Légies kis semmiségek húsvétra

ebből-abból

A hétköznapokban mindig alátétet használunk az étkezésekkor a tányér alá, de az ünnepekkor szeretem kicsit megadni a módját a terítésnek. A pasikkal együtt töltött, beszélgetős, ráérősebb reggelik igazán megérdemelnek egy kis kitüntetett figyelmet és egy pici extrát, és egy kicsit több figyelmességet is. Pár éve már volt papír a terítékben húsvétkor nyulak formájában ( itt olvashatsz róla ) idén ismét alapanyagként használtam.

Drót alapú bogyós dekor ágat, drótot, papírt használtam, ragasztottam, transzferáltam és akvarellceruzával színeztem, majd masnikat kötöttem és wax-al régiesítettem.

    

A drótból és a bogyós drótból tojás formát kanyarintottam, rajzoltam egy méretben hozzáillő tojást, amit kartonra ragasztott könyvlapokra másoltam és körbevágtam a tojás formákat.

Kerestem pár nekem tettsző transzferhez való mintát, majd transzferfolyadékkal átmásoltam őket a tojásokra. Ha nincs transzferfolyadék, vékony fekete tollal is fel lehet rajzolni a kívánt mintát a kis kartontojásokra, nekem ez most gyorsabb volt, és szeretem is a transzfer pici tökéletlenségeit a végeredményben.

 A mintákat ezután akvarellceruzával színeztem, majd vizes ecsettel elmostam a ceruzát a transzfermitán.

 

 

 

 

    

  

  

Amikor megszáradtak, vékony drótot rögzítettem a hátuljukra – ezt szintén könyvlapokkal fedtem a végén – és a drót segítségével berögzítettem a helyükre. Majd mindegyik kapott egy hozzá illó masnit is.

    

  

  

és végül a könyvlap nélküli akvarellkartonból készült pillangós változat

 

Csak a monogramos fog a terítékre kerülni – de húsvétig várnotok kell a fotóra – a többit dekorációnak használom itt-ott a lakásban.

Szuperül mutat barkaágra vagy bármilyen virágzó ágra lógatva, de nagyobb méretben akár a bejárati ajtóra is kiváló és olcsó dekorációt lehet így készíteni. A szalag helyett pedig natúr rafiával, spárgával is igen dekoratív.

Mindenkinek nyugis húsvéti készülődést és jó pihenést kívánunk!

  és Blogcica

 

Antikolt “tollpihe”

kottamintás rizspapírból

Készítettem már újságpapírmintás tollpihés koszorút (itt megnézheted), és amikor a kezembe akadt ez a szép pecsétes-kottás rizspapír, eldöntöttem készítek egy kicsit nagyobb tollakat is mint a koszorún lévőek.

Hozzávalók: mintás rizspapír, vékony virágdrót, ragasztó, fehér papír, antikoló wax, spárga, olló

  

  

A tollpihék kontúrját felrajzoltam egy sima fénymásoló papírra, majd két réteg rizspapír közé ragasztottam. Az egyik oldalon a fehér papír és a rizspapír közé ragasztottam két virágdrótot.

  

Amikor megszáradt,, körbevágtam a kontúrvonal mentén. A drótok kiláttszó végeit méretre vágtam, az egyiket visszahajlítottam, és vékony spárgával körbetekertem, amit néhány helyen egy-egy pöttynyi ragasztóval rögzítettem.

  

A papírt a szélétől a drótozott középig sűrűn bevagdostam, és taupe színű wax-al bemaszatoltam a vágott széleket.

Bármilyen húsvéti dekorációban megállja a helyét, de önállóan is használhatjuk – akár könyvjelzőnek is. Virágos, mintás és egyszínű papírból is megvalósítható, lehet még tovább dekorálni masnival spárgából, rafiából csipkéből vagy gyűrt selyemből, és egyéb kis cukiságokkal is.

Nyugodtan kezdj hozzá, elronthatatlan és még a gyerekek is el tudják készíteni.

 

 

 

Nyuszi a tojásban

avagy az üres tojáshéj “szemét” vagy dekorációs alapanyag

A tyúktojáshéj – van aki egyszerűen kidobja, mert nem tud vele mit kezdeni, mások szerencsésebbek és a kertjük komposztjába dobhatják, de akadnak akik egy jó ideig gyűjtögetik, hogy miután jó sokat felhalmoztak, felhasználják valami szokatlan módon – pl. dekorációs alkotóelemként.

Én is ez utóbbi csoporthoz tartozom – bár hamarosan a kerttulajdonosok táborát fogjuk gazdagítani, így biztos vagyok benne, hogy ezután sokkal több fog a komposztban landolni mint a műhelyemben. (Bár ki tudja ? 🙂 )

Évek óta elém kerül egy tojáshéjakkal dúsan megpakolt koszorú fotója a pinteresten, és valamiért évek óta el is varázsol az egyszerűségével. (Mindig azt vallottam, hogy az egyszerű dolgok időtállóbbak – e szerint készítem a lakberendezős terveimet és e szerint válogatom pl. a ruháimat is.) Idén pedig időben észbe is kaptam, hogy elkezdjem gyűjtögeti a felhasznált tojások héját. Miután kiürítettem, azonnal el is mosogattam őket, és mentek a kosárkába száradni a többiekhez. Aztán mikor már két jókora kupac összegyűlt, úgy döntöttem, hogy belefogok. Vettem egy nagyobb méretű szalma koszorúalapot – azért ezt választottam, mert a szalma jól passzol a tojáshéjakhoz, és cseppet sem zavar, ha kikandikál itt-ott a tojáshéjak között. (az inspirációs fotón fehér tyúktollak voltak a tojások közé ragasztva, amit én most nem szerettem volna beletenni)

  

Fogtam a ragasztópisztolyomat és elkedztem szétvariálni az agyamat, mert bizony nem is olyan egyszerű ezt a kuszaságot létrehozni, mint ahogy azt képzeli az ember lánya. Mivel azért nem a szalmaalapban akartam gyönyörködni, forgatnom, illesztgetnem kellett a darabokat, hogy megtaláljam a pont odaillőt – majdnem olyan mint egy puzzle. Miután kijátszottam magam, elővettem azokat aaz aprócska fehér nyuszkókat amelyeket egy hobbiboltban vettem, natúr sizálból miniatűr fészkeket tekertem, beragasztottam egy-egy tojáshéjba, majd minden fészekbe beköltöztettem egy tapsifülest. Háromféle színű selyemszalagot gyűrtem, amit a koszorúhoz rögzítettem, és kusza masnira kötöttem.

  

Azonban nekem így “élettelen” volt még, túl natúr. Ezt pár papírvirággal és aprócska zöld levéllel, pici tollpihével küszöböltem ki, de csak úgy módjával, meg azért is mert ezekből már csak ennyi fehér papírvirágom volt, amelyek közepébe óarany bibéket ragasztottam.

  

Ha tetszett a tojáshéjakat újrahasznosítós koszorúm, nézz be máskor is 🙂 A facebook oldalamon és itt a honlapon is megtalálhatod a többi húsvéti ötletemet is.

 

 

A kis “bádogos” tojás

antikolt cink külsővel

Az úgy kezdődött, hogy nálam valahogy mégsem lett túl nagy szerelem a mirror mist. Viszont a tárolóban még mindig ott volt két kis flakon pentartos cucc, és gondoltam, hogy talán húsvétra lehetne végre majd kezdeni vele valamit. Nem akartam sem üveget, sem műanyagot fújkálni vele, de valami egyszerű és szokatlan módon mégis szerettem volna felhasználni.

  

Kicsit kutakodtam a neten, és megláttam három fémesen fénylő tojás fotóját. Kacérkodtam az ötlettel, hogy mi lenne, ha kis ellenpólusként valami pasisan egyszerűt is készítenék a keresztszemes tojásokhoz. Azonban meglepetten láttam, hogy bizony a mezei alufólia az, amitől szép fémesen csillog az a három tojás abban a tálkában. Mivel azonban addigra teljesen belemászott a buksimba, nem tudtam elengedni, így nekiültem, letépkedtem pár fecnit a fóliatekercsről, és decoupage technikával, két ecsetes módszerrel (egyik ecsettel ragasztóztam, a másik száraz ecsettel simogattam a tojásra a fóliadarabokat) elkezdtem felragasztgatni egy polisztirol tojásra a darabkákat. Mondanom sem kell, ragadt az mindenhová leginkább a kezemre és a száraz ecsetre, a tojásra már nehezebben, de azért csak összehoztam. A z eredeti leírásban fém ollóval simogatták szép fényesre a fóliát a felragasztás után. Nekem csak műanyag fogantyús nagy ollóim vannak, így egy bambusz fakanalat neveztem ki egyengetőnek. Őszintén be kell valljam, nem igazán tetszett a végeredmény, és csak hetekig rakosgattam itt a kis alufóliásomat. (Kidobni nem akartam, mert bizony megdolgoztam vele.)

   

A minap egy fotón látott cink tojás alakú sütiforma gyűjtemény adta az ötletet, hogy mi lenne, ha bádog kinézetet kapna a kis szerencsétlenkém. Előszedtem a grafit színű waxot, fehéres és fekete festéket, majd meggyűrt konyhai papírtörlővel a tojás felületére foltokat tunkoltam. Mellőztem minden szabályosságot, volt ahol el is kentem kicsit a waxot és a festéket is,  és volt ahol vastagabban hagytam belőlük a felületen. Így kialakult az a “patinás” kinézet, ami a régi bádogtárgyakon van, persze nem a rozsdásabbakon. (Ha valakinek bejön a rozsda, szerintem még azzal lehet rajta kicsit turbózni.)

  

Ahogy alakult a tojás, egyre jobban úgy éreztem, hogy az eredeti ötleten változtatnom kell, egyáltalán nem lesz pasis, mert azt sugallta, hogy dekorációnak bizony finom gyűrt selyemszalagot és antikolt rózsaszínű papírvirágot szeretne. Egy szürke bogyós dekorágat és kevéske szürke gyűrt selyemszalagot összetekertem, rögzítettem körben a tojás derekára, majd a szalag végeit masnira kötöttem. A bokréta mellé ragasztottam a kis virágokat, és kevéske zöld selyemszalagot – ezennel késznek nyílvánítottam.

Tetszik benne a bádogszerű nyers felület és a finoman nőcis dekoráció kettőssége – és már örülök, hogy nem mégsem dobtam ki első felindulásomban. A mirror mist pedig még mindig várja, hogy felhasználjam, dehát … majd csak eljön az ő ideje is.

Tetszik?  bátran készítsd el te is a változatodat!

 

Cseresznyevirágzás nyuszikkal

ágas-bogas húsvéti koszorú

 

A télies nagyméretű koszorúmat elpakolászva jött az ötlet, hogy milyen lenne egy olyan igazi húsvéti nyuszis-tojásos koszorú – no nem valami ínycsiklandó eledelre gondoltam, nyulat amúgy sem ennék.

A hirtelen elhatározás pedig rögvest a gép elé késztetett, és kerestem is a neten a téli koszorúmhoz hasonló alapot. Ebben a szuper nagy méretben akkor csak fehér volt, de úgy voltam vele, hogy majd csak megoldom, hogy ne legyen annyira sterilen meszelt kinézete.

Rendeltem még gyorsan 2 csomag polisztirol nyulat is, hogy egy kisebb banda díszítse majd körben az alapot. A mohával már kicsit bajban voltam, mert azt a fajtát amit szeretek, sehol nem kaptam – végül más sikerült, és még a színe is egész tűhetően zöld. Ráadásul találtam egy egész jó kis adag miniatűr hungarocell tojást is, így abban sem lett hiány.

Az alapot taupe színű wax-al pamacsoltam be, de csak úgy módjával, mert a célom a göcsörtök kiemelése volt, nem az átmázolás.

  

Szóval, megvolt minden fontosabb elem és már csak pofozni kellett kicsit a küllemükön. A nyulak tunkolt kőpasztát kaptak, amitől olyan bolyhos hatású lett a  “bundájuk” , a fülecskéiket és a nózijukat egy csöppnyi rózsaszínű festékkel emeltem ki. Sőt néhányuk mini masnit is kapott a nyakába, mályva színű bársonyszalagból. A rózsaszínet az apró cseresznyevirágok miatt is választottam, meg hát azért is, mert nem valami  tiritarka színvilág volt a fejemben.

A mini tojásokat antik fehér krétafestékkel festettem át, majd egy nejlonra, vékonyan waxot pacsmagoltam, és a már száraz tojáskákat egyszerre, a tenyeremmel átgurigáztam rajta. Így a fürjtojásokhoz hasonlítóan foltosak lettek.

  

Már csak a koszorú összeállítása hiányzott. Nagyjából elrendeztem, hogy melyik nyuszi hová kerüljön, az ágak közé jól be lehet őket ragasztani, stabilak egy-egy pöttynyi ragasztótól is. A mohával már kicsit jobban meggyűlt a bajom, de azért csak engedelmeskedett. A nyuszik mellé kerültek még tojáskupacok, végül papír cseresznyevirágokkal és viaszolt levelekkel dekoráltam a csupaszabb részeket.

   

 

Szereted az ötleteimet? Kíváncsi vagy rá, hogy még mi mindennel foglalkozom? Nézz be máskor is, vagy kövesd a facebook profilomat. Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

Rózsás hangulatban

húsvéti dekoráció

Egy friss rózsával dúsan megrakott nyitott tojás fotója adta az ihletet, hogy készítsek valami hasonlót az általam szárított csodás kis rózsafejekből. A nőnapra kapott rózsáim éppen megszáradtak, és pár hete vettem egy szétnyitható papírmasé tojást is – így minden szükséges kellék adott volt az elkészítéséhez.

    

A tojás két felét kívülről kőpasztával kentem le, amit száradás után mohazöld krétafestékkel festettem. Mielőtt wax-al felületkezeltem volna, kicsit koptattam a zöld festékrétegen. A tojás belsejébe egy darabból befaragtam a száraz növényekhez való tűzőhabot, majd ragasztópisztollyal bele is rögzítettem, hogy stabil legyen. A két tojásfél között kb 2 cm-es rést hagytam, ahol körben kiláttszódott a tűzőhab – ide szúrtam és ragasztottam be a rózsafejeket és a bimbókat. Miután körben elrendeztem a virágokat, aprócska halványrózsaszínű bogyókat ragasztottam még bele és itt-ott szárított tsillandiával kócoltam.

    

Végül átfestettem pár miniatűr polisztirol tojást moha- és halványzöld, valamint rózsaszínű krétafestékkel, hogy még teljesebb legyen majd az összhang a dekorációban.

Tetszett a legújabb ötletem? Ha még több egyedi és új dekorciót szeretnél látni és olvasni az elkészítésükről, akkor kövesd a facebook oldalamat, ahol szinte napra készen friss tartalommal jelentkezem.

Amennyiben kérdésed van, keress bátran!

 

Teljesült egy régi álom

elkészült az első saját készítésű reantik mackó

 

Csodálattal nézem azokat a kézzel készült egyedi mackókat, amelyeknek szinte lelkük van, és mivel szinte folyamatosan feszegetem a határaimat, és mindenfélét szeretek kipróbálni amit a két kezemmel és a fantáziámmal el tudok készíteni, így belevágtam. Képletesen és szó szerint is, mert “megszületett” az első saját készítésű macim, telis teli szeretettel. Beszéljen helyettem ő, így szótlanul is, a fotók segítségével.

    

    

    

 

 

 

 

Pihepuha haszontalanság

amit mégis sokféleképpen használhatsz

hetek óta terveztem már elkészíteni ezt a nagy méretű “tollpihére” hasonlító dekorációt, amelyhez még tavaly meg is vettem a fonalat. Ez az a valami, amit amikor megmutattam a páromnak, rögtön azt kérdezte, hogy de mi ez? Hát ez az a kis semmiség, amitől majd nyáron a hatalmas fonott táskám kicsit újdonságnak fog hatni, mert a szürke verziót a feketére terveztem feltenni, a fehéret pedig a háncsból készültre. Bevallom nem tudom megindokolni, hogy mi az ami vonzott benne, egyszerűen csak tettszik. És nekem ennyi elég is, fölösleges az okokat firtatni, ugye? Ráadásul csak fonalra van hozzá szükség, és esetleg nagyobb méretű fagolyóra. Na persze lehetne még cifrázni mindenféle fém ékszeralkatrész kütyüvel, vagy gombbal is, de nekem így egyszerűen a legtutibb.

És akkor a pofonegyszerű elkészítés menete:

  

egy hosszabb (kb. 40 cm) kettéhajtott fonalszálra több rövidebb fonaldarabot (kb. 10 cm) hurkolj két oldalról a fotókon látható módon

  

ezt folytasd mindaddig, amig kellően hosszú nem lesz

   

ha már elérted a kívánt méretet, vagy elfogyott a fonal , akkor egy utolsó arasznyi darabot csomózz a vezető két szál közé, majd fésüld ki,

 

végül pedig vádg formára egy jó éles ollóval.

  

Ha a csomózást jobbról-balról felváltva készíted, akkor az első képen láthatóhoz hasonló eredményt kapsz, ha csak egy irányban, akkor a fehér és a nagyobb “tollpihe” középmintája alakul ki. Nálam fiókgombra,  táskára és ide-oda szanaszét a lakásban is fog kerülni belőlük, de akár egyedi függönyelkötő is készülhet belőlük.

Ha kedvet kaptál hozzá, akkor jó csomózgatást!

 

 

Mézeskalács

kicsik és nagyok kedvence nagyon karácsonyi kiadásban

A mézeskalácsról mindenkinek egyből a karácsony jut eszébe, és bizony annyira népszerű ez a finomság az ünnepek tájékán, hogy még azok is nekiállnak a sütögetésnek, akik amúgy nem nagy konyhatündérek. A gyerekekkel remek kis télesti program, legalábbis az első tepsi megtöltéséig. (Az én fiam a többit mindig rám hagyta, már csak a kisült mézeskalács illatára somfordált vissza a konyhapulthoz a kóstolóra. ) Sokféle recept van a tökéletes mézeskalácshoz, van aki puhán szereti, van aki ropogósan, van aki cukormázzal és van aki csokival. De szinte mindenki szereti valamilyen formában. És itt a lényeg, a forma. Lássuk csak mi is készülhet egy alaptésztából:

Jancsi és Juliska után szabadon – mézeskalácsházikó, vagy akár egy egész kis falu

    

        

karácsonyfadíszként sem utolsó

      

de girlandot is fűzhetünk a darabokból egy szép szalagra vagy rusztikus pékzsinegre, spárgára – de akár koszorú is készülhet

      

a karácsonyi tortát, muffint is tovább csinosíthatjuk egy-egy darabbal

    

      

    

adventi naptárnak vagy adventi koszorúnak is kiváló

   

fenyőfa is lehet belőle

  

sőt: ültetőkártyaként, ajándék kisérőként, de csomagolásként is hasznosíthatjuk

    

a terített asztalon is nagyon kívánatos lehet egy-egy darab

    

Bármit is csinálunk belőle, bárhová is tesszük, ezek az édes kis csodák a szeretetet, az odafigyelést fogják magukból sugározni, azzal az utánozhatatlan mézes-fahéjas-szegfűszeges illattal együtt, amivel betöltik a lakást, ezáltal meghittséget csempészve az ünnep- és mindennapokba is.

Hamarosan sülhetnek is az első adagok, ami után biztosan máshol is gyorsan sütni kell még pár tepsivel, hogy az ünnepekre is maradjon 🙂

 

 

 

 

 

Öt technika – egy stílus

ugyanarra az alapra

Egyik kedvenc alapanyagforrásom a Kosárbolt, és amikor a megrendelésemet hoztam el – mert éppen útba esett egy munka során – a fizetéskor beledobtam még a kosaramba egy öt darabból álló lemezből lézervágott formás díszt. Szeretem az ehhez hasonló, rendhagyó formájú karácsonyfadíszeket, ilyesmi formám mézeskalács-kiszúróban is van, szóval nem volt kétséges, hogy bevállaljak belőle egy csomaggal. A minap elővettem, mert ezek kerültek sorra, hát sokféle tervem volt velük, és mivel nem tudtam eldönteni melyik ötletet valósítsam meg, így mind az ötöt másmilyenre, másféle technikával dekoráltam. Arra azért figyeltem, hogy stílusban majd passzoljanak egymáshoz. Alapként mindegyik darab antik fehér krétafesték réteget kapott, utána pedig a következő módon fejeztem be őket:

1.  decoupage technikával

hozzávalók: rizspapír vagy szalvéta, 2 fázisú finomrepesztőlakk, ezüst waxpaszta

elkészítés: a körbevágott mintát felragasztottam a festett alapra, majd lekentem a finomrepesztő 1. rétegével, száradás után a 2. tégely tartalmából vittem fel egy réteget, majd miután teljesen megszáradt, az aprócska repedésekbe ezüst waxot dörzsöltem és kapott egy sötét grafitszürke szalagot akasztónak

 

2.  dombormintás kartonnal borítva

hozzávalók: dombormintás fehér karton, 3D dekortoll, antik modge podge vagy decoupage ragasztó és ezüst waxpaszta

elkészítés: a kartonra körberajzoltam a formát, majd azt kivágva, mindkét oldalra felragasztottam, a széleket szépen lecsiszoltam, majd átkentem a modge podge-al, ez kicsit besárgult nem túl fényes, lakkos hatású felületet ad a megszáradása után. Majd kicsit átdörzsöltem ezüst wax-al, és  fekete 3D tollal aprócska gyöngysort mintáztam rá

 

3. mintás merített papírral

hozzávalók: JDL mintás merített papír vagy más szép csomagolópapír, antik modge podge vagy decoupage ragasztó, ezüst paszta

elkészítés: a papírra körberajzoltam a formát, majd kivágtam, és mindkét oldalra felragasztottam, száradás után a széleket lecsiszoltam, átkentem még egy réteg antik ragasztóval, majd miután már nem ragadt, nagyon leheletfinoman a széleket ezüst wax-al bedörzsöltem

 

 

4. stencilpasztával

hozzávalók: gyöngyházfényű stencilpaszta, stencil

elkészítés: a festett alapra ráhelyeztem a stencilt, a pasztát egy lapos ecsettel óvatos mozdulatokkal felkentem a felületre, nagyon vigyázva eltávolítottam a stencilt, majd hagytam megszáradni a pasztát, végül a széleket kicsit megcsiszoltam

 

 

5. transzferált minta

hozzávalók: transzferáláshoz folyadék (tökéletes az illóolaj, vagy az almavin narancsolajos tisztító is), két lépéses finom repesztőlakk, ezüst paszta

elkészítés: a festett alapra rögzítettem a kinyomtatott mintát, majd a folyadékkal átkentem és átdörzsöltem a papírról a dísz felületére a mintát, hagytam megszáradni és a két lépéses finom repesztőlakkal kentem át a felületet. Száradás után az aprócska hajszálrepedésekbe ezüst pasztát dörzsöltem, amely így szépen csillog

 

 

Ha tetszettek az ötletek, bátran próbáld ki! Sok sikert és jó alkotást kívánok!