Egy kis papírmunka

Mini lampion egyszerűen

Karácsonyra szántam ezt a fajta papírdekorációt, de akkor már annyi minden volt, hogy fotózás nélkül bekerült egy dobozba az elkezdett munka. A húsvéti dekor előpakolásakor viszont megtaláltam és befejeztem. Mivel többen kérdeztétek hogyan készült, ezért blogcicával – őt az ilyesmiből ki se lehetne hagyni – nekiálltunk még 1x vagdosni. (Én sizzix-el vágtam ki a formákat, de ollóval is remekül működik a dolog, csak pontosan kell kivágni a 10 db formát, ami akár tojásforma is lehet, a közelgő ünnep apropójaként.)

  

Segítséggel azért sokkal-sokkal könnyebb volt.

  

  

Először az élek mentén ragasztottam össze a kettéhajtott, formára vágott lapokat, majd kapott a közepére egy spárgát – lehet vékony szalagot is beleragasztani, nekem ehhez a régies újságpapírszerű csomagolópapírhoz a spárga illett. Miután alaposan megszáradt, a kis “füzetet’ lapozgattam és minden páratlant középtájon, minden párosat pedig a szélén ragasztottam össze. Miután ez megvolt, és meg is száradt, széthajtottam és az első, és utolsó lapokat is rögzítettem egymáshoz. Készen is lehet vásásrolni méhsejt papírt, amiből csak a formát kell kivágni, úgy megúszható a ragasztgatás, de ez így sokkal egyedibb és tényleg jópofa. Ugye?

Ha tetszett, készíts te is és mutasd meg!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azok a szemtelen nyulak!

De azért nem pofátlanok, nagyon is cukik, ugye?

Már decemberben, a sakkbábú angyalkák születésekor elterveztem, hogy bizony húsvétra nyulak is fognak készülni a hiányos antik sakkészletem nagyméretű bábúi közül egy-két gyalogból, és eljött az idejük. Mivel nem tudtam eldönteni, hogy fehér vagy szürke legyen, ezért készült mindkettőből, hiszen párosan szép az élet! Nemde?

  

A sakkbábúkat lekentem egy réteg kőpasztával, mert így olyan kis borzasnak tűnnek. Az ecsettel direkt igyekeztem nem nagyon elsimogatni a pasztát amikor felhordtam a felületre, sőt picit még inkább tunkolva festettem a kívánt hatás elérése érdekében. A fülekhez drótból hajlítottam egy vázat, majd egyenként két réteg krepp-papír közé ragasztottam. Miután megszáradt, körbevágtam és az egyik oldalát bekentem körömlakkal. Ez lett a fülecskék belseje. Ezen a ponton szükségem volt egy kis segítségre, és mivel blogcica nem nagyon ajánlkozott a feladatra 🙂 – én tartottam a bábúkat, a párom pedig kézi fúróval aprócska lyukakat varázsolt a fülek és a bajszocskák számára.

 

A helyükre ragasztottam a füleket. A bajszokkal volt egy kis variálás, mert időközben rájöttem, hogy az elképzelés szerint nem tetszik a pofikája, ha csak egy lyukból ágazik el a bajsza. Így levegőn száradó papíragyagból kis pofikát és nózit formáztam nekik, beleszúrtam a bajszokat és vártam a száradást.

A füleket beigazítottam a megfelelő pózba, a hátsó részére felkentem a kőpasztát, a pofikáikra is, és egyúttal a többi részre is felkerült a második réteg. Legvégül pedig kaptak egy-egy barkincát. Nem elírás! – a farkincájuk barkából készült.

  

Szemecskéjük pedig direkt nincs, mert nekem így tetszenek. Készíts te is húsvétra nyulat és mutasd meg! Az én tapsifüleseim ilyenek lettek:

 

 

Nem bűvésztrükk

egy kis sakk-matt

 

Az Alíz csodaországban rajzfilm témához kapcsolódóan készültek az idei húsvéti  dekorációim, így a tojások is, amelyeket már láthattatok több bejegyzésben. Most az elkészítésük leírását osztom meg, hátha te is kedvet kapsz egy kis pepecseléshez.

  

Kiindulásképpen lealapoztam a sima hungarocell tojást, majd ceruzával halványan felrajzoltam a minta vonalát. Grafitszürke és hófehér krétafestékkel káró- és sakktábla mintásra festettem, két rétegben. Miután megszáradt, finom csiszolószivaccsal átsimogattam, és kétfázisú finomrepesztővel lakkoztam. A lakkrétegek száradása után, a fehér mezőkre taupe, a grafitszürkékre pedig fehér waxot kentem, amelyek szépen beszivárogtak az apró repedésekbe. Miután letöröltem a waxot, nagyon tetszett a végeredmény. Már csak egy kis extrára vártak. A nagyobbiknak fekete kartonból készítettem aprócska cilindert, csillámmal-bársonyszalaggal-pici zsebórával, és egy kis csokornyakkendőt is hogy elegáns legyen, illetve drótból hajlítottam neki egy pici okulárét.

  

  

A kisebbik nyuszi személyiséget kapott, hajlítható tapsifüllel és bajuszkával. A fülecskék két réteg antik lenvászonból készültek, amelyeket közbéléssel “ragasztottam” össze, közéjük pedig egy drótot is tettem a formálhatóság érdekében. A kis “hallószerv” egyik oldala még leheletnyi sminket is kapott, a fül belsejét imitálva, majd a drót és némi ragasztó segítségével beleragasztottam a tojás tetejébe. A bajszok egy-egy darabka drótból vannak, ezeket is beragasztottam, nózinak pedig egy gombostűt neveztem ki.

Nagyon kedvesek nekem, hiszen olyanok lettek, amilyennek megálmodtam őket. Nem mondom, hogy saját tervezés, mert nem volt tervrajz hozzájuk, és hát a fekete-fehér mintákat nem én találtam ki, de a saját ötleteim váltak bennük kézzel foghatóvá, és ez a legnagyszerűbb érzés amikor rájuk nézek.

Ha szeretnéd tudni milyen meglepetéseket tartogatok még húsvétra, gyere és kukucskálj be a facebook oldalamra is!

 

 

Hogy kerül a nyúl a dunsztba ?

Barkaág és antik üveg, egy reantik nyuszi(s)tojással

 

Egy pinteresten látott karácsonyi dekoráció jutott eszembe, amikor ennek a nyuszitojásnak helyet kerestem.

A könyvlapos dekor megoldás nálam annyira nyerő, hogy idén szintén készültek tojások ezzel a módszerrel, és többféle nagyságban. Amikor pedig az Alíz csodaországban-os gyertyatartós tojás készült, annyira szerettem a végeredményt, hogy feltétlenül készítenem kellett egy nyuszis verziót is. Egy nyúlnak pedig kell egy ketrec, különben még elugrál itt nekem, ki tudja hová, ugye? Szóval a neten látott karácsonyfagömbös belógatós dekoráció és az általam kitalált egyedi tojás így talált egymásra.

De lássuk csak, hogyan is készült:

  

A csupasz hungarocelltojásra antik modge-podge-al régi könyvlapokból tépett fecniket ragasztottam, majd rárajzoltam a nyuszi sziluettjét (ez lehet bármi más is, ízlés dolga), a formát vékony ecsettel garfitszürkére festettem, és hagytam alaposan megszáradni, majd éppen csak megcsiszoltam picit, és óvatosan 3d varnish-t nyomtam a nyuszkóra.

  Ez az anyag először fehéres színű.

 

De nem kell ám megijedni, miután kiszáradt, szép áttetsző és fényes lesz, és eszméletlenül jól kiemeli majd azt a motívumot amire használtuk. Könnyű és egyszerű kezelni, kis csőrös flakonban van, szinte sehol nem kellett utánigazítanom ecsettel/fogpiszkálóval, de ha buborék van benne, azt jó valahogy eltűntetni mielőtt elkezd száradni a lakkréteg.

Itt már majdnem teljesen száraz, de inkább vártam reggelig a további dekorálással, nem szerettem volna, ha az addigi munkám tönkreteszem a türelmetlenségem miatt.

Reggel persze felöltöztettem a nyulamat az egyszem piros csokornyakkendőjébe, és kapott egy másik bársonyszalagot is, amivel remekül be lehet lógatni a neki szánt helyre. Az antik dunsztosüvegen kívül csak egy kis mohára (én most izlandi zuzmót használtam) és egy ágacskára volt szükségem. Szerencsére a hó ellenére rábukkantam pár csokor barkára a kedvenc virgárusomnál, amit ugyan rendelésre hozott, de mint törzsvásárló, kaphattam belle egy csokornyit. Ezúton is köszönöm neki!

 

Szeretem ezt így együtt, mert az egyszerűsége ellenére mégis egyedi, és vidáman  hangulatos lett, ráadásul bárhová tehetem majd.

Ha neked is tetszik, akkor készítsd el, és mutasd meg.

Alíz csodaországban

vagy inkább a reantik csodaországban?

A húsvétot már januárban elterveztem, így volt időm mindent beszerezni hozzá, hogy igazán olyan legyen, mint amilyennek elképzeltem. Az Alíz csodaországban fehér nyuszija volt az első múzsa, és onnan ötleteltem tovább. Mire minden alapanyag rendelkezésemre állt, a fejemben is letisztázódtak a dekorációk, így viszonylag egyszerű eset volt már a megvalósításuk. A kivitelezés több lépcsős volt, mivel a száradási folyamatokat most nem nagyon szerettem volna hajszárítóval gyorsítani, tapasztalatból tudom, hogy pl. a finomrepesztő sokkal szebb eredményt ad, ha türelmesen kivárom a rétegek közötti száradási időt. Idén, egy számomra új alapanyagot is kipróbáltam, bővebben írok majd róla egy másik posztban.

Akik követnek a facebook-on, ők már láthattak néhány darabot az én “csodaországomból”, itt most mutatom őket abban a környezetben, ahová készültek.

  

A kárómintás tojás adta az ötletet ahhoz, hogy sakktáblamintás is legyen, de mivel nem tudtam eldönteni, hogy nyuszifüle vagy cilinderje legyen, így kettő is készült belőle – egy kisebb és egy nagyobb, így lett mindkét verzióból. Saját készítésű kis apróságok rajtuk: a fülecskéktől, a szemüvegen át a csillámos kobakfedőig.

 

A könyvlapból tépett fecnikkel beborított tojás a rajzfilmből jól ismert gyertyatartó sziluettjét kapta, és elfoglalta a kis teáscsészébe ideiglenesített fészket, társul aprócska barkaágat és egy fekete srucctollat kapott. A fényes gyertytartós dekor elkészítésének a leírását itt találod.

 

Még van pár darab a tavaly akciósan beszerzett fából készült ajándék-kisérőkből, ezek közül egy feketét most fehérre festettem, majd a fehér nyuszi sziluettjét festettem rá vékonyka ecsettel,és pepita masnival két berozsdásodott régi kulcsot kötöttem rá.

A fehér nyuszi nem csak sziluettként jelenik meg, hanem egy internetről kinyomtatott kép és egy szép formájú fa-alap segítségével egy táblácska is készült – ebbe eredetileg rozsdásodó drótot akartam fűzni, de most itt így nagyon szeretem, így marad. A képet felragasztottam a formás kis alapra, majd száradás után tintapárnával antikoltam a szélét, és repesztőlakkal majd taupe színű wax-szal kezeltem, így lett régies hatása.

Ha nem szeretnél lemaradni a többi Aliz csodaországban ötletemről se, gyere és kövesd a facebook oldalamat, úgy biztosan nem maradsz majd le egyikről sem.

 

 

 

Kézzel “szőtt” tojások

antik lenvásznaim ihlették az egyik tavalyi húsvéti dekort

Sötét színű krétafestékkel alapoztam, majd száradás után megkapta az old white színű réteget, és miután már ez sem ragadt, kimaszkoltam a színesre szánt csíkok helyét. És piros festékkel befestettem a ragasztószalagok közötti részt.

 

 

Amikor ez is megszáradt, eltávolítottam a ragasztócsíkokat, és elővettem a transzfer folyadékot és a mintákat, amelyekkel dekorálni szerettem volna, és átvittem a tojásokra a kiválasztott dekorációkat.

Jó munkát és húsvétváró és húsvéti dekoráció készítést kívánok!

 

Csak illata nincs

Papírvirág készítése lépésről-lépésre

 

hozzávalók: ízlés szerinti színű krepp-papír, zöld színű papír-ragasztószalag, virágdrót, olló és ragasztópisztoly

két szál drótot a zöld ragasztószalaggal összetekertem

  

a virág porzóihoz egy 20×6 cm-es krémszínű krepp-papír darabot vágtam, amit az egyik hosszabb oldalán bevagdostam és a kis rojtokat óvatosan megpödörgettem – a termőhöz fekete papírból egy gombócot gyúrtam, majd a drót végére ragasztottam, és bevontam egy kis darab fekete papírral

 

 

A fekete bumszlis drótvégre egy csöppnyi ragasztót tettem, a krémszínű rojtos részt körben rátekertem a drótra, és ragasztóval rögzítettem.

 

 

 

A sötétebb papírból kivágtam a szirmokat: 10 db-ot 5×8 cm-es téglalapból, és 5 db-ot 6x8cm-es téglalapból – a képen látható formára, majd középen meghúzkodva kialakítottam a sziromformát, és a kisebbekkel kezdve elkezdtem körben felragasztani az alapra.

  

 

A világosabb árnyalatú krepp-papírból is elkészítettem a szirmokat, 10 db-ot, 7×9,5 cm-es téglalapokból:

  

  

A száron a szirmok végeit egy-egy darabka zöld papírral takartam, és kialakítottam a leveleket, és felragasztottam őket, majd és azok végeit is takartam.

 

Legvégül a szárat körbetekertem a levelekkel egyező papírcsíkkal, és ragasztottam rá még két levelkét is.

 

Ha tetszett, és szeretnél hasonlót készíteni, bátran kezdj hozzá, nagyon jó kis kikapcsolódás, és akár ajándékba, akár saját részre is mutatós sajátkezűleg készített dekorációd lehet, a boltokban kapható selyemvirágok töredékéért.

A facebook oldalam mellett az instagram-on is követheted, hogy éppen mivel is foglalatoskodom, gyere és tarts velem!

 

 

 

Egy gyűjtemény aprócska 5. darabja

Mini kalitka s.k.

Több drótból készült jópofa kis dekorációt láttam már a neten, és rég ki szerettem volna próbálni, így beszereztem egy tekercs feketés színű picit vastagabb drótot, mint amit általában használni szoktam. Egy mini kalitka volt az óhajom, valami igazán olyasmi ami olyan reantikos, kicsit bohém és cuki.

 

A karácsonyi cuccok dobozba rejtésekor kerültek ismét a kezembe azok a fakorongok, amiket sajnos nem tudok semmire sem használni, mert amire eredetileg szántam volna ahhoz sajnos a legtöbbje ferdén  levágva került hozzám, ráadásul a várakozásommal ellentétben a faháncs is lepotyogott szinte mindről – de mivel még pénzt is adtam érte, és hát idővel majd csak jó lesz valamire, eltettem őket. Most közülük egy kevésbé kajla darab épp megfelelt a célnak. A páromtól elkértem a kézzel hajtható cigányfúróját, amivel a találomra bejelölt helyeken aprócska lyukakat rittyentettem.

Levágtam a drótból a megfelelő méretű darabokat, amelyeknek a végeit két-két egymással szemközti lyukba ragasztottam. Egy picurka ágdarabból mini madárülőt eszkábáltam, amit a “kalitka” tetejéhez drótoztam. Készítettem két kis abroncsot is, amelyek a függőleges drótokhoz lettek ragasztva. A kalitka tetejére egy díszes gyöngykupakot rögzítettem, a madárhintára pedig beragasztottam a már napokkal korábban meggyurmázott, alaposan kiszárított aprócska madarat. Végül egy gyűrött selyemmasni került még rá, és készen is lett.

  

 

Stílusosan

cikiből – cuki

Anyósék konyhájában teljesít szolgálatot ez a kis rétegelt lemezből készült nem túl dizájnos papírzsepi tartó, amit nem bírtam már nézni abban az állapotban – főleg úgy, hogy egy általam festett kulcstartó szekrényke társaságában lesz majd. Ezért egyszerűen eltulajdonítottam egy időre és ma kezelésbe is vettem.

  

Nem nagy meló volt – főleg ilyen cuki segéddel – de a változás szerintem elég látványos lett. A kulcstartó kisszekrényt dried moss színre festettem, így ahhoz passzolóra szándékoztam mázolni eme remekművet. Kapott két réteg mistique árnyalatú festéket, dekorációnak pedig dried moss stencilmintát, amit alaposan visszacsiszoltam és koptattam is a széleken és az éleken.

  

  

Utolsó simításként egy leheletnyi taupe árnyalatú wax került rá, és egy alapos átdörzsölés. A mistique így veszített a babás pasztelles jellegéből, és átváltozott valami patinás szürkészöldre. Egyenesen imádom ezt a két zöldet, együtt pedig végképp nagy kedvenc lett.

Sok háztartásban van ezekből a natúr, ilyen-olyan tárolókból, és ezek lehetnek azért szépek is, nem csak hasznosak. Szóval bátran elő az ecsettel, egy kis festékkel és max. egy óra alatt belőled is varázsló lehet.

 

Csipkerózsika

Egy kupacnyi ilyen olyan régi kézimunkám van amelyek itt-ott lyukaskák, vagy nem jött ki belőlük egy-egy folt, esetleg egy 20-30 cm-nyi darabka került csak hozzám – de mivel egy ilyesfajta hörcsög (mint én is) nem dob ki semmit, hát csak gyűlnek. Aztán egyszercsak ahogy a polcon pakolásztam, megakadt a szemem a kis ezüstözött evőeszközös dobozkámon, amit még pár éve újítottam fel – vagyis ezen a kis rózsán ami rajta van, és a kisördög ott belül nem hagyott nyugodni, mígnem arra kényszerített, hogy üljek neki, válogassam át a kincsesszekrényem tartalmát és bizony gyártsak már pár virágot, ezekből a másra amúgy sem nagyon használható darabokból. Én pedig rendes kislány vagyok, és engedelmeskedtem 🙂

Kerek, horgolt csipkéből tekert virág

Nagyon egyszerű elkészíteni, és akár csipkeszalagból is könnyedén kivitelezhető.

A kerek terítő közepét kivágtam (nem lesz ideje kibomlani a szálaknak, mert az elvarrás nem fogja engedni) majd egyszerűen fércelő öltésekkel beráncoltam a duplán hajtott csipkét, belevarrtam a készen kapható virágbibét (ez helyettesíthető pl. spárgából vágott szálakkal is, vagy vékony drótra erősített gyönggyel) és folyamatosan ráncolva, apránkánt összevarrtam alul.

  

 

Rongyos rózsa

többféle anyagból vágtam ki kis vese alakú és kerekded formákat, a vágott széleket óvatosan meghúzkodtam, így kirojtolódtak és ki is nyúltak picit, ettől állnak picit szét a szirmok. Egy vastagabb csipkedarabkát feltekertem, mint a palacsintát, majd köré rakosgattam a szirmokat, mindig úgy, hogy az illesztés az újabb szirom közepe tájékára essen. Minden egyes szirmot apró öltésekkel rögzítettem alul.

 

 

  

  

 

Egyszerű csipkevirág 

ez a kis hímzett pántlika nagy kedvencem, csodaszép ekrü színe van és a mintája annyira finom. Bolhapiacos szerzemény, kézzel hímzett és látszott már rajta pár javítás, és aprócska feslés is, valamiről sebtiben levághatták, de ehhez a darabhoz tökéletesebb alapanyagot el sem tudtam volna képzelni. Lazán beráncoltam a vágott részét, belavarrtam az óarany finom kis porzókat, majd felváltva tekertem és öltöttem, amíg ki nem alakult egy kis kehely forma.

 

  

  

 

Csipkeszirmos virág

Ez a virág két részből áll. Az alsó részt tépett szélű vászonból ráncoltam, a fotón látható módon. A csipkeszirmokat pedig a felhasznált csipkeszalag mintája adja, és szintén a férceléssel beráncolt módszerrel készült. Óarany, csillámos bogyók is kerültek a közepébe, ezek és néhány pici öltés tartják össze a két részt.

 

 

  

  

  

Hasonló, saját készítésű textilvirágokból készítettem egy koszorút, igazi shabby stílusban. Nagyon egyedi darab lett és egyszerűen imádom.

Nem csupán koszorú készíthető az ilyen kis “virágokból”, használhatjuk akár lakberendezési dekorációként, vagy pl. a téli ruhák dekorálására is, sapka vagy kabát stílusos kiegészítője is lehet. vagy  pl. esküvői dekoráció.

Bátran kezdj hozzá, élvezni fogod, ahogy kialakul a kezeid között egy-egy kis szépség.