tárolót, amit megtisztogattam, lefestettem, minden kis rekeszt beszámoztam – igen szerencsére pont 24 db van belőlük, éppen ezért is tetszett meg már akkor, mert rögtön arra gondoltam, hogy idén végre  legyen egy igazi reantik adventi naptár, ami – ugyan csak virtuálisan, de – minden napra tartogat egy meglepetést azoknak akik követik a munkásságomat.

Az első napra egy léghajót hoztam, vagyis hát igazából azzal érkezett az én kis adventi manóm. Mindenhez igyekszem alapos leírást készíteni, hogy bárki el tudja készíteni, hiszen örülök neki, ha valaki azért készít el valamit, mert látta nálam és tetszett neki.

Hozzávalók:

bordázott hungarocell gömb, spárga, festék, ragasztó, ecset, és mindenféle apróság amivel díszíteni lehet egy ilyesmit.

Elsőként lefestettem a nekem tetsző színekre a hungarocell gömböt, az akasztós részt kihagytam, mert oda kerültek a kötelek végei. Alulra egy kört festettem, hiszen ez egy hőlégballon lenne.

  

A kosárhoz egy vékony átlátszó lemezkére kört rajzoltam, és csigavonalban igyekeztem kialakítani az utazórész alját, majd az oldalát is, apránként felfelé haladva formáltam és ragasztottam a spárgát, és a kívánt magasságnál egyszerűen abbahagytam.

 

A ballon bordáiban elosztottam a köteleket amelyek a kosarat tartják, és amikor mindkét elem készen volt, kezdődhetett a szépítgetés. A párom tartotta a ballont, én pedig igyekeztem egyenesen aláilleszteni a kosarat. A ballon oldalára ívesen köteleket és gyöngysort ragasztottam, antikoltam sötét wax-al, majd a kosarat díszítgettem, és apró bronz csengettyűket ragasztottam rá súlyok gyanánt, kerültek rá aprócska hópelyhek is, és egy jó adag csillámpor. Végül egy antikbronz ékszerkupak és abba aprócska bársonyszalag, hogy tényleg tudjon lebegni.

  

Remélem tetszik nektek, és ösztönöztelek titeket a saját hőlégballonotok elkészítésére.

Kíváncsi vagy rá, hogy a holnapi rekeszbe mi kerül? Addig még aludni kell egyet 🙂

Szép napot kívánok!

Bogaras vagyok?

Félix nyuszi nem nekem való!

 

A facebook-on bukkantam rá erre a cuki kis skót-kockás bőröndre, amire még a gyerekek kedvenc Félix nyuszija is fel volt ragasztva. Kis mérete viszont nagyon vonzó volt, és az egyre szaporodó kreatív kellékeim átlátható és rendezett tárolására bizony szükségem is van különféle tárolási lehetőségekre, amelyek praktikusságuk mellett, nem utolsó sorban dekoratívak is, és az én stílusomat tükrözik. Ez a kis kartonpapír-bőrönd sem úszta meg az átalakulást. Igaz menet közben változott picit a koncepció, de ez végül is előnyére vált.

Itt kezdődik a történet (cuki és csini meg minden, de azért nem tudtam magam elképzelni ezzel) :

 

Kezdetnek alapos törölgetés, nyúlkilakoltatás és kis csiszolás – na innen már nincs visszaút! A fa  merevítéseket is megcsiszoltam.

  

Első körben 1 réteg old white alapréteg, majd a kipróbálásra beszerzett Autentico krétafesték következett két rétegben Aged Zinc árnyalattal. A koptatás-visszacsiszolás miatt kellett a világos alap. Amikor ez megvolt, elővettem három stencilmintát, és találomra bemintáztam a bőröndke tetejét, After Rain árnyalattal. A stencilmintát nem szeretem ha nagyon határozottan jelen van és élesen körvonalazódik, azért jól megcsiszoltam az áttetsző waxréteg felvitele előtt.

  

A wax várhatóan mélyített a festék színén, ami addig is nagyon tetszett, de ezután már teljesen elvarázsolt.

  Wax nélkül és wax-al kezelve.

A bőröndke belsejét after rain árnyalatúra szerettem volna festeni, de sajnos a festék nedvességtartalma felhólyagosította az eredetileg bele ragasztott mintás papírt, ami száradás után sem simult vissza. Így az eredeti tervet el kellett vetnem, és picit továbbgondolni, hogy mit is kezdjek vele. Van ugyan még egy darabka színben is passzoló tapétám, de sajnos kevés lett volna, vegyesvágott kényszermegoldást pedig nem szerettem volna. Ezért támadt az az ötletem, hogy az egyik antik kéziszövött lenvásznam maradékát használom fel ide. Ez a darab nem volt túlságosan szép, volt rajta két kisebb folt is, amelyeket egész jól ki lehetett hagyni ebből a munkából.

De ha csak úgy simán használtam volna fel, akkor semmi különleges nem lett volna benne, viszont vérbeli bogaras csaj vagyok, így megkerestem azt a VW bogaras mintát amit épp ide képzeltem el. Így már pont telitalálat lett. Az autót transzferfolyadékkal vittem át a textilre, és közben cidriztem, hogy szépen sikerüljön, mert ez egy jó két tenyérnyi nagyságú minta, ami elég sötét is, szóval lehetett volna iszonyatosan rossz is a végeredmény. De sikerült, és nagyon tetszik!

  

majd az egy sorral lefestett belső részre fektettem, beigazítottam, és elkezdtem beragasztani az anyagot a kiskoffer belsejébe.

 

Ugyan a széleken visszahajtva ragasztottam le a vásznat – igazodva az eredetileg fém keretrész vonalához – de valami egyszerű szalaggal mégis szerettem volna kicsit keretet adni ennek a rögtönzött képnek. A szalagjaim között lapult ez a natúr pamutpántlika, a közepén húzódó varrott csíkkal. Tökéletesebbet el se tudtam volna képzelni ide.

 

Alakul … a visszahajtott szél már önmagában is szép, a bőröndke alsó részének a szélére ezért nem is ragasztottam a szalagból, hiszen ott minta sincs.

 

 

 

 

 

A szalag kezdete és vége pedig egy csajos masnit alkot.

 

 

 

 

 

 

És akkor a belső rész teljes pompájában 🙂

  

A külsö részen a fa merevítőkön  sötét wax-al kicsit még mélyítettem, és a műanyag fogantyún is frissítettem kicsit, hogy szép fekete legyen.

  

Emlékszel még a kiindulási állapotra? Hát merőben más lett, ugye?

  

Ezt már örömmel fogom nyitogatni, és büszkeség tölt el, ha ránézek. Egy darabig egy kedves ismerőssel festegettem – Rozália szintén egy bőröndöt csinosított.

Az Autentico festéke jól szerepelt és hamarosan jön egy újabb szín kipróbálása, hiszen lassan el kell döntenem, hogy a fiam antik pácos bútorainak kamaszosításához melyik árnyalatot fogom használni. És bevallom ezeket a főpróbákat nagyon élvezem.

Ha kérdésed van a munkafolyamatokkal kapcsolatban, vagy csak tanácsot szeretnél kérni, esetleg nálad is lapul otthon egy ilyen kis táska, de egy kis bátorításra van szükséged, mert nem mersz belevágni az átalakításba – nyugodtan keress, szívesen segítek amiben csak tudok.

 

 

 

 

Nem vagyunk arisztokraták, vagy mégis ?

Lett egy inasunk !

Bevallom elég kreatívnak érzem magam, de amikor egy-egy alkalomra a páromnak ajándékötletet keresek, előfordul, hogy nem szárnyal úgy a fantáziám ahogyan szeretném. Idén a 15. házassági évfordulónkra ezt a szobainast ötlöttem ki neki. Valami egyedit szerettem volna, valami régit – amit én újíthatok fel és a kezem nyomát is rajta hagyhatnám. Bevallom hosszas kutakodás után sem találtam olyat ami egyszerre antik darab, mégis egyszerű vonalú és stílusban elfogadható a számomra is, ráadásul belefért volna a kigondolt költségkeretbe. Csődöt mondtam és roppant bosszantott a dolog. Szinte naponta bújtam az apróhirdetési oldalakat is, de semmit nem talátam.

A képzeletemben ott volt, hogy milyet szeretnék : olyat, ami elég pasis ahhoz, hogy remekül kiegészítse a hálószoba sarkába téve az én nőcis dolgaimat is, és egyúttal kerek egészet alkosson a többi berendezési tárggyal együtt. Kb. egy hónapja találtam rá az egyik általam is sűrűn látogatott webáruház kínálatában erra a darabra, amelyet végül megrendeltem. Tetszett, mert nem volt rajta fölösleges dolog, épp elfért a szekrény és az ajtó közötti részre, ahol a legmegfelelőbb helyen van a használathoz. És végre megérkezett! Nem mondom, hogy maradéktalanul elégedett voltam vele, de tetszett rajta néhány részlet, és végülis úgysem szerettem volna abban az állapotban hagyni. Szóval megmenekült a visszaküldéstől.

    

 

 

 

 

 

 

 

Összeszereltem, és akkor fedeztem fel sok-sok illesztési hibát, így ragasztottam és a réseket fatapasszal tűntettem el. Ugyanígy jártam el a süllyesztett csavarfejek eltűntetésénél is, így nem látszódnak már a szerelés nyomai sem.

 

Szinte az összes bútorunkat a fehér árnyalataiba bújtattam az elmúlt évek során. A kiegészítő színként pedig a barnák palettájáról választottam. Volt még a tabernas színű krétafestékes dobozban – kezdettől fogva ezt szántam az inas új ruhájának. Így a csiszolás után kapott két réteg festéket és, hogy réginek tűnjön, mindjárt le is koptattam a festett felületből a száradás után. Ezt az árnyalatot sokkal jobban kedvelem, ha nem színtelen wax-al zárom, hanem egyből antik waxot kenek rá, amelytől érett és mélyebb, teltebb kinézetet kap. (Mivel nem tartok minden festékmárkához mindenféle színű waxot, így a bevált és rendelkezésemre álló anyagokat használom. Sokszor keverem a különféle gyártók termékeit, ezáltal sokkal egyedibb színárnyalatokat is el lehet érni.)

 

A fotón látható, hogy a szürkés-barnás színt miként változtatja meg a sötét wax. Nem akartam túldíszíteni ezt a darabot, de valami azért mégis került rá. the BEST to wear today – vagyis: “a legjobb viselet mára” szöveget vékony ecsettel festettem fel a vállfa részre és a fölötte lévő nyakkendő és övtartóra. A stone árnyalatú feliraton is csiszolással és sötét viasszal öregítettem kicsit.

 

Az inas után már csak egy szobalány kell 🙂 és teljes lesz a szolgálók “hada”.

Kíváncsi vagy rá, hogy milyen ötleteken töröm a fejem? Gyere a facebook oldalamra és nézz szét ott is.

További kellemes nyarat kívánok!

 

 

Piszkosfehérben és könyvlapokkal 1893-ból

Csomagoljunk!

A bolhapiacon sok-sok vackot lehet találni, és közhely de szerencsére igaz: ami valakinek lom, az másnak lehet még értékes, érdekes. Így voltam én is ezzel a bőrönddel. Ugyan volt már itthon kettő is, de olyan aminek ilyen fa merevítője volt, olyan nem, ráadásul ennek még az eredeti kulcsai is megvannak (amit felettébb csodálok, mert a spárga amivel a bőrönd fülére volt kötve, már mállott szét).

  

  

 A fotókon az eredeti és a már tisztított állapot látható egy-egy részleten.

Nem tudom miért, de sokmindent nem fotózok le abban az állapotában ahogyan hozzám került, talán azért, mert amikor nekifogok, akkor már az ötletekre koncentrálok, és nem a kiindulási állapot megörökítése a fontos – egyszerűen elfelejtem – így sajnos nem tudok egészben képet mutatni aról, hogy na ilyen volt – ilyen lett. A fotókon a részletekből azért lehet arra következtetni, hogy milyen is volt valójában. Koszos, kopott és rozsdás. Alapos tisztítás és csiszolás után a belső részt “díszítő” kockás papírt is kiszedtem, sok helyen elvált már a karton alaptól és szakadt is volt.

Amikor ezzel végeztem, elővettem az old white színű AnnieSloan festéket és nekiálltam a mázolásnak. A fém és fa részeket vagy egyszerűen próbáltam kis méretű ecsettel körbefesteni, vagy maszkolószalaggal védtem a festékrétegtől. Miután két rétegben átfestettem, és alaposan megszáradt, nekifogtam a bőrönd belső részét kibélelni egy régi, gótbetűs könyv lapjaival. Szeretem ezt a könyvet, ugyan baromi nehéz még olvasni is a betűtipus miatt, de pont a szépséges fontkészlete és a rajzolt képei miatt szerettem bele anno, és bevallom cseppet sem sajnálom, mivel darabokban, hiányosan, rémesen rossz állapotban került hozzám. Ilyen formában felhasználva, viszont méltón díszíthet egy-két általam felújított kiegészítőt, dekorációt vagy használati tárgyat. (Karácsonykor ugyanennek a könyvnek a lapjai kerültek fel a fenyőfánkra, persze a megfelelő formákra alakítva.)

 

Decopuage ragasztót használtam a könyvlapokhoz, amelynek a száradása után a papír szépen kisimult és selymes fényű felülete lett. Külön lakkozni nem akartam, mert úgyis csak alapanyagokat fogok a bőröndben tárolni.

Ezután a külső festett résszel foglalkoztam: alaposan visszacsiszoltam a festéket, hogy jó ütött-kopott kinézete legyen majd a kis poggyásznak.

 

A koptatás után már válogathattam a régebben kinyomtatott feliratok, pecsétek és rajzok között, mert transzfermintákkal szándékoztam egy kicsit feldobni a külső részét. Szeretnék majd ráragasztani régi bélyegeket is – amint találok pár szép darabot, azok biztosan ide fognak felkerülni.

 

A transzferált minták felvitele után az egész külső felületen áttetsző wax-al zártam a munkát. A wax szép, mély érett színt kölcsönzött az alaposan megcsiszolt fa-merevítéseknek is, emellett a sarokvédőket sokkal szebbé tette.

 

 

Belülre a könyv belső borítójának egyik csodaszép mintájú lapja került – a címoldallal együtt – amelyeket papírvirágokkal és leveles dekorszalaggal is kiemeltem, hiszen ezek nagy kedvenceim, megérdemlik a kitüntető figyelmet. A nagy pillangó is a könyv egyik szépségesen kidolgozott rajza. A körbefutó fa keretre ezután csipkeszalagot ragasztottam, amely a natúr színével nem hivalkodóan dekorál, de egyben eltakarja az esetleges egyenetlenségeket is.

  

Nem kis munka van abban, hogy ez a bőrönd végül így néz ki, de minden perc megérte amit vele töltöttem. Amennyiben szeretnél te is hasonlót készíteni, bátran fogj hozzá, ha elakadsz valahol, vagy ha kérdésed van, keress bármelyik elérhetőségemen. Kíváncsi vagy rá, hogy melyek az újabb alkotásaim? A facebook és az instagram oldalamon is megtalálsz, de a legújabb bejegyzésekről kérhetsz e-mail értesítőt is.

Köszönöm, hogy velem tartottál, jó alkotást kívánok Neked is!

 

 

 

 

Nesze neked intarzia

Egy neobarokk tálaló felújítása

A húsvéti nyuszi igencsak megküszködött vele, mire ez a neobarokk tálalószekrény hozzánk került. Hosszas alkudozás, lemondás majd egy igazán baráti vételár után, egy tetőcsomagtartós utazás következhetett. A végső kinézete sem volt egészen egyértelmű – még a számomra sem, mert sokminden tetszik és sokmindent ki szerettem volna próbálni rajta, szinte tobzódtam az ötletekben. De már nem is az előzmények és az ötletelés a lényeg, hanem az, hogy végre készen van. Cseppet sem bántam meg, hogy nem lett színes, hogy nem tapétáztam egyetlen porcikáját sem és, hogy nem csábultam el egy újabb doboz festék vásárlására – hanem megoldottam abból ami itthon volt. A színválasztás tekintetében bevallom nem tudtam dönteni az egészen halvány bézses és az egészen halvány szürkés között. Ezért megpróbáltam a kettő egyvelegét, egy egészen halvány grézs színt előállítani. Lehet, hogy létezik hasonló árnyalat valamelyik festékmárkánál, és hát ugye a természetben minden szín megtalálható és nem én találtam ki a spanyolviaszt, de most élveztem kutyulgatni és kevergetni, próbálgatni, szárítgatni a kis mintapálcát, amíg kialakult az végső árnyalat amire már azt mondhattam, hogy: na ez az!

Lignocolorral dolgoztam az első ecsetvonástól, az utolsó waxpamacsolásig. Nyomós okom volt rá: ugyanis létezik egy olyan termékük, amely remek záróalapozó és talán egyedülálló a maga nemében. Használata ugyanis meggátolja, hogy a fa csersavtartalmából vagy az előző festék- és pácrétegekből bármi beoldódjon a frissen felkent festékbe és ronda foltok formájában kiüljün annak a felületére. Ez a Sperrgrund nevű termék, és ezt szerettem volna kipróbálni – ráadásul volt még egy nyeremény utalványom is hozzá, amit éppen jó alkalom volt erre a célra felhasználni. A képen lévő termékeket választottam – igazság szerint egy fél kg-os kiszerelésű shades árnyalatú krétafestéknek még szerepelnie kellene a fotón, mert a későbbiekben döntöttem úgy, hogy mégsem tapétázva lesz a tálaló belseje, valamint a polca, hanem azt is lefestem.

A menet a szokásos – annak aki már újított fel bútort vagy látott ilyet, nem újdonság – alaposan megtakarítottam, zsírtalanítottam, a repedéseket és hibákat kijavítottam, majd átcsiszoltam a felületeket. Egy új festékréteg persze szépen takarja a bútort, de szerintem nincs annál kiábrándítóbb, ha az új gúnya egyúttal ki is emeli a ki nem javított hibákat. Repedés pedig akadt rajta szép számmal. Az intarzia környéke menthetetlen volt, a fotón is látható, hogy a körvanalakba mennyire beült a felkent javító réteg. A teején végighúzódó elég széles repedésről nem is beszélve.

 

 

 

 

 

 

Az íves-faragott díszítésű dekor hátfal sávos kidolgozatlansága nagyon nem tetszett, azt egy az egyben síkba csiszoltam. Nem mondom, meg kellett vele küzdenem, de megérte!

   

A fedőlapon is voltak hibák szép számmal, egy égésfoltot a rezgőcsiszolóm rendesen fel is kapott, és akkor jöttem rá, hogy még víz is biztosan érhette, mert egy jó nagy darabon feljött róla a furnér. Na, itt alaposan körbefeszgettem, hogy még véletlenül se maradjon majd levált rész. A másik oldalon viszont egy kis furnérpótlással próbálkoztam. Mindkettő alkalmazható, persze itt az volt a szerencsém, hogy az egyik oldalról kieső darabból épp beilleszthettem a másik helyre egy pici darabot. Csiszolás után, festék alá pedig szinte mindegy, hogy melyik technikát alkalmazzuk.

 

Miután elegem lett a csiszolásból, úgy döntöttem, hogy végre mindenhol ok és mehet a festés. Na de előtte azért egy alapos portalanítás következett, majd egy réteg záróalapozó még későn este. Másnap pedig egy második réteg alapozó – majdnem mindenhová, de erre majd később kitérek még.

 

A barokk  és neobarook stílusra oly jellemző íves, tömzsi lábakat kiszedtem. Nem volt nagy mutatvány, mert a régi ragasztás már kezdte elengedni – és az alapozórétegek fölé szép kis zoknikat varázsoltam a hölgyikém virgácsaira, 2 rétegben.

A szekrényke alját is befestettem, száradás után pedig egy jófajta barkácsragasztóval alaposan bekenve, visszakerültek a lábak a helyükre és lábra állítottam.

 

 

 

 

 

Az ajtókat eredetileg nem volt szándékomban leszedni, de a lustaságom nem tudott az igényességen felülkerekedni, és hát bizony nem maradhatott. Szerencsére! Főleg azért sem maradhatott, mert az egyik zsanér picit megadta magát, a kacatosomban pedig találtam 4 db tökéletesen ide passzoló zsanért, és azokat bizony főbenjáró bűn lett volna lefesteni. (Amúgy sem vagyok nagy híve annak, hogy mindent fessünk le egy bútoron, a zsanéroktól a fogantyúkig.) Csodaszép kis babás végük van. Imádom őket! Nekem pontosan ezektől az innen-onnan összeszedett apró részletektől lett olyan egyedi és igazán kedvenc ez a bútor.

De hogy ne veszítsem el a fonalat, leírom a tapasztalatomat: Krisztinával – a Lignocolor hazai forgalmazójával – chaten kapcsolatban voltam az alapozó használata során, és írtam neki a tapasztalataimat, küldtem a fotókat. Nálam tényleg csillagos ötösre vizsgázott ez a cucc, és neki is hasonlóak voltak a tapasztalatai. Engem meggyőztek a saját tapasztalataim, a látottak, 100 %-ig. Szóval az ajtókat ugye később vettem le, a zsanér helye és az a rész ahová csavarozva voltak, nehezen hozzáférhető ha az ajtó nincs leszerelve, és ott egyáltalán nem kapott a szekrény az alapozóból. Nézzétek csak mi történ miután egy rétegben lefestettem a krétafestékkel:

 

 

Na ezeket nem szerettem volna látni, de sajnos előjöttek, mert ide ugye nem került a sperrgrundból!

 

 

 

Az elszíneződött részeket ezután két rétegben – mint a bútor többi részén is – bekentem az alapozóval, egyenesen rá a megszáradt krétafestékre, és reméltem, hogy a másik réteg után már nem fogom a foltokat viszont látni.

 

És igen! Tökéletesen működik! Sehol semmi elszíneződés a továbbiakban.

 

 

 

Na eddig megvolnánk, haladhattam tovább: festettem és ötletem. Nem haladtam ám valami gyorsan. A belső rész tapétázása helyett végül a festése mellett döntöttem: a shades árnyalaton lágyítottam egy kevéske stone színnel, és befestettem a belsejét, az újonnan vágatott  polcot és a szép íves ajtók belső felét is. Eredetileg is volt benne polctartó.

  

Vízmértékkel beállítottam a polcot tartó lécet, becsavaroztam, majd azt is lefestettem.

A legtöbb ilyen tálalónak van egy kihúzhatós pótlapja, az enyémnek is van – ez volt az egyik vonzereje az íves ajtajain és a dekoratív hátlapon kívül – szép íves kis polcocska ráadásul. Hogy még különlgesebb legyen, egy stencilmintát pemzliztem rá, amit száradás után csiszolással kissé megkoptattam. Igaz csak akkor látszik, ha kihúzom, de a tudat, hogy az ott van, megérte ezt a kis plusz munkát.

A kis bumszli, kerek fa kulcslyuk-takarót még festés előtt leoperáltam, a helyére pedig választottam egy szép régi, rézből készült, fogantyús bútorzár-címert. Csiszolószivaccsal kiemeltem a domború, elkoszosodott és beszürkült, részeket, majd lemostam. Nagyon tetszik!

  

  

A második réteg festék után csiszoltam éleket, faragásokat koptattam itt-ott, majd waxoltam. Visszakerültek az ajtók is, felkerült a zárcímer, visszacsavartam a kis kihúzhatós pótlapra a mini fiókgombot, és végre birtokba vehettem.

Az ajtók belső felülete is a sötétebb árnyalatot kapta, a polc széle pedig egy régi, kézzel hímzett, fehér, vászon polccsíkot érdemelt ki.

Az ajtók intartziáit eltűntettem, mert megviseltek voltak, ráadásul annyira nem is tetszett, de a helyükre egy-egy faragott rozettás elem került, hogy azért mégse legyenek olyan csupaszak az ajtók.

   

Ha bármi kérdésed van a felújítással vagy egyéb munkámmal kapcsolatban, akkor keress bátran – a kapcsolat menűpontra kattintva tudsz nekem üzenni. Ha tetszenek az alkotásaim, és szívesen látnád a legújabbakat is, csatlakozz a facebook oldalamhoz, vagy kövess az instagramon. Ha pedig az elsők között szeretnéd az új naplóbejegyzéseket olvasni, ne habozz! küldj üzenetet.

 

Egy kisérlet erdeménye

Waxolás, de nem akárhogy

tavaly már reantikosítottam ennek a 2 darabos, hengeres ikeás doboznak a nagyobbik darabját, de a kisebbet még a szekrényben tartottam – abban volt a nagyfiam néhány bébi zoknija, előkéje, az első cumija, kiscipőcskéje. A napokban előkerült a light grey árnyalatú krétafesték a tárolóból, mert az egyik kalitkámat festettem át vele, no meg egy régi tálcát, és ha már éppen a kezemben volt az ecset, eszembe jutott, hogy ezzel a dobozzal is kezdeni kellene már valamit.

 

A vidám gyümölcsös minta nem az én stílusom, így 2 réteg festékkel takartam.

 

 

Festés után azon agyaltam, hogy mi lenne, ha most nem transzfermintával, hanem valami egyedi módon díszíteném a dobozkát. Biztosan nem én találtam fel a spanyolviaszt, bocsánat az antik waxot – de bevalom még nem láttam máshol ezt a technikát. Talán nem véletlenül. Elég macerás dolog, de úgy voltam vele, ha nem sikerül akkor áttetsző wax-al megpróbálom leszedni, ha úgy sem megy, akkor maximum még egy réteg festéket kap.

Hát ezekre nem volt szükség, sőt én nagyon beleszerettem a végeredménybe.

Nem borzolom tovább a kedélyeket, elárulom mit műveltem: stencileztem. Most mondhatnátok: nagy cucc, már többmillióan stencileztek! Én azonban az antik wax-al stencileztem.

 

 

 

 

 

 

 

Kiválasztottam egy szép mintát, majd a szokásos módon felhordtam az antik waxot, csak nem ecsettel, hanem egy vattakorong segítségével. Itt-ott kísérletezésképpen játszottam az anyagmennyiséggel, vastagsággal.  Ilyen lett:

 

  

Ha tetszett az ötletem, és kíváncsi vagy még hasonlóan egyedi dekorációk elkészítésére, nézz vissza máskor is, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz.

 

 

 

Egy kis-segéd

Irattartó kisfiókkal

Nem mondanám, hogy kifejezetten rajongok a vadiúj dolgokért, de a vivre kínálatát ha tehetem, minden reggel átböngészem a reggeli kávé vagy tea szürcsölése közben. Olyankor blogcica az ölemben, láb az asztalon, és az a pár perc csak a miénk. Szerintem egy kisebb vagyont képes lennék jópofa kiegészítőkre elkölteni náluk – és úgy gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Igaz? Egy ilyen nézelődés alkalmával bukkantam rá a natúr dekorálható hosszúkás dobozra – amelyből a selyemszalagok stencilezett doboza lett – és erre az irattartóra is.

Már akkor is az tetszett benne, hogy van egy cuki kis fiókja, amelybe belefér pár irószer is, a felső rekeszbe pedig az épp aktuális posta, számlák kerülhetnek. Natúr dekorációs alap volt, viszont ez az mdf eléggé zabálja a festéket, és 3 sorral kellett átkennem. Jó hosszú nyelű ecset javasolt, mert a fiók helyét nem egyszerű mutatvány ám szépen lefesteni, szűk és mély is. Én pearl grey árnyalatú vintage paint-et használtam, ami majdhogynem fehér színű. Nagyon szeretem ezt az egészen halvány szürke árnyalatot.

 

Az utolsó festékréteg száradása után az éleken koptattam kicsit, majd felkerült rá pár stencilminta, amelyeket egy hobbiboltban vásároltam nemrég éppen erre a célra. A stencilek után áttetsző waxréteg következett, majd egy kis ovális biléta tartót csavaroztunk rá és már kész is. Azért nem volt ám ennyire rövid a folyamat a festékrétegek száradása miatt, meg hát egyszerre nem is lehet sosem lefesteni az ilyen darabokat, mert hol a hátán pihent, hol az oldalán feküdt éppen száradás közben. A végeredmény pedig így néz ki. Nem szerettem volna rá semmi extra díszítést, nekem ez most így tetszik ahogy van.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

Ha megosztanád velem a véleményedet, vagy kíváncsi vagy rá, hogy mi lesz a következő alkotás, esetleg kérdésed van, keress bátran! Látogass el a facebook oldalamra, vagy nézz be az instagram fiókomba.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

 

Fa evőeszköztartó

Eszcájgok sorakozó !

Bevallom nem nagyon szeretek mindent kibiggyeszteni a konyhapultra, de van olyan amivel hajlandó vagyok kivételt tenni. Ezek közé tartozik ez a fából készült evőeszköztartó is – most már, hogy van. Korábban is nézegettem ezeket a típusokat, csak sajnáltam kiadni érte azt a sok pénzt amit kértek érte. Nem is értem miért olyan drágák ezek, hiszen nem egy nagyon bonyolult szerkezet. De hát ez van. Ezt a darabot akciósan szereztem be, a förtelmesen ronda színével nem kis kompromisszumot kötve. De szerencsére létezik ám ecset és feték is a világon, egy kis pacsmagolástól meg egyáltalán nem ijedek ám meg! Ismertek már annyira szerintem.

 

Mivel teljesen új darab volt, semmit nem csiszoltam vagy tisztítottam rajta, ment rá egyenesen 2 réteg spanisch grau árnyalatú lignocolor krétafesték. Őszintén bevallom, nem szerettem volna sokat emlékezni a kellemesnek egyáltalán nem mondható mályvás-barnás-bordós színre, így csak egészen enyhén csiszoltam vissza itt-ott az éleket és sarkokat. Majd elővettem a Vintage Paint-nél beszerzett tapétát – aminél tökéletesebbet nem is találhattam volna, mert a festék és a tapéta színe szinte ugyanaz az árnyalat – és a kis fakkok aljába megfelelő méretű darabokat szabtam és ragasztottam.

 

Már így is nagyon tetszett az összkép, a kiindulási állapotot magasan felülmúlta ez az új külső, de ezt a festéket bizony egy wax- vagy lakkréteggel kell zárni. Ha pedig már volt itthon fehér wax is, így most azt vettem elő és alaposan bemajszoltam vele minden zegzugot, és igen, még a tapétát is. Nem ártott neki, sőt így sokkal strapabíróbb lett a felülete, és könnyebben is tisztítható.

 

A waxot hagytam egy kis ideig ülepedni az ecset hagyta apró vájatokban és a felület aprócska hibáiban, majd egy puha ronggyal átdörgöltem az egészet, így eltávolítottam a felesleget is, és megkaptam azt a finom selymes felületet, amit a krétafestékekben szeretek. Külön szeretem azt – és ez direkt lett úgy hagyva – ahogy a fehér wax az élekben megmarad. Nekem ez így tökéletes és egyedi, ráadásul a tapéta fehér színe miatt is jól áll ez ennek a darabnak.

 

Felcsavaroztam az antik-bronz cimketartókat a helyükre, és egy-egy darabka kartonból cimkéket készítettem, amelyekre kézzel írtam a feliratokat.

   

És végül beköltözettem a régi – még eredeti papírdobozában várakozó – csoadszép Berndorf evőeszközeimet – bocsánat eszcájgjaimat a helyükre. Az other feliratúba pedig minden egyéb elfér, pl. kockacukor-csipesz, tortalapát, régi ezüstözött fagyiskanál – még egy darabig, amíg nem vadászok hozzájuk több szépséget.

Ha kíváncsi vagy rá, hogy éppen min ügyködöm, akkor nézz be a facebook oldalamra is, ahol naponta új tartalommal várok minden kíváncsiskodót!

 

Antik hatású tojás

Nem a nyuszi hozta

szerettem volna igazi antik hatású tojást festeni, így elővettem a nemrég beszerzett Vintage Paint festékeket, a vintage cream, az antique rose árnyalatút és a maradék warm latte-t. Nagyon jó kis összhang van az emlíett színek között így nem volt nehéz dolgom egy harmonikus szetett készíteni. Ráadásul segítségem is volt – bár elég hamar faképnél hagyott és elvonult szunyálni.  

Hungarocell tojásokra festettem,  2 rétegben. Száradás után pedig kicsit megcsiszoltam.

 

 

Transzfermintát, alkoholos filctollat és washi tape-et használtam a díszítéshez – annak ellenére, hogy így natúran is csodaszép volt a színük. Elővettem a kedvenc kis pecsétmintáimat, felirataimat, a transzferáló folyadékot, és a cuki ragacstekercseimet. Nem terveztem el igazán semmit, csak ahogy jött. Volt tojás ami csak transzfert kapott, de általában kevertem a díszeket és a mintákat. A monogramosra pl. szabad kézzel alkoholos filctollal rajzoltam fel az A betűt. (Egyet sikeresen el is rontottam, mert ez az alap egy spar-os  termék, és bevallom nem túl jó minőségű. Amikor a washi tape-et kicsit igazítani szerettem volna, a festék átragadt a washi tape-re, szóval célszerű nem a legolcsóbb, legpuhább tojásalapra dolgozni. Azok a jobb alapok, amelyek minél apróbb gömbökből vannak préselve, mert azok sokkal strapabíróbbak is. )

Az áttetsző wax mélyített az árnyalaton, de nekem ez most nem volt elég. Rámentem egy réteg sötét wax-al is, hogy koszos és régies hatást érjek el. A kis mélyedésekben és a ragasztott részek szélén jól bekucorodott a wax, és pont azt a hatást értem el, amit szerettem volna. Aprócska, finom és antikolt. Ha tetszett az ötlet, bátran vágj bele és készítsd el! Ha pedig segítségre van szükséged keress írj! Azonban ha az elsők között szeretnél értesülni a friss naplóbejegyzésekről és újdonságokról, iratkozz fel a hírlevélre!

 

wax nélküli állapot

áttetsző és sötét wax használata után

 

Te kidobtad volna?

Kipróbáltam a Vintage Paint termékeket

 

Bizonyára sokan értesültetek róla, hogy a virág-földgömbömmel harmadik helyzést értem el az Alkotó energia pályázaton. Az oklevélhez pedig kaptam egy Vintage Paint termékek vásárlására felhasználható utalványt is – így ez a jutalom szinte adta a lehetőséget arra, hogy végre kipróbáljam ezt a festéket és a csodaszép tapétákat is.

Amit elsőként szerettem volna alaposan ráncba szedni, az egy fából készült, alaposan leharcolt fa bőrönd volt. Szerencsére sokan úgy vannak az ilyen kopott, koszos, régi dolgokkal, hogy ez a vacak már semmire sem jó, max. odaadni/eladni valakinek aki még lát benne fantáziát. Átgondoltam, hogy melyik festéket és tapétát fogom használni a felújításhoz. A festékek közül a Warm Latte és a Vintage Cream árnyalatokat használtam, a belső részhez pedig a Text and patina dekortapétát választottam.

 

 

 

 

 

Nem időztem túl sokáig a tervezgetéssel, hanem elővettem a kis koszost, és elkezdtem kipofozni. Nem volt már sem zárja, sem szép színe, csak repedések és lyukak, így először fagittes pakolás kapott, amit még 2x megismételtem és szépen lecsiszoltam a bőröndöt. Nem törekedtem a derékszögekre és tükörsima felületre sem, mert a cél az volt az első pillanattól kezdve, hogy maradjon az ódon megjelenés, finoman csajos kivitelben.

Amikor a fa felületek már rendben voltak, kiszabtam a béléshez szükséges kartonokat amire a tapétát kasíroztam. Erre azért volt szükség, hogy majd szép sima belső felületeket kapjak. A tapétánál figyeltem arra, hogy az írás mindenhol stimmeljen, ne fejjel lefelé legyen, stb. Amikor ezzel megvoltam, végre elővehettem a festéket. Egy réteg alapozó után kapott 2 réteg warm latte árnyalatot a külső rész, és az élek, plusz a belső részből egy kicsi, hogy majd szép lehessen a bélés és a fa találkozása.

 

 

 

 

 

Miután megszáradt a festék, kicsit megcsiszoltam az éleket, és beragasztottam a kartonra kasírozott tapétás darabokat a helyükre. A ráhagyások biztosítják azt, hogy sehol se látszódjon ki csupasz fa rész.

Végre minden darab a helyére került és egy kis száradási idő következhetett. Ezalatt bőven volt idő egy kis
cameat készíteni. Amihez szilikon formát és a pentart decor clay termékét használtam. Nem festettem semmivel, csak egy leheletnyi áttetsző wax került rá, amely picit mélyített a szürkésfehéres színén. Ez a kis camea majd csak a legutolsó lépésként fog felkerülni a neki kiszemelt helyre. Közben még lefestettem a bőrönd fülét és az azt tartó szerelvényeket is, amit szintén visszakoptattam kicsit, majd visszaszereltem. Az eredeti zsanérokat is felcsavaroztam a helyükre, egy kis csiszolós tisztítás után, és kapott két szép csatot is, közben pedig azon járt az agyam, hogy a bőrönd tetején melyik tervemet valósítsam meg.

 

 

Alakul a részletek összhangja.

 

A tetejére szabad kézzel leveleket és indákat festettem a vintage cream színnel, no meg egy szép, régi francia monogram betűit másoltam át. Milyen mázli, hogy az én monogramom is M A.

Mivel azt is tudom, hogy a csipkéim egy részét és sok-sok hímzőfonalat fogok beköltöztetni a bőröndbe, ezért szükségem volt pár darab szalagtartóra is. Kaptam egy csuda klasszat Enikőtől és elővettem hozzá az egyik hobbiboltban beszerzett kis táblácskákat, és azokat is lefestettem a bőrönd színével egyező színre, sőt kapott a kis levelekből egy kis csokorral mindegyik. A koptatás csak jót tett nekik, no meg a wax is.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az indás dekor festésének száradása után kicsit még koptattam a felületen, majd jól bedörzsöltem az áttetsző waxot a festett részeken, és puha ruhával áttöröltem az egészet. Felragasztottam a fedél belső részére a kis camea díszt, alatta egy darabka finom valódi selyemszalaggal. Utolsó lépésként feltekercseltem a csipkéket és szalagokat a kis tartókra, és kész is!

 

 

 

 

 

 

Vélemény a Vintage Paint termékekről:

  • egyszerű használat, tökéletes állag és fedőképesség, nagyon gyorsan szárad a festék
  • alig érezhető a szaga
  • csiszoláskor feltűnően alig porzik, ez nagyon szuper főleg ha zárt térben dolgozol
  • a wax állaga pont jó és nem büdös
  • a tapéta nagyon finom tapintású, és erős, nem szakad könnyen még nedves állapotban sem.

A festék színei nagyon szépek, a kis kiszerelés csomagolása egy nagyon praktikus, tetszetős mini festékesdoboz. Az pedig külön remek ötlet, hogy nem szükséges megvenni egy egész tekercs tapétát ha csak egy kisebb munkához szeretnél használni belőle, mert a tulajdonosok még erre is gondoltak.

 

Ha kérdésed van ezzel a munkámmal kapcsolatban kérdezz bátran!