Csipkebogyópiros és egy kis fekete

A zöldséges felé egy jó kis csipkebogyóbokros rész mellett vezet az út, és már többször elterveztem, hogy alkalomadtán megállok és zsákmányolok magamnak egy jó nagy marék csipkebogyót. Nem kellett mettszőolló sem – a levelek amúgy is eléggé elsárgultak, elszáradtak már a bokrokon, meg most kifejezetten csak a bogyókra voltam vevő, és ma volt a napja, hogy engedélyeztem magamnak 5 perc bogival félreállást és csipegetést-válogatást a bokrok mellett. Sajnos a meleg ezeknek a szép piros bogyeszoknak sem tett jót, idő előtt beértek, és már nagyon sok rossz/csúnya közül kell kiszelektálni a szebb példányokat. De szerencsére nem egy kosárnyit akartam szedni. Tényleg elég egy jó maréknyi is, hogy ilyen kis cuki dekorációt készítsünk, szinte egy fillér nélkül.

Szóval, szükség lesz csipkebogyóra, egy erősebb jó tartású drótra, és kb 10 percre – ja, meg egy darabka szalagra, spárgára vagy csipkére, kinek mi tetszik.

    

A bogyók szárát rövidre csipkedtem, majd szépen sorban elkezdtem felfűzni a drótra. A drót két  végén kb. 2-2 cm-t üresen hagytam, ezeket összetekertem, és kialakítottam egy kis karikát a fellógatáshoz, de ez el is hagyható, csak mivel én egy széles régi antik bársonyszalagot szándékoztam használni hozzá, ezért így csináltam, de simán becsúsztatható a szalag/spárga a bogyók közé is.

    

Tényleg pikk-pakk megvan, és üde színfolt lehet bárhol a lakásban, ráadásul készíthető kisebb-nagyobb méretben is, és a jókor gyűjtött csipkebogyó szépen is szárad meg.

Jó kis móka a csipkebogyó begyűjtése és a kis koszorú elkészítése is, kirándulásokon, sétákon a gyerkőcökkel is megoldható. Jó szórakozást!

 

Varrj velem reantik gombát

praktikus útmutató a Praktika Magazinban velem

Egy hete kezdtem a visszaszámlálást, és ma kiderült, hogy mit is rejt a dobozka: egy pár otthon elkészíthető  gombát.

facebook oldalamon, vagy a kapcsolat menüpontra kattintva megrendelheted tőlem a DIY otthon elkészíthető   gombacsomagot, amiben mindent megtalálsz egy pár  gomba elkészítéséhez.

      

Júliusban fotóztuk be a Praktika Magazin szerkesztőségében Gabival és Zoltánnal a kis gombácskáimat, aminek az elkészítését lépésről lépésre követhetitek a cikkben.

Ezúton is nagyon köszönöm Nekik a lehetőséget, a profizmusuk és kedvességük pedig követésre méltó!  Bevallom rögtön a cikkhez lapoztam, de ma ráérősen, a reggeli kakaós csigám elmajszolása közben olvasgatni fogom a lapot, tegyétek ti is ezt!

Legyen olyan szép napotok, mint nekem!

“Horgász”-zsákmány

Halak dekorációként

Még tavaly szereztem be Orsitól egy szett fa halacskát,  és mert már jócskán benne voltunk a nyárban, és időm sem volt rájuk akkor, alaposan eltettem őket, hogy na majd jövőre. Közben meg is feledkeztem róluk, de nemrég a kezembe kerültek, és ha már nyár van, akkor bizony a kis csupaszokat kezelésbe vettem.

     

Az asztalos fűrésze nyomán keletkezett éleket alaposan megfarigcsáltam, megreszeltem, és a felületet is jól megpüföltem ezzel-ezzal, hogy minél viharvertebbeknek nézzenek ki. Amikor ezzel készen voltam, befestettem egy réteg milk árnyalatú festékkel, majd száradás után csak úgy szabad kézzel farmer színű kék festékkel csíkokat festettem rájuk úgy “deréktájon”. Amikor már szárazak voltak, csiszoltam és koptattam itt-ott a festésen. Befejezésként áttetsző, azután pedig taupe színű waxot kentem rájuk. Ez utóbbitól olyan uszadékfa hatású lett az egész, főleg attól, hogy a sötét waxot hagytam szépen besimulni az átalam okozott mélyedésekbe, résekbe is.

  

Végezetül mindegyikbe fúrtam egy-egy kis lyukat, ezekbe vastagabb spárgát ragasztottam, aminek segítségével aztán összekötöttem a szettet -így bárhová felakaszthatóak.

A legkisebb pedig kapott egyet a cuki kis textilbőr reantik bilétámból is.

 

Egy kis antik csipke, egy kis antik lenvászon

és egy kis saját ízlés

A hőlégballonos könyvlapos akvarellceruzás képemet annyira szeretem (itt megnézheted), hogy a sikerén felbuzdulva – meg azért, mert amúgy is voltak még terveim hasonló technikával készíteni valamit/valamiket – nyomtattam még ezt-azt ami nagyon megragadta a fantáziámat. Közülük az egyik ez a csodaszép monogram volt, amit mégis tovább gondoltam. Transzfertechnikával a könyvlap helyett egy darabka antik, kéziszövött lenvászonra vittem át a mintát, aminek egyes részleteit szerettem volna hímzéssel kiemelni. Az aprócska csipkevirágok felvarrása már egy következő ötlet volt, amit elvileg egy turizott ruhához gondoltam, de annak mégis mást szánok. Mivel pedig a méretek és a stílus is nagyon passzolt a “hímzésemhez” ide került pár darab virágocska a meseszép, de szakadozott, antik, kézzel készült csipkezsabóról.

    

Direkt nem teljesen szerettem volna kihímezni, mert akkor nem érvényesülne a transzferminta. A betűt apró öltésekkel, grafit színű osztott hímzőfonal egyetlen szálával kontúroztam. A grafit árnyalat egyébként a kereten, és a felakasztáshoz rátűzött gyűrt selyemszalagon is visszatér, ráadásul a transzferminta is inkább erre hasonlít, mint feketére.

Egyenesen bele vagyok szeretve – egyedi és megismételhetetlen. Minden virágot más-más hímzéstechnikával dolgoztam ki, a pici, különleges antik csipkevirágok pedig térbe emelik és még egyedibbé teszik.

    

    

Ha tetszik a végeredmény, vagy van kérdésed, hozzáfűznivalód, csak bátran kommentelj. Amennyiben pedig hasonló újdonságokat, egyedi ötleteket szeretnél látni, nézz be máskor is. Egyébként a facebook oldalamon napi szinten, a bejegyzéseimen kívül egyéb ötleteimet is láthatod.

 

Időutazás hőlégballonnal

Két projekt egyszerre

Többször előfordul – az igazat megvallva, szinte mindig – hogy még valamit nem fejeztem be, de már új dologba kezdek. Ez azért is van mert bizony egyes reantikok alkotása-alakítása közben várnom kell száradásokra vagy valami apróságra, amit kigondoltam hozzá, de még hiányzik. Sőt halkan megsúgom, olyan is van, hogy a rendszerezéses igyekezetem ellenére sem tudom, éppenn hová tettem azt a valami kisbigyót ami kellene, így a lakás felforgatása helyett belekezdek valami másba, majd csak utamba akad egyszer, aztán befejeződik minden, szépen lassan.

A papírmachéval is így voltam, tudtam, hogy van még itthon egy kis vödörnyi vizibomba, ami méretben pont jó lenne az én kis léghajómhoz, de mivel ezekkel csak nyáron szórakoznak a pasijaim, úgy eltettem, hogy csak no. De megtaláltam, és végre ismét tépkedhettem az antik gótbetűs könyvem lapjait. Ismételten megjegyzem, menthetetlen példányról van szó, ami hiányosan, darabokban, rozsda és egyéb foltosan került hozzám. De úgy vélem méltó alapanyag az én kis dolgaim kivitelezéséhez. Szeretem minden betűjét, a szép érett, besárgult színét, a foltjait, úgy ahogy vannak, és hiszem, hogy sokkal jobb így megmenteni, mintha valahol vmi pincében dohosodna.

Szóval a kis vizibomba felfújva olyan mint a lufi, és ez szolgált alapként. Antik modge-podge-al rétegeket ecseteltem a lufi felületére a kis fecnikből, konkrétan 6 réteg papír van rajta, minden réteg fedésben, és a rétegek között hagytam egy napot száradni az egészet. Amikor készen volt, picit áttöröltem taupe színű waxos ronggyal és 6 dupla szál vékony spárgából csomózással kialakítottam a ballon körüli hálót, miközben a konyhaszekrény felső elemének a fogantyúján lógott az egész. Így könnyedén körbe tudtam forgatni, és ahol kellett, egy pötty ragasztóval segítettem a rögzítést.

      

A kis utazókosárnak vágtam egy lekerekített négyzetes kartonlapot, majd vastagabb spárgával, spirálisan haladva körberagasztottam az egészet. Antik lenvászonból ragasztottam, kötözgettem kis homokzsákocskákat minden tartókötélhez a kosár külső oldalára. A ballon tartózsinórjait a kosár belsejében vezettem ki a kosár aljára, ahol csomóra kötöttem és bojtszerűen lógni hagytam. Tudom, hogy az igaziaknak nincs ilyenjük, de ez az én kicsi alkotásom, és nekem így tetszik, amúgy is dekoráció.

      

A ballonra kis spárgamasnikat ragasztottam körben, és került rá néhány az igazi szárított rózsáimból, kiegészítve aprócska selyemlevelekkel. Ellensúlyként az utazókosárra is kívánkozott egy pici díszítés. Spárgán kívül direkt semmi más szalagot nem akartam hozzá használni, mert annak a puritánsága, és rusztikussága remekül illik az antik könyvlapokhoz, és egyúttal nem viszi el a túl porcukrosan csajos irányba sem az egész alkotás összképét. Többféle dekoráció kavargott a fejemben, de végül a rózsás mellett döntöttem, pont azért, mert nem a megszokott párosítás a rózsa a léghajóval.

A varrógépfiókban röpködő hőlégballonomnál mutatott módszer jó kis megoldás a tálalásához, de most nekem ez mindenképpen a fehér fal elé kívánkozott, és került mellé egy kis kép is, aminek az elkészítése nagyon egyszerű. A pinteresten kerestem egy nekem tettsző rajzot, amit kinyomtattam, majd egy egész könyvlapra transzferáltam. (Direktben lehet a könyvlapra is nyomtatni, de én szeretem, ha nem látszik minden vonal tökéletesen, ezért a transzfert választottam.) Elővettem az akvarellceruzáimat, kiszíneztem és ecsettel elmostam a színeket. Egy sima fehér, ovális képkeretről (ez egy évekkel ezelőtt möbelix-ben vásárolt darab) leoperáltam a fehér szalagokat, majd pocsolya és milk árnyalatú krétafestékkel festettem, koptattam, waxoltam. Végül beletettem a kis művet, szalagot tettem rá, és a hőlégballon mellé biggyesztettem.

      

Ha tetszettek, és szeretnél hasonlóan egyedi alkotásokkal találkozni, csatlakozz a facebook oldalam követőihez, ha pedig kedvet kaptál hozzá, készítsd el a saját kis alkotásaidat és mutasd meg.

Örülök, hogy velem tartottál!

 

 

Lady Lavender

vagyis az én levendulahölgyikém

 

Pár hete Pannonhalmára készülve készítettem ezt a sikkes levendula hölgyet, egyszerű hozzávalókból, amit igazából mással is lehet helyettesíteni. Mivel pedig erősen levendulaszezon van, megosztom veletek az elkészítésének a menetét, hátha valaki kedvet kap hozzá.

    

A csipkés napernyőhöz kerestem egy megfelelő méretű – ez kb 10 cm átmérőjű volt – kerek csipketerítőt. 8 db fogpiszkálót és egy kampósra hajlított vastagabb drótot lefestettem levendula színű krétafestékkel, és amint megszáradtak, méretre vágva felragasztottam a terítő megfelelő részeire a fogpiszkálókat, majd elrendezve a merevítőket, kialakítottam a napernyő csúcsát, és alaposan áttekertem lila cérnával, majd kötöttem rá egy masnit. Egy aprócska csokrot is készítettem, aprócska masnival.

  

A testéhez csokorba szedtem a levendulát, amelynek a közepébe egy saslikpálcikát erősítettem, és jó szorosan áttekertem spárgával. Kiszabtam a ruhát egy foltos, szakadt régi terítő szép részéből, majd a nyakrészen rákötöttem, hátul pedig összeragasztottam a ruhácskát. A nyakrészhez erősítettem a papírspárgára csomózott fagyöngyöket, ez lett a karja és a keze. Majd a sasikpálcát rövidebbre vágtam és ráragasztottam a fejének szánt papírmasé golyót, de előtte még levágtam a ruhája túllógó felelsleges nyakrészét. Egy picurka kalapot – ezt oázisban találtam – levendula színre festettem, majd ráragasztottam a buksijára, gyűrt szalagot erősítettem rá, amit a nyakába kötve masniztam.

    

    

Ha tetszett készítsd el, ha kérdésed lenne, keress bátran!

 

Kettőt egy csapásra

avagy újabb kis kedvencek

Nemrégiben bukkantam rá két nagyon szép állapotban lévő régi faházas darálóra. Az egyik kicsit klönlegesebb darab a fém szélekkel, a másik pedig a kis csorba fiókjával olyan kis bájos. Eredetileg festeni gondoltam, de a sarkokon látható precíz csapolások, olyannyira megérdemlik, hogy ne dugjam festékréteg alá valaki aprólékos munkáját, hogy inkább natúran hagytam. Zsíroldóval óvatosan megsikáltam, majd alaposan megszárogattam.  A csupasz, régi fára általában waxot kenek, mivel sokkal jobban szeretem a waxolt fafelületeket mind simításra, mind színre, mint a lakkozottakat. Főleg az ilyen kis régi tárgyaknál. A natúr wax nagyon szépen beivódik a fa rostjai közé, egyúttal csodaszépen elmélyíti a fa színét, ezáltal pedig élesebbé válik a faerezet rajzolata is.

    

A kis csorba fiók belsejéhez választottam egy szolíd mintás scrapbook papírt, amit beszabtam és beragasztottam a mini helyre, majd a széleken a fölösleges  papírt csiszolóvászonnal távolítottam el, és kicsit a papírt is waxoltam.

  

A kis egyszerűen romantikus darab pedig megérdemelt egy ilyen kis csodát. A szárított rózsáimból és apró mezei virágból egyszerű koszorút kötöttem hozzá.

    

A kis faragott, kőhatású táblát decor clayből öntöttem. Ha tetszett ez a kis összeállítás, nézd végig a korábbi reantikokat is, vagy látogasd meg a facebook oldalamat is.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

Építőkockák

egy kicsit másképp

Jó pár hete bukkantam rá egy facebook oldalon egy doboznyi eladó régi fa építőkockára (kb 40-50 éves, amit azért tudok, mert a páromnak kicsi korában hasonló volt, amiből még mindig van anyósoméknál a dobozban, meglehetősen hiányosan). A dobozka tartalmával vannak terveim, azonban azok egyenlőre még titkosak. De amikor átnéztem a kis ládikát, akkor bukkantam rá benne négy darabra, ami tutira biztos, hogy eredetileg nem a készlet része volt. Biztosan utólag kerültek bele, még a méretük és a színük is eltérő a többitől. Aztán egyszer csak beugrott, hogy milyen jó lenne ezekből valamit, valami mást csinálni, mint amire régen használták.  A válogató után a szereposztás is megtörtént, és kettőre kulcstartó szerepet osztottam (én a nagy rendező, vagyis rendezkedő). És ha már a karmaim közé kaparintottam őket, nem úszták ám meg egy kis reantikos styling nélkül – így csinosan de egyszerűen teljesíthetik új feladatukat . Egyikőjük a bogárkám kulccsomójára került, a másik pedig a lakás kulcsait tartja kordában.

A sluszkulcsosra mi más is kerülthetett volna? Egy aprócska fekete bogárhátút varázsoltam rá pillanatok alatt transzfer technikával.  Azért hogy csajos legyen,  biggyesztettem rá egy kevéske fekete bársonyszalagot és egy fekete gyöngyöt is.

    

A másikra nagyon vékony ecsettel feliratot festettem milk színű festékkel, és hogy kellően ellentéte legyen a bogárhátúsnak, egy darabka antik csipkét és egy gyöngyöt kapott. Csupa romantika lett így. A transzfer és a festés előtt azért kicsit megcsiszoltam őket, és a minták felvitele után fúrtam beléjük egy-egy lyukat, ahol a kulcskarikát át lehet rajtuk vezetni. De még a karika behelyezése előtt alaposan átsimogattam mindkettőt színtelen wax-al, ami csodaszépen elmélyítette a szép régi fadarabok színét, még jobban kiemelve azt a csodaszép erezetet, amiért már az első pillanatban is megtetszettek.

    

Nem mondhatóak igazán nagynak (2,5×7 cm-es, és 6 mm vastag), azoban  szokatlannak talán már annál inkább. Ha tetszett az ötletem bátran készítsd el te is a saját verziódat, és mutasd meg  itt.

Jó alkotást kívánok!

 

Hőlégballonnal Párizs fölött

avagy egy varrógépfióknyi “szabadság”

Pár hete kértek tőlem egy Alíz csodaországos díszt, de nem tojásra, hogy ne igazán húsvétos legyen, és akkor előszedtem az összes hungarocell alapomat a választáshoz. Ha pedig már pakolásztam, akkor elővettem egyet abból a bordás hungarocell alapból is, amit még tavaly novemberben a reantik adventi naptár összeállításakor használtam a kis hőlégballonomhoz, amit olyan sokan szerettetek. Már akkoriban tervben volt, hogy majd készítek egy nyári változatot is. És ha már a szálak így összeértek, szép lassan elkészült ez is, pedig napokig csak rakosgattam a saslikpálcikára tűzött megfestett gömböt, mert tudtam, hogy picit időigényes lesz a befejezése. Meg hát azt is tudtam, hogy nem csak úgy fellógatni szeretném majd valahová. De egyenlőre nem volt ötletem a “tálalásához”, és más dolgom is volt.

Aztán tegnapelőtt kicsit már vágytam valami másra is a levendula mellett, és elkezdtem befejezni a kis cukiságomat. Alapjában véve majdnem ugyanúgy készült mint az advent 1. napi kis ballon, csak egy picurit változtattam rajta. Sok hőlégballonos képen hálóval van körbevéve a ballon rész, így a hullámvonal helyett most ezt próbáltam imitálni, amihez vékony spárgát és ragasztót használtam. Nem olyan nagy ördöngösség ám mint amilyennek látszik, és semmi extra eszközre nincs hozzá szükség, bátran hozzákezdhettek.

A duplázott spárgát egyenletesen elosztva beragasztottam a  gömb vájataiba, amit csigavonalban takartam egy darabon vastagabb spárgával, és  felváltva hol jobbra, hol balra téve a szálakat, egyforma magasságban összecsomóztam őket. Így haladtam pár soron keresztül, csomózni lehet ízlés szerint sűrűbben  vagy ritkábban.

Majd ragasztottam egy kis utazókosarat spárgából, csigavonalban körkörösen haladva, és hozzárögzítettem a ballon részhez. Közben a legegyszerűbb megoldás jutott az eszembe, hogy mibe is fogom tenni ezt a hőlégballont. Mindvégig elől volt az egyik varrógépfiók a nemrég beszerzettek közül, mert a zsíroldós tisztítás után száradt, csak valamiért nem is gondoltam rá, mert eleinte valami képkeretben gondolkodtam, de amikor rápillantottam, már tudtam, hogy mit is akarok. Pamacsoltam bele felhőket, és stencillel még pár hőlégballont és egy kis párizsi sziluettet az Eiffel toronnyal és a Sacre Coeur-al, kapott egy feliratot is a keretre, ezeknél egy leheletnyit koptattam a festésen csiszolóvászonnal, végül az egészet wax-al kezeltem.  A kis fogantyú helyén átfúrtam a fiók oldalát, és ide rögzítettem spárgával a ballonomat, a fogantyút pedig visszaragasztottam, így kívülről nem is látszik.

    

     A ballon utazókosarára felkerült néhány kis fogaskerék, óra és alátettem egy kis átfestett triciklit – így most ennyi elég is nekem.

Szeretem ezt a kedves ódon hangulatot amit áraszt, és remekül passzol a tegnap varrogatott kék lenvászon halacskáimhoz – ha neked is tetszik, akkor készítsd el!

 

 

 

Levendulát?

Szívesen!

 

Azok számára, akik követik a facebook oldalamat, bizonyára nem újdonság, hogy az utóbbi napokat szinte csak a levendulának szenteltem. Tavaly sajnos nem sikerült eljutnom Pannonhalmára levendulát szedni, de idénre mindenképpen beterveztem magamnak.  Eredetileg július elején lett volna a levendula-hét, de mivel az időjárás elég hamar nyáriasra fordult, ami viszont nagyon kedvező volt a levendula virágzáshoz, így sokkal előrébb kellett hozni ezt az alkalmat. Barbi meg is hirdetett egy saját kis levendula ünnepet, és készült is mindenféle finomsággal. Bár esőben indultunk útnak, mire odaértünk Pannonhalmára egyre szebb idő lett, végül kisütött a nap is, és előmerészkedett a pillangók és méhek serege is, megszállták a finom illatos virágokat.  Ha pedig már mentem, szertettem volna Barbarának valamit én is adni, így felajánlottam neki, hogy amíg ott vagyok, szívesen segítek neki és azoknak akik szeretnének valami saját készítésű levendulásat alkotni. Valami egyszerű de mégis látványos levendulás alkotáson törtem a fejem, amit ő maga is el tud majd készíteni a kis üzletébe. Így ötleteltünk együtt, végül pedig a szív alakú koszorú és a levendula baba mellett döntöttünk. (Ennek az elkészítését is hamarosan olvashatjátok a naplóban.)

A kis alkotó délután nagyon jól telt, a lányok nagyon ügyesek voltak és nagyon szép, illatos kis dekorációkkal térhettek haza. Sokan kérdeztétek, hogy mi a trükkje ennek a szívnek? Lehet, hogy bonyolultnak tűnik, de nem ördöngősség. Bátran neki lehet fogni! Szükség lesz hozzá: erősebb drótra, vékony hajlékony vesszőre (nyírfa, fűzfa ága pl. remek erre a célra), vékony virágkötő drótra, levendulára és metszőollóra, fogóra – dekorálásként pedig szalagra meg ami van otthon.

Kezdetnek egy erősebb, jó tartású drótot, a nekünk tetsző szív formájúra hajlítunk. Itt állítjuk be a méretet, a formát – lehet kisebb-nagyobb, laposabb, filigránabb, ducibb – ki milyet szeretne. Majd egy jó hosszú és vékony ág végét egy darabka dróttal a szív közepéhez rögzítjük, és az ágat a drót mentén haladva, lazán a drótváz köré tekerjük. 2-3 ággal tanácsos ezt egymás után megismételni, hogy kellő tartást adjanak a koszorúnak. Ilyenkor még mindig lehet állítani a kívánt formán.

Majd a levendulából 6-8 szálas kis csokrétákat kötünk, közvetlenül a virágok alatt megdrótozva. És gyártunk legalább 20-25 ilyen kis csokrot. nem baj, ha nem teljesen egyformák, sőt annál jobb. (Ha elfogynak de még kellene, hát akkor újra csokrozás következik.)

      

A csokrokat a szív közepétől elindulva elkezdjük feldrótozni az alapra – először az egyik oldalon, majd tükörképként a másikon. Minden újabb kis csokorral takarjuk az előző csokor feldrótozott szárait. A szív csücskéhez érve egy kisebb dúsabb csokrocskával pedig eltakarjuk a két összefutó véget. Végül pedig ízlés szerint díszíthetjük tovább – szalaggal, papírlepkékkel, régi kulccsal, gombbal, medállal.

Koszorú is hasonló módon készülhet, csak értelemszerűen kerek alapra dolgozzuk fel a kis csokrokat. Minél dúsabbak a csokréták, és minél sűrűbben dolgozzuk azokat az alapra, annál dúsabb lesz a koszorú. Lehet a kis csokrok irányán is alakítani, jobbról-balról felváltva fekteti, ezt már igazán az egyéni igényünk, ízlésünk és a rendelkezésünkre álló levendula mennyisége határozza meg.

    

Bátran fogjatok hozzá! De azért azt jelzem, hogy időigényes kicsit a dolog, épp az olyan esős délutánok remek program, mint a mai is.

És aki szereti a levendulát, annak tartogatok még meglepetést, érdemes figyelni a további ötleteket, tippeket is!