Kézzel “szőtt” tojások

antik lenvásznaim ihlették az egyik tavalyi húsvéti dekort

Sötét színű krétafestékkel alapoztam, majd száradás után megkapta az old white színű réteget, és miután már ez sem ragadt, kimaszkoltam a színesre szánt csíkok helyét. És piros festékkel befestettem a ragasztószalagok közötti részt.

 

 

Amikor ez is megszáradt, eltávolítottam a ragasztócsíkokat, és elővettem a transzfer folyadékot és a mintákat, amelyekkel dekorálni szerettem volna, és átvittem a tojásokra a kiválasztott dekorációkat.

Jó munkát és húsvétváró és húsvéti dekoráció készítést kívánok!

 

Csak illata nincs

Papírvirág készítése lépésről-lépésre

 

hozzávalók: ízlés szerinti színű krepp-papír, zöld színű papír-ragasztószalag, virágdrót, olló és ragasztópisztoly

két szál drótot a zöld ragasztószalaggal összetekertem

  

a virág porzóihoz egy 20×6 cm-es krémszínű krepp-papír darabot vágtam, amit az egyik hosszabb oldalán bevagdostam és a kis rojtokat óvatosan megpödörgettem – a termőhöz fekete papírból egy gombócot gyúrtam, majd a drót végére ragasztottam, és bevontam egy kis darab fekete papírral

 

 

A fekete bumszlis drótvégre egy csöppnyi ragasztót tettem, a krémszínű rojtos részt körben rátekertem a drótra, és ragasztóval rögzítettem.

 

 

 

A sötétebb papírból kivágtam a szirmokat: 10 db-ot 5×8 cm-es téglalapból, és 5 db-ot 6x8cm-es téglalapból – a képen látható formára, majd középen meghúzkodva kialakítottam a sziromformát, és a kisebbekkel kezdve elkezdtem körben felragasztani az alapra.

  

 

A világosabb árnyalatú krepp-papírból is elkészítettem a szirmokat, 10 db-ot, 7×9,5 cm-es téglalapokból:

  

  

A száron a szirmok végeit egy-egy darabka zöld papírral takartam, és kialakítottam a leveleket, és felragasztottam őket, majd és azok végeit is takartam.

 

Legvégül a szárat körbetekertem a levelekkel egyező papírcsíkkal, és ragasztottam rá még két levelkét is.

 

Ha tetszett, és szeretnél hasonlót készíteni, bátran kezdj hozzá, nagyon jó kis kikapcsolódás, és akár ajándékba, akár saját részre is mutatós sajátkezűleg készített dekorációd lehet, a boltokban kapható selyemvirágok töredékéért.

A facebook oldalam mellett az instagram-on is követheted, hogy éppen mivel is foglalatoskodom, gyere és tarts velem!

 

 

 

Egy gyűjtemény aprócska 5. darabja

Mini kalitka s.k.

Több drótból készült jópofa kis dekorációt láttam már a neten, és rég ki szerettem volna próbálni, így beszereztem egy tekercs feketés színű picit vastagabb drótot, mint amit általában használni szoktam. Egy mini kalitka volt az óhajom, valami igazán olyasmi ami olyan reantikos, kicsit bohém és cuki.

 

A karácsonyi cuccok dobozba rejtésekor kerültek ismét a kezembe azok a fakorongok, amiket sajnos nem tudok semmire sem használni, mert amire eredetileg szántam volna ahhoz sajnos a legtöbbje ferdén  levágva került hozzám, ráadásul a várakozásommal ellentétben a faháncs is lepotyogott szinte mindről – de mivel még pénzt is adtam érte, és hát idővel majd csak jó lesz valamire, eltettem őket. Most közülük egy kevésbé kajla darab épp megfelelt a célnak. A páromtól elkértem a kézzel hajtható cigányfúróját, amivel a találomra bejelölt helyeken aprócska lyukakat rittyentettem.

Levágtam a drótból a megfelelő méretű darabokat, amelyeknek a végeit két-két egymással szemközti lyukba ragasztottam. Egy picurka ágdarabból mini madárülőt eszkábáltam, amit a “kalitka” tetejéhez drótoztam. Készítettem két kis abroncsot is, amelyek a függőleges drótokhoz lettek ragasztva. A kalitka tetejére egy díszes gyöngykupakot rögzítettem, a madárhintára pedig beragasztottam a már napokkal korábban meggyurmázott, alaposan kiszárított aprócska madarat. Végül egy gyűrött selyemmasni került még rá, és készen is lett.

  

 

Stílusosan

cikiből – cuki

Anyósék konyhájában teljesít szolgálatot ez a kis rétegelt lemezből készült nem túl dizájnos papírzsepi tartó, amit nem bírtam már nézni abban az állapotban – főleg úgy, hogy egy általam festett kulcstartó szekrényke társaságában lesz majd. Ezért egyszerűen eltulajdonítottam egy időre és ma kezelésbe is vettem.

  

Nem nagy meló volt – főleg ilyen cuki segéddel – de a változás szerintem elég látványos lett. A kulcstartó kisszekrényt dried moss színre festettem, így ahhoz passzolóra szándékoztam mázolni eme remekművet. Kapott két réteg mistique árnyalatú festéket, dekorációnak pedig dried moss stencilmintát, amit alaposan visszacsiszoltam és koptattam is a széleken és az éleken.

  

  

Utolsó simításként egy leheletnyi taupe árnyalatú wax került rá, és egy alapos átdörzsölés. A mistique így veszített a babás pasztelles jellegéből, és átváltozott valami patinás szürkészöldre. Egyenesen imádom ezt a két zöldet, együtt pedig végképp nagy kedvenc lett.

Sok háztartásban van ezekből a natúr, ilyen-olyan tárolókból, és ezek lehetnek azért szépek is, nem csak hasznosak. Szóval bátran elő az ecsettel, egy kis festékkel és max. egy óra alatt belőled is varázsló lehet.

 

Csipkerózsika

Egy kupacnyi ilyen olyan régi kézimunkám van amelyek itt-ott lyukaskák, vagy nem jött ki belőlük egy-egy folt, esetleg egy 20-30 cm-nyi darabka került csak hozzám – de mivel egy ilyesfajta hörcsög (mint én is) nem dob ki semmit, hát csak gyűlnek. Aztán egyszercsak ahogy a polcon pakolásztam, megakadt a szemem a kis ezüstözött evőeszközös dobozkámon, amit még pár éve újítottam fel – vagyis ezen a kis rózsán ami rajta van, és a kisördög ott belül nem hagyott nyugodni, mígnem arra kényszerített, hogy üljek neki, válogassam át a kincsesszekrényem tartalmát és bizony gyártsak már pár virágot, ezekből a másra amúgy sem nagyon használható darabokból. Én pedig rendes kislány vagyok, és engedelmeskedtem 🙂

Kerek, horgolt csipkéből tekert virág

Nagyon egyszerű elkészíteni, és akár csipkeszalagból is könnyedén kivitelezhető.

A kerek terítő közepét kivágtam (nem lesz ideje kibomlani a szálaknak, mert az elvarrás nem fogja engedni) majd egyszerűen fércelő öltésekkel beráncoltam a duplán hajtott csipkét, belevarrtam a készen kapható virágbibét (ez helyettesíthető pl. spárgából vágott szálakkal is, vagy vékony drótra erősített gyönggyel) és folyamatosan ráncolva, apránkánt összevarrtam alul.

  

 

Rongyos rózsa

többféle anyagból vágtam ki kis vese alakú és kerekded formákat, a vágott széleket óvatosan meghúzkodtam, így kirojtolódtak és ki is nyúltak picit, ettől állnak picit szét a szirmok. Egy vastagabb csipkedarabkát feltekertem, mint a palacsintát, majd köré rakosgattam a szirmokat, mindig úgy, hogy az illesztés az újabb szirom közepe tájékára essen. Minden egyes szirmot apró öltésekkel rögzítettem alul.

 

 

  

  

 

Egyszerű csipkevirág 

ez a kis hímzett pántlika nagy kedvencem, csodaszép ekrü színe van és a mintája annyira finom. Bolhapiacos szerzemény, kézzel hímzett és látszott már rajta pár javítás, és aprócska feslés is, valamiről sebtiben levághatták, de ehhez a darabhoz tökéletesebb alapanyagot el sem tudtam volna képzelni. Lazán beráncoltam a vágott részét, belavarrtam az óarany finom kis porzókat, majd felváltva tekertem és öltöttem, amíg ki nem alakult egy kis kehely forma.

 

  

  

 

Csipkeszirmos virág

Ez a virág két részből áll. Az alsó részt tépett szélű vászonból ráncoltam, a fotón látható módon. A csipkeszirmokat pedig a felhasznált csipkeszalag mintája adja, és szintén a férceléssel beráncolt módszerrel készült. Óarany, csillámos bogyók is kerültek a közepébe, ezek és néhány pici öltés tartják össze a két részt.

 

 

  

  

  

Hasonló, saját készítésű textilvirágokból készítettem egy koszorút, igazi shabby stílusban. Nagyon egyedi darab lett és egyszerűen imádom.

Nem csupán koszorú készíthető az ilyen kis “virágokból”, használhatjuk akár lakberendezési dekorációként, vagy pl. a téli ruhák dekorálására is, sapka vagy kabát stílusos kiegészítője is lehet. vagy  pl. esküvői dekoráció.

Bátran kezdj hozzá, élvezni fogod, ahogy kialakul a kezeid között egy-egy kis szépség.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dekoráljunk együtt

Gyertyával

Nagyon szeretem a gyertyafényt! A sejtelmességét, a meghittségét, és valahol legbelül a régimódiságát is. Az étkezőasztal fölötti csillárunk is kombinált, az 5 égő mellett van rajta 5 gyertyatartó is, és nagyon hangulatos amikor csak annak az 5 gyertyának a lángja pislákol, igazi ünnepi hangulatot árasztva.

Ha meglátok egy szép gyertyát, nehezen tudok neki ellenállni, de nem kell ám semmi különlegesnek lennie rajta, hogy megragadja a fantáziámat. Sőt, minél egyszerűbb, annál jobb!

Szerintem dekorációként is remekül megállja a helyét, és ha szem előtt van, akkor még egy hirtelen áramszünet esetén is pillanatok alatt úrrá lehetünk a sötétségen, ha nem a fiók mélyéről kell előbogarászni eme hasznos kanócos segítséget.

Ha pedig már van jó pár darab gyertyám, megmutatom én hogy tárolom őket dekoratívan:

 

Csipkében és szalagban

2-3 gyertát összefogva, egy régi tépett könyvlapba vagy csomagolópapírba és csipkébe tekerve, majd az egész egyszűen átkötve egy szalaggal, egy kis tálcára, tányérra téve remekül mutat, akár 1-2 alma társaságában is.

 

 

Üvegben 

A csillárhoz használt gyertyák közül betettem párat a nagyobbik üvegbe, a kisebb gyertyák pedig teljesen olyanok, mint amilyeneket gyermekkoromban nagymamámmal gyújtottunk a temetőben mindenszentekkor. Az üvegekre köthetsz szalagot, zsinórt, vagy egy régi rozsdás kulcsot is, akár sima mazei spárgával. Én a kisebbik üvegfedelét leszorító fémpántra kötöttem egy szép bojtot.

 

Akasztón

 

 

Még karácsony előtt vettem a fenyőfa gyertyacsipeszeibe egy dobozkával ebből a kis elegáns gyertyából, amelyeket gyertya-mártásos technikával készítettek, és párosával egyben hagyták őket a kanócon. Egyszerűen összefogtam három párat, körbekötöttem egy virágos, hímzett szalaggal és így – egy kis akasztóra téve – a polcom egyik tartójára került.

 

Januárban – ha már elpakoltuk a karácsonyi dekorációkat – picit üresnek érezhetjük a lakást, de egy-egy gyertya lángja barátságosabbá tudja varázsolni a hosszú estéket, és jó ha kéznél vannak. Ugye?

 

 

 

Bojtos – kristályos

Pár perces apróság

  

Az üveglencsés ékszerek mintájára kipróbáltam valamit. Ha van otthon pár régi kristálycsillár darabod elfekvőben akkor nyert ügyed van, de az  ebay-en és alin beszerezhetőek a régi függőkre hasonlító darabok. A kis “kristályok” hátuljára duplaoldalas mintás kartont ragasztottam. A vágott szélt óvatosan összecsiszoltam, wax-al picit áttöröltem, ami védi ám a papírt is.

  

Majd a karácsonyról maradt gyöngykupakokat használva, különféle szalagokból, gyöngyökből bojtokat eszkábáltam – majd egy karikára fűztem őket, így készültek ezek a kulcstartók.

  

Akár egy fiókgombra akasztva, vagy szekrényajtó fogantyúra is tehetjük őket szalaggal. A berendezés és a textíliák színvilágához, stílusához igazodva mutatós apróságot készíthetünk ilyen módon. Nem baj, ha nincs otthon szalag, maradék méteráruból, szakadt régi ruhából is téphetsz/vághatsz csíkokat, a bojtok abból is mutatósak ám.

Angyalszárny

Legyen kicsit vintage

A csengettyűs szivecske és csillag készítésekor merüt fel bennem, hogy kellene egy angyalszárny is, ami légies, finom és tényleg olyan angyali. Így két erős drótból, a kis fogók segítségével meghajlítottam egy angyalszárny forma felét. A másik felét, ehhez fogva próbálkoztam hasonlóra híjlítgatni, majd a kettőt vékony dróttal összetekertem.

Elővettem mindenféle gyöngyöt, kiscsengőt, levélkét, csipkét, és körben felragasztottam mindent a drótra. Vékony dróttal is feltekerhetőek a pici díszítőelemek a vastagabb drótalapra, de ez most így gyorsabb volt.

Próbáltam követni a forma vonalát és ízlésesen elosztani a kis bigyókat:

Amikor már nem akartam rá tenni körben több díszt, masnit kötöttem rá egy antik csipkeszalagból és egy gyűrt selyemszalagból, és kapott még egy nagyobb csengettyűt is.

  

 

 

Kori a múltból

Avagy, ez az is aminek látszik

Egy kedves ismerős garázsvásárt tartott, és mindvégig ott lógott a fejem fölött ez a pár gyermekméretű korcsolya, de mégsem vettem észre mert a pultokra kirakodott mindenfélén akadt meg a szemem. Szerencsére aznap este szemfülesebb voltam, mert rögtön kiszúrtam magamnak amikor a facebookra felkerült a maradék régiségekkel együtt és sikerült megkaparintanom.

Több éve vágytam már rá, hogy elkészíthessem azt a koszorúval kombinált koris dekorációt, ami leleki szemeim előtt lebegett. Csak hát sem a megfelelő méretű kori, sem a megfelelő méretű koszorúalap nem volt meg hozzá. Ősszel aztán rábukkantam a mömax-ban, egy három koszorúalapból összeállított emeletes valamire, ami úgy ahogy volt szerintem haszontalan, de szétszedve tökéletes és jó minőségű koszorúalapokat kaptam, ráadásul piszok jó áron, akciósan.

Mindkét fő elemet itt rakosgattam már egy ideje, és mivel már csak három gyertyagyújtás hiányzik karácsonyig, szép lassan elkezdem a dekorálást a lakásban. Így megpróbáltam átültetni a valóságba, azt ami a fejemben már összeállt. Kezdetnek kicsit téliesítettem egy kevéske fehér krétafestékkel a vesszőalapot. Amíg száradt, az oázisból beszerzett, nagyon cuki, tobozos-csengettyűs girlandot szedtem darabjaira.

A zöld ágacskákat körben elosztva, felragasztottam az alapra ragasztópisztollyal, a koszorú hátuljára pedig erős drótból akasztót formáltam.

  

Kezelésbe vettem a koricipőket, a régi fűző nem passzolt a stílushoz, így azt eltávolítottam és megtisztogattam a cipőcskét. Műszőrméből prémet ragasztottam a szárára, majd expressz ragasztót kentem a teljes felületére ecsettel, és megszórtam durva, szemcsés csillámmal. Száradás után alaposan leráztam és lesöprögettem róla a felesleges csillámot. Egy szép zsinórból fűzőt varázsoltam bele, majd elkezdtem összeállítani.

  

A girland alapját képező, papírral betekert erős drótra esett végül a választásom, hogy a koricipők belsejébe rögzítve az tartsa a helyén az alapról belógatott korikat.

Végül egy széles, tépett szélű, betűmintás – NOEL feliratú – masni került rá egy ágacskával egybefogva.

Az antik koricipő így lett még régiesebb hatású, és méltó dísze karácsonyra, az előszobának.

Szép adventi időszakot kívánok Nektek!

 

 

Advent 2017

Első nap

Szerettem volna valami meglepetést kitalálni az oldal követőinek is december minden napjára, hogy mindannyian egyre ünnepibb hangulatba kerüljünk, és hogy megmutassam, hogy mennyire fontos a saját magunk által készített apróság, amit szívből adhatunk.

Egy lomizáson találtam ezt a rekeszes fából készült tárolót, amit megtisztogattam, lefestettem, minden kis rekeszt beszámoztam – igen szerencsére pont 24 db van belőlük, éppen ezért is tetszett meg már akkor, mert rögtön arra gondoltam, hogy idén végre  legyen egy igazi reantik adventi naptár, ami – ugyan csak virtuálisan, de – minden napra tartogat egy meglepetést azoknak akik követik a munkásságomat.

Az első napra egy léghajót hoztam, vagyis hát igazából azzal érkezett az én kis adventi manóm. Mindenhez igyekszem alapos leírást készíteni, hogy bárki el tudja készíteni, hiszen örülök neki, ha valaki azért készít el valamit, mert látta nálam és tetszett neki.

Hozzávalók:

bordázott hungarocell gömb, spárga, festék, ragasztó, ecset, és mindenféle apróság amivel díszíteni lehet egy ilyesmit.

Elsőként lefestettem a nekem tetsző színekre a hungarocell gömböt, az akasztós részt kihagytam, mert oda kerültek a kötelek végei. Alulra egy kört festettem, hiszen ez egy hőlégballon lenne.

  

A kosárhoz egy vékony átlátszó lemezkére kört rajzoltam, és csigavonalban igyekeztem kialakítani az utazórész alját, majd az oldalát is, apránként felfelé haladva formáltam és ragasztottam a spárgát, és a kívánt magasságnál egyszerűen abbahagytam.

 

A ballon bordáiban elosztottam a köteleket amelyek a kosarat tartják, és amikor mindkét elem készen volt, kezdődhetett a szépítgetés. A párom tartotta a ballont, én pedig igyekeztem egyenesen aláilleszteni a kosarat. A ballon oldalára ívesen köteleket és gyöngysort ragasztottam, antikoltam sötét wax-al, majd a kosarat díszítgettem, és apró bronz csengettyűket ragasztottam rá súlyok gyanánt, kerültek rá aprócska hópelyhek is, és egy jó adag csillámpor. Végül egy antikbronz ékszerkupak és abba aprócska bársonyszalag, hogy tényleg tudjon lebegni.

  

Remélem tetszik nektek, és ösztönöztelek titeket a saját hőlégballonotok elkészítésére.

Kíváncsi vagy rá, hogy a holnapi rekeszbe mi kerül? Addig még aludni kell egyet 🙂

Szép napot kívánok!