Gombold a csuklódra

Legújabb kedvenc ékszer

    

Sok-sok gombból készült ékszer fotója kering a neten, régóta terveztem is a sajátomat megvalósítani, és mivel végre rábukkantam a nagyobb szemű láncos karkötő alapjaimra, nagy kedvem volt a bevásárlást holnapra halasztani. Többféle gombom összegyűlt az évek során, és vannak üvegekben, csészékben, dobozokban – ma ezekből válogattam össze egy jó maréknyit és belőlük lett egy karkötő. Itt a jó idő, csupasz a karunk, és hol van az előírva, hogy a gomb csak a ruhánkra  varrva díszíthet és lehet hasznos?

Rajta! Te is túrd fel a gombost-kacatost, hiszen igazán egyedi ékszert készíthetsz a kis lyukasokból. Színes vagy gyöngyház, fekete vagy szürke? A gombjaid majd vezetik a fantáziád 🙂 Nálam most a gyöngyházas volt a nyerő, és ezzel az antik bronzos alappal, a natúr kiegészítőimhez remekül passzol.

Jó alkotást!

Kalaphoz a dobozt

avagy hogy lesz “ódivatú” az újból

Aki gyűjti a kalapokat, és akinek a kerek dobozok a mániái, azok talán megértik, hogy épp egy szelektálás kellős közepén miért is kellett mégis megvennem ezt a nagyméretű pillangós kalapdobozt a múlt héten. A mérete, az ára, és a kialakítása – hogy a zsinórt mindenféle extra lyukasztgatás nélkül bele lehet fűzni – hát mind-mind azért kampányoltak, hogy e nélkül a doboz nélkül nem is tudok tovább élni.

    

    

De viccet félretéve, tényleg nagyon jó kis alap ez az olyan elvetemülteknek, mint én. A frenchic mintafestékeimet is nagyon ki szerettem volna már próbálni, és tudtam, hogy jól fognak egymásnak állni. Némi ötletelés után nekiültem és kezdődött a varázslat. Kétféle árnyalattal dolgoztam, a doboz külső részére posh nelly, a belső részre pedig wedding cake került. Igazán finom árnyalatok, a festékkel pedig egy álom dolgozni. Finom krémes állagú, sima, nem csomósodik többszöri ecsetvonás után sem, mint némelyik másik krétafesték, és hát az illata, na az is egy kis extra, hogy egy-egy ilyen festegetős alkotás tényleg élményszámba számítson. (Mellékesen megjegyzem, hogy van olyan változata is ennek a gyártónak  termékei között, ahol a krétafestékben már eleve benne van a wax, így azt a kis plusz melót is meg lehet spórolni, amit a waxolásra kell fordítani.)

    

Szóval némi lakkos itt-ott pamacsolás után következett két réteg festék mindenhová, majd egy alapos száradás. Majd a majdnem fekete krétafestékkel – ez az autentico terméke – következett a minta. Nem szerettem volna transzferálni, hanem kézzel felrajzoltam a doboz tetejének belső felére a koszorú alakban egy vegyes girlandmintát. Segítségként egy kistányér körvanalát skicceltem mintavezetőnek, majd vékony ecsettel átfestettem minden ceruzás vonalat. A doboz alsó részének a belsejét körben kiragasztottam maszkolószalaggal , és a nem takart felületekre posh nelly árnyalatot vittem fel. Száradások után a doboz tetejére kívülre is került egy kis leveles ág-dekor, a szélére pedig két sávot festettem. Végül áttetsző és taupe árnyalatú waxot vittem fel a felületekre. A színezett wax szépen besimult a repedésekbe, amit a lakkos előalapozás segített kialakítani. A doboz szélére egy szépséges kézzel készült antik csipke került, amit még tavaly a bolhapiacon guberáltam és az eredeti türkiz zsinór helyére fekete bársonyszalagot fűztem. És készen is lett. Én nagyon szeretem, remélem nektek is tetszik!

    

Érdekel, hogy mi lesz a következő átalakításom, ötletem? Nézz be a facebook oldalamra, ahol egy nagyon jó kis csoporthoz is csatlakozhatsz.

Ha pedig kedvet kaptál te is egy kis festegetésre, akkor itt a remek alkalom, hogy kedvezményesen beszerezd ezt a szuper festéket, mert a vasárnap – vagyis április 29 – éjfélig leadott rendeléseknél a “reantik” kód megadásával 10% kedvezménnyel vásárolhatsz meg most mindent a frenchic webáruházban amire csak szükséged lehet.

Jó válogatást és jó festegetést!

Egy egzotikus szerzemény

reantik módra

Akik követik a facebook oldalamat, azok számára talán nem újdonság, hogy a Marokkói úton zsákmányoltam két perforált mintázatú tetővel rendelkező fadobozkát. Eredetileg céges repiajándékként szappanok sorakoztak benne, de bevallom engem nem az illatosított glicerines csodák villanyoztak fel. hanem a doboz tetejének lézerrel vágott mintája. Alapos szellőztetés után – valami tömjénszerű illatos bigyóval át volt itatva, mert két nejlonba bugyolálva is ontotta magából az egzotikus illatot – logóeltűntetés és csiszolás következett.

  

Majd az eredetileg tervezett, majdnem fehér festék helyett végül is teljesen más szín mellett döntöttem. (Most csak az egyik dobozt mutatom, mert a másikkal még nem végeztem teljesen.) Erre az autentico új árnyalatai közül a nearly black-et választottam.

    

Mivel festés után a perforált minta már túl sok díszítést nem kívánt, azonban én mégis picit a saját stílusomat szerettem volna viszont látni rajta, így egy kicsit koptattam, hogy réginek tűnjön , és erre a dobozra egy szép mintát pecsételtem, amiből jutott egy egységnyi az oldalára is. A sötét alapon remekül érvényesül a gyöngyházas tinta. Egy óvatos waxolással pedig zártam a felületeket. Színtelen waxot használtam, ami kicsit még mélyített a tényleg majdnem fekete festék színén. A kis elválasztólemezekből itt-ott eltvolítottam, hogy a kis bigyókáimnak megfelelő helyük legyen. Én ezt most így szeretem. És bevallom a perforált minta festése elég pepecselős és időhúzós művelet, de ha ránézek, akkor csak azt érzem, hogy minden perc megérte.

  

    

 

 

Újra-papír

Tavaszi szöszmöszölés

     

Húsvét előtt sizzixeztünk blogcicával egy keveset a kis lampionokhoz, és akkor vagdostam ki ehhez a koszorúhoz is a pillangókat.. Aztán jött a kettőt össze és közéjük vékony drót ragasztása, majd egy kis tintatpárnás maszatolás az amúgy is antikolt sárga papírnak. (hasonlóan készültek a pillangók)

    

A lepkéket elszórtan feltekertem egy vékonyka vesszőalapra, majd mohaszálakat ragasztottam közéjük. Készítettem aprócska cseresznyevirágokat és azokat is a moha közé ragasztottam, néhány picurka levél társaságában.

Egy szilikonformában decor clay készlettel készítettem egy kis HOPE feliratú táblácskát, ami öregítettem, maszatoltam és utolsó lépésként az is felkerült a neki szánt helyre. Így már mehet is a bejárati ajtóra a tojás alakú nyuszis dekor helyére.

 

 

Na!? Jöhetek ?

(aláírás: nyuszkó)

 

a héten az egyik kertészetben bukkantam rá erre a tapsifülesre – egy halom kacat alól kacsingatott az akiós turis kosárból, és hát megsajnáltam, és befogadtam. Itthon megfürdött és még a tisztogatás után is szántam neki egy átfestést, mindenképpen.

Ma megsimertem Ildikót, aki a Frenchic krétafesték magyarországi forgalmazója, aki Budapesten járt és hozott nekem kipróbálásra a számomra új festékből. Két színt választottam ki, és akkor még nem is tudtam, hogy ma még festegetni is fogok. Mivel ma volt a nagyfiam szülinapi tortázása, bevallom eszem ágában sem volt ecsetet ragadni, de aztán az ebéd és a finomság után teli pocakkal pihegve rátévedt a pillantásom a nyuszira. És akkor gondoltam egyet és úgy döntöttm, hogy ha már itt az új festék, felfestve is megnézem a színeket. Pont passzolt is a nyuszihoz, és az eredetileg és farmerkéknek szánt nadrághoz.

   

Mivel egy nyuszinak márpedig farkincája is van – és szegénykének nem volt, látjátok ugye? – hát barkincát is kapott egy szép barkarügyből ragasztva, pont mint a sakknyulak. És mert a húsvét ünnepnap, a gallérkája alá egy aprócska masni is dukál, hogy még elegánsabb legyen. Azt hiszem ennyi pontosan elég is.

  

Egy kis papírmunka

Mini lampion egyszerűen

Karácsonyra szántam ezt a fajta papírdekorációt, de akkor már annyi minden volt, hogy fotózás nélkül bekerült egy dobozba az elkezdett munka. A húsvéti dekor előpakolásakor viszont megtaláltam és befejeztem. Mivel többen kérdeztétek hogyan készült, ezért blogcicával – őt az ilyesmiből ki se lehetne hagyni – nekiálltunk még 1x vagdosni. (Én sizzix-el vágtam ki a formákat, de ollóval is remekül működik a dolog, csak pontosan kell kivágni a 10 db formát, ami akár tojásforma is lehet, a közelgő ünnep apropójaként.)

  

Segítséggel azért sokkal-sokkal könnyebb volt.

  

  

Először az élek mentén ragasztottam össze a kettéhajtott, formára vágott lapokat, majd kapott a közepére egy spárgát – lehet vékony szalagot is beleragasztani, nekem ehhez a régies újságpapírszerű csomagolópapírhoz a spárga illett. Miután alaposan megszáradt, a kis “füzetet’ lapozgattam és minden páratlant középtájon, minden párosat pedig a szélén ragasztottam össze. Miután ez megvolt, és meg is száradt, széthajtottam és az első, és utolsó lapokat is rögzítettem egymáshoz. Készen is lehet vásásrolni méhsejt papírt, amiből csak a formát kell kivágni, úgy megúszható a ragasztgatás, de ez így sokkal egyedibb és tényleg jópofa. Ugye?

Ha tetszett, készíts te is és mutasd meg!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azok a szemtelen nyulak!

De azért nem pofátlanok, nagyon is cukik, ugye?

Már decemberben, a sakkbábú angyalkák születésekor elterveztem, hogy bizony húsvétra nyulak is fognak készülni a hiányos antik sakkészletem nagyméretű bábúi közül egy-két gyalogból, és eljött az idejük. Mivel nem tudtam eldönteni, hogy fehér vagy szürke legyen, ezért készült mindkettőből, hiszen párosan szép az élet! Nemde?

  

A sakkbábúkat lekentem egy réteg kőpasztával, mert így olyan kis borzasnak tűnnek. Az ecsettel direkt igyekeztem nem nagyon elsimogatni a pasztát amikor felhordtam a felületre, sőt picit még inkább tunkolva festettem a kívánt hatás elérése érdekében. A fülekhez drótból hajlítottam egy vázat, majd egyenként két réteg krepp-papír közé ragasztottam. Miután megszáradt, körbevágtam és az egyik oldalát bekentem körömlakkal. Ez lett a fülecskék belseje. Ezen a ponton szükségem volt egy kis segítségre, és mivel blogcica nem nagyon ajánlkozott a feladatra 🙂 – én tartottam a bábúkat, a párom pedig kézi fúróval aprócska lyukakat varázsolt a fülek és a bajszocskák számára.

 

A helyükre ragasztottam a füleket. A bajszokkal volt egy kis variálás, mert időközben rájöttem, hogy az elképzelés szerint nem tetszik a pofikája, ha csak egy lyukból ágazik el a bajsza. Így levegőn száradó papíragyagból kis pofikát és nózit formáztam nekik, beleszúrtam a bajszokat és vártam a száradást.

A füleket beigazítottam a megfelelő pózba, a hátsó részére felkentem a kőpasztát, a pofikáikra is, és egyúttal a többi részre is felkerült a második réteg. Legvégül pedig kaptak egy-egy barkincát. Nem elírás! – a farkincájuk barkából készült.

  

Szemecskéjük pedig direkt nincs, mert nekem így tetszenek. Készíts te is húsvétra nyulat és mutasd meg! Az én tapsifüleseim ilyenek lettek:

 

 

Tavasz-, vagyis húsvétváró ajtódísz

Tojás más verzióban

Tavaly bespájzoltam ebből a kis rusztikus de filigrán koszorúalapból, szeretem az ilyet, mert jól alakítható, és elég egyszerű alap.

  

Jó tartású, vékony virágkötő dróttal áttekertem, és óvatosan tojás formára hajlítottam. Ezután fehér festékbe mártott ecsettel itt-ott átmaszatoltam. Így jobban passzolt az elképzelt színvilághoz és a rá került kiegészítőkhöz is. Blogcica persze most is roppant kíváncsi volt, hogy mi készül. Felragasztottam rá pár levelet, papírvirágot , bogyót, tollpihét, bogyós ágat és egy gombkészletből egy pindurka nyulat, az ajtóra pedig egy selyemmasnival lehet majd kiakasztani. Én így hívogatom a tavaszt, és ennek a dísznek lesz még szerepe – hamarosan minden kiderül.

         

 

Nem bűvésztrükk

egy kis sakk-matt

 

Az Alíz csodaországban rajzfilm témához kapcsolódóan készültek az idei húsvéti  dekorációim, így a tojások is, amelyeket már láthattatok több bejegyzésben. Most az elkészítésük leírását osztom meg, hátha te is kedvet kapsz egy kis pepecseléshez.

  

Kiindulásképpen lealapoztam a sima hungarocell tojást, majd ceruzával halványan felrajzoltam a minta vonalát. Grafitszürke és hófehér krétafestékkel káró- és sakktábla mintásra festettem, két rétegben. Miután megszáradt, finom csiszolószivaccsal átsimogattam, és kétfázisú finomrepesztővel lakkoztam. A lakkrétegek száradása után, a fehér mezőkre taupe, a grafitszürkékre pedig fehér waxot kentem, amelyek szépen beszivárogtak az apró repedésekbe. Miután letöröltem a waxot, nagyon tetszett a végeredmény. Már csak egy kis extrára vártak. A nagyobbiknak fekete kartonból készítettem aprócska cilindert, csillámmal-bársonyszalaggal-pici zsebórával, és egy kis csokornyakkendőt is hogy elegáns legyen, illetve drótból hajlítottam neki egy pici okulárét.

  

  

A kisebbik nyuszi személyiséget kapott, hajlítható tapsifüllel és bajuszkával. A fülecskék két réteg antik lenvászonból készültek, amelyeket közbéléssel “ragasztottam” össze, közéjük pedig egy drótot is tettem a formálhatóság érdekében. A kis “hallószerv” egyik oldala még leheletnyi sminket is kapott, a fül belsejét imitálva, majd a drót és némi ragasztó segítségével beleragasztottam a tojás tetejébe. A bajszok egy-egy darabka drótból vannak, ezeket is beragasztottam, nózinak pedig egy gombostűt neveztem ki.

Nagyon kedvesek nekem, hiszen olyanok lettek, amilyennek megálmodtam őket. Nem mondom, hogy saját tervezés, mert nem volt tervrajz hozzájuk, és hát a fekete-fehér mintákat nem én találtam ki, de a saját ötleteim váltak bennük kézzel foghatóvá, és ez a legnagyszerűbb érzés amikor rájuk nézek.

Ha szeretnéd tudni milyen meglepetéseket tartogatok még húsvétra, gyere és kukucskálj be a facebook oldalamra is!

 

 

Hogy kerül a nyúl a dunsztba ?

Barkaág és antik üveg, egy reantik nyuszi(s)tojással

 

Egy pinteresten látott karácsonyi dekoráció jutott eszembe, amikor ennek a nyuszitojásnak helyet kerestem.

A könyvlapos dekor megoldás nálam annyira nyerő, hogy idén szintén készültek tojások ezzel a módszerrel, és többféle nagyságban. Amikor pedig az Alíz csodaországban-os gyertyatartós tojás készült, annyira szerettem a végeredményt, hogy feltétlenül készítenem kellett egy nyuszis verziót is. Egy nyúlnak pedig kell egy ketrec, különben még elugrál itt nekem, ki tudja hová, ugye? Szóval a neten látott karácsonyfagömbös belógatós dekoráció és az általam kitalált egyedi tojás így talált egymásra.

De lássuk csak, hogyan is készült:

  

A csupasz hungarocelltojásra antik modge-podge-al régi könyvlapokból tépett fecniket ragasztottam, majd rárajzoltam a nyuszi sziluettjét (ez lehet bármi más is, ízlés dolga), a formát vékony ecsettel garfitszürkére festettem, és hagytam alaposan megszáradni, majd éppen csak megcsiszoltam picit, és óvatosan 3d varnish-t nyomtam a nyuszkóra.

  Ez az anyag először fehéres színű.

 

De nem kell ám megijedni, miután kiszáradt, szép áttetsző és fényes lesz, és eszméletlenül jól kiemeli majd azt a motívumot amire használtuk. Könnyű és egyszerű kezelni, kis csőrös flakonban van, szinte sehol nem kellett utánigazítanom ecsettel/fogpiszkálóval, de ha buborék van benne, azt jó valahogy eltűntetni mielőtt elkezd száradni a lakkréteg.

Itt már majdnem teljesen száraz, de inkább vártam reggelig a további dekorálással, nem szerettem volna, ha az addigi munkám tönkreteszem a türelmetlenségem miatt.

Reggel persze felöltöztettem a nyulamat az egyszem piros csokornyakkendőjébe, és kapott egy másik bársonyszalagot is, amivel remekül be lehet lógatni a neki szánt helyre. Az antik dunsztosüvegen kívül csak egy kis mohára (én most izlandi zuzmót használtam) és egy ágacskára volt szükségem. Szerencsére a hó ellenére rábukkantam pár csokor barkára a kedvenc virgárusomnál, amit ugyan rendelésre hozott, de mint törzsvásárló, kaphattam belle egy csokornyit. Ezúton is köszönöm neki!

 

Szeretem ezt így együtt, mert az egyszerűsége ellenére mégis egyedi, és vidáman  hangulatos lett, ráadásul bárhová tehetem majd.

Ha neked is tetszik, akkor készítsd el, és mutasd meg.