BARKA vagy NYÚL a BARKANYÚL ?

Egy pofonegyszerű húsvéti ajtónálló tapsifüles

 

A csíkos tojásokra transzferált nyúl sziluett adta az ötletet az idei húsvéti bejárati ajtó dekorálásához. Szeretem, ha egyszerű de látványos dekor van az ajtón, azt pedig végképp, ha olcsón ki lehet hozni az egészet. Így született meg a barkanyuszim. Ha már barkaruhás tojásunk lett, miért ne lehetne barkanyuszi, aki a barkatojást hozza?

Kerestem egy megfelelő nyuszkó formájú sziluettet, majd felnagyítottam és kinyomtattam. Azért, hogy megfelelő tartása legyen és kellően stabil alapot képezzen a barkarügyek számára, a kinyomtatott lapot ráragasztottam egy vastagabb kartonra és körbevágtam a nyulat. Itt még lehet igazgatni rajta, ha valahol nem igazán tetszik, én pl. az egyik fülén és a farkincáján korrigáltam kicsit.

 

 

 

 

 

 

 

Ezután következhetett a pöszmöszölős rész: a barkaágakról leszedtem a bársonyos rügyeket, majd egyenként ráragasztottam a nyuszira. Ezt lehet szép sorban is, de én direkt összevissza, a rügyek nagyságát is váltogatva ragasztgattam fel a kartonra. Ragasztópisztoly vagy barkácsragasztó is egyaránt megteszi, ki mivel szeret jobban dolgozni. Amikor készen lett, kapott egy zöld bársonyszalagot és egy aprócska papírvirágot, aztán majd ilyen csinosan fog őrködni húsvétkor a bejárati ajtón. Az ebben a jó, hogy ha kevesebb barkád van, akkor kisebb nyuszit is lehet csinálni belőle. Én 3 kis csokor barkaágat használtam fel hozzá, amit a piacon vettem 200,-Ft/ csokor áron, nem volt végig barkás az ág, a nyuszi pedig 22 cm magas és 18 cm az orrától a farkincája végéig. Szóval 600 forintból van egy ilyen cuki egyedi nyuszis ajtódekorációm. Az ebben a jó, hogy ha kevesebb barkád van, akkor kisebb nyuszit is lehet készíteni, és pl. tojásfára, terítékre egyéb dekorációra is felhasználhatóak.

 Ha tetszett az ötlet és szeretnéd az elsők között az újabbakat is látni, akkor iratkozz fel a hírevélre vagy kövesd a facebook oldalamat. Köszönöm, hogy velem tartottál!

Len-nél nyuszi?

Rongy-nyuszifül és lenrépa

Bevallom milliónyi nyuszifület gyártanak világszerte ehhez hasonló változatban, de nekem mégis saját készítésű kellett. (És azt is bevallom, hogy a nagyfiamon sokkal jobban mutat mint rajtam.) Ha pedig már nyuszivá lényegülök át, akkor kell egy hozzá passzoló répa is, ami nem fonnyad el, és stílusában tökéletesen passzol a durván rusztikus lenvászon nyuszifülekhez. A répa elkészítéséről majd egy másik bejegyzésben írok – de elárulom, hogy azt sokkal egyszerűbb megalkotni, mint a fülecskéket.

A hajráfos fülek elkészítéséhez kellett egy darabka kézi szövésű , régi, durva lenvászon. Igazából a fülek mérete határozza meg azt, hogy mekkora anyagra van szükség, én kb. 15×28 cm-es darabot használtam fel.

Tehát hozzávalók: lenvászon, dupla oldalú bevasalható közbélés, hajráf, spárga, ragasztópisztoly, drót, ecset és arcpirosító.

A dupla oldalú közbélést vasalóval rögzítettem a lenvászonra, a hajráfot körbetekertem spárgával. Erre azért volt szükség, mert hát ki látott már fekete hajráfos nyulat? Most kérdezhetnéd, hogy: és ki látott már sprágás hajráfos nyulat? Hát azért is kellett, mert így jobban néz, ki. Vagy nem?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Na eddig megvolnánk. Körberajzoltam a füleket a közbélés papírján, majd körbevágtam és ragasztópisztollyal rögzítettem a hajráfhoz a füleket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Két vékony, de még jó tartású virágdrótból vázat hajlítottam a fülek belsejébe, a szúrós végeket a spárga alá dugtam, és a stabilitás érdekében ragasztópisztollyal rögzítettem is. Majd a két fülrészt vasalóval fixáltam egymáshoz. A dupla oldalú közbélés jó erősen tartja a fül közepén végigfutó drótot is.

 

 

 

 

 

 

Majd körbevágtam a második réteget is. A fülek ezzel a módszerrel stabilak és hajlíthatóak lettek. Már csak egy kis sminkre volt szükség, hogy tapsifülesítsem. Ezt fülpálcikával kezdtem, de ecsettel sokkal jobban ment.

 

 

 

 

 

 

Legvégül kicsit kirojtoztam a vágott széleket, és kicsit lekonyítottam a fülecske végét. És ilyen lett.

Ha tetszett az ötlet és a leírás, vagy a jövőben az elsők között szeretnél értesülni a  újdonságokról, akkor kövesd a facebook oldalamat vagy iratkozz fel a hírlevélre.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

Antik hatású tojás

Nem a nyuszi hozta

szerettem volna igazi antik hatású tojást festeni, így elővettem a nemrég beszerzett Vintage Paint festékeket, a vintage cream, az antique rose árnyalatút és a maradék warm latte-t. Nagyon jó kis összhang van az emlíett színek között így nem volt nehéz dolgom egy harmonikus szetett készíteni. Ráadásul segítségem is volt – bár elég hamar faképnél hagyott és elvonult szunyálni.  

Hungarocell tojásokra festettem,  2 rétegben. Száradás után pedig kicsit megcsiszoltam.

 

 

Transzfermintát, alkoholos filctollat és washi tape-et használtam a díszítéshez – annak ellenére, hogy így natúran is csodaszép volt a színük. Elővettem a kedvenc kis pecsétmintáimat, felirataimat, a transzferáló folyadékot, és a cuki ragacstekercseimet. Nem terveztem el igazán semmit, csak ahogy jött. Volt tojás ami csak transzfert kapott, de általában kevertem a díszeket és a mintákat. A monogramosra pl. szabad kézzel alkoholos filctollal rajzoltam fel az A betűt. (Egyet sikeresen el is rontottam, mert ez az alap egy spar-os  termék, és bevallom nem túl jó minőségű. Amikor a washi tape-et kicsit igazítani szerettem volna, a festék átragadt a washi tape-re, szóval célszerű nem a legolcsóbb, legpuhább tojásalapra dolgozni. Azok a jobb alapok, amelyek minél apróbb gömbökből vannak préselve, mert azok sokkal strapabíróbbak is. )

Az áttetsző wax mélyített az árnyalaton, de nekem ez most nem volt elég. Rámentem egy réteg sötét wax-al is, hogy koszos és régies hatást érjek el. A kis mélyedésekben és a ragasztott részek szélén jól bekucorodott a wax, és pont azt a hatást értem el, amit szerettem volna. Aprócska, finom és antikolt. Ha tetszett az ötlet, bátran vágj bele és készítsd el! Ha pedig segítségre van szükséged keress írj! Azonban ha az elsők között szeretnél értesülni a friss naplóbejegyzésekről és újdonságokról, iratkozz fel a hírlevélre!

 

wax nélküli állapot

áttetsző és sötét wax használata után

 

Egyszerű, gyors és látványos húsvéti dekoráció

Mini meló –  óriás tojás

Nekem nagyon bejönnek a természetes anyagú húsvéti dekorációk, mint pl. a mohába csomagolt tojás.  Ez az ötlet eredetileg nem tőlem származik, viszont amikor megláttam ezt a nagy – két félből összeálló – polisztirol tojást a hobbiboltban, akkor egyből beugrott ez az ötlet, hogy mi lenne, ha? És hát nem vagyok az a fajta, aki az ilyen gondolatokat gyorsan elhessegeti a fejéből, így a tojás a bevásárlókosárban landolt. Egy másik hobbiboltban beszereztem a kellő mennyiségű mohát – néhány helyen szerencsére árulnak egybefüggő szárított mohaszőnyeget, amivel könnyebb dolgozni. Ragasztópiszollyal könnyedén felragasztottam a nagy darabokat, a kisebb réseket pedig egyszerűen kitöltöttem a leeső darabokkal. Dekorációként sokmindent fel lehet használni hozzá, ez függ attól, hogy milyen színeket és anyagokat kedvelünk, én gyöngybarkát és papírvirágot használtam. Ezeket is egyszerűen felragasztottam a tojásra, majd egy kaspóba forgácsot halmoztam, és beleültettem a nagyméretű tojást.

 

 

 

 

 

A teljes magassága 25 cm, felhasználtam hozzá két adag szárított mohát, pár darab barkaágat és néhány virágfejet.

Ha tetszett az ötlet, akkor gyere és nézz be a facebook oldalamra vagy kövess az instagramon, ahol új ötletekkel találkozhatsz! Ha a hírlevélre feliratkozol, akkor pedig az elsők között értesülhetsz az új bejegyzésekről.

Te kidobtad volna?

Kipróbáltam a Vintage Paint termékeket

 

Bizonyára sokan értesültetek róla, hogy a virág-földgömbömmel harmadik helyzést értem el az Alkotó energia pályázaton. Az oklevélhez pedig kaptam egy Vintage Paint termékek vásárlására felhasználható utalványt is – így ez a jutalom szinte adta a lehetőséget arra, hogy végre kipróbáljam ezt a festéket és a csodaszép tapétákat is.

Amit elsőként szerettem volna alaposan ráncba szedni, az egy fából készült, alaposan leharcolt fa bőrönd volt. Szerencsére sokan úgy vannak az ilyen kopott, koszos, régi dolgokkal, hogy ez a vacak már semmire sem jó, max. odaadni/eladni valakinek aki még lát benne fantáziát. Átgondoltam, hogy melyik festéket és tapétát fogom használni a felújításhoz. A festékek közül a Warm Latte és a Vintage Cream árnyalatokat használtam, a belső részhez pedig a Text and patina dekortapétát választottam.

 

 

 

 

 

Nem időztem túl sokáig a tervezgetéssel, hanem elővettem a kis koszost, és elkezdtem kipofozni. Nem volt már sem zárja, sem szép színe, csak repedések és lyukak, így először fagittes pakolás kapott, amit még 2x megismételtem és szépen lecsiszoltam a bőröndöt. Nem törekedtem a derékszögekre és tükörsima felületre sem, mert a cél az volt az első pillanattól kezdve, hogy maradjon az ódon megjelenés, finoman csajos kivitelben.

Amikor a fa felületek már rendben voltak, kiszabtam a béléshez szükséges kartonokat amire a tapétát kasíroztam. Erre azért volt szükség, hogy majd szép sima belső felületeket kapjak. A tapétánál figyeltem arra, hogy az írás mindenhol stimmeljen, ne fejjel lefelé legyen, stb. Amikor ezzel megvoltam, végre elővehettem a festéket. Egy réteg alapozó után kapott 2 réteg warm latte árnyalatot a külső rész, és az élek, plusz a belső részből egy kicsi, hogy majd szép lehessen a bélés és a fa találkozása.

 

 

 

 

 

Miután megszáradt a festék, kicsit megcsiszoltam az éleket, és beragasztottam a kartonra kasírozott tapétás darabokat a helyükre. A ráhagyások biztosítják azt, hogy sehol se látszódjon ki csupasz fa rész.

Végre minden darab a helyére került és egy kis száradási idő következhetett. Ezalatt bőven volt idő egy kis
cameat készíteni. Amihez szilikon formát és a pentart decor clay termékét használtam. Nem festettem semmivel, csak egy leheletnyi áttetsző wax került rá, amely picit mélyített a szürkésfehéres színén. Ez a kis camea majd csak a legutolsó lépésként fog felkerülni a neki kiszemelt helyre. Közben még lefestettem a bőrönd fülét és az azt tartó szerelvényeket is, amit szintén visszakoptattam kicsit, majd visszaszereltem. Az eredeti zsanérokat is felcsavaroztam a helyükre, egy kis csiszolós tisztítás után, és kapott két szép csatot is, közben pedig azon járt az agyam, hogy a bőrönd tetején melyik tervemet valósítsam meg.

 

 

Alakul a részletek összhangja.

 

A tetejére szabad kézzel leveleket és indákat festettem a vintage cream színnel, no meg egy szép, régi francia monogram betűit másoltam át. Milyen mázli, hogy az én monogramom is M A.

Mivel azt is tudom, hogy a csipkéim egy részét és sok-sok hímzőfonalat fogok beköltöztetni a bőröndbe, ezért szükségem volt pár darab szalagtartóra is. Kaptam egy csuda klasszat Enikőtől és elővettem hozzá az egyik hobbiboltban beszerzett kis táblácskákat, és azokat is lefestettem a bőrönd színével egyező színre, sőt kapott a kis levelekből egy kis csokorral mindegyik. A koptatás csak jót tett nekik, no meg a wax is.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az indás dekor festésének száradása után kicsit még koptattam a felületen, majd jól bedörzsöltem az áttetsző waxot a festett részeken, és puha ruhával áttöröltem az egészet. Felragasztottam a fedél belső részére a kis camea díszt, alatta egy darabka finom valódi selyemszalaggal. Utolsó lépésként feltekercseltem a csipkéket és szalagokat a kis tartókra, és kész is!

 

 

 

 

 

 

Vélemény a Vintage Paint termékekről:

  • egyszerű használat, tökéletes állag és fedőképesség, nagyon gyorsan szárad a festék
  • alig érezhető a szaga
  • csiszoláskor feltűnően alig porzik, ez nagyon szuper főleg ha zárt térben dolgozol
  • a wax állaga pont jó és nem büdös
  • a tapéta nagyon finom tapintású, és erős, nem szakad könnyen még nedves állapotban sem.

A festék színei nagyon szépek, a kis kiszerelés csomagolása egy nagyon praktikus, tetszetős mini festékesdoboz. Az pedig külön remek ötlet, hogy nem szükséges megvenni egy egész tekercs tapétát ha csak egy kisebb munkához szeretnél használni belőle, mert a tulajdonosok még erre is gondoltak.

 

Ha kérdésed van ezzel a munkámmal kapcsolatban kérdezz bátran!             

 

A kedvenc székem

Az ükanyámé is lehett volna ?

Rozoga volt és szakadt, de amikor megláttam, tudtam, hogy kell nekem ez az ónémet szék! A korát sajnos nem tudom, de annyit igen, hogy az ónémet bútorok az 1800-as évek második felétől kezdtek elterjedni, és annyi bizonyos, hogy több mint 100 éves. Mindent – na jó azért vannak határok – megadtam volna érte, hogy az enyém legyen, annyira szép volt még abban az állapotában is. De nem volt erre szükség, és potom 2.300,- Ft-ért az enyém lett. Hurráááá! És tudtam, hogy még szebb lesz ha végre a kezeim közé kerül. Postán érkezett, nejlonzsákban, pókhálósan és porosan – hiteles volt az állapota és régi, látszott hogy nem vigyáztak rá már az utóbbi évtizedekben, pedig sokkal szebb is lehetne. Na de végre elkezdhetem. Elsőként a szakadt nádazástól szabadítottam meg, majd lecsavaroztam az ülőlapot és alaposan megtakarítottam.

Amikor eddig eljutottam, az ülőlapot alapos renoválásnak vetettem alá, mert az újranádazás szempontjából rém fontos lyukak itt-ott sajnos egybefüggő rést alkottak, és így nem vihettem a nádazós szakihoz. Először óvatosan fúrtam, csavaroztam – néha a pasijaim segítségével – majd itt-ott ragasztottam és a repedéseket fatapasszal eltűntettem, míg végül lefesthettem. És ezen a ponton egy kis utazásra vittem, mert pár napot az újranádazás miatt egy szakember műhelyében töltött.

Addig bőven volt időm a vázat alaposan rendbehozni és más projektekre is. A mozgó részeket – mint pl. a háttámla esztergált babáit – ragasztottam, majd a réseket óvatosan fatapaszoltam. A Lignocolor light grey árnyalatú krétafestékével festettem le, visszacsiszolással koptattam a festékrétegből, hogy még jobban érvényesüljön a minta, majd az egészet átkentem áttetsző wax-al, és megérdemelt még egy alapos puha rongyos bedörzsölést is.

 Miután az ülőlapot elhoztam a szakitól, picit megrémültem, mert nem ugyanazt a technikát alkalmazta a nádazásnál, amivel eredetileg volt fonva, a széleknél az aprócska fapöckök szépen ott sorakoztak, és nem volt esztétikus egyáltalán. Mérges voltam, és nem kicsit. A megoldáson törtem a fejem és csakhamar ki is találtam, hogy mit fogok tenni. (Később majd láthatjátok is.) Elsőként lefestettem fehérre a friss nádazást, mert nem tetszett ezzel a natúr színnel, majd száradás után a székem fonatának a lyukaihoz terveztem egy mintát. Kiválasztottam hozzá a megfelelő gyapjú fonalakat, és elkezdtem kihímezni az ülést.

 A cél érdekében mindent, és nagyon örültem, ahogyan a minta kezdett életre kelni. Amikor a hímzés résszel végeztem, a kiválasztott bézses-szürkés-fáradtrózsaszín színű keskeny bársonyszalagot felerősítettem a pöckök eltakarása miatt. Jó ötlet volt ezt használni, mert nem csakhogy eltakarta a nem túl szép részt, de egyúttal szép keretet is adott a kézimunkának. Így már méltán felkerülhetett az addigra csodaszép és stabil vázra, és hát ugye nem kell részleteznem, hogy miért is imádom olyan nagyon 🙂 A varróasztalkám méltó párja lett.

Ha tetszett a bejegyzés kukkants be néha az oldalra, de ha nem szeretnél lemaradni a friss és aktuális reantik hírekről, akkor feliratkozhatsz a hírlevélre is.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

Hímzett feliratos párna

Nagyon szeretem a kézzel font és szőtt, lenvászonból készült lakberendezési kiegészítőket. Szinte minden stílusú lakásban megállják a helyüket, persze csak akkor ha az adott enteriőrbe passzoló darabokról van szó. Jelen esetben egy hímzett feliratos párnát készítettem, amelynek mindkét szélén az anyagba szőtt piros csíkok találhatóak. Ezek a kéziszövött anyagok általában elég keskenyek 50-60 cm szélességűek, a szövőszékek mérete miatt. Ezt az anyagot 50 cm széles tekercsben vásároltam, és ez a méret éppen megfelelő egy párnának. Levágtam a megfelelő méretet, a hátulján lévő gombolás pántja miatt ráhagytam mindkét végén 5-5 cm-t, ahol az anyag duplán van.

 

A betűk színéhez grafitszürkét választottam és egy halvány előrajzolás után kezdtem a felirat hímzését, mert azért olyan profi nem vagyok, hogy csak úgy nekiálljak egy ilyen méretű mintát csak tűvel és cérnával kivitelezni. Hosszanti irányban, aprócska laposöltésekkel dolgoztam. Hízmésnél nagyon jó szolgálatot tehet egy hímzőráma, amellyel szépen kifeszíthető az anyag, és sokkal egyenletesebben és szebben lehet hímezni.

 

Hímzés közben.

 

 

 

 

Miután a felitrattal végeztem, kialakítottam a gombokhoz és a gomblyukakhoz a “pántokat”. A munka színére visszahajtottam az anyagot, odatűztem és végigvarrtam, ezt megismételtem a másik végén is, majd behajtottam a megfelelő méretre – a ráhagyás miatt a gomboláspántok fedték egymást – és egyszerűen összavarrtam a két oldalát. Az eltisztázással nem kellett sokat vacakolnom, mert az anyag hosszanti oldala nem foszlik, hiszen a keskeny méret miatt a szövés széle esett az összevarrás mellé. Kialakítottam a gomblyukakat, kiválasztottam hozzá három szép, egyszerű fa-gombot, és felvarrtam.

 

             

Ha sikerül szert tenni ilyen szép régi anyagra akkor érdemes ilyen formában (is) felhasználni, de akár egy régebbi egyszínű párnahuzaton is újíthatunk egy látványos hímzéssel.

Tetszett a bejegyzés? – ha igen, akkor a menüből kiválasztva feliratkozhatsz a hírlevélre és az elsők között értesülhetsz az új ötletekről, vagy nézz be a facebook oldalamra.

Formavilág – dekorelemek saját kezűleg

A pentart termékeket nem túl gyakran használom, de van olyan közöttük amit mindenképpen ki szerettem volna próbálni. Ilyen ez a decor clay nevezetű is. Két kis flakont tartalmaz az egységcsomag, amely hobbiboltokban beszerezhető. A nagyobb tégelyben egy por található, amelyhez a másik kis flakonban lévő folyadékot kell hozzákeverni: 2 egység por és 1 egység oldat arányában. Miután jól elkevertem, önthettem is bele a kiszemelt szilikonformáimba. Az ajánlott fél óra elteltével óvatosan kivettem az öntőformákból a mintákat, és meg kell mondjam kifejezetten tetszett a végeredmény. Sajnos egyet levertem az asztalról, és eltörött – mivel még a teljes kötésidő letelte előtt történt, ugyanis még fél órát ajánlott formán kívül sem piszkálni. Utána állítólag törhetetlenek. (És tényleg – az utólag öntött másik ugyanolyan darabot már direkt leejtettem, és kutya baja sem lett, de azért nem kell ám dobálni!) Szóval ha ilyen formákat szeretnél, akkor nem kell mást tenned, csak beszerezni egy ilyen kis készletet, megfelelő öntőformákat (én szilikont használtam, mert az sokszor felhasználható, és bármelyik hobbiboltban kapható), majd egy finom tejeskávé szürcsölése közben el kell olvasni a rövidke használati útmutatót.

 

Nekem kifejezetten tetszik a színe így natúran is, de kipróbáltam, hogy milyen ha waxolom. Festeni nem szerettem volna, mert a pici résekbe beül a festék, és pont azt a részlet-gazdag finomságot veszíti el a minta, ami a lényege és ami – szerintem – a legszebb benne. Elővettem hát két kicsi ecsetet és az áttetsző és sötét waxot – én Annie Sloant használtam.

Az képen látható első darabon csak sima áttetsző wax van, a másodikon az áttetsző waxréteg után sötét waxot is használtam, a harmadikra szintén került áttetsző és sötét wax is, a negyedikre viszont már csak sötét waxot pepecseltem.

Az első mintadarabok kisérletképpen készültek, de azóta már többet is „gyártottam”, és picit továbbfejlesztettem. A massza teljes megkötése előtt, vékony drótból hajlított aprócska hurkot tettem a hátuljába. Így ha szeretném, akkor egy szép masnival lógathatom ezt a dekorációt.

Bátran próbáljátok ki, mert garantált a siker.

Kisinas


Kisinas – nekem

Hónapok óta keresek valami alkalmatosságot a spárga gombolyagjaim számára, és találkoztam is tetszetős megoldásokkal, de nem vagyok hajlandó adni egy ilyenért több ezer forintot. Mert sajnos a legtöbbjét 2000-en felüli összegért láttam. 
Hát ötleteltem, hogyan is készíthetnék egy sajátot, de a lehető legolcsóbban, mert majd többet is szeretnék, ugyanis van vastagabb spárgám (igaz azt most úgy elkutyultam, hogy nem találom egy ideje), vékonyabb spárgám, papírspárgám több színben, szivárvány színű spárgám és még sorolhatnám. Szóval egy nem lesz elég belőle, az biztos!
A múlt héten bevásárlás során betértem egy pepco üzletbe, ahol rám vigyorgott egy esztergált végű papírtörölköző tartó, potom 430 forintért. Hát ha már találkoztunk, akkor meghívtam hozzánk.
Kérdezhetnéd, hogy miért nem hagytam így? Akkor több gombolyag fér el rá. Hát, mert csak 🙂 Talán azért is, mert így olyan kis nyilvánvaló, hogy mire is szánták, kicsit reantikosítottam. Na jó, jó – ez nem antik, de várd ki a végét. Ok?
Mivel a rúd csak snasszul be volt ragasztva – szerencsére nem túl jó minőségű ragasztóval az alapba – kis mozgatás után megadta magát és könnyedén szét tudtam operálni két darabra a tartót.
Majd előkerestem a kisfűrészt és iszonyat óvatosan elfűrészeltem, majd megcsiszoltam a vágási felületet.

A rúd aljába precízen egy lyukat fúrtam – ez nem volt túl egyszerű satu híján – de megoldottam. Készen álltak a kis átalakítás után az alkotóelemek az egyesítésre, hát összecsavaroztam a két darabot.
A precíz fúrásnak hála tökéletesen függőlegesen lett.

Két réteg festéket is kapott, az old white alatt shades árnyalat bújócskázik.

Amint megszáradt a második festékréteg is, kis koptatás következett a csiszolószivaccsal, majd áttetsző waxot dolgoztam el a felületen. A sötét waxot végül nem használtam. Majd talán egy újabb mintadarabon.

És íme ilyen lett. Nem régi és nem antik, de régies hatása van és nem utolsó sorban negyedannyiból hoztam ki, mintha készen vettem volna.
Most már csak egy feladat van, venni még legalább 2 darabot, amelyeknek ugyanilyen szép sorsot szánok. 
Ha kérdésed van, tedd fel bátran, új ötletekért, vagy csak akár csak úgy nézelődni is, keresd a facebook oldalamat. 
https://www.facebook.com/rea.reantik/
Reantik

Egyedi vállfa

EGYEDI   VÁLLFA

sorszámozott 

Ez már egy régebbi projekt, csak hát idő hiányában nem íródott hozzá szöveg, de mivel pikk-pakk elkészíthető, így most a képanyaghoz született iromány is, hátha mások szintén kedvet kapnak hozzá. 
Untam már a műanyag vállfákat, és mivel az előszobában is használjuk őket – a kabátoknak – nem szívesen mutogattam a rondaságokat..
Így hat fehérre festett fa vállfát vettem kezelésbe, hogy valami egyedit alkossak.
Választottam egy szép cirkalmas betűtípust, azzal kinyomtattam a számozást. Kerestem egy szép vékony ecsetet – 2-es méret – és előkotortam a fekete táblafestéket a fiókból, ja és szükségem volt még egy jó puha grafit ceruzára is.

A ceruzával a papír hátoldalán átrajzoltam a betűket és számokat.

Majd mindegyiket rögzítettem egy-egy vállfára cellux-al.
Miyu segített, nehogy valamit összekutyuljak – no meg felügyelte a munkafolyamatokat. (De valamiért a ceruza és a cellux lepottyant a padlóra, szerinte azok nem voltak olyan jó helyen az asztalon.)

Minden vállfán átsatíroztam a nyomtatott szöveget, 

így a vállfán megkaptam a szép egyforma írást a grafitceruzának hála, és kezdődhetett az átfestés. A vékony ecsettel, szépen átfestettem a betűket és számokat a fekete festékkel.

Ilyen lett a No. 1.
Sorra kerülhetett a többi.
Szép sorban, már készen. Ezek után csak a fa éleket csiszoltam meg kicsit, mintha lekopott volna a festék róluk.

Egy masni az akasztóra és máris kész az egyedi vállfa, ami akár ajándékba is adható. 
Rea