Tavasz-, vagyis húsvétváró ajtódísz

Tojás más verzióban

Tavaly bespájzoltam ebből a kis rusztikus de filigrán koszorúalapból, szeretem az ilyet, mert jól alakítható, és elég egyszerű alap.

  

Jó tartású, vékony virágkötő dróttal áttekertem, és óvatosan tojás formára hajlítottam. Ezután fehér festékbe mártott ecsettel itt-ott átmaszatoltam. Így jobban passzolt az elképzelt színvilághoz és a rá került kiegészítőkhöz is. Blogcica persze most is roppant kíváncsi volt, hogy mi készül. Felragasztottam rá pár levelet, papírvirágot , bogyót, tollpihét, bogyós ágat és egy gombkészletből egy pindurka nyulat, az ajtóra pedig egy selyemmasnival lehet majd kiakasztani. Én így hívogatom a tavaszt, és ennek a dísznek lesz még szerepe – hamarosan minden kiderül.

         

 

Nem bűvésztrükk

egy kis sakk-matt

 

Az Alíz csodaországban rajzfilm témához kapcsolódóan készültek az idei húsvéti  dekorációim, így a tojások is, amelyeket már láthattatok több bejegyzésben. Most az elkészítésük leírását osztom meg, hátha te is kedvet kapsz egy kis pepecseléshez.

  

Kiindulásképpen lealapoztam a sima hungarocell tojást, majd ceruzával halványan felrajzoltam a minta vonalát. Grafitszürke és hófehér krétafestékkel káró- és sakktábla mintásra festettem, két rétegben. Miután megszáradt, finom csiszolószivaccsal átsimogattam, és kétfázisú finomrepesztővel lakkoztam. A lakkrétegek száradása után, a fehér mezőkre taupe, a grafitszürkékre pedig fehér waxot kentem, amelyek szépen beszivárogtak az apró repedésekbe. Miután letöröltem a waxot, nagyon tetszett a végeredmény. Már csak egy kis extrára vártak. A nagyobbiknak fekete kartonból készítettem aprócska cilindert, csillámmal-bársonyszalaggal-pici zsebórával, és egy kis csokornyakkendőt is hogy elegáns legyen, illetve drótból hajlítottam neki egy pici okulárét.

  

  

A kisebbik nyuszi személyiséget kapott, hajlítható tapsifüllel és bajuszkával. A fülecskék két réteg antik lenvászonból készültek, amelyeket közbéléssel “ragasztottam” össze, közéjük pedig egy drótot is tettem a formálhatóság érdekében. A kis “hallószerv” egyik oldala még leheletnyi sminket is kapott, a fül belsejét imitálva, majd a drót és némi ragasztó segítségével beleragasztottam a tojás tetejébe. A bajszok egy-egy darabka drótból vannak, ezeket is beragasztottam, nózinak pedig egy gombostűt neveztem ki.

Nagyon kedvesek nekem, hiszen olyanok lettek, amilyennek megálmodtam őket. Nem mondom, hogy saját tervezés, mert nem volt tervrajz hozzájuk, és hát a fekete-fehér mintákat nem én találtam ki, de a saját ötleteim váltak bennük kézzel foghatóvá, és ez a legnagyszerűbb érzés amikor rájuk nézek.

Ha szeretnéd tudni milyen meglepetéseket tartogatok még húsvétra, gyere és kukucskálj be a facebook oldalamra is!

 

 

Hogy kerül a nyúl a dunsztba ?

Barkaág és antik üveg, egy reantik nyuszi(s)tojással

 

Egy pinteresten látott karácsonyi dekoráció jutott eszembe, amikor ennek a nyuszitojásnak helyet kerestem.

A könyvlapos dekor megoldás nálam annyira nyerő, hogy idén szintén készültek tojások ezzel a módszerrel, és többféle nagyságban. Amikor pedig az Alíz csodaországban-os gyertyatartós tojás készült, annyira szerettem a végeredményt, hogy feltétlenül készítenem kellett egy nyuszis verziót is. Egy nyúlnak pedig kell egy ketrec, különben még elugrál itt nekem, ki tudja hová, ugye? Szóval a neten látott karácsonyfagömbös belógatós dekoráció és az általam kitalált egyedi tojás így talált egymásra.

De lássuk csak, hogyan is készült:

  

A csupasz hungarocelltojásra antik modge-podge-al régi könyvlapokból tépett fecniket ragasztottam, majd rárajzoltam a nyuszi sziluettjét (ez lehet bármi más is, ízlés dolga), a formát vékony ecsettel garfitszürkére festettem, és hagytam alaposan megszáradni, majd éppen csak megcsiszoltam picit, és óvatosan 3d varnish-t nyomtam a nyuszkóra.

  Ez az anyag először fehéres színű.

 

De nem kell ám megijedni, miután kiszáradt, szép áttetsző és fényes lesz, és eszméletlenül jól kiemeli majd azt a motívumot amire használtuk. Könnyű és egyszerű kezelni, kis csőrös flakonban van, szinte sehol nem kellett utánigazítanom ecsettel/fogpiszkálóval, de ha buborék van benne, azt jó valahogy eltűntetni mielőtt elkezd száradni a lakkréteg.

Itt már majdnem teljesen száraz, de inkább vártam reggelig a további dekorálással, nem szerettem volna, ha az addigi munkám tönkreteszem a türelmetlenségem miatt.

Reggel persze felöltöztettem a nyulamat az egyszem piros csokornyakkendőjébe, és kapott egy másik bársonyszalagot is, amivel remekül be lehet lógatni a neki szánt helyre. Az antik dunsztosüvegen kívül csak egy kis mohára (én most izlandi zuzmót használtam) és egy ágacskára volt szükségem. Szerencsére a hó ellenére rábukkantam pár csokor barkára a kedvenc virgárusomnál, amit ugyan rendelésre hozott, de mint törzsvásárló, kaphattam belle egy csokornyit. Ezúton is köszönöm neki!

 

Szeretem ezt így együtt, mert az egyszerűsége ellenére mégis egyedi, és vidáman  hangulatos lett, ráadásul bárhová tehetem majd.

Ha neked is tetszik, akkor készítsd el, és mutasd meg.

Alíz csodaországban

vagy inkább a reantik csodaországban?

A húsvétot már januárban elterveztem, így volt időm mindent beszerezni hozzá, hogy igazán olyan legyen, mint amilyennek elképzeltem. Az Alíz csodaországban fehér nyuszija volt az első múzsa, és onnan ötleteltem tovább. Mire minden alapanyag rendelkezésemre állt, a fejemben is letisztázódtak a dekorációk, így viszonylag egyszerű eset volt már a megvalósításuk. A kivitelezés több lépcsős volt, mivel a száradási folyamatokat most nem nagyon szerettem volna hajszárítóval gyorsítani, tapasztalatból tudom, hogy pl. a finomrepesztő sokkal szebb eredményt ad, ha türelmesen kivárom a rétegek közötti száradási időt. Idén, egy számomra új alapanyagot is kipróbáltam, bővebben írok majd róla egy másik posztban.

Akik követnek a facebook-on, ők már láthattak néhány darabot az én “csodaországomból”, itt most mutatom őket abban a környezetben, ahová készültek.

  

A kárómintás tojás adta az ötletet ahhoz, hogy sakktáblamintás is legyen, de mivel nem tudtam eldönteni, hogy nyuszifüle vagy cilinderje legyen, így kettő is készült belőle – egy kisebb és egy nagyobb, így lett mindkét verzióból. Saját készítésű kis apróságok rajtuk: a fülecskéktől, a szemüvegen át a csillámos kobakfedőig.

 

A könyvlapból tépett fecnikkel beborított tojás a rajzfilmből jól ismert gyertyatartó sziluettjét kapta, és elfoglalta a kis teáscsészébe ideiglenesített fészket, társul aprócska barkaágat és egy fekete srucctollat kapott. A fényes gyertytartós dekor elkészítésének a leírását itt találod.

 

Még van pár darab a tavaly akciósan beszerzett fából készült ajándék-kisérőkből, ezek közül egy feketét most fehérre festettem, majd a fehér nyuszi sziluettjét festettem rá vékonyka ecsettel,és pepita masnival két berozsdásodott régi kulcsot kötöttem rá.

A fehér nyuszi nem csak sziluettként jelenik meg, hanem egy internetről kinyomtatott kép és egy szép formájú fa-alap segítségével egy táblácska is készült – ebbe eredetileg rozsdásodó drótot akartam fűzni, de most itt így nagyon szeretem, így marad. A képet felragasztottam a formás kis alapra, majd száradás után tintapárnával antikoltam a szélét, és repesztőlakkal majd taupe színű wax-szal kezeltem, így lett régies hatása.

Ha nem szeretnél lemaradni a többi Aliz csodaországban ötletemről se, gyere és kövesd a facebook oldalamat, úgy biztosan nem maradsz majd le egyikről sem.

 

 

 

Viaszpecsét a gombosdobozból

Nálam ez az egyszerűen nagyszerű kategória

Az idei húsvéti dekorációkhoz a reantik “háza táján” az Alice in Wonderland téma volt az alap. Két rusztikus tojást is viaszpecséttel volt szándékomban díszíteni, és ugyan van rózsás pecsétem – mert bizony a rózsákat vörösre festeti – de megláttam a leszekadt kabátgombomat és akkor egy hirtelen ötlettől vezérelve eszembe jutott, hogy mi lenne ha fülesgombot nyomnék a pecsétviaszba. Nosza elő a gombosdoboz, és meg is találtam a megfelelő gombot. És hogy más legyen mint a többi pecsétes, így készült hozzá egy újabb könyvlapos tojás alapnak. Felragasztottam a könyvlapfecniket, majd száradás után waxoltam a felületet.

  

Majd áttekertem spárgával, csöpögtettem rá pecsétviaszt (jobb papírboltok és hobbiboltok tartanak ilyesmit), ez esetleg gyertyával is helyettesíthető, igaz azzal nagyon óvatosan kell bánni, a pecsétviasz sűrűbb, nem folyik olyan könnyen. Majd a kis fület fogva belenyomtam a még folyékony viaszba a gombot, és hagytam lehűlni/megszilárdulni a viaszt, mielőtt óvatosan eltávolítottam volna a gombot.

 

Nekem mindkettő tetszik 🙂 És neked? Kipróbálod? Ha tetszenek az ötleteim, és az alkotásaim, és naprakészen szeretnéd látni épp min “dolgozom”, akkor gyere és nézz be a facebook oldalamra.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

Kézzel “szőtt” tojások

antik lenvásznaim ihlették az egyik tavalyi húsvéti dekort

Sötét színű krétafestékkel alapoztam, majd száradás után megkapta az old white színű réteget, és miután már ez sem ragadt, kimaszkoltam a színesre szánt csíkok helyét. És piros festékkel befestettem a ragasztószalagok közötti részt.

 

 

Amikor ez is megszáradt, eltávolítottam a ragasztócsíkokat, és elővettem a transzfer folyadékot és a mintákat, amelyekkel dekorálni szerettem volna, és átvittem a tojásokra a kiválasztott dekorációkat.

Jó munkát és húsvétváró és húsvéti dekoráció készítést kívánok!

 

Csak illata nincs

Papírvirág készítése lépésről-lépésre

 

hozzávalók: ízlés szerinti színű krepp-papír, zöld színű papír-ragasztószalag, virágdrót, olló és ragasztópisztoly

két szál drótot a zöld ragasztószalaggal összetekertem

  

a virág porzóihoz egy 20×6 cm-es krémszínű krepp-papír darabot vágtam, amit az egyik hosszabb oldalán bevagdostam és a kis rojtokat óvatosan megpödörgettem – a termőhöz fekete papírból egy gombócot gyúrtam, majd a drót végére ragasztottam, és bevontam egy kis darab fekete papírral

 

 

A fekete bumszlis drótvégre egy csöppnyi ragasztót tettem, a krémszínű rojtos részt körben rátekertem a drótra, és ragasztóval rögzítettem.

 

 

 

A sötétebb papírból kivágtam a szirmokat: 10 db-ot 5×8 cm-es téglalapból, és 5 db-ot 6x8cm-es téglalapból – a képen látható formára, majd középen meghúzkodva kialakítottam a sziromformát, és a kisebbekkel kezdve elkezdtem körben felragasztani az alapra.

  

 

A világosabb árnyalatú krepp-papírból is elkészítettem a szirmokat, 10 db-ot, 7×9,5 cm-es téglalapokból:

  

  

A száron a szirmok végeit egy-egy darabka zöld papírral takartam, és kialakítottam a leveleket, és felragasztottam őket, majd és azok végeit is takartam.

 

Legvégül a szárat körbetekertem a levelekkel egyező papírcsíkkal, és ragasztottam rá még két levelkét is.

 

Ha tetszett, és szeretnél hasonlót készíteni, bátran kezdj hozzá, nagyon jó kis kikapcsolódás, és akár ajándékba, akár saját részre is mutatós sajátkezűleg készített dekorációd lehet, a boltokban kapható selyemvirágok töredékéért.

A facebook oldalam mellett az instagram-on is követheted, hogy éppen mivel is foglalatoskodom, gyere és tarts velem!

 

 

 

Romantikus plasztikus

Rózsa egy kicsit másképp

Amikor először láttam a plasztikusan rongyos szélű, merített papírszerű anyagú, csodaszép rózsákat és virágokat, már akkor tudtam, hogy egyszer majd szeretnék valami hasonlót alkotni. Akkoriban utána néztem miféle anyagból is pasztázzák az alapra ezeket a virágokat, de kicsit drágának találtam a masszára a többtíz eurós árat. Titkon azért ott motoszkált bennem ennek a kipróbálása, így amikor hét elején az egyik kreatív webbolt honlapját böngészve véletlenül rábukkantam a pentart hasonló termékére, rögtön rendeltem is egy dobozzal kipróbálásra, és bevallom nagyon vártam, hogy megérkezzen. Tegnap végre meghozta a postás, így este nagy önbizalommal nekiültem az alkotásnak. Aztán amikor az első szirmok mégsem úgy akartak alakulni ahogyan én azt elképzeltem, elég letörten, de kitartóan próbálgattam és formázgattam tovább az akrilfestékkel megszínezett pasztából. Kétszer is lekapartam a lealapozott dekortábláról a “virágot”, mert nagyon nem voltam elégedett az alkotásommal. De a kitartásom gondoskodott az eredményről, így a harmadik nekifutásra már azt mondhatom, hogy így “elsőre” nem is rossz. Persze azért még rendesen van hová fejlődnöm.

  

Tapasztalataim a pasztáról:

  • az alapot amire dolgozunk, mindenképpen alapozzuk le, vagy magával a pasztával, vagy alapozóval
  • szerintem kisebb rostszálak vannak benne mint azokban a videókban amelyeket láttam a neten, így kevésbé szakadozottnak látszódik a széle, de azért ez sem rossz
  • amint picit szikkandt az akrilfestékkel színezett massza a levegőn, nekem szebben formázhatóak lettek a szirmok, de lehet, hogy ez csak nekem jött be
  • a jó eszköz a sikeres alkotás elengedhetetlen része, nem valami profik a festőkéseim, így bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy nem igazán tudtam úgy alakítani/kenni a szirmokat, ahogyan én azt elképzeltem
  • jó lenne, ha kisebb kiszerelésben is kapható lenne

  

 

Ha van még kérdésed az anyaggal kapcsolatban, szívesen válaszolok. Ha pedig szeretnéd látni, hogy miket alkottam korábban, vagy mik lesznek a húsvéti reantikok, nézz szét az oldalam régebbi naplóbejegyzései között vagy kövesd a facebook oldalamat.

 

 

 

 

Egy gyűjtemény aprócska 5. darabja

Mini kalitka s.k.

Több drótból készült jópofa kis dekorációt láttam már a neten, és rég ki szerettem volna próbálni, így beszereztem egy tekercs feketés színű picit vastagabb drótot, mint amit általában használni szoktam. Egy mini kalitka volt az óhajom, valami igazán olyasmi ami olyan reantikos, kicsit bohém és cuki.

 

A karácsonyi cuccok dobozba rejtésekor kerültek ismét a kezembe azok a fakorongok, amiket sajnos nem tudok semmire sem használni, mert amire eredetileg szántam volna ahhoz sajnos a legtöbbje ferdén  levágva került hozzám, ráadásul a várakozásommal ellentétben a faháncs is lepotyogott szinte mindről – de mivel még pénzt is adtam érte, és hát idővel majd csak jó lesz valamire, eltettem őket. Most közülük egy kevésbé kajla darab épp megfelelt a célnak. A páromtól elkértem a kézzel hajtható cigányfúróját, amivel a találomra bejelölt helyeken aprócska lyukakat rittyentettem.

Levágtam a drótból a megfelelő méretű darabokat, amelyeknek a végeit két-két egymással szemközti lyukba ragasztottam. Egy picurka ágdarabból mini madárülőt eszkábáltam, amit a “kalitka” tetejéhez drótoztam. Készítettem két kis abroncsot is, amelyek a függőleges drótokhoz lettek ragasztva. A kalitka tetejére egy díszes gyöngykupakot rögzítettem, a madárhintára pedig beragasztottam a már napokkal korábban meggyurmázott, alaposan kiszárított aprócska madarat. Végül egy gyűrött selyemmasni került még rá, és készen is lett.

  

 

Egy apróság

Be my Valentine

Sokan egyenesen hülyeségnek tartják a Valentin napozást, sokan pedig totálisan túlzásba viszik – bevallom én is hajlamos vagyok ez utóbbira 🙂 . Én elfgadom azt is, ha valaki ünnepli ezt a napot és elfogadom azt is, ha nem érdekli, nincs jogom beleszólni senkinek a döntésébe. Viszont én nagyon szeretek apróságokat készíteni, főleg azoknak akiket nagyon szeretek és akik fontosak a számomra. De ahogy haladok a korral, sokkal inkább fontosnak tartom az igazán belülről jövő kedvességet és aprócska figyelmességeket. És ha nem is minden nap, de meglepem néha a páromat egy-egy kis üzenettel apró meglepivel, falatnyi finomsággal, amit a tízóraija, ebédje közé csempészek, vagy a bőröndjébe dugok ha külföldre utazik, és ha éppen vezetés közben jut eszembe, akkor küldök egy sms-t. Ezt tehetjük Bálint napon is, és bármikor máskor is, nincs igazán időponthoz kötve, ezen a napon talán csak hatványozottabban van jelen, mert mint sokan mondják, “még a csapból is ez folyik”.

És, hogy ne vigyem túlzásba, tényleg csak egy apróságot hoztam, ami pár perc alatt elkészülhet, és bármilyen pici üvegbe megvalósítható. Még évekkel ezelőtt láttam a neten ezt az ötletet, és biztosan van úgy vele más is, hogy van egy ” majd valamikor meg kell valósítsam ötlethalom” a fejében. A minap rendezkedtem az apróságaim között és akkor láttam, hogy még van ezekből a kis parafadugós üvegcsékből egy pár darab, és be is villant az a képkocka, amit anno jól elraktároztam magamnak. Így elővettem egyet az üvegcsékből, meg egy darabka kartont, drótot, pici szemescsavart, ollót, ragasztót, filctollat és összeraktam.

 

Fehér kartonra – mert piros nem volt itthon – rajzoltam két akkora szivecskét, ami majd belefér az üvegecskébe. A két szív közé vékony drótot ragasztottam és befestettem pirosra (ha piros kartonból dolgozol, erre persze nincs szükség). Az üvegbe próbáltam, hogy lássam, hol kell majd a drótot elvágni.

A drót végét kúpos fogóval duplán karikára hajlítottam, és ráillesztettem a parafadugóba ragasztott apró szemescsavarra. A szívet tartó drótot hagyhatjuk egyenesen is, nekem most hullámosan tetszett. Köthetünk rá aprócska masnit  vagy spárgával kedves üzenetet is, és máris készen van egy nagyon egyszerű de mégsem mindennapi kedves apróság a párunknak. Pasik is könnyedén kivitelezhetik ám! kis üvegek többféle méretben hobbiboltokban kaphatóak, és ha elég miniatűrt szerzünk be, akár egy láncra erősítve ilyen kis cuki saját készítésű ékszerrel is meglephetjük a kedvesünket.