Miniatűr tavaszi dekoráció

Tavaszi apróság

Gyűjtöttem sok-sok szép friss, élénkzöld és bársonyos mohát és beszereztem néhány igazán cuki aprócska állatfigurát. Adva volt tehát a két kis fehér-álványos-talpas cloche-m (üvegbúrám) alá az aktuális filléres dekor. Amikor azonban elhelyeztem őket a fehér tálcámon, még mindig üresnek hatott az egész. Hiába a moha szép zöld színe, valami virág hiányzott. Minden hagymás növénykém elvirágzott már, azok amiket én ültettem sajnos még épp elkezdtek hajtani, a valentin rózsáim már megadták magukat. Ekkor eszembe jutott, hogy még a papírhortenziákkal együtt vettem aprócska kis fehér papírvirágokat is. Előszedtem őket, meg egy speckó, dróton kialakított zöld bogyós ágat is.

 

Ebből először kis karikát formáltam, majd az első karikán körbe-körbe tekerve haladtam, amíg el nem fogyott a drót.

 

Utána jöhettek az apró virágfejek, amelyeket elszórtan – de azért figyelve a szimmetriára – a drótszáruknál fogva könnyedén az alapra rögzítettem. Nem akartam ragasztani, mert így még mozdíthatóak, ha másra is használnám őket később.

 

Végül kötöttem rá egy – direkt alaposan meggyűrt – zöld pántlikát. Hát így lett virág az asztalon. Miközben fotóztam, azon kattogott az agyam, hogy hányat tudok még kreálni a meglévő virágokból és, hogy mi mindenre lehet még használni ezt az apróságot. Pl. lehet szalvétagyűrű vagy a húsvéti tojások kaphatnak ilyen csini kis koszorút a tojásfejükre. Ti mire használnátok még?

 

 

Nálunk most az asztalon a tálcára került, de blogcica tetszését is elnyertem mert folyton el akarja csenni, hogy játtszon vele kicsit.

Ha tetszett a bejegyzés, és szívesen látnád és olvasnád máskor is az ötleteimet, akkor nézz be a fb. oldalamra is.

 

 

Egy közös munka eredménye

LOVE – de egy kicsit másképp

Mindenféle ünnepet és alkalmat szeretek amikor egy kicsit is van arra hivatalosan is lehetőségem, hogy dekoráljak vagy apró meglepiket készítsek. A valentin nap régebben nálam is a pirosról szólt, de újabban már azt is szeretem a saját stílusomban dekorálni.

 

Idén, két nekem tetsző dolgot párosítottam – ha már egyszer ez a szerelmesek napja, talán nem fognak összeveszni – amelyek kifejezetten jól mutatnak együtt. Mindkettőt szeretem külön-külön is, együtt pedig nagyon! A rózsakoszorúm az egyik kedvenc alkotásom, és tudom, hogy ti is szeretitek. A vaskos fából készült betűkért sem újkeletű a rajongásom. Enikő munkáit a facebook-on ismertem meg, és egyszer valahogy kiderült, hogy ő bizony tud ilyen szuper betűket is faragni. Nem kellett kétszer mondania, rögtön megkapta a rendelést a megfelelő karakterekre. A natúran hagyott felületre egy leheletnyi fehér színű waxot dörzsöltem csak, a színén egy árnyalatnyit halványított.

 A végeredményt pedig nagyon szeretem, és végre megvalósíthattam azt az ötletet, amit már tavaly kigondoltam. Így mutatnak együtt az eni.co által készített betűk és a reantik rózsakoszorú.

 A háttérnek használt régi ónémet szekrényajtó szerintem a végleges megoldás marad, már csak azt kell kiötlenem, hogyan tehetem fel rá úgy a betűket, hogy egyúttal fixen tartson, de változtatható is legyen ha más terveim lesznek vele.

Ha kíváncsi vagy az új ötleteimre és az elsők között szeretnél értesülni a friss bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a hírlevélre.

Formavilág – dekorelemek saját kezűleg

A pentart termékeket nem túl gyakran használom, de van olyan közöttük amit mindenképpen ki szerettem volna próbálni. Ilyen ez a decor clay nevezetű is. Két kis flakont tartalmaz az egységcsomag, amely hobbiboltokban beszerezhető. A nagyobb tégelyben egy por található, amelyhez a másik kis flakonban lévő folyadékot kell hozzákeverni: 2 egység por és 1 egység oldat arányában. Miután jól elkevertem, önthettem is bele a kiszemelt szilikonformáimba. Az ajánlott fél óra elteltével óvatosan kivettem az öntőformákból a mintákat, és meg kell mondjam kifejezetten tetszett a végeredmény. Sajnos egyet levertem az asztalról, és eltörött – mivel még a teljes kötésidő letelte előtt történt, ugyanis még fél órát ajánlott formán kívül sem piszkálni. Utána állítólag törhetetlenek. (És tényleg – az utólag öntött másik ugyanolyan darabot már direkt leejtettem, és kutya baja sem lett, de azért nem kell ám dobálni!) Szóval ha ilyen formákat szeretnél, akkor nem kell mást tenned, csak beszerezni egy ilyen kis készletet, megfelelő öntőformákat (én szilikont használtam, mert az sokszor felhasználható, és bármelyik hobbiboltban kapható), majd egy finom tejeskávé szürcsölése közben el kell olvasni a rövidke használati útmutatót.

 

Nekem kifejezetten tetszik a színe így natúran is, de kipróbáltam, hogy milyen ha waxolom. Festeni nem szerettem volna, mert a pici résekbe beül a festék, és pont azt a részlet-gazdag finomságot veszíti el a minta, ami a lényege és ami – szerintem – a legszebb benne. Elővettem hát két kicsi ecsetet és az áttetsző és sötét waxot – én Annie Sloant használtam.

Az képen látható első darabon csak sima áttetsző wax van, a másodikon az áttetsző waxréteg után sötét waxot is használtam, a harmadikra szintén került áttetsző és sötét wax is, a negyedikre viszont már csak sötét waxot pepecseltem.

Az első mintadarabok kisérletképpen készültek, de azóta már többet is „gyártottam”, és picit továbbfejlesztettem. A massza teljes megkötése előtt, vékony drótból hajlított aprócska hurkot tettem a hátuljába. Így ha szeretném, akkor egy szép masnival lógathatom ezt a dekorációt.

Bátran próbáljátok ki, mert garantált a siker.

Az egyik dobozom


AZ   EGYIK   DOBOZOM

reantik

Egy Pest melletti településen kaptam ezt a dobozt egy bácsitól akinél csodaszép thonet székeket vásároltam. Nem festett túl szépen, milliméternyi vastag porréteg lepte, kopott, repedezett és koszos volt. Valamikor biztosan kincseket rejtett, és úgy gondoltam, hogy tökéletes lesz az én kincseimnek is.
Persze némi vele való foglalatoskodás után.

Belül sem túl szép már.

Az alján már látszódott egy kevéske sufnituning nyoma.
Letisztítottam, csiszoltam, fatapaszoztam a réseket, ismét csiszoltam, és festettem, majd mintát varázsoltam rá és waxoltam.
Az oldalak belső részére szép mintájú szürke-fekete árnyalatú papírt ragasztottam és próbáltam a tetején lévő mintával összhangban választani. 

A dobozka “feneke” belül csak festett maradt, szeretem így.

Amikor az antik waxréteget maszíroztam bele a krétafestékbe, akkor döntöttem el, hogy a papírt is “régiesítem” kicsit. Arra is került egy leheletnyi waxréteg, de csak finoman. Alul már foltos-antik hatású, felül még az eredeti papírbélés.

A régi rézvereteket, díszeket, zárat óvatosan szereltem ki, hogy majd ismét fel tudjam használni.
A zsanérok viszont új csavarokat kaptak, mert szöggel voltak felrögzítve. (ugye-ugye a sufnituning nyomok)

Ilyen volt eredetileg a zár dekorcímere a doboz oldalán.

Miután pedig óvatosan, nagyon finom csiszolóvászonnal átdörzsöltem, ilyen szép antikos lett.

A megtisztított zsanérok és a zár is mehettek vissza megszokott helyükre.

Én pedig beköltöztettem a “vackaimat”, amelyek nekem kincsek.

Az első beköltözők az ékszer alkatrészeim voltak, a minta eredetileg hozzájuk lett választva, de őket már felhasználtam, és aprócska dobozokba rejtve várják, hogy hová kerülnek majd.
Ha egy ilyen régi dobozra teszel szert, ne válj meg tőle, sok-sok évet várt, hogy az új tulajdonoshoz kerüljön, rengeteg elmesélhetetlen emléket rejthet a története, jó lenne csak egy pici részletet tudni ezekből.
reantik

Most már tetszik

MOST   MÁR   TETSZIK   🙂

reantik

Adott volt egy tálca, amelynek a formája jó volt, és még valamilyen könnyű fából is készült, de a színével és a felületével nem voltam kibékülve. De hát ez nem lehet akadály! Ugye?
(egyébként a KIK-ben vettem, egész jó áron 1.290.-ért)
Foltokban kapott itt-ott egy kevés diópácot, hogy majd az éleknél, a visszacsiszolás után a sötét szín bukkanjon elő. Ezt követően pedig light grey árnyalatú Lignocolor festékrucit pamacsoltam rá, egyet alsószoknyának, egyet pedig csak azért, hogy még csinosabb legyen. 
Száradás után egy kis csiszolás, majd a megfelelő minta, és jöhetett az áttetsző waxréteg.

Füle nem volt, vagyis igen, de az csak a keskenyebb oldalba vágba egy-egy kis ovális nyílás. Na ez sem volt nyerő nálam, olyan kis csupasz volt úgy. Eredetileg bőrrel szerettem volna betekerni a felső perem adta “fület”, de sajnos nem találtam olyan hosszú bőrszálat, így spárgából sodortam kötélszerűen két darab – azért jó hosszú – madzagot, amellyel így körbetekerhettem. Természetesen ragasztópisztollyal rögzítettem a végeket, és a munka során minden második sort.

Ilyen lett a végeredmény, a végeket próbáltam minél szebben eldolgozni és eldugni az alsó szélen. 

Régi kulcs, textilmasnikkal és pillangóval az egyik oldalon.

A másik oldalon pedig a még Japánból hozott kis kékvirágos porcelán teáskészletem. 

Mini csendélet az asztalon, most virág helyett.

reantik

Gyertyatartó

GYERTYATARTÓ 
kicsit tuningolva
Szeretem a gyertyákat, bár nincs teli-biggyesztve mindenhol a lakás velük. Pár hete találtam ezeket az esztergáltnak tűnő gyertyatartókat, az egyik törött is volt, először arra gondoltam, hogy elég visszaragasztani rá a tüskés fémtálcácskát, de mégis amellett döntöttem, hogy megszabadítom tőle a másikat is, mert szerintem fölösleges rajta, és megtöri azt a kecses ívet ami miatt megtetszettek. Hát a másikról csak kisfűrésszel tudtam leoperálni, de sikerült! Hurrá!!!
A színükkel egyáltalán nem voltam kibékülve, bár imádom a szürkét is, azonban ez sem volt akadály.

Első körben meg kellett ragasztanom, és a keletkezett rést kitölteni fatapasszal, amit száradás után megcsiszoltam, majd kapott egy Shades árnyalatú réteget. 
Ez is nagyon szép szín, de nem ez volt az elképzelésem, így hagytam alaposan megszáradni.
A választott szín a nagy kedvencem – a light grey lett ismét, a nevével ellentétben, ez nekem inkább kicsit koszos fehérnek tűnik.
A csiszolószivacsok is munkába álltak kis ideig, 

de csak addig, amíg lekoptattak némi festéket.

Az áttetsző waxrétegre ezúttal jutott az antik waxból is.

Valami ilyen felületet próbáltam elérni, azt hiszem sikerült. Picit kőhatású, koszlott és régies lett.

Azért a kiindulási állapothoz képest elég nagy a változás.

Most már tökéletesen illik a többi kiegészítőhöz.

És remekül mutatnak rajta a romantikus rózsás gyertyák is.

Rea

világmérető projekt – földgömb

 

VILÁGMÉRETŰ 


– akarom mondani –

 

 VIRÁGMÉRETŰ PROJEKT

 

Már jó ideje dédelgettem azt az ötletet a kivitelezendők között, amelyhez az ihletet ez a kép adta.

 

Kellett hozzá egy nem túl nagy de azért nem is kicsi méretű földgömb, ráadásul olyan aminek nem volt a tengelyhez rögzített fokbeosztása, mert az a ráragasztott virágok miatt akadályozta volna a forgást. Na és az sem volt elhanyagolható szempont, hogy olcsó legyen és ne sajnáljam esetleg “tönkretenni”. A netes adok-veszek oldalon találtam rá a megfelelő példányra, amely még a Szovjetuniós időkből való retro, de nem régiség.

 

Első lépésként szétszedtem, megtisztítottam és a földrészek körvonalát bekarcoltam. Ez nagyon fontos volt ahhoz, hogy pontosan tudjam majd az átfestés után is, hogy mi hol található.

 

Alapként a Lignocolor Tabernas árnyalatát választottam, és a fa tartó alapot, valamint a földgömböt is átfestettem vele.
Az én nagyfiam szerint ez a sötét bolygó a Star Wars-ból, de nekem a megfelelő alap, és szerencsére a karcolások is jól láthatóak, ez volt az elgondolás is.

 

Majd következett két réteg old white, amelyet visszacsiszoltam itt-ott. A fém tartórészeket is szépen megcsiszolgattam, és a karcolások mentén halványan átrajzoltam a kontinensek körvonalát. (az ott Afrika)
Következhetett a színtelen és a sötét wax réteg!
Ilyen régies, kopott rusztikus felületet kaptam a használatuk után. Na eddig minden úgy haladt, ahogy elképzeltem, hurrááá!!!

 

A földrészek belsején kihagytam a waxot – nem pocsékoljuk, no és tapasztalatból tudom, hogy a waxolt felületre való ragasztás nem egyszerű feladat, még a ragasztópisztolynak sem!
Színek szerint kupacokba válogattam a jó előre elkészített papír hortenzia virágokat, és kezdődhetett egy újabb pepecselés. Kevertem több színt és több árnyalatot az egész munka során végig, és még a virágfejek méretét is variáltam.
Miután a kontinensek kivirágoztak, még nem volt túl sokatmondó a földgömböm, kellettek a részletek és hozzá az eszközök is.
Transzferálás helyett most a kézzel festés mellett döntöttem. Kerestem egy szép cirkalmas betűtipust, kinyomtattam a címszavakat és a vállfáknál használt technikával felvarázsoltam az elnevezéseket a golyóbisra, majd vékonyan megpróbáltam áthúzni a hosszúsági köröket és a főbb szélességi köröket is.

 

A kinyomtatott szöveg hátulján grafitceruzával átírtam a szöveget,
felrögzítettem a felületre, kicsit satíroztam a ceruza végével.
A grafit nyomot hagy, és lehetővé teszi, hogy szép egyenletes betűk legyenek majd a kész munkán.
Következhetett a vékony ecset és a fekete táblafestékes áthúzás. Nagyon kell ám figyelni, főleg ha ilyen kicsi és vékonyka vonalak vannak.

Alakul …

… de így azért sokkal jobb.

 

Egy szép olivzöld, keskeny szalagból vékonyka zöld drót segítségével leveleket is gyártottam, amelyeket elszórtan felrögzítettem a virágok mellé.

 

 

Számítógép segítségével még az íves szöveget sem túl bonyolult ám egyenletesen felfesteni.
Globe of the Hidrangea Macrophylla 
 
vagyis: kerti hortenzia földgömb 🙂

 

Na és akkor a mostani helyén az új alkotás.

Amerika

Afrika

Ausztrália és a kis szigetek (tudom-tudom több is van, de most ez ilyen lett, ok?)

Sok helyen még koptattam, kapartam is  a felületen, csak mert nekem úgy tetszett és jól áll neki.

Néhány részlet:

Rea

Virágtartó


Virágtartó

Van egy szép sötétbarna hosszúkás kaspóm, amely fából készült és műbőrrel van bevonva. Sokáig nagyon szerettem, de mivel már régóta használom, a műbőr része kicsit megkopott, és nem volt túlságosan esztétikus már a látvány így egy ideje nem használom. Tegnap IKEA körúton voltam – árnyékolás megoldást keresünk az erkélyre – és beleszerettem egy (akarom mondani három) orchideába, főleg a színűkbe, így hazajöttek velem. Mivel szerintem ez is az a virág ami sokkal szebben mutat, ha sok van egymás mellett, ezért pont ebbe a kaspóba szándékoztam betenni őket. Csak hát nem nagyon győzött meg a látvány, így előkerült az ecset, a festék és a wax, no meg két egyforma minta amelyek az oldalaira kerültek.

Ez a krétafesték kifejezetten gyorsan szárad, főleg ebben a melegben.

Száradás után néhány helyen visszacsiszoltam a festéket egészen a barna alapig, felkerült a transzferált minta mindkét oldalra és jöhetett a két réteg wax. Első körben csak a színtelen, majd az antik wax került fel a festékre, amely kifejezetten jól passzol a rusztikus fa széleken előbukkanó fa alap sötét színéhez.
Így már beköltözhettek az orchideák, a levelek közé dugdostam pár marék szárított mohát, mert nem szeretem ha kilátszik a föld és a műanyag cserép. Tudom, hogy elvileg nem szabadna takarni, de hát ez van, nekem így kerek a világ 🙂 Különben sem 

A nagyfiam szerint zöld, szerintem sárgászöld – de mindenképpen friss és üde színfolt került a lakásba.
Rea

Balettcipő bekeretezve

BALETT CIPŐ   “BEKERETEZVE”

Nem is tudom már miért és honnan ered a csodálat, csak azt tudom, hogy egy ideje valamiért lenyűgöznek a balett cipők, főleg a spicc balett cipők. 
Alapos utánajárás következett, mert szerettem volna egy párat, no de nem akármilyet ám, hanem természetesen olyat amelyet igazi balerina hordott. Újat bárki tud venni, de az már kompromisszum lett volna, és mivel a részemről ez nem volt elfogadható, hát kutattam és kerestem, telefonáltam és érdeklődtem, mert nem dobálják ám ki az ilyeneket könnyedén. A legtöbben elteszik emlékbe, mert egy-egy előadás vagy szerep kötődik hozzájuk.(Bevallom én sem szívesen válok meg a “vackaimtól”, tehát megértem őket.)
Kezdetnek ugye volt egy használt, de nem szakadt, szép “pointe” cipő, amelyet óvatosan megtisztítottam, és mivel szalag nem volt rajta, hát vennem kellett hozzá.  
No ez sem volt egyszerű művelet, konkrétan több napig tartott – mert az eredeti balett cipőhöz való szalagtól sokkal szélesebbet szeretettem volna, ugyanis tudtam, hogy egy hatalmas masnit fogok majd kötni belőle, az pedig keskeny szalagból nem lenne mutatós. No és itt jöttek a buktatók, vagyis csak egy: a cipő speciális se nem barack, se nem rózsaszín, se nem drapp színe, hanem mindegyikből csak egy leheletnyi, amihez szalagot találni majdnem olyan mint tűt keresni a szénakazalban (szerintem legalábbis), ja és még ott volt az is, hogy min. 2 cm széles legyen a szalag, de az sem baj, ha szélesebb. 
Már kezdtem feladni, amikor az egyik virágosnál megtaláltam a hőn áhított árnyalatot (addig fél balett cipővel a táskámban mentem mindenhová). 
A http://www.noicsizma.hu/-tól rendelt papír hortenziákat éppen nekem találták ki, csupán egy kis átalakítást kellett eszközölnöm rajtuk: ragasztópisztollyal minden kis duplán összefogott virágfejbe berögzítettem a “porzókat”.

Majd felragasztottam a cipőkre, ilyen kis szépségesek lettek:

       

A szalag itt még bumszlinak tűnik, de az árnyalat tökéletes 🙂          

A varróasztalkámon is jól mutatnak, de nem ide szánom őket.

A kompozíció másik eleme egy csodaszép blondel ovális keret, amelyben eredetileg tükör volt, de megszabadítottam tőle.
Alaposan letisztítottam, és bár hibátlan és szép volt ez így is, de az arany nem igazán az én műfajom, és nem is passzolt az elképzelésemhez, azért ecsetet ragadtam.
Tavaly már újítottam fel két blondel képkeretet az egyik ügyfelem lakásaiba, és tapasztalatból tudtam, hogy az az “arany” festék, amivel anno lekenték, szépen visszamászik az új festékbe, akkor Tikkurilát használtam, most AnnieSloan-t, de ugyanaz történt, mindkettő vizes bázisú festék. 

Most az volt a célom, hogy ne tiszta fehér legyen a keret. Antikolni mindenképp szerettem volna wax-al is, kiemelni a gyönyörűséges mintát, és a domborulatokat, ezért vékonyan lekentem OldWhite árnyalattal, és vártam, hogy milyen színű lesz a száradás után. (Bevallom nem volt kedvem kis darabon kísérletezni, mert lecsiszolni egy ilyet ha mégsem tetszik, az a halálom lett volna, így bevállalós voltam és ment az egész egyszerre.)
Amikor megszáradt, nagy volt a boldogság, mert szépen visszaoldotta a friss festék az előző réteg pigmentjeit, amely ezúttal olyan púderesen rózsaszínes-drappos lett. Tökéletes! (Lesz majd az antik wax után 🙂 )

 Egy közeli a festés-csiszolt koptatás után. Itt láttszik az új szín.

Waxolás előtt szép csíkos tapétát kapott a keret hátulja. Ez takarja a polcaink hátfalát, a fiókok belsejét és néhány kép paszpartuját. 
Az egész felületet beragasztóztam, majd rásimogattam egy puha ronggyal a tapétát, száradás után levágtam a fölösleget és körbecsiszoltam.
Majd jöhetett az antik wax, hogy kiemelje a mintát és rátegye a pontot az i-re. Tökéletes összhatás, és bár nem vagyok a pasztellszínek rajongója, de ezt imádom.

A waxból került a tapétára is, naná hogy azért, hogy réginek tűnjön. Igaz a fal felől nem látja senki, de én tudom, hogy ott is szép és nem is én lennék, ha nem figyelnék erre is. Szerintem ez így tökéletes. Talán maximalista lennék? Hm. Ki tudja?.
Ami igaz az igaz, hogy a vártnál később került fel a helyére, mert azt a kis képtartó bigyót valamiért mindig elfelejtettem venni. Eredetileg kellett volna itthon lennie, mert tudom, hogy tavaly vettem egy csomót, de hát a szenilitás a korral jár. 

Minden készen, már csak fel kell tenni.

Ami nem volt ám olyan egyszerű mint hittem, hiszen minden fifikás trükköt alkalmaznom kellett, hogy pl. a dupla szalagból kötött dupla masni úgy álljon, ahogy kell, a cipők se forduljanak el. De megvan – és hát, most olyan jó ránézni! Minden stimmel, a fal és az egész összhangja. (Most egy kicsit megújult a hálószoba. Cserébe új helyet kell kitalálnom annak a scrap képnek ami eredetileg itt volt, de azt hiszem azzal is meg fogok birkózni 🙂
Köszönöm hogy olvastál 🙂
rea

Rea stílusban – tálca

REA   STÍLUSBAN

tálca

Hiszem, hogy a berendezésben az alapok legyenek egyszerűek, jó minőségűek és egymással harmonizálóak, amely azonban bármikor az aktuális évszakhoz, divathullámhoz vagy egy-egy ünnephez igazíthatóak. Sokszor a megfelelő és stílusos kiegészítők nem éppen olcsóak, és sajnos még úgy is sok esetben tucattermékek. Mindig is szerettem ha valami egy picit egyedi és az én stílusomat tükrözi.
Ilyen volt ez a tavasszal vásárolt festett fa tálca is. Pont jó volt a mérete, tetszett az alacsony ládika formája is, azonban a színnel és a bumszli fogantyúkkal nem voltam kibékülve, de mivel olcsó
volt, megvettem és már akkor voltak vele terveim. 
A fehér mániám már hatalmába kerítette a bútorainkat, így tudtam, hogy csakis fehér lehet majd az új festékréteg a kis szerzeményen. Amint megszáradt a festék, pauszra rajzolt feliratot kasíroztam a felületre (bevallom azért porcelánfestő nem vagyok, hogy csak úgy minden segítség nélkül festegessek ilyen mintát) sima grafitceruzával rajzoltam át a mintát amelyet a satírozással nyomattam rá a felületre. 

A halvány vonalak segítségével már sokkal egyszerűbb volt átfesteni a mintát egy vékonyka egyet segítségével.

Száradás után 2 réteg mattselyem lakkot kapott az egész tálca.

Az eredeti fogantyúk nagyon nem tetszettek, a rusztikus kötél még csak-csak, de hosszas keresgélés után sem találtam megfelelő rögzítési módot és egy picit pihentettem a dolgot. 
Egy nagy fiókpakolás alkalmával a kezembe akadt egy vékonyka bőröv, amely valamelyik ruhám eredeti tartozéka volt, de sosem használtam még, azonban akkor elkezdett berregni az a bizonyos kis lámpa a fejemben, hogy megvan!!! 
A tálca széléhez próbáltam és tényleg meglett, mert pontosan passzolt a perem szélességéhez. 

Méretre vágtam, ügyelve arra, hogy az egyik fülecske közepén éppen ott legyen a csat is. 
Lyukasztóval kijelöltem a csavaroknak való helyet – némi segítséggel – majd helyére csavaroztam őket.

Miyu cica – a mindenkori fősegéd – és a kész tálca.

Nem tudom, hogy a cicus a csokis kekszet félti-e tőlem, vagy a cseresznyékre vigyáz annyira, nehogy elguruljanak.