Lady Lavender

vagyis az én levendulahölgyikém

 

Pár hete Pannonhalmára készülve készítettem ezt a sikkes levendula hölgyet, egyszerű hozzávalókból, amit igazából mással is lehet helyettesíteni. Mivel pedig erősen levendulaszezon van, megosztom veletek az elkészítésének a menetét, hátha valaki kedvet kap hozzá.

    

A csipkés napernyőhöz kerestem egy megfelelő méretű – ez kb 10 cm átmérőjű volt – kerek csipketerítőt. 8 db fogpiszkálót és egy kampósra hajlított vastagabb drótot lefestettem levendula színű krétafestékkel, és amint megszáradtak, méretre vágva felragasztottam a terítő megfelelő részeire a fogpiszkálókat, majd elrendezve a merevítőket, kialakítottam a napernyő csúcsát, és alaposan áttekertem lila cérnával, majd kötöttem rá egy masnit. Egy aprócska csokrot is készítettem, aprócska masnival.

  

A testéhez csokorba szedtem a levendulát, amelynek a közepébe egy saslikpálcikát erősítettem, és jó szorosan áttekertem spárgával. Kiszabtam a ruhát egy foltos, szakadt régi terítő szép részéből, majd a nyakrészen rákötöttem, hátul pedig összeragasztottam a ruhácskát. A nyakrészhez erősítettem a papírspárgára csomózott fagyöngyöket, ez lett a karja és a keze. Majd a sasikpálcát rövidebbre vágtam és ráragasztottam a fejének szánt papírmasé golyót, de előtte még levágtam a ruhája túllógó felelsleges nyakrészét. Egy picurka kalapot – ezt oázisban találtam – levendula színre festettem, majd ráragasztottam a buksijára, gyűrt szalagot erősítettem rá, amit a nyakába kötve masniztam.

    

    

Ha tetszett készítsd el, ha kérdésed lenne, keress bátran!

 

Üdítő finomság

aromaterápia – a gyomornak is

Amikor a levendulás cukor készítésének a módját nézegettem, folyamatosan levendulaszörpök és szirupok fotóján is megakadt a szemem. Több se kellett, leöblítettem egy csokornyi virágot (a pici rovarokat és a port azért nem árt lemosni róla), leszárogattam és ráérősen lecsipegettem a virágokat a szárról. Ez elvileg nem fontos, sokan szárastul együtt használják, de mivel én nem literszámra csináltam, így azzal a mennyiséggel nem igazán volt nagy cucc elbíbelődni.

  

A legtöbb receptben a 2:1:2 arány volt olvasható, így én is azt alkalmaztam, picit változtattam rajta csak 2:1:1,5

1 csészényi levendulavirág, 2 csészényi víz, és 1,5 csészényi kristálycukor. Nem barna cukrot használtam, mert szerettem volna, hogy a szirup színét nem befolyásolja. Ehhez a mennyiséghez egy jó nagy bio citrom kb 3/4-ét felkarikáztam és a citromkarikákat is beletettem. Majd ment az egész a tűzhelyre, és felforraltam. Utána hagytam állni egy napot, leszűrtem az egészet, még egyszer felforraltam – itt lehet kóstolni, hogy kell-e még édesebb, ez ízlés dolga, de ugye ezt amúgy is limonádéba használom, szóval ha nagyon édes, akkor sincs semmi baj. Majd mikor kihűlt, egy tisztára mosott, csatos üvegbe szűrtem és beültettem a hűtőbe. És most ismét van itthon valami finomság ami saját készítésű limonádék alapja lehet.

 

Az eltarthatóságáról nem tudok nyilatkozni – több receptben olvastam, hogy télire teszik el ily módon, de attól tartok ebből addigra már csak emlék marad.

 

Szerényen, fehérben

Fátyolvirág koszorú

évekkel ezelőtt már kötöttem egy hasonló koszorút, amihez csak  csupa-csupa rezgőt használtam fel.  Nagyon szerettem az egyszerűségét és tegnap – a jelenleg kedvenc virágárus néninél – le is csaptam 5 nagyobb csokor szépen kinyílott fátyolvirágra, amit még az este fel is dolgoztam. Ez is azok közé a virágok közé tartozik, amit frissen érdemes feldolgozni, mivel ha már picit is szárad, akkor nagyon könnyen letöredezik a lényeg, vagyis az aprócska virágok, amelyeket tényleg csak egy leheletnyi tart a száron. Valószínűleg innen eredhet az angol neve (bevallom nem néztem utána, csak tippelek), ugyanis babybreath-nak, vagyis babalehellet/lélegzet néven ismert.

A koszorúalapra jó dúsan dolgoztam rá a kis csokrétákba kötött virágot.

Sokak számára ez nem is virág, mégis rengetegen megnéztek, amikor vittem a hatalmas csokrot a kezemben, mert annyira látványos. Nálam most ez a koszorú a kedvenc.

    

Kellően romantikus lett, bár nincs túltolva csak úgy szerényen. Pontosan úgy ahogy szeretem.

Ha te is hasonlóan érzel iránta, akkor épp itt az ideje, hogy elkészítsd! Ha pedig te is szeretsz saját magad készíteni ezt-azt, vagy csak új ötletekre vágysz, várlak a facebook oldalamon, ahol naponta láthatsz valami szépet, érdekeset vagy éppen vicceset.

Gombold a csuklódra

Legújabb kedvenc ékszer

    

Sok-sok gombból készült ékszer fotója kering a neten, régóta terveztem is a sajátomat megvalósítani, és mivel végre rábukkantam a nagyobb szemű láncos karkötő alapjaimra, nagy kedvem volt a bevásárlást holnapra halasztani. Többféle gombom összegyűlt az évek során, és vannak üvegekben, csészékben, dobozokban – ma ezekből válogattam össze egy jó maréknyit és belőlük lett egy karkötő. Itt a jó idő, csupasz a karunk, és hol van az előírva, hogy a gomb csak a ruhánkra  varrva díszíthet és lehet hasznos?

Rajta! Te is túrd fel a gombost-kacatost, hiszen igazán egyedi ékszert készíthetsz a kis lyukasokból. Színes vagy gyöngyház, fekete vagy szürke? A gombjaid majd vezetik a fantáziád 🙂 Nálam most a gyöngyházas volt a nyerő, és ezzel az antik bronzos alappal, a natúr kiegészítőimhez remekül passzol.

Jó alkotást!

Egy kis papírmunka

Mini lampion egyszerűen

Karácsonyra szántam ezt a fajta papírdekorációt, de akkor már annyi minden volt, hogy fotózás nélkül bekerült egy dobozba az elkezdett munka. A húsvéti dekor előpakolásakor viszont megtaláltam és befejeztem. Mivel többen kérdeztétek hogyan készült, ezért blogcicával – őt az ilyesmiből ki se lehetne hagyni – nekiálltunk még 1x vagdosni. (Én sizzix-el vágtam ki a formákat, de ollóval is remekül működik a dolog, csak pontosan kell kivágni a 10 db formát, ami akár tojásforma is lehet, a közelgő ünnep apropójaként.)

  

Segítséggel azért sokkal-sokkal könnyebb volt.

  

  

Először az élek mentén ragasztottam össze a kettéhajtott, formára vágott lapokat, majd kapott a közepére egy spárgát – lehet vékony szalagot is beleragasztani, nekem ehhez a régies újságpapírszerű csomagolópapírhoz a spárga illett. Miután alaposan megszáradt, a kis “füzetet’ lapozgattam és minden páratlant középtájon, minden párosat pedig a szélén ragasztottam össze. Miután ez megvolt, és meg is száradt, széthajtottam és az első, és utolsó lapokat is rögzítettem egymáshoz. Készen is lehet vásásrolni méhsejt papírt, amiből csak a formát kell kivágni, úgy megúszható a ragasztgatás, de ez így sokkal egyedibb és tényleg jópofa. Ugye?

Ha tetszett, készíts te is és mutasd meg!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy gyűjtemény aprócska 5. darabja

Mini kalitka s.k.

Több drótból készült jópofa kis dekorációt láttam már a neten, és rég ki szerettem volna próbálni, így beszereztem egy tekercs feketés színű picit vastagabb drótot, mint amit általában használni szoktam. Egy mini kalitka volt az óhajom, valami igazán olyasmi ami olyan reantikos, kicsit bohém és cuki.

 

A karácsonyi cuccok dobozba rejtésekor kerültek ismét a kezembe azok a fakorongok, amiket sajnos nem tudok semmire sem használni, mert amire eredetileg szántam volna ahhoz sajnos a legtöbbje ferdén  levágva került hozzám, ráadásul a várakozásommal ellentétben a faháncs is lepotyogott szinte mindről – de mivel még pénzt is adtam érte, és hát idővel majd csak jó lesz valamire, eltettem őket. Most közülük egy kevésbé kajla darab épp megfelelt a célnak. A páromtól elkértem a kézzel hajtható cigányfúróját, amivel a találomra bejelölt helyeken aprócska lyukakat rittyentettem.

Levágtam a drótból a megfelelő méretű darabokat, amelyeknek a végeit két-két egymással szemközti lyukba ragasztottam. Egy picurka ágdarabból mini madárülőt eszkábáltam, amit a “kalitka” tetejéhez drótoztam. Készítettem két kis abroncsot is, amelyek a függőleges drótokhoz lettek ragasztva. A kalitka tetejére egy díszes gyöngykupakot rögzítettem, a madárhintára pedig beragasztottam a már napokkal korábban meggyurmázott, alaposan kiszárított aprócska madarat. Végül egy gyűrött selyemmasni került még rá, és készen is lett.

  

 

Csipkerózsika

Egy kupacnyi ilyen olyan régi kézimunkám van amelyek itt-ott lyukaskák, vagy nem jött ki belőlük egy-egy folt, esetleg egy 20-30 cm-nyi darabka került csak hozzám – de mivel egy ilyesfajta hörcsög (mint én is) nem dob ki semmit, hát csak gyűlnek. Aztán egyszercsak ahogy a polcon pakolásztam, megakadt a szemem a kis ezüstözött evőeszközös dobozkámon, amit még pár éve újítottam fel – vagyis ezen a kis rózsán ami rajta van, és a kisördög ott belül nem hagyott nyugodni, mígnem arra kényszerített, hogy üljek neki, válogassam át a kincsesszekrényem tartalmát és bizony gyártsak már pár virágot, ezekből a másra amúgy sem nagyon használható darabokból. Én pedig rendes kislány vagyok, és engedelmeskedtem 🙂

Kerek, horgolt csipkéből tekert virág

Nagyon egyszerű elkészíteni, és akár csipkeszalagból is könnyedén kivitelezhető.

A kerek terítő közepét kivágtam (nem lesz ideje kibomlani a szálaknak, mert az elvarrás nem fogja engedni) majd egyszerűen fércelő öltésekkel beráncoltam a duplán hajtott csipkét, belevarrtam a készen kapható virágbibét (ez helyettesíthető pl. spárgából vágott szálakkal is, vagy vékony drótra erősített gyönggyel) és folyamatosan ráncolva, apránkánt összevarrtam alul.

  

 

Rongyos rózsa

többféle anyagból vágtam ki kis vese alakú és kerekded formákat, a vágott széleket óvatosan meghúzkodtam, így kirojtolódtak és ki is nyúltak picit, ettől állnak picit szét a szirmok. Egy vastagabb csipkedarabkát feltekertem, mint a palacsintát, majd köré rakosgattam a szirmokat, mindig úgy, hogy az illesztés az újabb szirom közepe tájékára essen. Minden egyes szirmot apró öltésekkel rögzítettem alul.

 

 

  

  

 

Egyszerű csipkevirág 

ez a kis hímzett pántlika nagy kedvencem, csodaszép ekrü színe van és a mintája annyira finom. Bolhapiacos szerzemény, kézzel hímzett és látszott már rajta pár javítás, és aprócska feslés is, valamiről sebtiben levághatták, de ehhez a darabhoz tökéletesebb alapanyagot el sem tudtam volna képzelni. Lazán beráncoltam a vágott részét, belavarrtam az óarany finom kis porzókat, majd felváltva tekertem és öltöttem, amíg ki nem alakult egy kis kehely forma.

 

  

  

 

Csipkeszirmos virág

Ez a virág két részből áll. Az alsó részt tépett szélű vászonból ráncoltam, a fotón látható módon. A csipkeszirmokat pedig a felhasznált csipkeszalag mintája adja, és szintén a férceléssel beráncolt módszerrel készült. Óarany, csillámos bogyók is kerültek a közepébe, ezek és néhány pici öltés tartják össze a két részt.

 

 

  

  

  

Hasonló, saját készítésű textilvirágokból készítettem egy koszorút, igazi shabby stílusban. Nagyon egyedi darab lett és egyszerűen imádom.

Nem csupán koszorú készíthető az ilyen kis “virágokból”, használhatjuk akár lakberendezési dekorációként, vagy pl. a téli ruhák dekorálására is, sapka vagy kabát stílusos kiegészítője is lehet. vagy  pl. esküvői dekoráció.

Bátran kezdj hozzá, élvezni fogod, ahogy kialakul a kezeid között egy-egy kis szépség.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miniprojekt – dekorálj velem

Ajándékcsomagolás egyszerűen és egyedien

Szeretem a frappáns, kicsit különleges, de mégis egyszerű dolgokat. Szinte minden téren így vagyok ezzel, hiszen minek túlbonyolítani bármit is? Most egy olyan ötletet hozok, amihez nem kell igazán nagy kézügyesség, azonban cserébe mégis látványos végeredményt kaphatunk.

Pár hete egy jópofa, sima csomagolópapírszerű vastagabb kartondobozt találtam az egyik hobbyboltban. A decorlabortól pedig már volt egy szép stencilem, ami majd falra fog kerülni, de nem bírtam magammal és feltétlenül ki kellett próbálnom. Így a két dolog találkozott a fejemben. Ugyan nem volt rossz az eredeti sötétbarna szalaggal sem, de én egy picit továbbgondoltam, és ünnepien csillogó kiegészítőt kapott, hozzá pedig leheletfinom selyemmasnit. A végeredmény számomra igazán légies és finom lett.
 
Hozzávalók:
bármilyen sima kartondoboz, szivacsecset, gyorsan és átlátszóra száradó ragasztó, finomszemcsés csillámpor, stencil és maszkolószalag
 
Kivitelezés:
a stencilt rögzítettem a dobozra, majd maszkolószalaggal kitakartam a nem kívánatos részeket, és szivacsecsettel stencileztem, azonban most nem festéket használtam, hanem ragasztót (pl. pentart expressz) és nem spóroltam vele, minél vastagabb rétegben marad fenn a ragasztó, annál több csillámpor ragad bele, és annál szebb lesz a minta. De azért arra figyelni kell, hogy ne szivárogjon be a stencil alá.
A gyorsan száradó ragasztó miatt szinte azonnal rá kell szórni a csillámport, és lehetőleg jó vastagon, majd óvatosan eltávolítani a stencilt.
Nem kell ám megijedni, hogy a csillám máshová is szóródik a dobozon, a teljes száradás után finom ecsettel le lehet róla söpörni, és csak a ragasztózott részeken marad meg a havas-jeges hatású szépséges minta.
Nálam a jeges/havas hatás elérése volt a cél, de színes csillámmal is ugyanúgy működik a dolog, ha éppen arra vágyik valaki. Sőt pl. egy fekete dobozon, fekete csillámmal különlegesen elegáns mintázatot lehet készíteni.
A legjobb pedig, hogy ezt a trükköt be lehet vetni pl. fenyődísz vagy mécsestartó, esetleg tükör dekorálására is. Azért arra érdemes figyelni, hogy ne vidd túlzásba, hiszen a – kevesebb több – elv ezúttal is érvényes.
Köszönöm, hogy velem tartottál, ha bármilyen kérdésed van, tedd fel bátran!
Ha további ötleteimre is vevő vagy, akkor kövesd a facebook oldalamat, amit  ide kattintva megtehetsz .

 

Romantikus dekoráció

Hogyan készíthetsz kerek virágdobozt?

Nagyon felkapott lett manapság a különböző alakú és nagyságú dobozokba felsorakoztatott virágokból készített dekoráció. Előnye, hogy egyszerűen szállítható, ha pl. vágott virágból készítik, akkor szállítás közben sem hervad el, ha pedig selyem- vagy papírvirágból, akkor sokáig díszítheti az otthonodat, üzletedet vagy az irodádat. Remek esküvői asztalok díszítésére, valamint ajándékba is bármilyen alkalomra. Én alapvetően vágott virág párti vagyok inkább, de szeretek selyemvirágokból is alkotni ezt-azt.

Most a selyemvirágos verzió elkészítését mutatom meg. Szükséged lesz hozzá:

  • egy tetszőleges anyagú, méretű és alakú dobozra (én egy 12 cm átmérőjű, 7 cm magas kerek faháncsból készült dobozt használtam, amit olivzöld krétafestékkel festettem le)
  • száraz oázisra (ez szürkés-rózsaszínes vagy sárgás színű lehet, és téglányi méretben beszerezhető, én az Oázisban szoktam venni, vigyázz, ne a zöldet vedd meg, mert az vágott virágokhoz való)
  • bármilyen selyemvirágra, ami neked tetszik, levelekre, bogyós ágakra, szalagra, virágdrótra, ragasztópisztolyra és ollóra

Elsőként szabj le az oázisból a dobozba illő darabot, ez jó éles késsel, sniccerrel könnyen megy. A doboz szélével egy magasságban legyen.  Majd ragasztópisztollyal rögzítsd a doboz alsó részébe. A virágokat drótozd meg ha szükséges, és kezdd el a tűzőhabba tüzni. Haladhatsz az egyik szélétől elindulva, vagy szimmetrikusan elhelyezve az elemeket. Szerintem szebben lehet kontrollálni az alkotást, ha egy helyről indulsz és úgy kezded el betölteni a dobozt a virágokkal, levelekkel és bogyókkal.

  

A szárakat akár be is ragasztózhatod a beszúrás előtt, de csak simán is betűzheted az oázisba.

  

Miután kitöltötted a dobozt – arra is figyelj, hogy az oázis sehol se láttszódjon ki, mert attól nincs kiábrándítóbb, amikor a tűzőhab ott virít a kész dekoráción – a doboz tetejének oldalát díszítheted is. Én pl. egy, a virágokhoz passzoló fáradtrózsaszín szalagot ragasztottam rá körben, és egy egyszerű masnival takartam a szalagvégeket.

Ha vágott virágot szeretnél használni, akkor a dobozt először béleld ki nejlonnal, majd szabd bele a zöld színű tűzőhabból a megfelelő darabot, amit jó alaposan szívass fel vízzel! Erre különösen érdemes odafigyelni és időt szánni, mert sokan türelmetlenek, a tűzőhab belsejébe nem szívódik fel a megfelelő mennyiségű víz, és ha belül száraz marad, akkor elhervad a beletűzött virág.

Ha bármi kérdésed van, keress nyugodtan, szívesen segítek! Ha pedig inspiráltalak egy kis alkotásra, kérlek mutasd meg nekem is! Hamarosan új ötleteket hozok, addig nézz be a facebook oldalamra, vagy olvasgasd a korábbi bejegyzéseimet. Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

Csipkerfüzér papírból

CSIPKEFÜZÉR

PAPÍRBÓL
Amikor még kislány voltam az iskolában és otthon is nagy divat volt színes papírcsíkokból készült több méter hosszú papírlánccal dekorálni karácsonykor. Jó régen volt már – na tessék most elárultam, hogy nem vagyok már olyan fiatalka 🙂 – és szerintem ez a dekoráció is feledésbe merült oly sok-sok jópofa dologgal együtt. Pedig milyen jó is volt vagdosni, ragasztgatni és versenyezni, hogy ki alkotta a hosszabb láncfüzért. 
Ezt a jó kis retró dekorációt elevenítem most fel, de mivel oly nagy divatja van a shabby és vintage stílusnak, így kicsit alakítottam rajta. 
Van nekem egy ilyen szépséges mintát kialakító szél lyukasztóm, és bevallom elég ritkán használom. De most bepótoltam az eddig elmaradt kallantyú-nyomkodásokat, mert főszerepet kapott.
Egy bármilyen fehér papírlapot – én A3 méretű kicsit vastagabb rajzkartont használtam – 3 cm széles csíkokra szabdaltam. Ez a szélesség függ a lyukasztó mintájának a szélességétől. Én egyszerűen megmértem a minta szélességét, megszoroztam kettővel, és hozzáadtam fél cm-t, hogy a két mintasor között legyen egy picit “szélesebb” rész is az összeragasztáshoz. Majd kezdődhetett a nyomkodás. Egyszerűen a mintafej széléhez igazítot- 
tam a papírcsíkot, és lenyomtam a kallantyút, majd a kallantyú felemelése után a papírt kihúztam addig, hogy mintalyukasztó talpán lévő mintaelemet fedje a már kilyukasztott darabka. És így ismételgettem, közben pedig figyeltem rá, hogy a talpon lévő vezetőhöz is igazodjon a papírcsík széle.
És hát a bölcsek mindig azt mondják, hogy ismétlés a tudás anyja, hát nem tudom ez itt mennyiben állt helyt, de az való igaz, hogy sokszor le kell nyomni azt a kart. 
Miután végig lyukasztottam az egyik szélét a papírcsíknak, így nézett ki:
Majd megfordítottam, és ismét a fej széléhez igazítottam a papírcsík keskenyebb végét, mert így lesz szép szimmetrikus a minta a két oldalon végig.
Sok-sok (sőt még annál is több) igazgatás és lyukasztás után lesz egy kis halom szemetünk, és jó pár csodaszép csipkés szélű papírcsíkunk.
A mennyiség csak a türelmünktől és a szabadidőnktől függ, és az a jó benne, hogy ha éppen abba is kell hagynunk, eltehetjük az egészet egy dobozba, majd máskor ismét foglalkozhatunk vele. Unalmas esős estékre tökéletes családi programkodás. 
A hosszú csíkokat kettévágtam, a végükről levágtam a nem csipkés kezdőrészt.
Egy ilyen kis papírcsík két végét szépen összeillesztettem, próbáltam figyelni a mintára is, egy csöppnyi ragasztóval összeragasztottam és a következő csíkot az első karikába fűzve ragasztottam össze.

Itt már ketten vannak. Ezután már csak tényleg összefűzni és ragasztgatni kell, hogy elég hosszú legyen az a lánc.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

Rea