Bogaras vagyok?

Félix nyuszi nem nekem való!

 

A facebook-on bukkantam rá erre a cuki kis skót-kockás bőröndre, amire még a gyerekek kedvenc Félix nyuszija is fel volt ragasztva. Kis mérete viszont nagyon vonzó volt, és az egyre szaporodó kreatív kellékeim átlátható és rendezett tárolására bizony szükségem is van különféle tárolási lehetőségekre, amelyek praktikusságuk mellett, nem utolsó sorban dekoratívak is, és az én stílusomat tükrözik. Ez a kis kartonpapír-bőrönd sem úszta meg az átalakulást. Igaz menet közben változott picit a koncepció, de ez végül is előnyére vált.

Itt kezdődik a történet (cuki és csini meg minden, de azért nem tudtam magam elképzelni ezzel) :

 

Kezdetnek alapos törölgetés, nyúlkilakoltatás és kis csiszolás – na innen már nincs visszaút! A fa  merevítéseket is megcsiszoltam.

  

Első körben 1 réteg old white alapréteg, majd a kipróbálásra beszerzett Autentico krétafesték következett két rétegben Aged Zinc árnyalattal. A koptatás-visszacsiszolás miatt kellett a világos alap. Amikor ez megvolt, elővettem három stencilmintát, és találomra bemintáztam a bőröndke tetejét, After Rain árnyalattal. A stencilmintát nem szeretem ha nagyon határozottan jelen van és élesen körvonalazódik, azért jól megcsiszoltam az áttetsző waxréteg felvitele előtt.

  

A wax várhatóan mélyített a festék színén, ami addig is nagyon tetszett, de ezután már teljesen elvarázsolt.

  Wax nélkül és wax-al kezelve.

A bőröndke belsejét after rain árnyalatúra szerettem volna festeni, de sajnos a festék nedvességtartalma felhólyagosította az eredetileg bele ragasztott mintás papírt, ami száradás után sem simult vissza. Így az eredeti tervet el kellett vetnem, és picit továbbgondolni, hogy mit is kezdjek vele. Van ugyan még egy darabka színben is passzoló tapétám, de sajnos kevés lett volna, vegyesvágott kényszermegoldást pedig nem szerettem volna. Ezért támadt az az ötletem, hogy az egyik antik kéziszövött lenvásznam maradékát használom fel ide. Ez a darab nem volt túlságosan szép, volt rajta két kisebb folt is, amelyeket egész jól ki lehetett hagyni ebből a munkából.

De ha csak úgy simán használtam volna fel, akkor semmi különleges nem lett volna benne, viszont vérbeli bogaras csaj vagyok, így megkerestem azt a VW bogaras mintát amit épp ide képzeltem el. Így már pont telitalálat lett. Az autót transzferfolyadékkal vittem át a textilre, és közben cidriztem, hogy szépen sikerüljön, mert ez egy jó két tenyérnyi nagyságú minta, ami elég sötét is, szóval lehetett volna iszonyatosan rossz is a végeredmény. De sikerült, és nagyon tetszik!

  

majd az egy sorral lefestett belső részre fektettem, beigazítottam, és elkezdtem beragasztani az anyagot a kiskoffer belsejébe.

 

Ugyan a széleken visszahajtva ragasztottam le a vásznat – igazodva az eredetileg fém keretrész vonalához – de valami egyszerű szalaggal mégis szerettem volna kicsit keretet adni ennek a rögtönzött képnek. A szalagjaim között lapult ez a natúr pamutpántlika, a közepén húzódó varrott csíkkal. Tökéletesebbet el se tudtam volna képzelni ide.

 

Alakul … a visszahajtott szél már önmagában is szép, a bőröndke alsó részének a szélére ezért nem is ragasztottam a szalagból, hiszen ott minta sincs.

 

 

 

 

 

A szalag kezdete és vége pedig egy csajos masnit alkot.

 

 

 

 

 

 

És akkor a belső rész teljes pompájában 🙂

  

A külsö részen a fa merevítőkön  sötét wax-al kicsit még mélyítettem, és a műanyag fogantyún is frissítettem kicsit, hogy szép fekete legyen.

  

Emlékszel még a kiindulási állapotra? Hát merőben más lett, ugye?

  

Ezt már örömmel fogom nyitogatni, és büszkeség tölt el, ha ránézek. Egy darabig egy kedves ismerőssel festegettem – Rozália szintén egy bőröndöt csinosított.

Az Autentico festéke jól szerepelt és hamarosan jön egy újabb szín kipróbálása, hiszen lassan el kell döntenem, hogy a fiam antik pácos bútorainak kamaszosításához melyik árnyalatot fogom használni. És bevallom ezeket a főpróbákat nagyon élvezem.

Ha kérdésed van a munkafolyamatokkal kapcsolatban, vagy csak tanácsot szeretnél kérni, esetleg nálad is lapul otthon egy ilyen kis táska, de egy kis bátorításra van szükséged, mert nem mersz belevágni az átalakításba – nyugodtan keress, szívesen segítek amiben csak tudok.

 

 

 

 

Virágkötészet – gyakorlat reantikkal

Az én “csipkebogyóbokrom”

Az ősz tobzódik a tobozokban, bogyókban, gesztenyékben, ágacskákban és mindenféle színes falevelekben. Ezekből pedig – szinte ingyen – nagyon hangulatos és időszerű dekorációkat készíthetünk. Az én kiskamaszom már jócskán túl van a gesztenyemarci korszakon, ellenben én hamarosan második gyerekkoromat élem 🙂 és szívesen megállok itt-ott, hogy úton-útfélen összeszedjek mindenfélét, amiben fantáziát látok. Tavaly már készítettem egy kb. kéttenyérnyi méretű koszorúcskát csipkebogyóból, ez volt az:

ugyanis mindig csak halogattam a bogyók begyűjtését. Addig-addig, mire túl késő lett, és a tömérdek csúnyácska csipkebogyó között csak nagyon nehezen sikerült egy kis halomnyit  zsákmányolnom.

Idén viszont szemfülesebb voltam. Ráadásul új lelőhelyeket is feltérképeztem a környéken így hét elején – a metszőollóval felfegyverkezve – elindultam gyűjtögetni. A környező utcákban voltak a kiszemelt vadászterületek, ahol szép hosszú indákat is találtam. Ezekből pillanatok alatt remek kis koszorúalapot tekertem.

  

Ja persze könnyű nekem ilyen szuper kis kreatív asszisztenssel. Ugye?

Megtisztogattam a bogyókat, mivel a gyűjtés napján nem volt időm a koszorút elkészíteni, a levelek már kezdtek száradni – de sebaj, a bogyó volt a cél. Vékony virágdróttal elkezdtem a kis csokrokba szedett csipkebogyós ágacskákat az alaphoz rögzíteni.

  

A következő adaggal az előzőek szárait takarva haladtam tovább az alapon. Ekkor jött a kopp, mert elfogyott  a hatalmas készletnek tűnő bogyóhalom. Így másnap amikor elindultam a bogárkámmal, a metszőolló ismét ott lapult a táskámban. Szerencsére, mert egy útlezárás miatti kerülőút szélén csodaszép csipkebogyókra találtam. Hörcsög módra próbáltam minél többet összegyűjteni, no nem a pofazacskómba, csak egy papírzacsiba, és hazaérve szinte első dolgom volt befejezni az előző este elkezdett koszorút.

  

Eredetileg mahónia-leveleket akartam a bogyók közé tűzni, de szerencsére szép borostyán-indákat is találtam. Így változott a terv, mert a borostyánnal tekertem körbe a kész koszorút. Még nyáron találtam ezeket a kis fatáblákat, az egyikre krétával köszöntést írtam, és egy darabka spárgával felmasniztam a koszorúra.

  

Ami a legjobb az egészben, hogy szinte semmibe sem került ez az egész, mert a koszorúalaphoz valót, a csipkebogyókat és a borostyán indákat, az utcán gyűjtöttem. Tévedés ne essék, nem a parkok vagy mások szépen ápolt készletét dézsmáltam meg, hanem onnan szedtem le, ahol senkinek nem hiányzik: az indák pl. egy elhanyagolt telek magas kerítése mentén futottak felfelé kapaszkodva. Vidéken élők talán előnyben vannak, mert ott könnyebb ilyeneket gyűjtögetni, de én pl. a XI. kerületben mászkáltam kicsit, és még itt sem lehetetlen ezt véghezvinni, csak nyitott szemmel kell járni.

A maradék c vitamin bombákból egy másik koszorút is kötöttem. A második adag gyűjtésnek nagyon szép egészséges levelei voltak, így azzal együtt kerültek a kis ágvégek az alapra.

Sokféle bogyós ág van ilyenkor, és csodákat lehet alkotni belőlük, és valljuk be, nem terheli a pánztárcánkat sem. Cserébe pedig csodálatos ajtódísz fogadhat bennünket hazaérkezéskor, vagy akár ajándékba is adhatóak ezeket.

Bátran kezdj hozzá, kirándulás közben a legjobb gyűjtögetni, hazaérve pedig készíts valami szépet és mutasd meg!

Köszönöm, hogy velem tartottál! Örömteli alkotást kívánok!

 

Nem vagyunk arisztokraták, vagy mégis ?

Lett egy inasunk !

Bevallom elég kreatívnak érzem magam, de amikor egy-egy alkalomra a páromnak ajándékötletet keresek, előfordul, hogy nem szárnyal úgy a fantáziám ahogyan szeretném. Idén a 15. házassági évfordulónkra ezt a szobainast ötlöttem ki neki. Valami egyedit szerettem volna, valami régit – amit én újíthatok fel és a kezem nyomát is rajta hagyhatnám. Bevallom hosszas kutakodás után sem találtam olyat ami egyszerre antik darab, mégis egyszerű vonalú és stílusban elfogadható a számomra is, ráadásul belefért volna a kigondolt költségkeretbe. Csődöt mondtam és roppant bosszantott a dolog. Szinte naponta bújtam az apróhirdetési oldalakat is, de semmit nem talátam.

A képzeletemben ott volt, hogy milyet szeretnék : olyat, ami elég pasis ahhoz, hogy remekül kiegészítse a hálószoba sarkába téve az én nőcis dolgaimat is, és egyúttal kerek egészet alkosson a többi berendezési tárggyal együtt. Kb. egy hónapja találtam rá az egyik általam is sűrűn látogatott webáruház kínálatában erra a darabra, amelyet végül megrendeltem. Tetszett, mert nem volt rajta fölösleges dolog, épp elfért a szekrény és az ajtó közötti részre, ahol a legmegfelelőbb helyen van a használathoz. És végre megérkezett! Nem mondom, hogy maradéktalanul elégedett voltam vele, de tetszett rajta néhány részlet, és végülis úgysem szerettem volna abban az állapotban hagyni. Szóval megmenekült a visszaküldéstől.

    

 

 

 

 

 

 

 

Összeszereltem, és akkor fedeztem fel sok-sok illesztési hibát, így ragasztottam és a réseket fatapasszal tűntettem el. Ugyanígy jártam el a süllyesztett csavarfejek eltűntetésénél is, így nem látszódnak már a szerelés nyomai sem.

 

Szinte az összes bútorunkat a fehér árnyalataiba bújtattam az elmúlt évek során. A kiegészítő színként pedig a barnák palettájáról választottam. Volt még a tabernas színű krétafestékes dobozban – kezdettől fogva ezt szántam az inas új ruhájának. Így a csiszolás után kapott két réteg festéket és, hogy réginek tűnjön, mindjárt le is koptattam a festett felületből a száradás után. Ezt az árnyalatot sokkal jobban kedvelem, ha nem színtelen wax-al zárom, hanem egyből antik waxot kenek rá, amelytől érett és mélyebb, teltebb kinézetet kap. (Mivel nem tartok minden festékmárkához mindenféle színű waxot, így a bevált és rendelkezésemre álló anyagokat használom. Sokszor keverem a különféle gyártók termékeit, ezáltal sokkal egyedibb színárnyalatokat is el lehet érni.)

 

A fotón látható, hogy a szürkés-barnás színt miként változtatja meg a sötét wax. Nem akartam túldíszíteni ezt a darabot, de valami azért mégis került rá. the BEST to wear today – vagyis: “a legjobb viselet mára” szöveget vékony ecsettel festettem fel a vállfa részre és a fölötte lévő nyakkendő és övtartóra. A stone árnyalatú feliraton is csiszolással és sötét viasszal öregítettem kicsit.

 

Az inas után már csak egy szobalány kell 🙂 és teljes lesz a szolgálók “hada”.

Kíváncsi vagy rá, hogy milyen ötleteken töröm a fejem? Gyere a facebook oldalamra és nézz szét ott is.

További kellemes nyarat kívánok!

 

 

Egyedi napló – kézi hímzéssel

Rózsás hangulatban

Egy hobbiboltban bukkantam rá erre a naplóra valamikor még tavaly nyáron, amikor többféle ilyen újrapapír alapú dobozkát teszteltem az ékszerek csomagolásához. Akkoriban hímeztem a keresztszemes rózsás dobozkát is. A dobozokkal együtt ez a spirálos napló is bekerült a nagy tárolódobozba, aztán ott is maradt. A napokban fedeztem fel magamnak újra – rendrakás közben – és most rá is sort kerítettem. Nem vagyok az a naplót írós fajta, azonban elhatároztam már jó pár napja, hogy kicsit rendezettebbé kellene tenni az életem bizonyos dolgait és hát ebben fog segíteni nekem ez a ma készített szépség. Bevallom, egy kockás füzetbe is meg lehetne tenni ugyanezt, de mennyivel jobb érzés lesz majd kinyitni ezt és ebbe jegyzetelni az ötleteimet és minden mást amit ebbe szánok.

Az alap tehát egy teljesen egyszerű keményfedeles, sima spirálos napló, ovális nyílással a borítólapján. Szeretem ezt az alapanyagot és ezt az újrapapír koncepciót. Akik már kaptak tőlem csomagot, azok tapasztalhatták, hogy ebből van a csomagolóanyag, a biléták és cimkék is, amelyeket az alkotásaim csomagolására használok. Elővettem egy darabka kézzel font és szőtt lenvásznat, amire a jól ismert és rám jellemző rózsás hímzést szántam. Bevallom kicsit vaciláltam a nefelejcs és a rózsa között, de végül ez lett a nyerő.

Ahhoz, hogy majd szépen passzoljon a minta a kivágásba, ki kellett jelölnöm a vásznon azt a területet ami ki fog belőle láttszódni. Csipeszekkel feszítettem ki az anyagot, majd körbeférceltem a nyílás vonalát, és ezzel meg is volt a munka. Na persze rajzolhattam is volna a hátoldalára, de nem firkálunk az ilyen szép régi, és értékes anyagokra, vili?

  

Már korábban kigodoltam az elrendezést és, hogy mi lesz még ezen a beépített, hímzett cimkén, így már csak a kis virágok varázslása volt hátra. No meg a “feliraté”. Mindkettőt kihímeztem, majd egy alapos vasalás következett, hiszen a ragasztáshoz szép sima anyagra volt szükségem.

 

 

Ennek a naplónak direkt van egy belső barna lapja is, amellyel a beragasztott anyagot szépen eltakarhattam, hiszen a hímzés visszája nem olyan mutatós. Annál inkább a napló borítólapja, amely ilyen lett. Szeretem az egyszerű dolgokat, nem szeretek semmit túldíszíteni, így nekem más nem is kívánkozott rá a két csokréta rózsa és a cirkalmas kézírásra hajazó hímzésen kívül.

 

 

Bizonyára még sokféleképpen lehet dekorálni, rengeteg ötlet kavarog a fejemben erre, de ha majd ezt telejegyzetelem, akkor is valami hasonlót fogok alkotni, az már biztos. A leírás alapján te is bátran elkészítheted, és akár ajándéknak is megfelel, hiszen ki ne örülne egy monogramos vagy egy kedvenc motívummal díszített saját könyvecskének?

Tetszett az ötletem? Kíváncsi vagy rá, hogy miket készítettem még? Az alkotások menüpont alatt egy kis ízelítőt találhatsz belőlük. Hogy ne maradj le az új bejegyzésekről, és elsőként láthasd a legfrissebbeket, kérhetsz a megjelenésükről e-mailben tájákoztatást. Ha pedig követed a facebook oldalamat, ahol egy-egy apró lépésben be is mutatom, hol tartok a legújabb ötleteim kivitelezésében.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

 

Piszkosfehérben és könyvlapokkal 1893-ból

Csomagoljunk!

A bolhapiacon sok-sok vackot lehet találni, és közhely de szerencsére igaz: ami valakinek lom, az másnak lehet még értékes, érdekes. Így voltam én is ezzel a bőrönddel. Ugyan volt már itthon kettő is, de olyan aminek ilyen fa merevítője volt, olyan nem, ráadásul ennek még az eredeti kulcsai is megvannak (amit felettébb csodálok, mert a spárga amivel a bőrönd fülére volt kötve, már mállott szét).

  

  

 A fotókon az eredeti és a már tisztított állapot látható egy-egy részleten.

Nem tudom miért, de sokmindent nem fotózok le abban az állapotában ahogyan hozzám került, talán azért, mert amikor nekifogok, akkor már az ötletekre koncentrálok, és nem a kiindulási állapot megörökítése a fontos – egyszerűen elfelejtem – így sajnos nem tudok egészben képet mutatni aról, hogy na ilyen volt – ilyen lett. A fotókon a részletekből azért lehet arra következtetni, hogy milyen is volt valójában. Koszos, kopott és rozsdás. Alapos tisztítás és csiszolás után a belső részt “díszítő” kockás papírt is kiszedtem, sok helyen elvált már a karton alaptól és szakadt is volt.

Amikor ezzel végeztem, elővettem az old white színű AnnieSloan festéket és nekiálltam a mázolásnak. A fém és fa részeket vagy egyszerűen próbáltam kis méretű ecsettel körbefesteni, vagy maszkolószalaggal védtem a festékrétegtől. Miután két rétegben átfestettem, és alaposan megszáradt, nekifogtam a bőrönd belső részét kibélelni egy régi, gótbetűs könyv lapjaival. Szeretem ezt a könyvet, ugyan baromi nehéz még olvasni is a betűtipus miatt, de pont a szépséges fontkészlete és a rajzolt képei miatt szerettem bele anno, és bevallom cseppet sem sajnálom, mivel darabokban, hiányosan, rémesen rossz állapotban került hozzám. Ilyen formában felhasználva, viszont méltón díszíthet egy-két általam felújított kiegészítőt, dekorációt vagy használati tárgyat. (Karácsonykor ugyanennek a könyvnek a lapjai kerültek fel a fenyőfánkra, persze a megfelelő formákra alakítva.)

 

Decopuage ragasztót használtam a könyvlapokhoz, amelynek a száradása után a papír szépen kisimult és selymes fényű felülete lett. Külön lakkozni nem akartam, mert úgyis csak alapanyagokat fogok a bőröndben tárolni.

Ezután a külső festett résszel foglalkoztam: alaposan visszacsiszoltam a festéket, hogy jó ütött-kopott kinézete legyen majd a kis poggyásznak.

 

A koptatás után már válogathattam a régebben kinyomtatott feliratok, pecsétek és rajzok között, mert transzfermintákkal szándékoztam egy kicsit feldobni a külső részét. Szeretnék majd ráragasztani régi bélyegeket is – amint találok pár szép darabot, azok biztosan ide fognak felkerülni.

 

A transzferált minták felvitele után az egész külső felületen áttetsző wax-al zártam a munkát. A wax szép, mély érett színt kölcsönzött az alaposan megcsiszolt fa-merevítéseknek is, emellett a sarokvédőket sokkal szebbé tette.

 

 

Belülre a könyv belső borítójának egyik csodaszép mintájú lapja került – a címoldallal együtt – amelyeket papírvirágokkal és leveles dekorszalaggal is kiemeltem, hiszen ezek nagy kedvenceim, megérdemlik a kitüntető figyelmet. A nagy pillangó is a könyv egyik szépségesen kidolgozott rajza. A körbefutó fa keretre ezután csipkeszalagot ragasztottam, amely a natúr színével nem hivalkodóan dekorál, de egyben eltakarja az esetleges egyenetlenségeket is.

  

Nem kis munka van abban, hogy ez a bőrönd végül így néz ki, de minden perc megérte amit vele töltöttem. Amennyiben szeretnél te is hasonlót készíteni, bátran fogj hozzá, ha elakadsz valahol, vagy ha kérdésed van, keress bármelyik elérhetőségemen. Kíváncsi vagy rá, hogy melyek az újabb alkotásaim? A facebook és az instagram oldalamon is megtalálsz, de a legújabb bejegyzésekről kérhetsz e-mail értesítőt is.

Köszönöm, hogy velem tartottál, jó alkotást kívánok Neked is!

 

 

 

 

Vállfa – régi és új összhangban

Bolhapiacról és asztalosműhelyből

 

Az egyik bolhapiacozós napon akadt meg a szemem egy érdekes vállfán. Szeretem, ha valami kicsit más, kicsit különleges és ha ez a kicsit más még régi is, na hát az már maga a menyország! A vállfa az 1900-as évek elejéről származik, a bácsi elmondása szerint elég ritka darab, igaz neki van még otthon pár szép példány belőle (hú mennyire kíváncsi lettem volna azokra is, elhiszitek ugye? ). Na de ezzel a vállfával a kezemben már teljesen boldog voltam, és már az sem érdekelt volna ha nem találok semmi mást azon a napon. Nem szoktam nagyon erőltetni ezeket a bolhapiacozásokat, mert ha szeretnék valamit, akkor az tuti nem jönne velem szembe, bocsánat nem feküdne ott előttem a földön vagy az asztalon, De így, egy-egy zsákmánynak csakis örülni lehet. Ugye?

Na szóval, sosem láttam még ilyet, fotón sem, pedig elég sokat bújom a netet régiségek és minden egyéb miatt. Volt még a bácsinak két másik sima, régi fa vállfája, de azokat nem szerettem volna, csak ez kellett. Miután hazavittem, egy ideig ott árválkodott felakasztva az egyik ajtón, de aztán elővettem a tárolóból azt a két új vállfát,amit még egy asztalosüzemben vettem – amíkor a tálalószekrénybe a polcot vágattam és vártam rá, kihasználtam az időt és nézelődtem a holmik között.  A vállfákra ott bukkantam, teljesen újak voltak, amolyan dekorációs alapok, rétegelt lemezből készültek, de megtetszettek. Kettőt találtam belőle, bár többet nem is nagyon szerettem volna. Na szóval, ez a három vállfa lett ma a mini projektem kiindulópontja.

Szépen megcsiszoltam mindhármat, a két újnak a nem túl szép vágott széleivel volt gond, a bolhapiacos darabnak pedig olyan rossz régi szaga volt, még a tisztítás után is. Így az egész lakkréteget lecsiszoltam róla, mert úgy döntöttem, hogy ha már a két dekoralapot festeni és waxolni fogom, akkor majd az is kap egy finom waxréteget. Lefesteni eszem ágában sem volt, de azért volt vele tervem.

 

A lakkréteg alatt szép érett tölgyfa fogadott. Mivel szerettem volna egy leheletnyit változtatni rajta, így egy pillangót transzferáltam rá, majd jöhetett a waxréteg. Ez szépen elmélyítette, és éretté varázsolta a frissen megcsiszolt fa felületét. A sárgarézből készült akasztót is megcsiszoltam egy kicsit, így csilivili és szépséges lett.

Az új darabokat lefestettem egy rétegben a tálaló belsejéből maradt shades árnyalatúra, amit vintage cream színű réteggel takartam. Nem azért mert az csúnya volt, hanem azért mert az éleknél, hajlatoknál visszakoptattam róluk a világos árnyalatú festéket, hogy a sötétebb szín itt-ott majd kikandikálhasson. Járt nekik is egy-egy szép transzferált dekor, végül az egészet waxréteggel zártam. Ja, és kaptak még egy-egy selyem-masnit is, mert így lettek igazán csajosak.

 

 

Mini projektnek hívtam de azért a kézzel csiszolás, a festés és a transzferminta azért beletelik egy kis időbe, a száradásra is várni kell, még ebben a melegben is, de azért megéri egy-egy ilyen darabot felfrissíteni vagy valami egyedit alkotni egy csupasz alapból.

Ha kérdésed van az elkészítéssel kapcsolatban, keress bátran! A kapcsolat menüpont alatt írhatsz nekem üzenetet, vagy keress meg a facebook oldalamon, ahol szintén találkozhatsz a friss és régebbi alkotásaimmal is.

Örülök, hogy velem tartottál!

 

Nesze neked intarzia

Egy neobarokk tálaló felújítása

A húsvéti nyuszi igencsak megküszködött vele, mire ez a neobarokk tálalószekrény hozzánk került. Hosszas alkudozás, lemondás majd egy igazán baráti vételár után, egy tetőcsomagtartós utazás következhetett. A végső kinézete sem volt egészen egyértelmű – még a számomra sem, mert sokminden tetszik és sokmindent ki szerettem volna próbálni rajta, szinte tobzódtam az ötletekben. De már nem is az előzmények és az ötletelés a lényeg, hanem az, hogy végre készen van. Cseppet sem bántam meg, hogy nem lett színes, hogy nem tapétáztam egyetlen porcikáját sem és, hogy nem csábultam el egy újabb doboz festék vásárlására – hanem megoldottam abból ami itthon volt. A színválasztás tekintetében bevallom nem tudtam dönteni az egészen halvány bézses és az egészen halvány szürkés között. Ezért megpróbáltam a kettő egyvelegét, egy egészen halvány grézs színt előállítani. Lehet, hogy létezik hasonló árnyalat valamelyik festékmárkánál, és hát ugye a természetben minden szín megtalálható és nem én találtam ki a spanyolviaszt, de most élveztem kutyulgatni és kevergetni, próbálgatni, szárítgatni a kis mintapálcát, amíg kialakult az végső árnyalat amire már azt mondhattam, hogy: na ez az!

Lignocolorral dolgoztam az első ecsetvonástól, az utolsó waxpamacsolásig. Nyomós okom volt rá: ugyanis létezik egy olyan termékük, amely remek záróalapozó és talán egyedülálló a maga nemében. Használata ugyanis meggátolja, hogy a fa csersavtartalmából vagy az előző festék- és pácrétegekből bármi beoldódjon a frissen felkent festékbe és ronda foltok formájában kiüljün annak a felületére. Ez a Sperrgrund nevű termék, és ezt szerettem volna kipróbálni – ráadásul volt még egy nyeremény utalványom is hozzá, amit éppen jó alkalom volt erre a célra felhasználni. A képen lévő termékeket választottam – igazság szerint egy fél kg-os kiszerelésű shades árnyalatú krétafestéknek még szerepelnie kellene a fotón, mert a későbbiekben döntöttem úgy, hogy mégsem tapétázva lesz a tálaló belseje, valamint a polca, hanem azt is lefestem.

A menet a szokásos – annak aki már újított fel bútort vagy látott ilyet, nem újdonság – alaposan megtakarítottam, zsírtalanítottam, a repedéseket és hibákat kijavítottam, majd átcsiszoltam a felületeket. Egy új festékréteg persze szépen takarja a bútort, de szerintem nincs annál kiábrándítóbb, ha az új gúnya egyúttal ki is emeli a ki nem javított hibákat. Repedés pedig akadt rajta szép számmal. Az intarzia környéke menthetetlen volt, a fotón is látható, hogy a körvanalakba mennyire beült a felkent javító réteg. A teején végighúzódó elég széles repedésről nem is beszélve.

 

 

 

 

 

 

Az íves-faragott díszítésű dekor hátfal sávos kidolgozatlansága nagyon nem tetszett, azt egy az egyben síkba csiszoltam. Nem mondom, meg kellett vele küzdenem, de megérte!

   

A fedőlapon is voltak hibák szép számmal, egy égésfoltot a rezgőcsiszolóm rendesen fel is kapott, és akkor jöttem rá, hogy még víz is biztosan érhette, mert egy jó nagy darabon feljött róla a furnér. Na, itt alaposan körbefeszgettem, hogy még véletlenül se maradjon majd levált rész. A másik oldalon viszont egy kis furnérpótlással próbálkoztam. Mindkettő alkalmazható, persze itt az volt a szerencsém, hogy az egyik oldalról kieső darabból épp beilleszthettem a másik helyre egy pici darabot. Csiszolás után, festék alá pedig szinte mindegy, hogy melyik technikát alkalmazzuk.

 

Miután elegem lett a csiszolásból, úgy döntöttem, hogy végre mindenhol ok és mehet a festés. Na de előtte azért egy alapos portalanítás következett, majd egy réteg záróalapozó még későn este. Másnap pedig egy második réteg alapozó – majdnem mindenhová, de erre majd később kitérek még.

 

A barokk  és neobarook stílusra oly jellemző íves, tömzsi lábakat kiszedtem. Nem volt nagy mutatvány, mert a régi ragasztás már kezdte elengedni – és az alapozórétegek fölé szép kis zoknikat varázsoltam a hölgyikém virgácsaira, 2 rétegben.

A szekrényke alját is befestettem, száradás után pedig egy jófajta barkácsragasztóval alaposan bekenve, visszakerültek a lábak a helyükre és lábra állítottam.

 

 

 

 

 

Az ajtókat eredetileg nem volt szándékomban leszedni, de a lustaságom nem tudott az igényességen felülkerekedni, és hát bizony nem maradhatott. Szerencsére! Főleg azért sem maradhatott, mert az egyik zsanér picit megadta magát, a kacatosomban pedig találtam 4 db tökéletesen ide passzoló zsanért, és azokat bizony főbenjáró bűn lett volna lefesteni. (Amúgy sem vagyok nagy híve annak, hogy mindent fessünk le egy bútoron, a zsanéroktól a fogantyúkig.) Csodaszép kis babás végük van. Imádom őket! Nekem pontosan ezektől az innen-onnan összeszedett apró részletektől lett olyan egyedi és igazán kedvenc ez a bútor.

De hogy ne veszítsem el a fonalat, leírom a tapasztalatomat: Krisztinával – a Lignocolor hazai forgalmazójával – chaten kapcsolatban voltam az alapozó használata során, és írtam neki a tapasztalataimat, küldtem a fotókat. Nálam tényleg csillagos ötösre vizsgázott ez a cucc, és neki is hasonlóak voltak a tapasztalatai. Engem meggyőztek a saját tapasztalataim, a látottak, 100 %-ig. Szóval az ajtókat ugye később vettem le, a zsanér helye és az a rész ahová csavarozva voltak, nehezen hozzáférhető ha az ajtó nincs leszerelve, és ott egyáltalán nem kapott a szekrény az alapozóból. Nézzétek csak mi történ miután egy rétegben lefestettem a krétafestékkel:

 

 

Na ezeket nem szerettem volna látni, de sajnos előjöttek, mert ide ugye nem került a sperrgrundból!

 

 

 

Az elszíneződött részeket ezután két rétegben – mint a bútor többi részén is – bekentem az alapozóval, egyenesen rá a megszáradt krétafestékre, és reméltem, hogy a másik réteg után már nem fogom a foltokat viszont látni.

 

És igen! Tökéletesen működik! Sehol semmi elszíneződés a továbbiakban.

 

 

 

Na eddig megvolnánk, haladhattam tovább: festettem és ötletem. Nem haladtam ám valami gyorsan. A belső rész tapétázása helyett végül a festése mellett döntöttem: a shades árnyalaton lágyítottam egy kevéske stone színnel, és befestettem a belsejét, az újonnan vágatott  polcot és a szép íves ajtók belső felét is. Eredetileg is volt benne polctartó.

  

Vízmértékkel beállítottam a polcot tartó lécet, becsavaroztam, majd azt is lefestettem.

A legtöbb ilyen tálalónak van egy kihúzhatós pótlapja, az enyémnek is van – ez volt az egyik vonzereje az íves ajtajain és a dekoratív hátlapon kívül – szép íves kis polcocska ráadásul. Hogy még különlgesebb legyen, egy stencilmintát pemzliztem rá, amit száradás után csiszolással kissé megkoptattam. Igaz csak akkor látszik, ha kihúzom, de a tudat, hogy az ott van, megérte ezt a kis plusz munkát.

A kis bumszli, kerek fa kulcslyuk-takarót még festés előtt leoperáltam, a helyére pedig választottam egy szép régi, rézből készült, fogantyús bútorzár-címert. Csiszolószivaccsal kiemeltem a domború, elkoszosodott és beszürkült, részeket, majd lemostam. Nagyon tetszik!

  

  

A második réteg festék után csiszoltam éleket, faragásokat koptattam itt-ott, majd waxoltam. Visszakerültek az ajtók is, felkerült a zárcímer, visszacsavartam a kis kihúzhatós pótlapra a mini fiókgombot, és végre birtokba vehettem.

Az ajtók belső felülete is a sötétebb árnyalatot kapta, a polc széle pedig egy régi, kézzel hímzett, fehér, vászon polccsíkot érdemelt ki.

Az ajtók intartziáit eltűntettem, mert megviseltek voltak, ráadásul annyira nem is tetszett, de a helyükre egy-egy faragott rozettás elem került, hogy azért mégse legyenek olyan csupaszak az ajtók.

   

Ha bármi kérdésed van a felújítással vagy egyéb munkámmal kapcsolatban, akkor keress bátran – a kapcsolat menűpontra kattintva tudsz nekem üzenni. Ha tetszenek az alkotásaim, és szívesen látnád a legújabbakat is, csatlakozz a facebook oldalamhoz, vagy kövess az instagramon. Ha pedig az elsők között szeretnéd az új naplóbejegyzéseket olvasni, ne habozz! küldj üzenetet.

 

Mert apák napja is van ám

Pasis ötletek igazi apukáknak

Anyák napja és nőnap – mindkettő olyan nap amikor a szebbik nem képviselőit ünneplik. De azért valljuk be, a teremtés koronái nélkül mit sem érne ez a világ! Nem értettem igazán sosem, hogy mi nők, anyák miért vagyunk eme kitüntetett helyzetben, hiszen manapság sok apa neveli egyedül a gyermekeit, és egy személyben próbál nekik mindent biztosítani.

Hogy ne legyenek hát elhanyagolva az apák sem, Amerikában elindult a XX. század elején egy kezdeményezés az apák megünneplésére is. Az apaság, a szülői szerep kerül ilyenkor előtérbe, az apákra, nagyapákra és a többi férfi elődre emlékeznek. Sonora Smart Dodd volt az ünnep megalapításának legnagyobb kezdeményezője, akinek apja, a háborús veteránként egyedül nevelte fel hat gyermekét. Az első apák napja 1910-ben volt. Az ünnepet hivatalosan 1972-ben Richard Nixon ismerte el és június harmadik vasárnapja a hivatos napja.

Sokszor nehéz olyan ajándékot adni egy apának aminek örül, amit a gyerkőc magában vagy felnőtt segítségével el tud készíteni. Hoztam pár jópofa ötletet, ugyan nem pasi szemmel válogattam őket, de talán telitalálat lehet az apukáknál, nagypapáknál.

 

Jön a nyár, ilyenkor jól jön a szellős könnyű pamutpóló, ha pedig azon egy jópofa felirat van, azt szerintem egy belevaló apa büszkén fogja viselni. Sok helyen lehet már pólóra nyomtatni egyedi szöveget, de a transzfertechnikát alkalmazva bárki el tudja készíteni a saját változatát a családtagoknak.

 

 

 

 

A gyerkőc rajzából pl. készülhet kulcstartó a sluszzkulcsra.

 

 

 

 

 

Egy másik ötlet szerint kedves rövid üzenet fűzhetünk a kulccsomóra. Ilyen betűkkel ellátott kis gyöngyöket sok helyen be lehet már szerezni, és készítése közben a gyermek finommotorikus képessége is fejlődik.

 

A legtöbb fater és nagyfater szereti a sört, ugye? Kötélből – filc vagy parafa alapra ragasztva jópofa söralátétet készíthet nekik az aprónép. Mintát pedig többféleképpen lehet rá varázsolni, pl: stencillel de akár szabad kézzel festve is.

 

 

 

A legtöbb pasi rajong a csípős ételekért, és szeret grillezni. Saját fűszerkeveréket is kaphat a kedvenc összeállításban. Egy cuki üvegben, jópofa cimkével szerintem telitalálat lehet.

 

 

 

 

Ha az inggallért már kicsit megviselte a borosta, attól még a többi részből lehet jópofa párnahuzat, pl. a délutáni szunyához a nagypapának.

 

 

 

 

Szintén jópofa ötlet kulcstartóra: zsugorka technikával készíthetőek kicsinyített tenyér vagy láblenyomatok. Ehhez csak egy specális fóliára van szükség és kreativitásra, ja és sütőre.

 

 

Az apák is szeretnek ám játszani. Lepjük meg őket egy-egy szivacslövős pisztollyal. Garantáltan visszarepülnek a gyerekkorba. Nem utolsó sorban pedig együtt tudnak ökörködni egy jót a srácokkal.

 

 

 

 

Fehér bögrére és égethető speciális porcelán filctollra van csak szükség. A gyerkőcök biztosan szívesen fognak alkotni apának a reggeli kávéhoz egy igazán egyedi bögrét.

 

 

 

Sokan ismerik és használták már a kuponos sk. ajándékot. Kaphatnak ilyen formában hátmaszírozást, fűnyírást vagy kocsimosást ajándékba, de akár puszi vagy egy jó kis lecsó, sőt egy hideg sör is kerülhet a kuponokra meglepiként. Apa pedig akkor váltja be amikor akarja.

 

 

 

 

 

 

A teljesség igénye nélkül jött létre ez a bejegyzés. A fotók a pinterestről származnak. Ha tetszett valamelyik és netán megvalósítod, kérlek oszd meg velem, hogy mások is láthassák, másokat is inspirálhass és bátoríthass az alkotásoddal. Ha tetszett az írásom és máskor is szívesen értesülnél szuper és aktuális ötletekről, e-mailben kérhetsz erről értesítést a kapcsolat menűpont alatt, vagy keresd fel a facebook oldalamat, ahol igyekszem napra készen bemutatni azt amin éppen dolgozom.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

Romantikus dekoráció

Hogyan készíthetsz kerek virágdobozt?

Nagyon felkapott lett manapság a különböző alakú és nagyságú dobozokba felsorakoztatott virágokból készített dekoráció. Előnye, hogy egyszerűen szállítható, ha pl. vágott virágból készítik, akkor szállítás közben sem hervad el, ha pedig selyem- vagy papírvirágból, akkor sokáig díszítheti az otthonodat, üzletedet vagy az irodádat. Remek esküvői asztalok díszítésére, valamint ajándékba is bármilyen alkalomra. Én alapvetően vágott virág párti vagyok inkább, de szeretek selyemvirágokból is alkotni ezt-azt.

Most a selyemvirágos verzió elkészítését mutatom meg. Szükséged lesz hozzá:

  • egy tetszőleges anyagú, méretű és alakú dobozra (én egy 12 cm átmérőjű, 7 cm magas kerek faháncsból készült dobozt használtam, amit olivzöld krétafestékkel festettem le)
  • száraz oázisra (ez szürkés-rózsaszínes vagy sárgás színű lehet, és téglányi méretben beszerezhető, én az Oázisban szoktam venni, vigyázz, ne a zöldet vedd meg, mert az vágott virágokhoz való)
  • bármilyen selyemvirágra, ami neked tetszik, levelekre, bogyós ágakra, szalagra, virágdrótra, ragasztópisztolyra és ollóra

Elsőként szabj le az oázisból a dobozba illő darabot, ez jó éles késsel, sniccerrel könnyen megy. A doboz szélével egy magasságban legyen.  Majd ragasztópisztollyal rögzítsd a doboz alsó részébe. A virágokat drótozd meg ha szükséges, és kezdd el a tűzőhabba tüzni. Haladhatsz az egyik szélétől elindulva, vagy szimmetrikusan elhelyezve az elemeket. Szerintem szebben lehet kontrollálni az alkotást, ha egy helyről indulsz és úgy kezded el betölteni a dobozt a virágokkal, levelekkel és bogyókkal.

  

A szárakat akár be is ragasztózhatod a beszúrás előtt, de csak simán is betűzheted az oázisba.

  

Miután kitöltötted a dobozt – arra is figyelj, hogy az oázis sehol se láttszódjon ki, mert attól nincs kiábrándítóbb, amikor a tűzőhab ott virít a kész dekoráción – a doboz tetejének oldalát díszítheted is. Én pl. egy, a virágokhoz passzoló fáradtrózsaszín szalagot ragasztottam rá körben, és egy egyszerű masnival takartam a szalagvégeket.

Ha vágott virágot szeretnél használni, akkor a dobozt először béleld ki nejlonnal, majd szabd bele a zöld színű tűzőhabból a megfelelő darabot, amit jó alaposan szívass fel vízzel! Erre különösen érdemes odafigyelni és időt szánni, mert sokan türelmetlenek, a tűzőhab belsejébe nem szívódik fel a megfelelő mennyiségű víz, és ha belül száraz marad, akkor elhervad a beletűzött virág.

Ha bármi kérdésed van, keress nyugodtan, szívesen segítek! Ha pedig inspiráltalak egy kis alkotásra, kérlek mutasd meg nekem is! Hamarosan új ötleteket hozok, addig nézz be a facebook oldalamra, vagy olvasgasd a korábbi bejegyzéseimet. Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

Egy kisérlet erdeménye

Waxolás, de nem akárhogy

tavaly már reantikosítottam ennek a 2 darabos, hengeres ikeás doboznak a nagyobbik darabját, de a kisebbet még a szekrényben tartottam – abban volt a nagyfiam néhány bébi zoknija, előkéje, az első cumija, kiscipőcskéje. A napokban előkerült a light grey árnyalatú krétafesték a tárolóból, mert az egyik kalitkámat festettem át vele, no meg egy régi tálcát, és ha már éppen a kezemben volt az ecset, eszembe jutott, hogy ezzel a dobozzal is kezdeni kellene már valamit.

 

A vidám gyümölcsös minta nem az én stílusom, így 2 réteg festékkel takartam.

 

 

Festés után azon agyaltam, hogy mi lenne, ha most nem transzfermintával, hanem valami egyedi módon díszíteném a dobozkát. Biztosan nem én találtam fel a spanyolviaszt, bocsánat az antik waxot – de bevalom még nem láttam máshol ezt a technikát. Talán nem véletlenül. Elég macerás dolog, de úgy voltam vele, ha nem sikerül akkor áttetsző wax-al megpróbálom leszedni, ha úgy sem megy, akkor maximum még egy réteg festéket kap.

Hát ezekre nem volt szükség, sőt én nagyon beleszerettem a végeredménybe.

Nem borzolom tovább a kedélyeket, elárulom mit műveltem: stencileztem. Most mondhatnátok: nagy cucc, már többmillióan stencileztek! Én azonban az antik wax-al stencileztem.

 

 

 

 

 

 

 

Kiválasztottam egy szép mintát, majd a szokásos módon felhordtam az antik waxot, csak nem ecsettel, hanem egy vattakorong segítségével. Itt-ott kísérletezésképpen játszottam az anyagmennyiséggel, vastagsággal.  Ilyen lett:

 

  

Ha tetszett az ötletem, és kíváncsi vagy még hasonlóan egyedi dekorációk elkészítésére, nézz vissza máskor is, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz.