Mézeskalács

kicsik és nagyok kedvence nagyon karácsonyi kiadásban

A mézeskalácsról mindenkinek egyből a karácsony jut eszébe, és bizony annyira népszerű ez a finomság az ünnepek tájékán, hogy még azok is nekiállnak a sütögetésnek, akik amúgy nem nagy konyhatündérek. A gyerekekkel remek kis télesti program, legalábbis az első tepsi megtöltéséig. (Az én fiam a többit mindig rám hagyta, már csak a kisült mézeskalács illatára somfordált vissza a konyhapulthoz a kóstolóra. ) Sokféle recept van a tökéletes mézeskalácshoz, van aki puhán szereti, van aki ropogósan, van aki cukormázzal és van aki csokival. De szinte mindenki szereti valamilyen formában. És itt a lényeg, a forma. Lássuk csak mi is készülhet egy alaptésztából:

Jancsi és Juliska után szabadon – mézeskalácsházikó, vagy akár egy egész kis falu

    

        

karácsonyfadíszként sem utolsó

      

de girlandot is fűzhetünk a darabokból egy szép szalagra vagy rusztikus pékzsinegre, spárgára – de akár koszorú is készülhet

      

a karácsonyi tortát, muffint is tovább csinosíthatjuk egy-egy darabbal

    

      

    

adventi naptárnak vagy adventi koszorúnak is kiváló

   

fenyőfa is lehet belőle

  

sőt: ültetőkártyaként, ajándék kisérőként, de csomagolásként is hasznosíthatjuk

    

a terített asztalon is nagyon kívánatos lehet egy-egy darab

    

Bármit is csinálunk belőle, bárhová is tesszük, ezek az édes kis csodák a szeretetet, az odafigyelést fogják magukból sugározni, azzal az utánozhatatlan mézes-fahéjas-szegfűszeges illattal együtt, amivel betöltik a lakást, ezáltal meghittséget csempészve az ünnep- és mindennapokba is.

Hamarosan sülhetnek is az első adagok, ami után biztosan máshol is gyorsan sütni kell még pár tepsivel, hogy az ünnepekre is maradjon 🙂

 

 

 

 

 

Öt technika – egy stílus

ugyanarra az alapra

Egyik kedvenc alapanyagforrásom a Kosárbolt, és amikor a megrendelésemet hoztam el – mert éppen útba esett egy munka során – a fizetéskor beledobtam még a kosaramba egy öt darabból álló lemezből lézervágott formás díszt. Szeretem az ehhez hasonló, rendhagyó formájú karácsonyfadíszeket, ilyesmi formám mézeskalács-kiszúróban is van, szóval nem volt kétséges, hogy bevállaljak belőle egy csomaggal. A minap elővettem, mert ezek kerültek sorra, hát sokféle tervem volt velük, és mivel nem tudtam eldönteni melyik ötletet valósítsam meg, így mind az ötöt másmilyenre, másféle technikával dekoráltam. Arra azért figyeltem, hogy stílusban majd passzoljanak egymáshoz. Alapként mindegyik darab antik fehér krétafesték réteget kapott, utána pedig a következő módon fejeztem be őket:

1.  decoupage technikával

hozzávalók: rizspapír vagy szalvéta, 2 fázisú finomrepesztőlakk, ezüst waxpaszta

elkészítés: a körbevágott mintát felragasztottam a festett alapra, majd lekentem a finomrepesztő 1. rétegével, száradás után a 2. tégely tartalmából vittem fel egy réteget, majd miután teljesen megszáradt, az aprócska repedésekbe ezüst waxot dörzsöltem és kapott egy sötét grafitszürke szalagot akasztónak

 

2.  dombormintás kartonnal borítva

hozzávalók: dombormintás fehér karton, 3D dekortoll, antik modge podge vagy decoupage ragasztó és ezüst waxpaszta

elkészítés: a kartonra körberajzoltam a formát, majd azt kivágva, mindkét oldalra felragasztottam, a széleket szépen lecsiszoltam, majd átkentem a modge podge-al, ez kicsit besárgult nem túl fényes, lakkos hatású felületet ad a megszáradása után. Majd kicsit átdörzsöltem ezüst wax-al, és  fekete 3D tollal aprócska gyöngysort mintáztam rá

 

3. mintás merített papírral

hozzávalók: JDL mintás merített papír vagy más szép csomagolópapír, antik modge podge vagy decoupage ragasztó, ezüst paszta

elkészítés: a papírra körberajzoltam a formát, majd kivágtam, és mindkét oldalra felragasztottam, száradás után a széleket lecsiszoltam, átkentem még egy réteg antik ragasztóval, majd miután már nem ragadt, nagyon leheletfinoman a széleket ezüst wax-al bedörzsöltem

 

 

4. stencilpasztával

hozzávalók: gyöngyházfényű stencilpaszta, stencil

elkészítés: a festett alapra ráhelyeztem a stencilt, a pasztát egy lapos ecsettel óvatos mozdulatokkal felkentem a felületre, nagyon vigyázva eltávolítottam a stencilt, majd hagytam megszáradni a pasztát, végül a széleket kicsit megcsiszoltam

 

 

5. transzferált minta

hozzávalók: transzferáláshoz folyadék (tökéletes az illóolaj, vagy az almavin narancsolajos tisztító is), két lépéses finom repesztőlakk, ezüst paszta

elkészítés: a festett alapra rögzítettem a kinyomtatott mintát, majd a folyadékkal átkentem és átdörzsöltem a papírról a dísz felületére a mintát, hagytam megszáradni és a két lépéses finom repesztőlakkal kentem át a felületet. Száradás után az aprócska hajszálrepedésekbe ezüst pasztát dörzsöltem, amely így szépen csillog

 

 

Ha tetszettek az ötletek, bátran próbáld ki! Sok sikert és jó alkotást kívánok!

    

 

Adventi naptár stílusosan és egyedien

egy dobozban

 

Szerintem az a jó adventi naptár, amelyik stílusosan beleillik a környezetébe, kicsit ünnepi, mesebeli – főleg ha aprónépnek készülünk vele – és megfelelő méretű is a mindennapi kis meglepetések számára. Ez utóbbi nagyon fontos, mert bizony hiába a szuper kisfiókos, kisrekeszes, nagy műgonddal kifestett méregdrága adventi naptár, ha csak egy savanyúcukorka méretű valami fér el a picurka fiókokban.

Ebben a hengeres dobozos adventi naptárban az a jó, hogy nincs külön rekesz minden napra, hanem egyben lehet belerejteni mind a 24 kis csomagot. Akár beszámozva, akár számozás nélkül tehetünk bele ezt-azt becsomagolva.

Az elkészítése, dekorálása pedig tényleg már ízlés dolga, és mindenki alkalmazkodjon csak azokhoz az alapanyagokhoz, amit otthon talál, vagy amit be tud szerezni. Én azt írom le, hogy én hogy építettem fel a enyémet.  A két fő kiindulási elem a magas falú hengeres kartondoboz és a polisztirol hóember volt.

A hengeres dobozt krétafestékkel lefestettem, belül a peremét is, ahová nem került a könyvlapbélésből. Az alapréteg után egy kárómintás stencillel körbepamacsoltam, a doboz teteje alatti részen. Amíg száradtak a rétegek, felkentem két réteg kőhatású pasztát a hóemberkére, a mini hógolyókra és a doboz tetejére amit alaposan kiszárítottam, mialatt 3 réteg fekete festéket kapott a cilinderje is.

A doboz részeinek belsejét antik, gótbetűs könyvlappal borítottam be. A hóemberkének megfestettem a szemét, száját, az orrát és a gombjait is, majd a teste mélyedéseit, a lábikóját kicsit koszoltam taupe árnyalatú wax-al. Szintén ezzel a wax-al régiesítettem a henger alsó részének festett felületét is. Majd elővettem a számokat tartalmazó stencilemet, és körben a doboz oldalára, random jelleggel 1-től 24-ig a taupe wax-al felvittem a számozást.

    

    

  

Hagytam a waxot kikeményedni, ezek után nem dörzsöltem rajta semmit sem, nehogy elmaszatoljam a számokat, addig volt éppen időm ecsettel leheletfinoman átragasztózni a hóemberke kis duci testét és a dobozka tetejét, meg a ráragasztot apró hógolyókat és nagyon finom,  aprószemcsés csillámporral óvatosan beszórni. Én ezt csak angyalpornak hívom, mert éppen csak szolidan lesz tőle kicsit csillogós a felület.

Ez az angyalpor a fiolában fehérnek tűnik,  de valójában színtelen, így igazából bármilyen alapszínre szóható, elrontani nem lehet vele semmit, de csak csínján bánjunk vele, nagy menyiségben tompítja a színt és a kevesebb itt is több.

Mire ezzel megvoltam, az az idő elég is volt a waxos stencil fixlódásához, így elővettem egy kis hópehely alakú nyomdát, amit ragasztóba mártva (de ezt is csak úgy módjával ám) kis  hópihe alakú foltokat nyomdáztam a doboz oldalára, amit azonnal beszórtam angyalporral, majd a felesleget leráztam. (mindig egy tiszta papírlap fölött végezzük ezt a műveletet, amiből utána vissza lehet szórni a fiolába a maradékot, mert egy-egy ilyen angyali művelet bizony nem emészt fel jelentős mennyiségű csillámot)

    

A doboz belsejében a könyvlapok szélét vékony bársonyszalaggal takartam, majd a szalagvégeket egy bársonymasnival és kis hóbogyós levélkével álcáztam. A hóember cilinderje is vékony ragasztóréteget kapott, és fekete csillámmal szórtam meg, és kentem még a szélére kevés hópasztát, hogy elég fagyos legyen a kinézete.

    

És akkor jöhetnek azok az adventi manók és megtölthetik mindenféle földi jóval.  Tetszett az ötletem? Bátran fogj hozzá és készítsd el a te változatodat, bármilyen figurával bármilyen dobozalappal dolgozhatsz, annál egyedibb lesz a végeredmény. Nem titok, hogy idén is sok jópofa és eddig nem látott dologgal foglak titeket meglepni, érdemes beállítani a facebook oldalamat elsőként megjelenőre, vagy naponta benézni hozzám, mert hetente bizony többször hozok majd megvásárolható egyedi reantik alkotásokat is.

 

 

 

Karácsonyváró és téli ajtódíszek

Magam sem tudom már, hogy az elmúlt évek alatt hányféle ünnepváró ajtódekorációt készítettem. Volt amikor nagyobbacska dekor sílécek voltak az ajtóra akasztva, vagy kicsi ajándékcsomag szép nagy masnival, de többféle koszorú vagy szalaggal felkötött nagyobbacska toboz is lógott már az akasztón. Az idei dekorációs ötletem is megvan már, majd idejében el is árulom milyen és hogyan készíthető el, de egy kis ötletelés erejéig összeállítottam egy válogatást, hátha éppen kedvet kap valaki hasonlóak elkészítéséhez.

hagyományosan  örökzöldekből:

    

      

tobozokkal:

   

csengettyűkkel:

   

ágakból tekert alappal:

   

játékosan:

    

    

házikókkal

    

szokatlanul:

    

      

kilincsen, ajtógombon:

    

    

szívesen:

      

táblácskán:

      

  

és a kedvenceim:

      

Neked melyik a kedvenced? Ha választottál, készítsd el a saját változatodat.

A facebook oldalamon az idei karácsonyra is rengeteg reantik ötletet mutatok majd be, érdemes időben csatlakoznod az oldalam követőihez, hogy ne maradj le semmiről.

 

 

 

 

 

Milyen is legyen az adventi “koszorú” ?

formabontó, trendi vagy hagyományos ?

Sokfélék vagyunk, mindenkinek más tetszik, sőt sokaknak közülünk elég nehéz a döntés, mert többféle kedvencünk is lehet. Összegyűjtöttem pár ötletes, elegáns, egyszerű de valamiért mégis csábító adventi dekorációt. A teljesség igénye nélkül. A tálakban, tartókban elhelyezett adventi dísz előnyt élvez a koszorúval szemben, mivel ezekben a növényeket, virágokat szúrhatjuk nedves oázisba (a zöld színű, vízzel felszívatott oázis téglát használjuk erre a célra) így a szép örökzöld ágak, levelek a négy héten át frissek maradhatnak, a virágfejek cserélhetőek benne, no persze a nedvességet azért közben pótolni szükséges. A gyümölcsökkel körebevett dekornak is az az előnye, hogy mindig cserélhetjük a szép egészséges almákat, narancsokat a gyertyák között, így felfrissítve a kompozíciót.

Tortatálban antikra hangolva csinos csészékkel, fémesen gyümölcsökkel vagy modern vonalú természetes dekorral:

    

Koszorúalapra dolgozva dúsabban megpakolva, vagy egyszerűbben kis csokorra kötött módon esetleg szokatlanabb zöldekkel, pl. illatos eukaliptusz ágakkal :

    

A csorba vagy repedt antik étkészlet darabjai, vagy a dédi hófehér levesestálja, uram bocsá kuglófsütője is jó kis alap lehet, halmozzunk bele nagy adag mohát, tobozokat vagy egyszerűen csak fenyődíszeket:

    

Fémdoboz, kistepsi, őzgerincforma? akármelyik, de vigyázzunk mert ilyen rusztikusabb dekorációkat csak a berendezés hangulatához passzolóan válasszunk, egy minimál közegben stílusidegennek hathat:

    

Aztán ott vannak a láttszólag nem odaillő dolgok, amelyekkel viszont nagyon egyedi hatást kelthetünk, legyen az egy régi szita vagy egy besárgult pecsenyéstál adventi virágtál szerepben , de a mohakoszorúba is beaplikálhatóak a kis müanyag fiolák, amelyben a friss vágott virág akár hetekig szép marad, gondoljunk pl. az orchideára, rózsára:

   

Kisebb nagyobb termésekkel gazdagítva akár a koszorú teljes egészén, vagy a csészegyűjtemény néhány darabját felhasználva, esetleg egyszerűen egy lapos fatálcában:

    

A fa a legtermészetesebb és nekem a legszebb ilyenkor is – használhatunk egy kisebb rönkdarabot, vagy egy deszkát, esetleg lehetnek maguk a mécsestartók fából:

    

Több éven keresztül ugyanabba a hosszúkás, kis üvegpuharas, érdekes fadarabkákból felépített tartómba készítettem az adventi “koszorúnkat”, minden évben más színt és kiegészítőket használva, mert annak idején nem volt olcsó, de még most is nagyon tetszik. Szóval ha valami elcsábít, akkor érdemes befektetni, hiszen több éven át kiszolgálhat bennünket, és ha egyszerű az alap, akkor bármilyen kiegészítőt rápakolhatunk:

    

szeretem ha valami egyszerű, de amiben van egy kis “csavar”, tudjátok – amitől picit más lesz:

    

Neked melyik tetszik? Ugye, hogy nem egyszerű a döntés? Ha szeretnél még több ötletet látni, ha valami újra vágysz, akkor légy a facebook oldalam követője, hiszen a 2018-as szuper kis karácsonyi ötletek még csak ezután jönnek ám!

Ha a tavalyi szösszenetekre is kíváncsi vagy, itt megnézheted.

fotók: pinterest

Boszivirgácsok és gumipatkányok

a bejárati ajtón

A neten nagyon sok jópofa boszilábas halloween dekoráció van, mindig jópofának tartottam, de valahogy ez a fajta eddig még kimaradt nálam. Még nyár végén egy oázisos vásrláskor viszont rábukkantam 3 db hurkapálcás, fából készült boszilábra, amit olyan szemtelenül olcsón árultak, hogy nem tudtam otthagyni. Aztán sokáig rakosgattam, hogy na, majd halloweenre csak lesz belőle valami.

A párom a hétvégén megjegyezte, hogy miért nem szedem már le a drótra aszalodott csipkebogyós szivecskét az ajtóról – és be kellett látnom, igaza volt, mert már nem volt olyan szép, mint fénykorában, de mostanában a megrendelések miatt a saját dolgok valahogy elmaradtak. Így ma, miután a kispasimat hazafuvaroztam a gimiből, nekiálltam festegetni.  Amíg száradtak a boszilábak a friss festékrétegben, addig előszedtem mindenféle ijesztős kelléket amelyeket szintén elég olcsón lehet beszerezni.  A bosziláb végül is maradhatott volna a fellelt állapotában, nekem csak jobban tetszett a narancs-zöld csíkos zoknival, és kicsit kopottasabb cipőszínnel. Mivel pedig a banyák nem éppen a higiéniáról híresek, a festett felületeket wax-al koszoltam is kicsit, és gyűrött szalagból masnit kötöttem a cipőkre. Krétafilccel firkáltam egy fekete kartontáblát, kötöttem rá egy masnit, majd a kis golyóbisos szemekkel, a gumipatkányokkal együtt elrendeztem minden elemet a koszorún, végül pedig ragasztópiszollyal rögzítettem őket az alapra.

 

    

  

 

Csipkebogyópiros és egy kis fekete

A zöldséges felé egy jó kis csipkebogyóbokros rész mellett vezet az út, és már többször elterveztem, hogy alkalomadtán megállok és zsákmányolok magamnak egy jó nagy marék csipkebogyót. Nem kellett mettszőolló sem – a levelek amúgy is eléggé elsárgultak, elszáradtak már a bokrokon, meg most kifejezetten csak a bogyókra voltam vevő, és ma volt a napja, hogy engedélyeztem magamnak 5 perc bogival félreállást és csipegetést-válogatást a bokrok mellett. Sajnos a meleg ezeknek a szép piros bogyeszoknak sem tett jót, idő előtt beértek, és már nagyon sok rossz/csúnya közül kell kiszelektálni a szebb példányokat. De szerencsére nem egy kosárnyit akartam szedni. Tényleg elég egy jó maréknyi is, hogy ilyen kis cuki dekorációt készítsünk, szinte egy fillér nélkül.

Szóval, szükség lesz csipkebogyóra, egy erősebb jó tartású drótra, és kb 10 percre – ja, meg egy darabka szalagra, spárgára vagy csipkére, kinek mi tetszik.

    

A bogyók szárát rövidre csipkedtem, majd szépen sorban elkezdtem felfűzni a drótra. A drót két  végén kb. 2-2 cm-t üresen hagytam, ezeket összetekertem, és kialakítottam egy kis karikát a fellógatáshoz, de ez el is hagyható, csak mivel én egy széles régi antik bársonyszalagot szándékoztam használni hozzá, ezért így csináltam, de simán becsúsztatható a szalag/spárga a bogyók közé is.

    

Tényleg pikk-pakk megvan, és üde színfolt lehet bárhol a lakásban, ráadásul készíthető kisebb-nagyobb méretben is, és a jókor gyűjtött csipkebogyó szépen is szárad meg.

Jó kis móka a csipkebogyó begyűjtése és a kis koszorú elkészítése is, kirándulásokon, sétákon a gyerkőcökkel is megoldható. Jó szórakozást!

 

Varrj velem reantik gombát

praktikus útmutató a Praktika Magazinban velem

Egy hete kezdtem a visszaszámlálást, és ma kiderült, hogy mit is rejt a dobozka: egy pár otthon elkészíthető  gombát.

facebook oldalamon, vagy a kapcsolat menüpontra kattintva megrendelheted tőlem a DIY otthon elkészíthető   gombacsomagot, amiben mindent megtalálsz egy pár  gomba elkészítéséhez.

      

Júliusban fotóztuk be a Praktika Magazin szerkesztőségében Gabival és Zoltánnal a kis gombácskáimat, aminek az elkészítését lépésről lépésre követhetitek a cikkben.

Ezúton is nagyon köszönöm Nekik a lehetőséget, a profizmusuk és kedvességük pedig követésre méltó!  Bevallom rögtön a cikkhez lapoztam, de ma ráérősen, a reggeli kakaós csigám elmajszolása közben olvasgatni fogom a lapot, tegyétek ti is ezt!

Legyen olyan szép napotok, mint nekem!

“Horgász”-zsákmány

Halak dekorációként

Még tavaly szereztem be Orsitól egy szett fa halacskát,  és mert már jócskán benne voltunk a nyárban, és időm sem volt rájuk akkor, alaposan eltettem őket, hogy na majd jövőre. Közben meg is feledkeztem róluk, de nemrég a kezembe kerültek, és ha már nyár van, akkor bizony a kis csupaszokat kezelésbe vettem.

     

Az asztalos fűrésze nyomán keletkezett éleket alaposan megfarigcsáltam, megreszeltem, és a felületet is jól megpüföltem ezzel-ezzal, hogy minél viharvertebbeknek nézzenek ki. Amikor ezzel készen voltam, befestettem egy réteg milk árnyalatú festékkel, majd száradás után csak úgy szabad kézzel farmer színű kék festékkel csíkokat festettem rájuk úgy “deréktájon”. Amikor már szárazak voltak, csiszoltam és koptattam itt-ott a festésen. Befejezésként áttetsző, azután pedig taupe színű waxot kentem rájuk. Ez utóbbitól olyan uszadékfa hatású lett az egész, főleg attól, hogy a sötét waxot hagytam szépen besimulni az átalam okozott mélyedésekbe, résekbe is.

  

Végezetül mindegyikbe fúrtam egy-egy kis lyukat, ezekbe vastagabb spárgát ragasztottam, aminek segítségével aztán összekötöttem a szettet -így bárhová felakaszthatóak.

A legkisebb pedig kapott egyet a cuki kis textilbőr reantik bilétámból is.

 

Egy kis antik csipke, egy kis antik lenvászon

és egy kis saját ízlés

A hőlégballonos könyvlapos akvarellceruzás képemet annyira szeretem (itt megnézheted), hogy a sikerén felbuzdulva – meg azért, mert amúgy is voltak még terveim hasonló technikával készíteni valamit/valamiket – nyomtattam még ezt-azt ami nagyon megragadta a fantáziámat. Közülük az egyik ez a csodaszép monogram volt, amit mégis tovább gondoltam. Transzfertechnikával a könyvlap helyett egy darabka antik, kéziszövött lenvászonra vittem át a mintát, aminek egyes részleteit szerettem volna hímzéssel kiemelni. Az aprócska csipkevirágok felvarrása már egy következő ötlet volt, amit elvileg egy turizott ruhához gondoltam, de annak mégis mást szánok. Mivel pedig a méretek és a stílus is nagyon passzolt a “hímzésemhez” ide került pár darab virágocska a meseszép, de szakadozott, antik, kézzel készült csipkezsabóról.

    

Direkt nem teljesen szerettem volna kihímezni, mert akkor nem érvényesülne a transzferminta. A betűt apró öltésekkel, grafit színű osztott hímzőfonal egyetlen szálával kontúroztam. A grafit árnyalat egyébként a kereten, és a felakasztáshoz rátűzött gyűrt selyemszalagon is visszatér, ráadásul a transzferminta is inkább erre hasonlít, mint feketére.

Egyenesen bele vagyok szeretve – egyedi és megismételhetetlen. Minden virágot más-más hímzéstechnikával dolgoztam ki, a pici, különleges antik csipkevirágok pedig térbe emelik és még egyedibbé teszik.

    

    

Ha tetszik a végeredmény, vagy van kérdésed, hozzáfűznivalód, csak bátran kommentelj. Amennyiben pedig hasonló újdonságokat, egyedi ötleteket szeretnél látni, nézz be máskor is. Egyébként a facebook oldalamon napi szinten, a bejegyzéseimen kívül egyéb ötleteimet is láthatod.