Hímzett feliratos párna

Nagyon szeretem a kézzel font és szőtt, lenvászonból készült lakberendezési kiegészítőket. Szinte minden stílusú lakásban megállják a helyüket, persze csak akkor ha az adott enteriőrbe passzoló darabokról van szó. Jelen esetben egy hímzett feliratos párnát készítettem, amelynek mindkét szélén az anyagba szőtt piros csíkok találhatóak. Ezek a kéziszövött anyagok általában elég keskenyek 50-60 cm szélességűek, a szövőszékek mérete miatt. Ezt az anyagot 50 cm széles tekercsben vásároltam, és ez a méret éppen megfelelő egy párnának. Levágtam a megfelelő méretet, a hátulján lévő gombolás pántja miatt ráhagytam mindkét végén 5-5 cm-t, ahol az anyag duplán van.

 

A betűk színéhez grafitszürkét választottam és egy halvány előrajzolás után kezdtem a felirat hímzését, mert azért olyan profi nem vagyok, hogy csak úgy nekiálljak egy ilyen méretű mintát csak tűvel és cérnával kivitelezni. Hosszanti irányban, aprócska laposöltésekkel dolgoztam. Hízmésnél nagyon jó szolgálatot tehet egy hímzőráma, amellyel szépen kifeszíthető az anyag, és sokkal egyenletesebben és szebben lehet hímezni.

 

Hímzés közben.

 

 

 

 

Miután a felitrattal végeztem, kialakítottam a gombokhoz és a gomblyukakhoz a “pántokat”. A munka színére visszahajtottam az anyagot, odatűztem és végigvarrtam, ezt megismételtem a másik végén is, majd behajtottam a megfelelő méretre – a ráhagyás miatt a gomboláspántok fedték egymást – és egyszerűen összavarrtam a két oldalát. Az eltisztázással nem kellett sokat vacakolnom, mert az anyag hosszanti oldala nem foszlik, hiszen a keskeny méret miatt a szövés széle esett az összevarrás mellé. Kialakítottam a gomblyukakat, kiválasztottam hozzá három szép, egyszerű fa-gombot, és felvarrtam.

 

             

Ha sikerül szert tenni ilyen szép régi anyagra akkor érdemes ilyen formában (is) felhasználni, de akár egy régebbi egyszínű párnahuzaton is újíthatunk egy látványos hímzéssel.

Tetszett a bejegyzés? – ha igen, akkor a menüből kiválasztva feliratkozhatsz a hírlevélre és az elsők között értesülhetsz az új ötletekről, vagy nézz be a facebook oldalamra.

Formavilág – dekorelemek saját kezűleg

A pentart termékeket nem túl gyakran használom, de van olyan közöttük amit mindenképpen ki szerettem volna próbálni. Ilyen ez a decor clay nevezetű is. Két kis flakont tartalmaz az egységcsomag, amely hobbiboltokban beszerezhető. A nagyobb tégelyben egy por található, amelyhez a másik kis flakonban lévő folyadékot kell hozzákeverni: 2 egység por és 1 egység oldat arányában. Miután jól elkevertem, önthettem is bele a kiszemelt szilikonformáimba. Az ajánlott fél óra elteltével óvatosan kivettem az öntőformákból a mintákat, és meg kell mondjam kifejezetten tetszett a végeredmény. Sajnos egyet levertem az asztalról, és eltörött – mivel még a teljes kötésidő letelte előtt történt, ugyanis még fél órát ajánlott formán kívül sem piszkálni. Utána állítólag törhetetlenek. (És tényleg – az utólag öntött másik ugyanolyan darabot már direkt leejtettem, és kutya baja sem lett, de azért nem kell ám dobálni!) Szóval ha ilyen formákat szeretnél, akkor nem kell mást tenned, csak beszerezni egy ilyen kis készletet, megfelelő öntőformákat (én szilikont használtam, mert az sokszor felhasználható, és bármelyik hobbiboltban kapható), majd egy finom tejeskávé szürcsölése közben el kell olvasni a rövidke használati útmutatót.

 

Nekem kifejezetten tetszik a színe így natúran is, de kipróbáltam, hogy milyen ha waxolom. Festeni nem szerettem volna, mert a pici résekbe beül a festék, és pont azt a részlet-gazdag finomságot veszíti el a minta, ami a lényege és ami – szerintem – a legszebb benne. Elővettem hát két kicsi ecsetet és az áttetsző és sötét waxot – én Annie Sloant használtam.

Az képen látható első darabon csak sima áttetsző wax van, a másodikon az áttetsző waxréteg után sötét waxot is használtam, a harmadikra szintén került áttetsző és sötét wax is, a negyedikre viszont már csak sötét waxot pepecseltem.

Az első mintadarabok kisérletképpen készültek, de azóta már többet is „gyártottam”, és picit továbbfejlesztettem. A massza teljes megkötése előtt, vékony drótból hajlított aprócska hurkot tettem a hátuljába. Így ha szeretném, akkor egy szép masnival lógathatom ezt a dekorációt.

Bátran próbáljátok ki, mert garantált a siker.

Kisinas


Kisinas – nekem

Hónapok óta keresek valami alkalmatosságot a spárga gombolyagjaim számára, és találkoztam is tetszetős megoldásokkal, de nem vagyok hajlandó adni egy ilyenért több ezer forintot. Mert sajnos a legtöbbjét 2000-en felüli összegért láttam. 
Hát ötleteltem, hogyan is készíthetnék egy sajátot, de a lehető legolcsóbban, mert majd többet is szeretnék, ugyanis van vastagabb spárgám (igaz azt most úgy elkutyultam, hogy nem találom egy ideje), vékonyabb spárgám, papírspárgám több színben, szivárvány színű spárgám és még sorolhatnám. Szóval egy nem lesz elég belőle, az biztos!
A múlt héten bevásárlás során betértem egy pepco üzletbe, ahol rám vigyorgott egy esztergált végű papírtörölköző tartó, potom 430 forintért. Hát ha már találkoztunk, akkor meghívtam hozzánk.
Kérdezhetnéd, hogy miért nem hagytam így? Akkor több gombolyag fér el rá. Hát, mert csak 🙂 Talán azért is, mert így olyan kis nyilvánvaló, hogy mire is szánták, kicsit reantikosítottam. Na jó, jó – ez nem antik, de várd ki a végét. Ok?
Mivel a rúd csak snasszul be volt ragasztva – szerencsére nem túl jó minőségű ragasztóval az alapba – kis mozgatás után megadta magát és könnyedén szét tudtam operálni két darabra a tartót.
Majd előkerestem a kisfűrészt és iszonyat óvatosan elfűrészeltem, majd megcsiszoltam a vágási felületet.

A rúd aljába precízen egy lyukat fúrtam – ez nem volt túl egyszerű satu híján – de megoldottam. Készen álltak a kis átalakítás után az alkotóelemek az egyesítésre, hát összecsavaroztam a két darabot.
A precíz fúrásnak hála tökéletesen függőlegesen lett.

Két réteg festéket is kapott, az old white alatt shades árnyalat bújócskázik.

Amint megszáradt a második festékréteg is, kis koptatás következett a csiszolószivaccsal, majd áttetsző waxot dolgoztam el a felületen. A sötét waxot végül nem használtam. Majd talán egy újabb mintadarabon.

És íme ilyen lett. Nem régi és nem antik, de régies hatása van és nem utolsó sorban negyedannyiból hoztam ki, mintha készen vettem volna.
Most már csak egy feladat van, venni még legalább 2 darabot, amelyeknek ugyanilyen szép sorsot szánok. 
Ha kérdésed van, tedd fel bátran, új ötletekért, vagy csak akár csak úgy nézelődni is, keresd a facebook oldalamat. 
https://www.facebook.com/rea.reantik/
Reantik

Egyedi vállfa

EGYEDI   VÁLLFA

sorszámozott 

Ez már egy régebbi projekt, csak hát idő hiányában nem íródott hozzá szöveg, de mivel pikk-pakk elkészíthető, így most a képanyaghoz született iromány is, hátha mások szintén kedvet kapnak hozzá. 
Untam már a műanyag vállfákat, és mivel az előszobában is használjuk őket – a kabátoknak – nem szívesen mutogattam a rondaságokat..
Így hat fehérre festett fa vállfát vettem kezelésbe, hogy valami egyedit alkossak.
Választottam egy szép cirkalmas betűtípust, azzal kinyomtattam a számozást. Kerestem egy szép vékony ecsetet – 2-es méret – és előkotortam a fekete táblafestéket a fiókból, ja és szükségem volt még egy jó puha grafit ceruzára is.

A ceruzával a papír hátoldalán átrajzoltam a betűket és számokat.

Majd mindegyiket rögzítettem egy-egy vállfára cellux-al.
Miyu segített, nehogy valamit összekutyuljak – no meg felügyelte a munkafolyamatokat. (De valamiért a ceruza és a cellux lepottyant a padlóra, szerinte azok nem voltak olyan jó helyen az asztalon.)

Minden vállfán átsatíroztam a nyomtatott szöveget, 

így a vállfán megkaptam a szép egyforma írást a grafitceruzának hála, és kezdődhetett az átfestés. A vékony ecsettel, szépen átfestettem a betűket és számokat a fekete festékkel.

Ilyen lett a No. 1.
Sorra kerülhetett a többi.
Szép sorban, már készen. Ezek után csak a fa éleket csiszoltam meg kicsit, mintha lekopott volna a festék róluk.

Egy masni az akasztóra és máris kész az egyedi vállfa, ami akár ajándékba is adható. 
Rea

Vintage óra

VINTAGE  “ÓRA”

Jó pár hete köröztem egy ősrégi, már nem működő ébresztő órát, de csak nem sikerült szereznem. Pár ismerős jelezte, hogy hol látott hasonlót, de sajnos a legtöbb tiszta műanyag volt, és használhatatlan arra a célra amire én szántam volna. Egy kóbor ötlettől vezérelve betévedtem a JYSK üzletébe és ott bukkantam rá a “megfelelő” darabra. Azért csak idézőjelben megfelelő, mert egy régi, akár már rozsdás órát szerettem volna eredetileg, de ha már így alakult, akkor egy ilyen darab lett a kiinduló pont. 
De persze ezzel a csili-vili külsővel semmiképp nem volt alkalmas a feladatra, így “antikoltam” rajta némi fekete festékkel, amelyet szivaccsal vittem fel itt-ott a felületére, a száradás után csiszolópapírral még le is koptattam a festékből az éleken, és az egyes kopásnak kitett helyeken.
Előkerült persze az a sok-sok, mások számára talán lim-lom, kacat amelyeket én féltve őrzök, a “majd jó lesz még valamire” dobozkámban.
A hangulathoz passzoló darabokat egy kupacba válogattam és kezdődhetett az alkotás.

Egy órásmester ügyességével szépen kicsavaroztam minden rögzítést,

és darabokra szedtem az órát. Meg voltam nyugodva, hogy semmit nem rontok el, mivel nem akartam óraként használni egy percig sem a művemet.
Még a mutatók is lekerültek, mert egyrészt a másodperc mutatóra és az ébresztő mutatóra nem volt szükség, másrészt a számlappal voltak a legnagyobb terveim. 
Rakosgattam, variáltam és amikor mindent a helyére rögzítettem, ilyen scrap-watch szerű kis vintage dísztárgyat kaptam. 
Az ódon hangulata nagyon tetszik! Azonban nem adtam fel, hogy találjak egy szép régi, rozsdás darabot sem, amelynek valami hasonló lesz a sorsa. És ha már lehetne kívánni, akkor valami hajdanán fehér vagy piros színben pompázó, kopott darabot szeretnék.

rea

Pillangós koszorú

PILLANGÓS   KOSZORÚ

Mint zöldfülű kosárfonónak, sikerült beszereznem egy adag “zöld vesszőnek” nevezett alapanyagot, amely sajnos kosarat fonni alkalmatlan volt, de nem adtam fel és kreáltam belőle pár koszorúalapot. Az egyikből meg is álmodtam egy ajtódíszt a húsvéti helyére.
A scrapbook papírjaim között őrizgettem már egy ideje két darabka, pillangómintás antikolt maradékot, amelyekből a pillangókat kivágtam, majd egy színben és stílusban a lepkékhez passzoló másik papírból minden lepke kapott egy “árnyékot”
Középen félbehajtottam, majd összeragasztottam a két darabot, hogy 3D hatást érjek el. Ezután spárgából tekertem rájuk testet és csápot, majd felragasztgattam őket körben a vesszőalapra. 
Ha kedvet kaptál a lepkékkel való dekorálásra, pillangós mintát pl. itt találhatsz:

rea

Veteményezés


VETEMÉNYEZÉS 

Egy szépen ápolt és rendezett kert látványa pótolhatatlan. A tavasz közeledtével mindenki szereti kicsit csinosítani a környezetét, és ültetgetni ezt-azt. Velem már fordult elő, hogy egy helyre ültettem valamit, de nem tudtam mit, mert a gondosan odabiggyeszetett vetőmagos tasakot elfújta a szél. Ebben a bejegyzésben összegyűjtöttem pár jópofa és könnyen elkészíthető jelölőt, amelyek használatával elkerülhetőek a hasonló malőrök.
Régi kanalak festve, lapítva, krétázva vagy vésve:

 

 

A metszés során eltávolított ágacskákat is hasznosíthatjuk:

 

Kavicsok festve, feliratozva:

 

A csipeszek nem csupán a mosás után lehetnek hasznosak:

Parafadugót is tűzhetünk saslikpálcára vagy éppen régi villára, ruhatisztítós vállfából készített drótra:

Fakanalak is kerülhetnek a kertbe is, főleg ha már elrpedtek, erre célra még tökéletesen megfelelnek:

 

Agyagból vagy kiégethető, szárítható gyurmából is remek kis jelölő-rudacskákat fabrikálhatunk:

Ha törött tányér vagy cserép darabjaid vannak, akkor azokat is felhasználhatod:

 

A bontott tégla nagy divat, és egy-két darab a kertben is jó szolgálatot tehet:

A fűszernövényes cserépre vagy botra kötözhető kis jelölőtáblák:

Ehhez hasonlóakat magunk is készíthetünk:

A fémkupakokat  is hasznosíthatjuk:

Vastag de könnyen megmunkálható drótból pedig akár meghajlíthatjuk a neveket is:

forrás: pinterest

az igazi ajándék

 

AZ IGAZI AJÁNDÉK

 

Egy igazi bűvös-kockásnak mi is lehetne a legmegfelelőbb és egyben szuper és személyes karácsonyi ajándék?
Naná, hogy a Rubik kocka! de persze akkor már legyen valami extra, mint pl. a 30. évfordulós, limitált kiadású, az eredetivel megegyező, kizárólag fából készült darab. De az még mindig nem lenne a legmegfelelőbb. És akkor itt jön a fantázia, meg némi lelemény, no persze bevallom jól jött a reklámügynökséges múlt is, mert csakis profik tudnak hatalmas gépekkel, öntapadós fóliára, szuper minőségben nyomtatni.
Azután már csak kb. 2 órányi pepecselés, méregetés, óvatos vagdosás, és pontos ragasztás következett és tadam! megvan! és már nem titok, és nagyon örült neki, és ez nagyon megérte :o)
A kész kocka, amely működik is, játék is, dísztárgy is, emlék is, és amely mi is vagyunk kicsit, pillanatokkal és Lucával.
Neki, tőlem.

Falevelek

FALEVELEK 

szünidő van, szép idő van, itt a lehetőség a gyerkőcöket kivinni egy nagy sétára, és közben gyűjtögetni sok-sok szebbnél szebb falevelet, ágat és termést. Aztán ha jön majd a hideg, esős idő a gyerkőcök unalmának elűzésére nagyon jó kis ötleteket találhattok ebben a válogatásban.
Az üveg oldalára felragasztott préselt színes levelek érdekes hatást keltenek majd amikor a mécses fénye átvilágít rajtuk.

Üdvözlőlap is készülhet egy-egy szép darab felragasztásával.

Falevél-korona a kiskirálylányoknak és kiskirályoknak. Egyszerűen csak a levelek szárait kell visszafűzni a következő falevélbe.

Készülhet félbehajtott verzió is.

A gyerekek szeretik az állatokat, amelyek ilyen formában is készülhetnek és ajándéknak is megfelelnek.

Pulyka lilás színekben.
http://allrecipesmadeeasy.blogspot.ca

Vidám süni avar-tüskékkel.
http://childcarebasic.weebly.com

Arckép készítéséhez is megfelelnek a begyűjtött és lepréselt levelek.

http://media-cache-ak0.pinimg.com

 
Lehet őket különféle formára vágni.
http://theartroomplant.blogspot.hu

Az igazi szerelmeslevél :o)
http://media-cache-ec0.pinimg.com

Művészi szinten kivitelezett darab.
http://justimagine-ddoc.com/art/incredible-leaf-art

Állatokat nem csak ragasztani lehet a falevelekből, hanem megfesteni is. 

A már kiszáradt – de nem lepréselt – példányok stilizált motívumokat is kaphatnak és egy kosárba, tálba szórva nagyon jól mutatnak.

A különféle leveleket különböző színre festve, majd felragasztva és bekeretezve egy vidám fali dekoráció készülhet.

Csillámporral megbolondítva és girlandként felfűzve.
http://6thstreetdesignschool.blogspot.hu

A levél lenyomatát használva is jópofa dolgokat készíthetünk.
A levél fonákját befestékezve – persze csak óvatosan – bármire nyomdázhatunk vele. Ha textilfestéket használunk, akkor a lakástextileket, vagy pólót is dekorálhatunk.

Agyagból, sógyurmából, kiégethető gyurmából (fimo) vagy gipszből is készülhet a kis tálacska és a díszítést természetesen levél lenyomattal oldjuk meg.
Régen divat volt a szép levélpapír, pl. a címeres és dombornyomott. Mi is elkészíthetjük a saját verziónkat pár darab még nedvdús levél felhasználásával.

Jó kirándulást és jó szórakozást!
Rea

Krétával

KRÉTÁVAL

szeretem kipróbálni azokat az ötleteket, amelyek nagyon tetszenek, és pontosan így voltam a táblafestékkel is. Jó ideje tervezgettem, és őrizgettem a fiók mélyén egy dobozka fekete – mert csakis ezzel a színnel az igazi szerintem – táblafestéket, és egy konyhaszekrény-takarítás során jött az ötlet, hogy a több mint 15 éves csodaszép üvegecskéim kupakját fogom felújítani, mert a használat során bizony már megkopott, egyik-másik itt-ott rozsdásodott is. Így alaposan megtakarítottam őket, majd miután szépen megszáradtak, elkezdtem a kupakok közepét befesteni a táblafestékkel, ez nem volt nagy ördöngösség, mert eredetileg is volt rajtuk egy vékony fekete körvonal, és úgy döntöttem, hogy éppen elég lesz addig befesteni.

amire szükséged lesz:

fekete táblafesték (hobbi boltokban kapható)
ecset
és a festeni való felület
no meg egy napsütéses, kissé szeles nap, hogy hamar száradjanak a rétegek

Három rétegben festettem be a kis tetőket. A rétegek festése  között 1-2 órát száradt a festék a kupakokon, majd másnap már írhattam is rájuk.
Az a legjobb az egészben, hogy ha már nem azt tárolok majd az üvegben amit most, akkor könnyedén letörölhetem, és átírhatom az új fűszer nevére.

Mivel nagyon belejöttem a festegetésbe, készült sima befőttes üveg tető is, tiszta feketében. Jól jön minden kis tároló alkalmatosság, mert elég sok dekorcukorkát, magocskát spájzoltam be.

Sőt, a már tényleg nagyon kopott üvegem kupakját is teljesen befestettem – nyáron limonádét tartunk benne vagy teát – és most kineveztem tejesüvegnek. És olyan szép a mintája ennek is.
Vannak még további terveim a kis fekete bevonattal kapcsolatban, ha megvalósítottam, azt is megmutatom :o)
Rea