Hőlégballonnal Párizs fölött

avagy egy varrógépfióknyi “szabadság”

Pár hete kértek tőlem egy Alíz csodaországos díszt, de nem tojásra, hogy ne igazán húsvétos legyen, és akkor előszedtem az összes hungarocell alapomat a választáshoz. Ha pedig már pakolásztam, akkor elővettem egyet abból a bordás hungarocell alapból is, amit még tavaly novemberben a reantik adventi naptár összeállításakor használtam a kis hőlégballonomhoz, amit olyan sokan szerettetek. Már akkoriban tervben volt, hogy majd készítek egy nyári változatot is. És ha már a szálak így összeértek, szép lassan elkészült ez is, pedig napokig csak rakosgattam a saslikpálcikára tűzött megfestett gömböt, mert tudtam, hogy picit időigényes lesz a befejezése. Meg hát azt is tudtam, hogy nem csak úgy fellógatni szeretném majd valahová. De egyenlőre nem volt ötletem a “tálalásához”, és más dolgom is volt.

Aztán tegnapelőtt kicsit már vágytam valami másra is a levendula mellett, és elkezdtem befejezni a kis cukiságomat. Alapjában véve majdnem ugyanúgy készült mint az advent 1. napi kis ballon, csak egy picurit változtattam rajta. Sok hőlégballonos képen hálóval van körbevéve a ballon rész, így a hullámvonal helyett most ezt próbáltam imitálni, amihez vékony spárgát és ragasztót használtam. Nem olyan nagy ördöngösség ám mint amilyennek látszik, és semmi extra eszközre nincs hozzá szükség, bátran hozzákezdhettek.

A duplázott spárgát egyenletesen elosztva beragasztottam a  gömb vájataiba, amit csigavonalban takartam egy darabon vastagabb spárgával, és  felváltva hol jobbra, hol balra téve a szálakat, egyforma magasságban összecsomóztam őket. Így haladtam pár soron keresztül, csomózni lehet ízlés szerint sűrűbben  vagy ritkábban.

Majd ragasztottam egy kis utazókosarat spárgából, csigavonalban körkörösen haladva, és hozzárögzítettem a ballon részhez. Közben a legegyszerűbb megoldás jutott az eszembe, hogy mibe is fogom tenni ezt a hőlégballont. Mindvégig elől volt az egyik varrógépfiók a nemrég beszerzettek közül, mert a zsíroldós tisztítás után száradt, csak valamiért nem is gondoltam rá, mert eleinte valami képkeretben gondolkodtam, de amikor rápillantottam, már tudtam, hogy mit is akarok. Pamacsoltam bele felhőket, és stencillel még pár hőlégballont és egy kis párizsi sziluettet az Eiffel toronnyal és a Sacre Coeur-al, kapott egy feliratot is a keretre, ezeknél egy leheletnyit koptattam a festésen csiszolóvászonnal, végül az egészet wax-al kezeltem.  A kis fogantyú helyén átfúrtam a fiók oldalát, és ide rögzítettem spárgával a ballonomat, a fogantyút pedig visszaragasztottam, így kívülről nem is látszik.

    

     A ballon utazókosarára felkerült néhány kis fogaskerék, óra és alátettem egy kis átfestett triciklit – így most ennyi elég is nekem.

Szeretem ezt a kedves ódon hangulatot amit áraszt, és remekül passzol a tegnap varrogatott kék lenvászon halacskáimhoz – ha neked is tetszik, akkor készítsd el!

 

 

 

Illatos nyári fonat

rafia alapra

Ki mondta, hogy csak hajat lehet fonni? Nagyon-nagyon régen, még frissen végzett virágkötőként készítettem az első ilyesmi fonatot, aminek az ötlete egy virágkötészeit könyből jött. Igaz akkoriban merőben más alapanyagok és stílus volt a trendi, így én egy kicsit a manapság kedvelt alapanyagokból valósítottam meg ezt, a tényleg nagyon egyszerű, de annál mutatósabb dekorációt.

Ha szeretnéd elkészíteni, szükséged lesz két nagyobb köteg rafiára, levendulára, igény és ízlés szerint más szárított virágra, vékony virágkötő drótra, szalagra, csipkére és még arra ami tetszik neked.

A rafiából szép laza copfot fontam – mint legtöbbször, most is volt ám segítségem Miyu, a blogcica személyében.

Majd a frissen szedett levendulból kis csokrétákat drótoztam, és szalaggal átkötve beigazítottam a fonat réseibe. Én használtam még szárított rózsát is, ami majd a megszáradt levendulával nagyon jó kis illatos párost fog alkotni. Ebben a nyári melegben a levendula virágai pár nap alatt megszáradnak majd a fonaton.

Igazából bármi használható rá dekorációként, még akár kagylókat, csigaházakat, apró dekorhalacskákat is el tudok rajta képzelni, mivel a rafia egy nagyon remek, teljesen természetes alapanyag, ami bizony nem csak a szőlő kötözésére való. (Bizony én tiniként még kötöztem Mór mellett rafiával szőlőt. Elképzelhető, hogy manapság már azt sem így oldják meg, mert mindent ural a müanyag, amiért azért nagy kár.)

  

  

 

Velence “gyöngyszemei” az én szememmel – 2. rész

Kémények

Az utcán mászkálgatva sokmindenki nem veszi észre azt ami több méterrel a feje fölött magasodik, és bevallom biztosan sok kéményt mulasztottam el megörökíteni a többi mindenféle csoda szemlélése során, de egy idő után már tudatosan vadásztam a különlegesebb formájúakat. Ezek a kémények szinte kivétel nélkül a házak kőlső falainak folytatásai, nem úgy mint nálunk a központi kémények. Valószínűleg régen a falak mellé épített tűzhelyekhez tartozhattak, mert sok házfalon látszik is, hogy belül annak idején kandallószerű tűzhely lehetett.

  

  

  

         

  

Burano kéményei pedig szinte kivétel nélkül a házak színére voltak festve:

   

Ha kíváncsi vagy a többi részletre is, keresd őket a naplóbejegyzéseim között.

Szeretnéd tudni, hogy mit alkotok amikor nem utazom? Látogass el a facebook oldalamra, ahol szinte naponta új posztokkal várok minden érdeklődőt.

Köszönöm, hogy velem tartottál,

 

 

Velence “gyöngyszemei” az én szememmel – 1. rész

Ovális ablakok

Az idei nyaralás elég nyár utójára sikeredett, de annál szebb helyre. Amikor a gyerkőc 3 éves volt, már voltunk két napot Velencében, és valahogy én is, és a párom is vágytunk egy picit vissza. Amikor pedig egy hipermegaszuper szállást sikerült, extra akciós áron – szemfülességemnek hála – pár nappal az utazás előtt pontosan a város közepén lefoglalni, az maga volt a csoda, hiszen idén nyárra egyéb okokból nem terveztünk nyaralást. De mégis így alakult, spontán volt, jó volt és fárasztó, de csodaszép 🙂

Rengeteget fotóztam, a telefonom folyamatosan készenlétben volt, mert egyszerűbb volt azzal kattintgatnom, mint kamerával, ráadásul így talán a srácoknak sem kellett rám várnia sokat, mégis szinte folyamatosan miattam álltunk meg pár pillanatra/percre, vagy egy-két fotó után loholtam utánuk. Teljesen elvarázsoltak a részletek, és egész gyűjteményem van mindenféle építészeti elemből, ezekből válogattam nektek párat, és tényleg a teljesség igénye nélkül, mert ugyan 5 napot töltöttünk a városban és a környékén, de ez az idő sem elég mindenre, vannak részek, ahová nem is jutottunk el. Hagyni kell más alkalomra is, ugye ?

Aki Dózse palotás, gondolás, Sóhajok hídjás képeket vár, az csalódni fog, mert ugyan szépségesek a nevezetességek is, de engem azok egyáltalán nem érdekeltek ezúttal. Viszont annál jobban az ódon, kopott, olykor elfeledettnek tűnő apróságok, vagy megkapó semmiségek, amelyektől annyira olasz és annyira hangulatos ez a város.

Ezek az ovális ablakok főként a házak bejáratának egyik, vagy mindkét oldalán találhatóak. Szinte kivétel nélkül rács fedi őket, ezekből hoztam egy csokorral:

  

 

 

 

 

Ha kíváncsi vagy a többi részletre is, keresd őket a naplóbejegyzéseim között.

Szeretnéd tudni, hogy mit alkotok amikor nem utazom? Látogass el a facebook oldalamra, ahol szinte naponta új posztokkal várok minden érdeklődőt.

Köszönöm, hogy velem tartottál,