Angyalszárny

Legyen kicsit vintage

A csengettyűs szivecske és csillag készítésekor merüt fel bennem, hogy kellene egy angyalszárny is, ami légies, finom és tényleg olyan angyali. Így két erős drótból, a kis fogók segítségével meghajlítottam egy angyalszárny forma felét. A másik felét, ehhez fogva próbálkoztam hasonlóra híjlítgatni, majd a kettőt vékony dróttal összetekertem.

Elővettem mindenféle gyöngyöt, kiscsengőt, levélkét, csipkét, és körben felragasztottam mindent a drótra. Vékony dróttal is feltekerhetőek a pici díszítőelemek a vastagabb drótalapra, de ez most így gyorsabb volt.

Próbáltam követni a forma vonalát és ízlésesen elosztani a kis bigyókat:

Amikor már nem akartam rá tenni körben több díszt, masnit kötöttem rá egy antik csipkeszalagból és egy gyűrt selyemszalagból, és kapott még egy nagyobb csengettyűt is.

  

 

 

Kori a múltból

Avagy, ez az is aminek látszik

Egy kedves ismerős garázsvásárt tartott, és mindvégig ott lógott a fejem fölött ez a pár gyermekméretű korcsolya, de mégsem vettem észre mert a pultokra kirakodott mindenfélén akadt meg a szemem. Szerencsére aznap este szemfülesebb voltam, mert rögtön kiszúrtam magamnak amikor a facebookra felkerült a maradék régiségekkel együtt és sikerült megkaparintanom.

Több éve vágytam már rá, hogy elkészíthessem azt a koszorúval kombinált koris dekorációt, ami leleki szemeim előtt lebegett. Csak hát sem a megfelelő méretű kori, sem a megfelelő méretű koszorúalap nem volt meg hozzá. Ősszel aztán rábukkantam a mömax-ban, egy három koszorúalapból összeállított emeletes valamire, ami úgy ahogy volt szerintem haszontalan, de szétszedve tökéletes és jó minőségű koszorúalapokat kaptam, ráadásul piszok jó áron, akciósan.

Mindkét fő elemet itt rakosgattam már egy ideje, és mivel már csak három gyertyagyújtás hiányzik karácsonyig, szép lassan elkezdem a dekorálást a lakásban. Így megpróbáltam átültetni a valóságba, azt ami a fejemben már összeállt. Kezdetnek kicsit téliesítettem egy kevéske fehér krétafestékkel a vesszőalapot. Amíg száradt, az oázisból beszerzett, nagyon cuki, tobozos-csengettyűs girlandot szedtem darabjaira.

A zöld ágacskákat körben elosztva, felragasztottam az alapra ragasztópisztollyal, a koszorú hátuljára pedig erős drótból akasztót formáltam.

  

Kezelésbe vettem a koricipőket, a régi fűző nem passzolt a stílushoz, így azt eltávolítottam és megtisztogattam a cipőcskét. Műszőrméből prémet ragasztottam a szárára, majd expressz ragasztót kentem a teljes felületére ecsettel, és megszórtam durva, szemcsés csillámmal. Száradás után alaposan leráztam és lesöprögettem róla a felesleges csillámot. Egy szép zsinórból fűzőt varázsoltam bele, majd elkezdtem összeállítani.

  

A girland alapját képező, papírral betekert erős drótra esett végül a választásom, hogy a koricipők belsejébe rögzítve az tartsa a helyén az alapról belógatott korikat.

Végül egy széles, tépett szélű, betűmintás – NOEL feliratú – masni került rá egy ágacskával egybefogva.

Az antik koricipő így lett még régiesebb hatású, és méltó dísze karácsonyra, az előszobának.

Szép adventi időszakot kívánok Nektek!

 

 

Advent 2017

Első nap

Szerettem volna valami meglepetést kitalálni az oldal követőinek is december minden napjára, hogy mindannyian egyre ünnepibb hangulatba kerüljünk, és hogy megmutassam, hogy mennyire fontos a saját magunk által készített apróság, amit szívből adhatunk.

Egy lomizáson találtam ezt a rekeszes fából készült tárolót, amit megtisztogattam, lefestettem, minden kis rekeszt beszámoztam – igen szerencsére pont 24 db van belőlük, éppen ezért is tetszett meg már akkor, mert rögtön arra gondoltam, hogy idén végre  legyen egy igazi reantik adventi naptár, ami – ugyan csak virtuálisan, de – minden napra tartogat egy meglepetést azoknak akik követik a munkásságomat.

Az első napra egy léghajót hoztam, vagyis hát igazából azzal érkezett az én kis adventi manóm. Mindenhez igyekszem alapos leírást készíteni, hogy bárki el tudja készíteni, hiszen örülök neki, ha valaki azért készít el valamit, mert látta nálam és tetszett neki.

Hozzávalók:

bordázott hungarocell gömb, spárga, festék, ragasztó, ecset, és mindenféle apróság amivel díszíteni lehet egy ilyesmit.

Elsőként lefestettem a nekem tetsző színekre a hungarocell gömböt, az akasztós részt kihagytam, mert oda kerültek a kötelek végei. Alulra egy kört festettem, hiszen ez egy hőlégballon lenne.

  

A kosárhoz egy vékony átlátszó lemezkére kört rajzoltam, és csigavonalban igyekeztem kialakítani az utazórész alját, majd az oldalát is, apránként felfelé haladva formáltam és ragasztottam a spárgát, és a kívánt magasságnál egyszerűen abbahagytam.

 

A ballon bordáiban elosztottam a köteleket amelyek a kosarat tartják, és amikor mindkét elem készen volt, kezdődhetett a szépítgetés. A párom tartotta a ballont, én pedig igyekeztem egyenesen aláilleszteni a kosarat. A ballon oldalára ívesen köteleket és gyöngysort ragasztottam, antikoltam sötét wax-al, majd a kosarat díszítgettem, és apró bronz csengettyűket ragasztottam rá súlyok gyanánt, kerültek rá aprócska hópelyhek is, és egy jó adag csillámpor. Végül egy antikbronz ékszerkupak és abba aprócska bársonyszalag, hogy tényleg tudjon lebegni.

  

Remélem tetszik nektek, és ösztönöztelek titeket a saját hőlégballonotok elkészítésére.

Kíváncsi vagy rá, hogy a holnapi rekeszbe mi kerül? Addig még aludni kell egyet 🙂

Szép napot kívánok!

Elolvadok!

Cuki hóemberek

Már jó ideje került a látóterembe a pinteresten pár irtó helyes hóemberke, és tavaly ismét nagyon-nagyon levettek a lábamról. De idő és főképp megfelelő antik alapanyagok hiányában akkor karácsonyra már nem tudtak elkészülni. Több verziót is láttam belőle, és nekem azok tetszettek igazán, amelyeken látszott, hogy régi vagy antikolt alapanyagokból készültek. A bolhapiacozások alkalmával mindig figyeltem, hogy mit tudok az elkészítésükhöz találni, és nagyon feldobott, ha egy-egy darabka csipkét, vagy cakkos szalagot találtam. Szóval gyűltek a hozávalók, és idén végre elkészülhettek. Mivel igazi antik elemekkel teli, békebeli hangulatot szeretnék majd idén karácsonyra varázsolni a lakásba, ezek a kis hóemberek tökéletesen beleillenek a tervembe. Többféle verzióban készültek, lesznek fenyőfára csíptetve (régi típusú gyertyacsipeszre rögzítve) és helyet kapnak majd különféle karácsonyi és adventi kompozíciókban is.

Többféleképpen elészíthetőek, ez az én verzióm, ahogy én készítettem.

hozzávalók: hungarocell gömb, levegőn száradó gyurma (én papír-agyagot használtam mert ez volt itthon,  nagyon jó vele dolgozni és tökéletesen lehet festeni is, de bármelyik levegőn száradó gyurma megfelel a célnak, ez a fajta amazonon keresztül rendelhető, ha ilyet szeretnél paperclay néven keresd ), akrilfesték, ragasztó, csillámok, régi csipkék, bortnik, pompomok, szalagok, dekorpapírok, gomb és mindenféle apró kütyü, dekorációs elem.

 

Elsőként gyurmáztam pár darab picurka, répára hasonlító  kúpocskát, amelyeket 1-2 nap alatt alaposan kiszárítottam, majd a gömbökre ragasztottam, picit belenyomva őket a hungarocellbe. Ezután – kicsit vizes kézzel – kb. 2-3 mm vastagon bevontam a gömböket a papír-agyaggal. A nózikat direkt különbözőekre készítettem, mert többféle karaktert szándékoztam adni a hópofiknak. Itt ismét némi türelem következett, hogy alaposan kiszáradjon a bevonat. Mivel az igazi hóemberek is olyan kis szabálytalanok, direkt nem gyúrtam teljesen simára a felületüket. Az egyik gombócfej kapott testet is, aminek az alapját alufóliából készítettem el, és ugyanúgy bevontam a felületét az agyaggal mint a buksinak kinevezett hungarocellnél.

 

Jól festhető és szilárd, de könnyő figurákat kaptam, mert ha az egészet a masszából készítettem volna el, akkor nagyon nehéz lett volna a karácsonyfa ágainak, márpedig én oda is szántam belőlük.

 

 

A száradás után jöhettett a festés. A répanózik és a “szénpöttyök” adták meg igazán az arcok karakterét, de van közöttük, akinek kis felhúzott szemöldöke is van. A dundi pofijukat kiemeltem egy leheletnyi sminkkel: némi barackos acpír került fel rájuk. Aprócska festett szénszemek és szájacskák. Azt hiszem eddig meg is volnánk.

Kartonból elkészítettem a csúcsos süvegeket és az aprócska cilindereket. Ezekhez mindenféle, az  itthon fellelhető pindurka kiegészítőket felhasználtam. Ja, és megvarrtam/beráncoltam a gallérjukat is.

A kobakokat ecsettel beragasztóztam, majd durva szemcsés fehér csillámot szórtam a hóemberek felületére, amitől olyan jeges-fagyos hatású lett a felületük. Amíg száradtak, addig a kis cilinderekre is fekete csillámot ragasztottam ugyanezzel a módszerrel. Utolsó lépéként a buksikra ragasztottam a fejfedőket, és megkapták a gallérjaikat is. A kis tömzsi törzsre pedig felkerült az egyik cukipofi, a  bumszli hómancsába egy minifenyőt szúrtam, amit be is ragasztottam.

    

     biztos,

Az biztos, hogy fog még készülni pár darab belőlük, mert irtó helyesek és nagyon vidám hangulatot csempésznek a hétköznapokba 🙂 És hát valljuk be, ők is örök téli darabok lehetnek, hiszen, nem csak karácsonykor van tél. Szóval nyugodtan kinn maradhanak majd dekorációként januárban és februárban is.

   

Bátran kezdj hozzá, mert nem ördöngősség. Ugyan várni kell a száradási időkre, és aprólékos munka van vele, de valamit valamiért. És ez bizony az a kategória, amit nem csak úgy leemelsz a polcról a boltban 🙂

Lelkük van, és az antik anyagok miatt még történetük is.

Örülök, hogy velem tartottál! Nézz vissza máskor is, vagy olvasd el a korábbi bejegyzéseket!

 

 

 

“Tollpihés” koszorú

Így is lehet

Ugyan valóban tollpihék vannak ezen a koszorún, de igazából mégsem. Madártoll alakú saját készítésű papírdarabkákat rögzítettem a kecses koszorúalapra. Segítségül hívtam a sokak által nagyra becsült vágógépet, de igazából anélkül is megvalósítható, csak kicsit tovább tartana.

 

Mindenképpen régies hatású papírt szerettem volna használni, de igazából bármilyen megfelel a célnak, izlésünktől függően. Nekem most ez a besárgult hatású újságpapírszerű csomagolópapír tetszett, így abból vagdostam ki a sizzix segítségével a különféle formájú és nagyságú tollpihéket. Azt szerettem volna, ha elég összevissza minták jönnek ki, így nem sokat variáltam az illesztgetéssel. Minden formából páros számút készítettem, ugyanis a kivitelezés szempontjából egy-egy elem két félből áll, amelyeket a következőképpen alkottam meg:

 

ragasztózás,                                     vékony drót beillesztése,

és végül egy másik darab ráillesztése és összenyomkodása, hogy jól összefogja a ragasztó.

 Így néz ki egy elem, majdnem készen.

Ugyan elég egyszerű koszorút szerettem volna, minden más egyéb dekor nélkül, de még egy pici plussz kellett rá, amit a bélyegzőpárnáim segítségével oldottam meg. Kiválasztottam a megfelelő színeket, és óvatosan maszatoló mozdulatokkal, a kis tollak szélét, valamint a közepén végighúzódó drótot kissé koszosítottam.

 

 Többféle színt is használtam ehhez a művelethez.

Sőt segítségem is akadt (ismét).

 

Majd az elkészült darabokat a vékony drótok segítségével rögzítettem az alapra, és itt-ott gyűrögettem a formákon, hiszen a drót miatt a kívánt pózba állíthatóak.

Bármilyen más formával meg lehet próbálkozni, nálam még több ilyen fog készülni abban biztos vagyok. És ez az a fajta dekoráció, amit szinte minden évszakban kitehetünk, mert simán illenek hozzá a karácsonyi kiegészítők, de pl. majd a húsvéti tojások is.

Hamarosan itt az első adventi gyertya gyújtás napja, és sokan már lázasan vagy éppen ráérősebben készülődnek az ünnepi dekorációkkal. Nálam ez is annak egy része lesz, de szeretek olyan dolgokat is készíteni, amit majd nem kell Vízkereszt után elcsomagolni ismét a dobozok, és a szekrények mélyére.

Ha tetszett az ötlet, és szívesen látnál hasonlóakat, hasonló stílusban a karácsonyi készülődés alkalmával, akkor kövesd a facebook oldalamat itt találod, ahol sok ötletes, olcsó és egyszerűen elkészíthető dekorációt készíthettek majd velem az ünnepváráshoz.

Szép napot!

 

 

 

 

Miniprojekt – dekorálj velem

Ajándékcsomagolás egyszerűen és egyedien

Szeretem a frappáns, kicsit különleges, de mégis egyszerű dolgokat. Szinte minden téren így vagyok ezzel, hiszen minek túlbonyolítani bármit is? Most egy olyan ötletet hozok, amihez nem kell igazán nagy kézügyesség, azonban cserébe mégis látványos végeredményt kaphatunk.

Pár hete egy jópofa, sima csomagolópapírszerű vastagabb kartondobozt találtam az egyik hobbyboltban. A decorlabortól pedig már volt egy szép stencilem, ami majd falra fog kerülni, de nem bírtam magammal és feltétlenül ki kellett próbálnom. Így a két dolog találkozott a fejemben. Ugyan nem volt rossz az eredeti sötétbarna szalaggal sem, de én egy picit továbbgondoltam, és ünnepien csillogó kiegészítőt kapott, hozzá pedig leheletfinom selyemmasnit. A végeredmény számomra igazán légies és finom lett.
 
Hozzávalók:
bármilyen sima kartondoboz, szivacsecset, gyorsan és átlátszóra száradó ragasztó, finomszemcsés csillámpor, stencil és maszkolószalag
 
Kivitelezés:
a stencilt rögzítettem a dobozra, majd maszkolószalaggal kitakartam a nem kívánatos részeket, és szivacsecsettel stencileztem, azonban most nem festéket használtam, hanem ragasztót (pl. pentart expressz) és nem spóroltam vele, minél vastagabb rétegben marad fenn a ragasztó, annál több csillámpor ragad bele, és annál szebb lesz a minta. De azért arra figyelni kell, hogy ne szivárogjon be a stencil alá.
A gyorsan száradó ragasztó miatt szinte azonnal rá kell szórni a csillámport, és lehetőleg jó vastagon, majd óvatosan eltávolítani a stencilt.
Nem kell ám megijedni, hogy a csillám máshová is szóródik a dobozon, a teljes száradás után finom ecsettel le lehet róla söpörni, és csak a ragasztózott részeken marad meg a havas-jeges hatású szépséges minta.
Nálam a jeges/havas hatás elérése volt a cél, de színes csillámmal is ugyanúgy működik a dolog, ha éppen arra vágyik valaki. Sőt pl. egy fekete dobozon, fekete csillámmal különlegesen elegáns mintázatot lehet készíteni.
A legjobb pedig, hogy ezt a trükköt be lehet vetni pl. fenyődísz vagy mécsestartó, esetleg tükör dekorálására is. Azért arra érdemes figyelni, hogy ne vidd túlzásba, hiszen a – kevesebb több – elv ezúttal is érvényes.
Köszönöm, hogy velem tartottál, ha bármilyen kérdésed van, tedd fel bátran!
Ha további ötleteimre is vevő vagy, akkor kövesd a facebook oldalamat, amit  ide kattintva megtehetsz .

 

Virágkötészet – gyakorlat reantikkal

Az én “csipkebogyóbokrom”

Az ősz tobzódik a tobozokban, bogyókban, gesztenyékben, ágacskákban és mindenféle színes falevelekben. Ezekből pedig – szinte ingyen – nagyon hangulatos és időszerű dekorációkat készíthetünk. Az én kiskamaszom már jócskán túl van a gesztenyemarci korszakon, ellenben én hamarosan második gyerekkoromat élem 🙂 és szívesen megállok itt-ott, hogy úton-útfélen összeszedjek mindenfélét, amiben fantáziát látok. Tavaly már készítettem egy kb. kéttenyérnyi méretű koszorúcskát csipkebogyóból, ez volt az:

ugyanis mindig csak halogattam a bogyók begyűjtését. Addig-addig, mire túl késő lett, és a tömérdek csúnyácska csipkebogyó között csak nagyon nehezen sikerült egy kis halomnyit  zsákmányolnom.

Idén viszont szemfülesebb voltam. Ráadásul új lelőhelyeket is feltérképeztem a környéken így hét elején – a metszőollóval felfegyverkezve – elindultam gyűjtögetni. A környező utcákban voltak a kiszemelt vadászterületek, ahol szép hosszú indákat is találtam. Ezekből pillanatok alatt remek kis koszorúalapot tekertem.

  

Ja persze könnyű nekem ilyen szuper kis kreatív asszisztenssel. Ugye?

Megtisztogattam a bogyókat, mivel a gyűjtés napján nem volt időm a koszorút elkészíteni, a levelek már kezdtek száradni – de sebaj, a bogyó volt a cél. Vékony virágdróttal elkezdtem a kis csokrokba szedett csipkebogyós ágacskákat az alaphoz rögzíteni.

  

A következő adaggal az előzőek szárait takarva haladtam tovább az alapon. Ekkor jött a kopp, mert elfogyott  a hatalmas készletnek tűnő bogyóhalom. Így másnap amikor elindultam a bogárkámmal, a metszőolló ismét ott lapult a táskámban. Szerencsére, mert egy útlezárás miatti kerülőút szélén csodaszép csipkebogyókra találtam. Hörcsög módra próbáltam minél többet összegyűjteni, no nem a pofazacskómba, csak egy papírzacsiba, és hazaérve szinte első dolgom volt befejezni az előző este elkezdett koszorút.

  

Eredetileg mahónia-leveleket akartam a bogyók közé tűzni, de szerencsére szép borostyán-indákat is találtam. Így változott a terv, mert a borostyánnal tekertem körbe a kész koszorút. Még nyáron találtam ezeket a kis fatáblákat, az egyikre krétával köszöntést írtam, és egy darabka spárgával felmasniztam a koszorúra.

  

Ami a legjobb az egészben, hogy szinte semmibe sem került ez az egész, mert a koszorúalaphoz valót, a csipkebogyókat és a borostyán indákat, az utcán gyűjtöttem. Tévedés ne essék, nem a parkok vagy mások szépen ápolt készletét dézsmáltam meg, hanem onnan szedtem le, ahol senkinek nem hiányzik: az indák pl. egy elhanyagolt telek magas kerítése mentén futottak felfelé kapaszkodva. Vidéken élők talán előnyben vannak, mert ott könnyebb ilyeneket gyűjtögetni, de én pl. a XI. kerületben mászkáltam kicsit, és még itt sem lehetetlen ezt véghezvinni, csak nyitott szemmel kell járni.

A maradék c vitamin bombákból egy másik koszorút is kötöttem. A második adag gyűjtésnek nagyon szép egészséges levelei voltak, így azzal együtt kerültek a kis ágvégek az alapra.

Sokféle bogyós ág van ilyenkor, és csodákat lehet alkotni belőlük, és valljuk be, nem terheli a pánztárcánkat sem. Cserébe pedig csodálatos ajtódísz fogadhat bennünket hazaérkezéskor, vagy akár ajándékba is adhatóak ezeket.

Bátran kezdj hozzá, kirándulás közben a legjobb gyűjtögetni, hazaérve pedig készíts valami szépet és mutasd meg!

Köszönöm, hogy velem tartottál! Örömteli alkotást kívánok!

 

Egyedi napló – kézi hímzéssel

Rózsás hangulatban

Egy hobbiboltban bukkantam rá erre a naplóra valamikor még tavaly nyáron, amikor többféle ilyen újrapapír alapú dobozkát teszteltem az ékszerek csomagolásához. Akkoriban hímeztem a keresztszemes rózsás dobozkát is. A dobozokkal együtt ez a spirálos napló is bekerült a nagy tárolódobozba, aztán ott is maradt. A napokban fedeztem fel magamnak újra – rendrakás közben – és most rá is sort kerítettem. Nem vagyok az a naplót írós fajta, azonban elhatároztam már jó pár napja, hogy kicsit rendezettebbé kellene tenni az életem bizonyos dolgait és hát ebben fog segíteni nekem ez a ma készített szépség. Bevallom, egy kockás füzetbe is meg lehetne tenni ugyanezt, de mennyivel jobb érzés lesz majd kinyitni ezt és ebbe jegyzetelni az ötleteimet és minden mást amit ebbe szánok.

Az alap tehát egy teljesen egyszerű keményfedeles, sima spirálos napló, ovális nyílással a borítólapján. Szeretem ezt az alapanyagot és ezt az újrapapír koncepciót. Akik már kaptak tőlem csomagot, azok tapasztalhatták, hogy ebből van a csomagolóanyag, a biléták és cimkék is, amelyeket az alkotásaim csomagolására használok. Elővettem egy darabka kézzel font és szőtt lenvásznat, amire a jól ismert és rám jellemző rózsás hímzést szántam. Bevallom kicsit vaciláltam a nefelejcs és a rózsa között, de végül ez lett a nyerő.

Ahhoz, hogy majd szépen passzoljon a minta a kivágásba, ki kellett jelölnöm a vásznon azt a területet ami ki fog belőle láttszódni. Csipeszekkel feszítettem ki az anyagot, majd körbeférceltem a nyílás vonalát, és ezzel meg is volt a munka. Na persze rajzolhattam is volna a hátoldalára, de nem firkálunk az ilyen szép régi, és értékes anyagokra, vili?

  

Már korábban kigodoltam az elrendezést és, hogy mi lesz még ezen a beépített, hímzett cimkén, így már csak a kis virágok varázslása volt hátra. No meg a “feliraté”. Mindkettőt kihímeztem, majd egy alapos vasalás következett, hiszen a ragasztáshoz szép sima anyagra volt szükségem.

 

 

Ennek a naplónak direkt van egy belső barna lapja is, amellyel a beragasztott anyagot szépen eltakarhattam, hiszen a hímzés visszája nem olyan mutatós. Annál inkább a napló borítólapja, amely ilyen lett. Szeretem az egyszerű dolgokat, nem szeretek semmit túldíszíteni, így nekem más nem is kívánkozott rá a két csokréta rózsa és a cirkalmas kézírásra hajazó hímzésen kívül.

 

 

Bizonyára még sokféleképpen lehet dekorálni, rengeteg ötlet kavarog a fejemben erre, de ha majd ezt telejegyzetelem, akkor is valami hasonlót fogok alkotni, az már biztos. A leírás alapján te is bátran elkészítheted, és akár ajándéknak is megfelel, hiszen ki ne örülne egy monogramos vagy egy kedvenc motívummal díszített saját könyvecskének?

Tetszett az ötletem? Kíváncsi vagy rá, hogy miket készítettem még? Az alkotások menüpont alatt egy kis ízelítőt találhatsz belőlük. Hogy ne maradj le az új bejegyzésekről, és elsőként láthasd a legfrissebbeket, kérhetsz a megjelenésükről e-mailben tájákoztatást. Ha pedig követed a facebook oldalamat, ahol egy-egy apró lépésben be is mutatom, hol tartok a legújabb ötleteim kivitelezésében.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

 

Piszkosfehérben és könyvlapokkal 1893-ból

Csomagoljunk!

A bolhapiacon sok-sok vackot lehet találni, és közhely de szerencsére igaz: ami valakinek lom, az másnak lehet még értékes, érdekes. Így voltam én is ezzel a bőrönddel. Ugyan volt már itthon kettő is, de olyan aminek ilyen fa merevítője volt, olyan nem, ráadásul ennek még az eredeti kulcsai is megvannak (amit felettébb csodálok, mert a spárga amivel a bőrönd fülére volt kötve, már mállott szét).

  

  

 A fotókon az eredeti és a már tisztított állapot látható egy-egy részleten.

Nem tudom miért, de sokmindent nem fotózok le abban az állapotában ahogyan hozzám került, talán azért, mert amikor nekifogok, akkor már az ötletekre koncentrálok, és nem a kiindulási állapot megörökítése a fontos – egyszerűen elfelejtem – így sajnos nem tudok egészben képet mutatni aról, hogy na ilyen volt – ilyen lett. A fotókon a részletekből azért lehet arra következtetni, hogy milyen is volt valójában. Koszos, kopott és rozsdás. Alapos tisztítás és csiszolás után a belső részt “díszítő” kockás papírt is kiszedtem, sok helyen elvált már a karton alaptól és szakadt is volt.

Amikor ezzel végeztem, elővettem az old white színű AnnieSloan festéket és nekiálltam a mázolásnak. A fém és fa részeket vagy egyszerűen próbáltam kis méretű ecsettel körbefesteni, vagy maszkolószalaggal védtem a festékrétegtől. Miután két rétegben átfestettem, és alaposan megszáradt, nekifogtam a bőrönd belső részét kibélelni egy régi, gótbetűs könyv lapjaival. Szeretem ezt a könyvet, ugyan baromi nehéz még olvasni is a betűtipus miatt, de pont a szépséges fontkészlete és a rajzolt képei miatt szerettem bele anno, és bevallom cseppet sem sajnálom, mivel darabokban, hiányosan, rémesen rossz állapotban került hozzám. Ilyen formában felhasználva, viszont méltón díszíthet egy-két általam felújított kiegészítőt, dekorációt vagy használati tárgyat. (Karácsonykor ugyanennek a könyvnek a lapjai kerültek fel a fenyőfánkra, persze a megfelelő formákra alakítva.)

 

Decopuage ragasztót használtam a könyvlapokhoz, amelynek a száradása után a papír szépen kisimult és selymes fényű felülete lett. Külön lakkozni nem akartam, mert úgyis csak alapanyagokat fogok a bőröndben tárolni.

Ezután a külső festett résszel foglalkoztam: alaposan visszacsiszoltam a festéket, hogy jó ütött-kopott kinézete legyen majd a kis poggyásznak.

 

A koptatás után már válogathattam a régebben kinyomtatott feliratok, pecsétek és rajzok között, mert transzfermintákkal szándékoztam egy kicsit feldobni a külső részét. Szeretnék majd ráragasztani régi bélyegeket is – amint találok pár szép darabot, azok biztosan ide fognak felkerülni.

 

A transzferált minták felvitele után az egész külső felületen áttetsző wax-al zártam a munkát. A wax szép, mély érett színt kölcsönzött az alaposan megcsiszolt fa-merevítéseknek is, emellett a sarokvédőket sokkal szebbé tette.

 

 

Belülre a könyv belső borítójának egyik csodaszép mintájú lapja került – a címoldallal együtt – amelyeket papírvirágokkal és leveles dekorszalaggal is kiemeltem, hiszen ezek nagy kedvenceim, megérdemlik a kitüntető figyelmet. A nagy pillangó is a könyv egyik szépségesen kidolgozott rajza. A körbefutó fa keretre ezután csipkeszalagot ragasztottam, amely a natúr színével nem hivalkodóan dekorál, de egyben eltakarja az esetleges egyenetlenségeket is.

  

Nem kis munka van abban, hogy ez a bőrönd végül így néz ki, de minden perc megérte amit vele töltöttem. Amennyiben szeretnél te is hasonlót készíteni, bátran fogj hozzá, ha elakadsz valahol, vagy ha kérdésed van, keress bármelyik elérhetőségemen. Kíváncsi vagy rá, hogy melyek az újabb alkotásaim? A facebook és az instagram oldalamon is megtalálsz, de a legújabb bejegyzésekről kérhetsz e-mail értesítőt is.

Köszönöm, hogy velem tartottál, jó alkotást kívánok Neked is!

 

 

 

 

Romantikus dekoráció

Hogyan készíthetsz kerek virágdobozt?

Nagyon felkapott lett manapság a különböző alakú és nagyságú dobozokba felsorakoztatott virágokból készített dekoráció. Előnye, hogy egyszerűen szállítható, ha pl. vágott virágból készítik, akkor szállítás közben sem hervad el, ha pedig selyem- vagy papírvirágból, akkor sokáig díszítheti az otthonodat, üzletedet vagy az irodádat. Remek esküvői asztalok díszítésére, valamint ajándékba is bármilyen alkalomra. Én alapvetően vágott virág párti vagyok inkább, de szeretek selyemvirágokból is alkotni ezt-azt.

Most a selyemvirágos verzió elkészítését mutatom meg. Szükséged lesz hozzá:

  • egy tetszőleges anyagú, méretű és alakú dobozra (én egy 12 cm átmérőjű, 7 cm magas kerek faháncsból készült dobozt használtam, amit olivzöld krétafestékkel festettem le)
  • száraz oázisra (ez szürkés-rózsaszínes vagy sárgás színű lehet, és téglányi méretben beszerezhető, én az Oázisban szoktam venni, vigyázz, ne a zöldet vedd meg, mert az vágott virágokhoz való)
  • bármilyen selyemvirágra, ami neked tetszik, levelekre, bogyós ágakra, szalagra, virágdrótra, ragasztópisztolyra és ollóra

Elsőként szabj le az oázisból a dobozba illő darabot, ez jó éles késsel, sniccerrel könnyen megy. A doboz szélével egy magasságban legyen.  Majd ragasztópisztollyal rögzítsd a doboz alsó részébe. A virágokat drótozd meg ha szükséges, és kezdd el a tűzőhabba tüzni. Haladhatsz az egyik szélétől elindulva, vagy szimmetrikusan elhelyezve az elemeket. Szerintem szebben lehet kontrollálni az alkotást, ha egy helyről indulsz és úgy kezded el betölteni a dobozt a virágokkal, levelekkel és bogyókkal.

  

A szárakat akár be is ragasztózhatod a beszúrás előtt, de csak simán is betűzheted az oázisba.

  

Miután kitöltötted a dobozt – arra is figyelj, hogy az oázis sehol se láttszódjon ki, mert attól nincs kiábrándítóbb, amikor a tűzőhab ott virít a kész dekoráción – a doboz tetejének oldalát díszítheted is. Én pl. egy, a virágokhoz passzoló fáradtrózsaszín szalagot ragasztottam rá körben, és egy egyszerű masnival takartam a szalagvégeket.

Ha vágott virágot szeretnél használni, akkor a dobozt először béleld ki nejlonnal, majd szabd bele a zöld színű tűzőhabból a megfelelő darabot, amit jó alaposan szívass fel vízzel! Erre különösen érdemes odafigyelni és időt szánni, mert sokan türelmetlenek, a tűzőhab belsejébe nem szívódik fel a megfelelő mennyiségű víz, és ha belül száraz marad, akkor elhervad a beletűzött virág.

Ha bármi kérdésed van, keress nyugodtan, szívesen segítek! Ha pedig inspiráltalak egy kis alkotásra, kérlek mutasd meg nekem is! Hamarosan új ötleteket hozok, addig nézz be a facebook oldalamra, vagy olvasgasd a korábbi bejegyzéseimet. Köszönöm, hogy velem tartottál!