Egy kis-segéd

Irattartó kisfiókkal

Nem mondanám, hogy kifejezetten rajongok a vadiúj dolgokért, de a vivre kínálatát ha tehetem, minden reggel átböngészem a reggeli kávé vagy tea szürcsölése közben. Olyankor blogcica az ölemben, láb az asztalon, és az a pár perc csak a miénk. Szerintem egy kisebb vagyont képes lennék jópofa kiegészítőkre elkölteni náluk – és úgy gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Igaz? Egy ilyen nézelődés alkalmával bukkantam rá a natúr dekorálható hosszúkás dobozra – amelyből a selyemszalagok stencilezett doboza lett – és erre az irattartóra is.

Már akkor is az tetszett benne, hogy van egy cuki kis fiókja, amelybe belefér pár irószer is, a felső rekeszbe pedig az épp aktuális posta, számlák kerülhetnek. Natúr dekorációs alap volt, viszont ez az mdf eléggé zabálja a festéket, és 3 sorral kellett átkennem. Jó hosszú nyelű ecset javasolt, mert a fiók helyét nem egyszerű mutatvány ám szépen lefesteni, szűk és mély is. Én pearl grey árnyalatú vintage paint-et használtam, ami majdhogynem fehér színű. Nagyon szeretem ezt az egészen halvány szürke árnyalatot.

 

Az utolsó festékréteg száradása után az éleken koptattam kicsit, majd felkerült rá pár stencilminta, amelyeket egy hobbiboltban vásároltam nemrég éppen erre a célra. A stencilek után áttetsző waxréteg következett, majd egy kis ovális biléta tartót csavaroztunk rá és már kész is. Azért nem volt ám ennyire rövid a folyamat a festékrétegek száradása miatt, meg hát egyszerre nem is lehet sosem lefesteni az ilyen darabokat, mert hol a hátán pihent, hol az oldalán feküdt éppen száradás közben. A végeredmény pedig így néz ki. Nem szerettem volna rá semmi extra díszítést, nekem ez most így tetszik ahogy van.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

Ha megosztanád velem a véleményedet, vagy kíváncsi vagy rá, hogy mi lesz a következő alkotás, esetleg kérdésed van, keress bátran! Látogass el a facebook oldalamra, vagy nézz be az instagram fiókomba.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

 

Látványos nyári koszorú

Tenger(ny)i csiga és kagyló dekorációként

Évtizedek óta gyűjtöm a szép kagylókat, van közöttük tenyérnyi méretű hatalmas darab, és vannak egészen aprók. Mivel biológus nem vagyok, a nevüket nem tudom, de azt igen, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, vonzódom hozzájuk. Van amit vettem, van amit gyűjtöttem. Korábban már díszítettem velük kisebb-nagyobb dekorációs tárgyakat. 2-3 hete a kik-ben megakadt a szemem az apró csomagokon, amelyekben különböző kagylók és csigaházak voltak. Egy-egy tasakban jó maréknyi, átlagban 1-3 cm-es méretűek. Szórható dekoráció volt az elnevezésük, és tasakja 290.- Ft volt. Hát én mindjárt megvettem a polcon lévő maradék 5 csomagocskát, és elhelyeztem a szögletes üvegbúrám alatt, mert tudtam, hogy ahhoz aminek szánom őket még kell majd. Hétvégén egy másik kik-ben találtam még hozzá 2 tasakkal. És ha már elterveztem, akkor meg is kellett valósítani az ötletet. Sokféle, szebbnél szebb kagylós koszorút láttam már a neten, a tömött tiszta kagylós változatok tetszettek a legjobban, így az volt a cél, hogy olyat alkossak. Ezek a pici tengeri kütyük épp alkalmasak voltak a kivitelezéshez.

Amikor koszorút készítek, mindig az az első lépés, hogy a megfelelő mennyiségű dekorációs elemet kiterítem. Ez azért hasznos, mert jobban átlátom a darabokat, és könnyebb építkezni, ha tudom miből választhatok.

Ennek a koszorúnak volt a legmacerásabb a készítése, mert a darabokat illesztgetni, forgatni kell. Ráadásul váltogatni is a különféle fajtákat, hogy ne legyen uncsi a végeredmény.

 

Láthatod, hogy vesszőből tekert koszorúalapra dolgoztam, szeretem ezt a fajtát, mert stabil, erős és nem szemetel, ráadásul önmagában is dekoratív. Most fehérre festettet választottam, mert ha lennének apró lyukak a kész darabon, akkor kevésbé feltűnő.

A tengeri állatkák házikóit egyszerűen felragasztottam az alapra. Ragasztópisztolyt használtam, és víztiszta ragasztórudat. Így ha valahol ki is láttszik, akkor sem feltűnő, ellentétben a sárgás színűvel, amely egy idő után még sárgább lesz.

Így festett egy óra elteltével a mű. Alulra a kicsit nagyobbacskákkal alapoztam, majd takarásban igyekeztem a kisebbekkel eltűntetni a réseket. Ezek a fajta koszorúk úgy szépek, ha egészen a hátuljáig lehozzuk körben a dekorációs elemeket, ez esetben a csigaházakat. A fotó színe is azért más, mert időközben besötétedett odakinn, és lámpafénynél fejeztem be. A cuki kis halacska és rák fafigurákat szintén a kik-ben vettem, de valahogy mégsem kívánkozott nekem egy sem a koszorúra. Így, egyszerűen tetszik. Majd később mutatom, hogy hol lesz a helye és milyen módon lesz felrögzítve.

Ma pedig már szép napsütésben készítettem róla pár fotót:

 

 

 

Ha kedvet kaptál elkészíteni ezt a különleges dekorációt, akkor szükséged lesz sok-sok apróbb csigaházra, kagylóra, ragasztópisztoly rúdra, időre és türelemre. Ami pedig a legfontosabb: kitartásra is. De szerintem megéri! Mert egy egészen egyedi darab születhet a kezeid között, amilyen másnak és másol biztosan nem lesz.

Kérdésed van ezzel az ötlettel kapcsolatban, vagy egyszerűen csak szeretnél hasonló nagyszerű és egyedi dekorációt készíteni? Akkor íratkozz fel a hírlevélre, látogass el a facebook oldalamra, vagy kövess az instagramon, így biztosan nem maradsz le a jó ötletekről, sőt elsőként értesülhetsz róluk.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

Fa evőeszköztartó

Eszcájgok sorakozó !

Bevallom nem nagyon szeretek mindent kibiggyeszteni a konyhapultra, de van olyan amivel hajlandó vagyok kivételt tenni. Ezek közé tartozik ez a fából készült evőeszköztartó is – most már, hogy van. Korábban is nézegettem ezeket a típusokat, csak sajnáltam kiadni érte azt a sok pénzt amit kértek érte. Nem is értem miért olyan drágák ezek, hiszen nem egy nagyon bonyolult szerkezet. De hát ez van. Ezt a darabot akciósan szereztem be, a förtelmesen ronda színével nem kis kompromisszumot kötve. De szerencsére létezik ám ecset és feték is a világon, egy kis pacsmagolástól meg egyáltalán nem ijedek ám meg! Ismertek már annyira szerintem.

 

Mivel teljesen új darab volt, semmit nem csiszoltam vagy tisztítottam rajta, ment rá egyenesen 2 réteg spanisch grau árnyalatú lignocolor krétafesték. Őszintén bevallom, nem szerettem volna sokat emlékezni a kellemesnek egyáltalán nem mondható mályvás-barnás-bordós színre, így csak egészen enyhén csiszoltam vissza itt-ott az éleket és sarkokat. Majd elővettem a Vintage Paint-nél beszerzett tapétát – aminél tökéletesebbet nem is találhattam volna, mert a festék és a tapéta színe szinte ugyanaz az árnyalat – és a kis fakkok aljába megfelelő méretű darabokat szabtam és ragasztottam.

 

Már így is nagyon tetszett az összkép, a kiindulási állapotot magasan felülmúlta ez az új külső, de ezt a festéket bizony egy wax- vagy lakkréteggel kell zárni. Ha pedig már volt itthon fehér wax is, így most azt vettem elő és alaposan bemajszoltam vele minden zegzugot, és igen, még a tapétát is. Nem ártott neki, sőt így sokkal strapabíróbb lett a felülete, és könnyebben is tisztítható.

 

A waxot hagytam egy kis ideig ülepedni az ecset hagyta apró vájatokban és a felület aprócska hibáiban, majd egy puha ronggyal átdörgöltem az egészet, így eltávolítottam a felesleget is, és megkaptam azt a finom selymes felületet, amit a krétafestékekben szeretek. Külön szeretem azt – és ez direkt lett úgy hagyva – ahogy a fehér wax az élekben megmarad. Nekem ez így tökéletes és egyedi, ráadásul a tapéta fehér színe miatt is jól áll ez ennek a darabnak.

 

Felcsavaroztam az antik-bronz cimketartókat a helyükre, és egy-egy darabka kartonból cimkéket készítettem, amelyekre kézzel írtam a feliratokat.

   

És végül beköltözettem a régi – még eredeti papírdobozában várakozó – csoadszép Berndorf evőeszközeimet – bocsánat eszcájgjaimat a helyükre. Az other feliratúba pedig minden egyéb elfér, pl. kockacukor-csipesz, tortalapát, régi ezüstözött fagyiskanál – még egy darabig, amíg nem vadászok hozzájuk több szépséget.

Ha kíváncsi vagy rá, hogy éppen min ügyködöm, akkor nézz be a facebook oldalamra is, ahol naponta új tartalommal várok minden kíváncsiskodót!

 

Ódivatú húsvét,

avagy régimódi tojások

Idén valahogy tobzódtam a tojásdíszítési ötletekben, és a legtöbbet meg is valósítottam. Sok tojást el is ajándékoztam, hogy másoknak is legyen egy aprócska reantik a húsvéti asztalon vagy a húsvéti dekorációban.

Maradt még 4 db csupasz tojás, amelyeknek  – a karácsonyról már jól ismert – gótbetűs könyvlaptakarót szántam. Blogcicával nekiültünk, és el is készítettük őket. A maradék antik mod podge-ot használtam most is, mert ettől száradás után a már amúgy is jól besárgult könyvlapok még régesebb külsőt kapnak. A lapokat darabkákra tépkedtem és kezdődhetett a ragasztgatás. Ez igazán gyerekjáték, szóval neki lehet ülni akár a kiskorúakkal is ragasztgatni. Az esti tv nézés helyett is sokkal jobb móka. 

 

 

 

 

 

 

 

Miután megszáradtak a tojások, a saslikpálcika helyét is beragasztottam, majd elővettem mindenféle szépséges apróságot, amelyeknek szintén régies külsőt szántam.

A papírvirágokra szintén kentem egy keveset az antik mod podge-ból, így azok is régies, besárgult kinézetet kaptak. Ezután már csak a ragasztópisztolyt és  fantáziámat használtam. Amivel dekoráltam: spárgabortni, selyemszalag, moha, levélkés szalag és papírvirágok.

Ha kedvet kaptál hasonló stílusú dekoráció elkészítéséhez, akkor bátran fogj hozzá, hiszen bármilyen papírral és decoupage ragasztóval dolgozhatsz. A díszítéshez pedig szinte bármit fel lehet használni, régi csipkét, spárgát, tollpihét, gombot, papírlepkét, és még sorolhatnám, szóval bármit ami otthon van!

Jó alkotást és kellemes húsvétvárást kívánok!

A korábbi húsvéttal kapcsolatos ötleteimet a naplóban találod, ha pedig az újdonságokra vagy kíváncsi, szívesen látlak a facebook oldalamon!

Hírlevél feliratkozáshoz a menűpontok közül választhatsz.

Köszönöm, hogy velem tartottál!    

BARKA vagy NYÚL a BARKANYÚL ?

Egy pofonegyszerű húsvéti ajtónálló tapsifüles

 

A csíkos tojásokra transzferált nyúl sziluett adta az ötletet az idei húsvéti bejárati ajtó dekorálásához. Szeretem, ha egyszerű de látványos dekor van az ajtón, azt pedig végképp, ha olcsón ki lehet hozni az egészet. Így született meg a barkanyuszim. Ha már barkaruhás tojásunk lett, miért ne lehetne barkanyuszi, aki a barkatojást hozza?

Kerestem egy megfelelő nyuszkó formájú sziluettet, majd felnagyítottam és kinyomtattam. Azért, hogy megfelelő tartása legyen és kellően stabil alapot képezzen a barkarügyek számára, a kinyomtatott lapot ráragasztottam egy vastagabb kartonra és körbevágtam a nyulat. Itt még lehet igazgatni rajta, ha valahol nem igazán tetszik, én pl. az egyik fülén és a farkincáján korrigáltam kicsit.

 

 

 

 

 

 

 

Ezután következhetett a pöszmöszölős rész: a barkaágakról leszedtem a bársonyos rügyeket, majd egyenként ráragasztottam a nyuszira. Ezt lehet szép sorban is, de én direkt összevissza, a rügyek nagyságát is váltogatva ragasztgattam fel a kartonra. Ragasztópisztoly vagy barkácsragasztó is egyaránt megteszi, ki mivel szeret jobban dolgozni. Amikor készen lett, kapott egy zöld bársonyszalagot és egy aprócska papírvirágot, aztán majd ilyen csinosan fog őrködni húsvétkor a bejárati ajtón. Az ebben a jó, hogy ha kevesebb barkád van, akkor kisebb nyuszit is lehet csinálni belőle. Én 3 kis csokor barkaágat használtam fel hozzá, amit a piacon vettem 200,-Ft/ csokor áron, nem volt végig barkás az ág, a nyuszi pedig 22 cm magas és 18 cm az orrától a farkincája végéig. Szóval 600 forintból van egy ilyen cuki egyedi nyuszis ajtódekorációm. Az ebben a jó, hogy ha kevesebb barkád van, akkor kisebb nyuszit is lehet készíteni, és pl. tojásfára, terítékre egyéb dekorációra is felhasználhatóak.

 Ha tetszett az ötlet és szeretnéd az elsők között az újabbakat is látni, akkor iratkozz fel a hírevélre vagy kövesd a facebook oldalamat. Köszönöm, hogy velem tartottál!

Len-nél nyuszi?

Rongy-nyuszifül és lenrépa

Bevallom milliónyi nyuszifület gyártanak világszerte ehhez hasonló változatban, de nekem mégis saját készítésű kellett. (És azt is bevallom, hogy a nagyfiamon sokkal jobban mutat mint rajtam.) Ha pedig már nyuszivá lényegülök át, akkor kell egy hozzá passzoló répa is, ami nem fonnyad el, és stílusában tökéletesen passzol a durván rusztikus lenvászon nyuszifülekhez. A répa elkészítéséről majd egy másik bejegyzésben írok – de elárulom, hogy azt sokkal egyszerűbb megalkotni, mint a fülecskéket.

A hajráfos fülek elkészítéséhez kellett egy darabka kézi szövésű , régi, durva lenvászon. Igazából a fülek mérete határozza meg azt, hogy mekkora anyagra van szükség, én kb. 15×28 cm-es darabot használtam fel.

Tehát hozzávalók: lenvászon, dupla oldalú bevasalható közbélés, hajráf, spárga, ragasztópisztoly, drót, ecset és arcpirosító.

A dupla oldalú közbélést vasalóval rögzítettem a lenvászonra, a hajráfot körbetekertem spárgával. Erre azért volt szükség, mert hát ki látott már fekete hajráfos nyulat? Most kérdezhetnéd, hogy: és ki látott már sprágás hajráfos nyulat? Hát azért is kellett, mert így jobban néz, ki. Vagy nem?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Na eddig megvolnánk. Körberajzoltam a füleket a közbélés papírján, majd körbevágtam és ragasztópisztollyal rögzítettem a hajráfhoz a füleket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Két vékony, de még jó tartású virágdrótból vázat hajlítottam a fülek belsejébe, a szúrós végeket a spárga alá dugtam, és a stabilitás érdekében ragasztópisztollyal rögzítettem is. Majd a két fülrészt vasalóval fixáltam egymáshoz. A dupla oldalú közbélés jó erősen tartja a fül közepén végigfutó drótot is.

 

 

 

 

 

 

Majd körbevágtam a második réteget is. A fülek ezzel a módszerrel stabilak és hajlíthatóak lettek. Már csak egy kis sminkre volt szükség, hogy tapsifülesítsem. Ezt fülpálcikával kezdtem, de ecsettel sokkal jobban ment.

 

 

 

 

 

 

Legvégül kicsit kirojtoztam a vágott széleket, és kicsit lekonyítottam a fülecske végét. És ilyen lett.

Ha tetszett az ötlet és a leírás, vagy a jövőben az elsők között szeretnél értesülni a  újdonságokról, akkor kövesd a facebook oldalamat vagy iratkozz fel a hírlevélre.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

Antik hatású tojás

Nem a nyuszi hozta

szerettem volna igazi antik hatású tojást festeni, így elővettem a nemrég beszerzett Vintage Paint festékeket, a vintage cream, az antique rose árnyalatút és a maradék warm latte-t. Nagyon jó kis összhang van az emlíett színek között így nem volt nehéz dolgom egy harmonikus szetett készíteni. Ráadásul segítségem is volt – bár elég hamar faképnél hagyott és elvonult szunyálni.  

Hungarocell tojásokra festettem,  2 rétegben. Száradás után pedig kicsit megcsiszoltam.

 

 

Transzfermintát, alkoholos filctollat és washi tape-et használtam a díszítéshez – annak ellenére, hogy így natúran is csodaszép volt a színük. Elővettem a kedvenc kis pecsétmintáimat, felirataimat, a transzferáló folyadékot, és a cuki ragacstekercseimet. Nem terveztem el igazán semmit, csak ahogy jött. Volt tojás ami csak transzfert kapott, de általában kevertem a díszeket és a mintákat. A monogramosra pl. szabad kézzel alkoholos filctollal rajzoltam fel az A betűt. (Egyet sikeresen el is rontottam, mert ez az alap egy spar-os  termék, és bevallom nem túl jó minőségű. Amikor a washi tape-et kicsit igazítani szerettem volna, a festék átragadt a washi tape-re, szóval célszerű nem a legolcsóbb, legpuhább tojásalapra dolgozni. Azok a jobb alapok, amelyek minél apróbb gömbökből vannak préselve, mert azok sokkal strapabíróbbak is. )

Az áttetsző wax mélyített az árnyalaton, de nekem ez most nem volt elég. Rámentem egy réteg sötét wax-al is, hogy koszos és régies hatást érjek el. A kis mélyedésekben és a ragasztott részek szélén jól bekucorodott a wax, és pont azt a hatást értem el, amit szerettem volna. Aprócska, finom és antikolt. Ha tetszett az ötlet, bátran vágj bele és készítsd el! Ha pedig segítségre van szükséged keress írj! Azonban ha az elsők között szeretnél értesülni a friss naplóbejegyzésekről és újdonságokról, iratkozz fel a hírlevélre!

 

wax nélküli állapot

áttetsző és sötét wax használata után

 

Egyszerű, gyors és látványos húsvéti dekoráció

Mini meló –  óriás tojás

Nekem nagyon bejönnek a természetes anyagú húsvéti dekorációk, mint pl. a mohába csomagolt tojás.  Ez az ötlet eredetileg nem tőlem származik, viszont amikor megláttam ezt a nagy – két félből összeálló – polisztirol tojást a hobbiboltban, akkor egyből beugrott ez az ötlet, hogy mi lenne, ha? És hát nem vagyok az a fajta, aki az ilyen gondolatokat gyorsan elhessegeti a fejéből, így a tojás a bevásárlókosárban landolt. Egy másik hobbiboltban beszereztem a kellő mennyiségű mohát – néhány helyen szerencsére árulnak egybefüggő szárított mohaszőnyeget, amivel könnyebb dolgozni. Ragasztópiszollyal könnyedén felragasztottam a nagy darabokat, a kisebb réseket pedig egyszerűen kitöltöttem a leeső darabokkal. Dekorációként sokmindent fel lehet használni hozzá, ez függ attól, hogy milyen színeket és anyagokat kedvelünk, én gyöngybarkát és papírvirágot használtam. Ezeket is egyszerűen felragasztottam a tojásra, majd egy kaspóba forgácsot halmoztam, és beleültettem a nagyméretű tojást.

 

 

 

 

 

A teljes magassága 25 cm, felhasználtam hozzá két adag szárított mohát, pár darab barkaágat és néhány virágfejet.

Ha tetszett az ötlet, akkor gyere és nézz be a facebook oldalamra vagy kövess az instagramon, ahol új ötletekkel találkozhatsz! Ha a hírlevélre feliratkozol, akkor pedig az elsők között értesülhetsz az új bejegyzésekről.

Te kidobtad volna?

Kipróbáltam a Vintage Paint termékeket

 

Bizonyára sokan értesültetek róla, hogy a virág-földgömbömmel harmadik helyzést értem el az Alkotó energia pályázaton. Az oklevélhez pedig kaptam egy Vintage Paint termékek vásárlására felhasználható utalványt is – így ez a jutalom szinte adta a lehetőséget arra, hogy végre kipróbáljam ezt a festéket és a csodaszép tapétákat is.

Amit elsőként szerettem volna alaposan ráncba szedni, az egy fából készült, alaposan leharcolt fa bőrönd volt. Szerencsére sokan úgy vannak az ilyen kopott, koszos, régi dolgokkal, hogy ez a vacak már semmire sem jó, max. odaadni/eladni valakinek aki még lát benne fantáziát. Átgondoltam, hogy melyik festéket és tapétát fogom használni a felújításhoz. A festékek közül a Warm Latte és a Vintage Cream árnyalatokat használtam, a belső részhez pedig a Text and patina dekortapétát választottam.

 

 

 

 

 

Nem időztem túl sokáig a tervezgetéssel, hanem elővettem a kis koszost, és elkezdtem kipofozni. Nem volt már sem zárja, sem szép színe, csak repedések és lyukak, így először fagittes pakolás kapott, amit még 2x megismételtem és szépen lecsiszoltam a bőröndöt. Nem törekedtem a derékszögekre és tükörsima felületre sem, mert a cél az volt az első pillanattól kezdve, hogy maradjon az ódon megjelenés, finoman csajos kivitelben.

Amikor a fa felületek már rendben voltak, kiszabtam a béléshez szükséges kartonokat amire a tapétát kasíroztam. Erre azért volt szükség, hogy majd szép sima belső felületeket kapjak. A tapétánál figyeltem arra, hogy az írás mindenhol stimmeljen, ne fejjel lefelé legyen, stb. Amikor ezzel megvoltam, végre elővehettem a festéket. Egy réteg alapozó után kapott 2 réteg warm latte árnyalatot a külső rész, és az élek, plusz a belső részből egy kicsi, hogy majd szép lehessen a bélés és a fa találkozása.

 

 

 

 

 

Miután megszáradt a festék, kicsit megcsiszoltam az éleket, és beragasztottam a kartonra kasírozott tapétás darabokat a helyükre. A ráhagyások biztosítják azt, hogy sehol se látszódjon ki csupasz fa rész.

Végre minden darab a helyére került és egy kis száradási idő következhetett. Ezalatt bőven volt idő egy kis
cameat készíteni. Amihez szilikon formát és a pentart decor clay termékét használtam. Nem festettem semmivel, csak egy leheletnyi áttetsző wax került rá, amely picit mélyített a szürkésfehéres színén. Ez a kis camea majd csak a legutolsó lépésként fog felkerülni a neki kiszemelt helyre. Közben még lefestettem a bőrönd fülét és az azt tartó szerelvényeket is, amit szintén visszakoptattam kicsit, majd visszaszereltem. Az eredeti zsanérokat is felcsavaroztam a helyükre, egy kis csiszolós tisztítás után, és kapott két szép csatot is, közben pedig azon járt az agyam, hogy a bőrönd tetején melyik tervemet valósítsam meg.

 

 

Alakul a részletek összhangja.

 

A tetejére szabad kézzel leveleket és indákat festettem a vintage cream színnel, no meg egy szép, régi francia monogram betűit másoltam át. Milyen mázli, hogy az én monogramom is M A.

Mivel azt is tudom, hogy a csipkéim egy részét és sok-sok hímzőfonalat fogok beköltöztetni a bőröndbe, ezért szükségem volt pár darab szalagtartóra is. Kaptam egy csuda klasszat Enikőtől és elővettem hozzá az egyik hobbiboltban beszerzett kis táblácskákat, és azokat is lefestettem a bőrönd színével egyező színre, sőt kapott a kis levelekből egy kis csokorral mindegyik. A koptatás csak jót tett nekik, no meg a wax is.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az indás dekor festésének száradása után kicsit még koptattam a felületen, majd jól bedörzsöltem az áttetsző waxot a festett részeken, és puha ruhával áttöröltem az egészet. Felragasztottam a fedél belső részére a kis camea díszt, alatta egy darabka finom valódi selyemszalaggal. Utolsó lépésként feltekercseltem a csipkéket és szalagokat a kis tartókra, és kész is!

 

 

 

 

 

 

Vélemény a Vintage Paint termékekről:

  • egyszerű használat, tökéletes állag és fedőképesség, nagyon gyorsan szárad a festék
  • alig érezhető a szaga
  • csiszoláskor feltűnően alig porzik, ez nagyon szuper főleg ha zárt térben dolgozol
  • a wax állaga pont jó és nem büdös
  • a tapéta nagyon finom tapintású, és erős, nem szakad könnyen még nedves állapotban sem.

A festék színei nagyon szépek, a kis kiszerelés csomagolása egy nagyon praktikus, tetszetős mini festékesdoboz. Az pedig külön remek ötlet, hogy nem szükséges megvenni egy egész tekercs tapétát ha csak egy kisebb munkához szeretnél használni belőle, mert a tulajdonosok még erre is gondoltak.

 

Ha kérdésed van ezzel a munkámmal kapcsolatban kérdezz bátran!             

 

A kedvenc székem

Az ükanyámé is lehett volna ?

Rozoga volt és szakadt, de amikor megláttam, tudtam, hogy kell nekem ez az ónémet szék! A korát sajnos nem tudom, de annyit igen, hogy az ónémet bútorok az 1800-as évek második felétől kezdtek elterjedni, és annyi bizonyos, hogy több mint 100 éves. Mindent – na jó azért vannak határok – megadtam volna érte, hogy az enyém legyen, annyira szép volt még abban az állapotában is. De nem volt erre szükség, és potom 2.300,- Ft-ért az enyém lett. Hurráááá! És tudtam, hogy még szebb lesz ha végre a kezeim közé kerül. Postán érkezett, nejlonzsákban, pókhálósan és porosan – hiteles volt az állapota és régi, látszott hogy nem vigyáztak rá már az utóbbi évtizedekben, pedig sokkal szebb is lehetne. Na de végre elkezdhetem. Elsőként a szakadt nádazástól szabadítottam meg, majd lecsavaroztam az ülőlapot és alaposan megtakarítottam.

Amikor eddig eljutottam, az ülőlapot alapos renoválásnak vetettem alá, mert az újranádazás szempontjából rém fontos lyukak itt-ott sajnos egybefüggő rést alkottak, és így nem vihettem a nádazós szakihoz. Először óvatosan fúrtam, csavaroztam – néha a pasijaim segítségével – majd itt-ott ragasztottam és a repedéseket fatapasszal eltűntettem, míg végül lefesthettem. És ezen a ponton egy kis utazásra vittem, mert pár napot az újranádazás miatt egy szakember műhelyében töltött.

Addig bőven volt időm a vázat alaposan rendbehozni és más projektekre is. A mozgó részeket – mint pl. a háttámla esztergált babáit – ragasztottam, majd a réseket óvatosan fatapaszoltam. A Lignocolor light grey árnyalatú krétafestékével festettem le, visszacsiszolással koptattam a festékrétegből, hogy még jobban érvényesüljön a minta, majd az egészet átkentem áttetsző wax-al, és megérdemelt még egy alapos puha rongyos bedörzsölést is.

 Miután az ülőlapot elhoztam a szakitól, picit megrémültem, mert nem ugyanazt a technikát alkalmazta a nádazásnál, amivel eredetileg volt fonva, a széleknél az aprócska fapöckök szépen ott sorakoztak, és nem volt esztétikus egyáltalán. Mérges voltam, és nem kicsit. A megoldáson törtem a fejem és csakhamar ki is találtam, hogy mit fogok tenni. (Később majd láthatjátok is.) Elsőként lefestettem fehérre a friss nádazást, mert nem tetszett ezzel a natúr színnel, majd száradás után a székem fonatának a lyukaihoz terveztem egy mintát. Kiválasztottam hozzá a megfelelő gyapjú fonalakat, és elkezdtem kihímezni az ülést.

 A cél érdekében mindent, és nagyon örültem, ahogyan a minta kezdett életre kelni. Amikor a hímzés résszel végeztem, a kiválasztott bézses-szürkés-fáradtrózsaszín színű keskeny bársonyszalagot felerősítettem a pöckök eltakarása miatt. Jó ötlet volt ezt használni, mert nem csakhogy eltakarta a nem túl szép részt, de egyúttal szép keretet is adott a kézimunkának. Így már méltán felkerülhetett az addigra csodaszép és stabil vázra, és hát ugye nem kell részleteznem, hogy miért is imádom olyan nagyon 🙂 A varróasztalkám méltó párja lett.

Ha tetszett a bejegyzés kukkants be néha az oldalra, de ha nem szeretnél lemaradni a friss és aktuális reantik hírekről, akkor feliratkozhatsz a hírlevélre is.

Köszönöm, hogy velem tartottál!