Egy kis antik csipke, egy kis antik lenvászon

és egy kis saját ízlés

A hőlégballonos könyvlapos akvarellceruzás képemet annyira szeretem (itt megnézheted), hogy a sikerén felbuzdulva – meg azért, mert amúgy is voltak még terveim hasonló technikával készíteni valamit/valamiket – nyomtattam még ezt-azt ami nagyon megragadta a fantáziámat. Közülük az egyik ez a csodaszép monogram volt, amit mégis tovább gondoltam. Transzfertechnikával a könyvlap helyett egy darabka antik, kéziszövött lenvászonra vittem át a mintát, aminek egyes részleteit szerettem volna hímzéssel kiemelni. Az aprócska csipkevirágok felvarrása már egy következő ötlet volt, amit elvileg egy turizott ruhához gondoltam, de annak mégis mást szánok. Mivel pedig a méretek és a stílus is nagyon passzolt a “hímzésemhez” ide került pár darab virágocska a meseszép, de szakadozott, antik, kézzel készült csipkezsabóról.

    

Direkt nem teljesen szerettem volna kihímezni, mert akkor nem érvényesülne a transzferminta. A betűt apró öltésekkel, grafit színű osztott hímzőfonal egyetlen szálával kontúroztam. A grafit árnyalat egyébként a kereten, és a felakasztáshoz rátűzött gyűrt selyemszalagon is visszatér, ráadásul a transzferminta is inkább erre hasonlít, mint feketére.

Egyenesen bele vagyok szeretve – egyedi és megismételhetetlen. Minden virágot más-más hímzéstechnikával dolgoztam ki, a pici, különleges antik csipkevirágok pedig térbe emelik és még egyedibbé teszik.

    

    

Ha tetszik a végeredmény, vagy van kérdésed, hozzáfűznivalód, csak bátran kommentelj. Amennyiben pedig hasonló újdonságokat, egyedi ötleteket szeretnél látni, nézz be máskor is. Egyébként a facebook oldalamon napi szinten, a bejegyzéseimen kívül egyéb ötleteimet is láthatod.

 

Régiből újat

monogramos zsák – de nem a malomba

Régóta vágytam már saját kis       cimkékre, amelyek hitelesítik a kezem munkáját. Futottam már köröket, volt olyan aki nem akarta érteni mire gondolok valójában, de nem baj, mert azt hiszem érdemes volt várni ezekre a kis cukikra. A Lézervágott Kincsestár megvalósította az ötletemet pontosan úgy,  ahogy szerettem volna. És régi vágyam volt már az egyik antik csíkos zsákomból varrni egy jó erős és nagy bevásárlótáskát is, ami mindig velem lehet a bogárkámban, és nem kell fölös nejlonszatyrokat hazacipelnem, amiket amúgy sem szeretek, ha mindenképpen muszály, akkor inkább papírtáskát választok.

    

Elsőként megterveztem, hogy milyen legyen, majd választottam hozzá egy szépséges betűtipust, amit kézzel ráhímeztem a zsákra, igyekeztem a csíkokkal azonos piros árnyalatot választani hímzőfonalnak. A bélését bézs-piros kockás anyagból varrtam bele. A füleket pedig két gyerek rövidnacihoz kapott, sosem használt, szétoperált övből és 4 rétegű, megerősített textilpánból készítettem.

    

Ugyanebből a pántból varrtam a béléses oldalra körben egy megerősítést, Ez a fülek miatt is fontos volt, de dekorciónak sem rossz. A két végét masniztam, ami így nem csak csini, hanem a kulcskarika segítségével oda lehet kötözni a kulccsomót is, hogy haza érve ne a táska mélyéről kelljen majd előbánysznom a lakáskulcsokat.

    

És ez lett az első alkotásom, amire hivatalosan felkerült a kis cuki bilétám. Nagyon szeretem így őket együtt. Ha tetszett a bejegyzés, és kíváncsi vagy mire és hová fog felkerülni a többi kis biléta, akkor kukucskálj be a facebook oldalamra, ahol sokféle témában találsz friss és régebbi bejegyzést.

 

Időutazás hőlégballonnal

Két projekt egyszerre

Többször előfordul – az igazat megvallva, szinte mindig – hogy még valamit nem fejeztem be, de már új dologba kezdek. Ez azért is van mert bizony egyes reantikok alkotása-alakítása közben várnom kell száradásokra vagy valami apróságra, amit kigondoltam hozzá, de még hiányzik. Sőt halkan megsúgom, olyan is van, hogy a rendszerezéses igyekezetem ellenére sem tudom, éppenn hová tettem azt a valami kisbigyót ami kellene, így a lakás felforgatása helyett belekezdek valami másba, majd csak utamba akad egyszer, aztán befejeződik minden, szépen lassan.

A papírmachéval is így voltam, tudtam, hogy van még itthon egy kis vödörnyi vizibomba, ami méretben pont jó lenne az én kis léghajómhoz, de mivel ezekkel csak nyáron szórakoznak a pasijaim, úgy eltettem, hogy csak no. De megtaláltam, és végre ismét tépkedhettem az antik gótbetűs könyvem lapjait. Ismételten megjegyzem, menthetetlen példányról van szó, ami hiányosan, darabokban, rozsda és egyéb foltosan került hozzám. De úgy vélem méltó alapanyag az én kis dolgaim kivitelezéséhez. Szeretem minden betűjét, a szép érett, besárgult színét, a foltjait, úgy ahogy vannak, és hiszem, hogy sokkal jobb így megmenteni, mintha valahol vmi pincében dohosodna.

Szóval a kis vizibomba felfújva olyan mint a lufi, és ez szolgált alapként. Antik modge-podge-al rétegeket ecseteltem a lufi felületére a kis fecnikből, konkrétan 6 réteg papír van rajta, minden réteg fedésben, és a rétegek között hagytam egy napot száradni az egészet. Amikor készen volt, picit áttöröltem taupe színű waxos ronggyal és 6 dupla szál vékony spárgából csomózással kialakítottam a ballon körüli hálót, miközben a konyhaszekrény felső elemének a fogantyúján lógott az egész. Így könnyedén körbe tudtam forgatni, és ahol kellett, egy pötty ragasztóval segítettem a rögzítést.

      

A kis utazókosárnak vágtam egy lekerekített négyzetes kartonlapot, majd vastagabb spárgával, spirálisan haladva körberagasztottam az egészet. Antik lenvászonból ragasztottam, kötözgettem kis homokzsákocskákat minden tartókötélhez a kosár külső oldalára. A ballon tartózsinórjait a kosár belsejében vezettem ki a kosár aljára, ahol csomóra kötöttem és bojtszerűen lógni hagytam. Tudom, hogy az igaziaknak nincs ilyenjük, de ez az én kicsi alkotásom, és nekem így tetszik, amúgy is dekoráció.

      

A ballonra kis spárgamasnikat ragasztottam körben, és került rá néhány az igazi szárított rózsáimból, kiegészítve aprócska selyemlevelekkel. Ellensúlyként az utazókosárra is kívánkozott egy pici díszítés. Spárgán kívül direkt semmi más szalagot nem akartam hozzá használni, mert annak a puritánsága, és rusztikussága remekül illik az antik könyvlapokhoz, és egyúttal nem viszi el a túl porcukrosan csajos irányba sem az egész alkotás összképét. Többféle dekoráció kavargott a fejemben, de végül a rózsás mellett döntöttem, pont azért, mert nem a megszokott párosítás a rózsa a léghajóval.

A varrógépfiókban röpködő hőlégballonomnál mutatott módszer jó kis megoldás a tálalásához, de most nekem ez mindenképpen a fehér fal elé kívánkozott, és került mellé egy kis kép is, aminek az elkészítése nagyon egyszerű. A pinteresten kerestem egy nekem tettsző rajzot, amit kinyomtattam, majd egy egész könyvlapra transzferáltam. (Direktben lehet a könyvlapra is nyomtatni, de én szeretem, ha nem látszik minden vonal tökéletesen, ezért a transzfert választottam.) Elővettem az akvarellceruzáimat, kiszíneztem és ecsettel elmostam a színeket. Egy sima fehér, ovális képkeretről (ez egy évekkel ezelőtt möbelix-ben vásárolt darab) leoperáltam a fehér szalagokat, majd pocsolya és milk árnyalatú krétafestékkel festettem, koptattam, waxoltam. Végül beletettem a kis művet, szalagot tettem rá, és a hőlégballon mellé biggyesztettem.

      

Ha tetszettek, és szeretnél hasonlóan egyedi alkotásokkal találkozni, csatlakozz a facebook oldalam követőihez, ha pedig kedvet kaptál hozzá, készítsd el a saját kis alkotásaidat és mutasd meg.

Örülök, hogy velem tartottál!

 

 

Kettőt egy csapásra

avagy újabb kis kedvencek

Nemrégiben bukkantam rá két nagyon szép állapotban lévő régi faházas darálóra. Az egyik kicsit klönlegesebb darab a fém szélekkel, a másik pedig a kis csorba fiókjával olyan kis bájos. Eredetileg festeni gondoltam, de a sarkokon látható precíz csapolások, olyannyira megérdemlik, hogy ne dugjam festékréteg alá valaki aprólékos munkáját, hogy inkább natúran hagytam. Zsíroldóval óvatosan megsikáltam, majd alaposan megszárogattam.  A csupasz, régi fára általában waxot kenek, mivel sokkal jobban szeretem a waxolt fafelületeket mind simításra, mind színre, mint a lakkozottakat. Főleg az ilyen kis régi tárgyaknál. A natúr wax nagyon szépen beivódik a fa rostjai közé, egyúttal csodaszépen elmélyíti a fa színét, ezáltal pedig élesebbé válik a faerezet rajzolata is.

    

A kis csorba fiók belsejéhez választottam egy szolíd mintás scrapbook papírt, amit beszabtam és beragasztottam a mini helyre, majd a széleken a fölösleges  papírt csiszolóvászonnal távolítottam el, és kicsit a papírt is waxoltam.

  

A kis egyszerűen romantikus darab pedig megérdemelt egy ilyen kis csodát. A szárított rózsáimból és apró mezei virágból egyszerű koszorút kötöttem hozzá.

    

A kis faragott, kőhatású táblát decor clayből öntöttem. Ha tetszett ez a kis összeállítás, nézd végig a korábbi reantikokat is, vagy látogasd meg a facebook oldalamat is.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

Építőkockák

egy kicsit másképp

Jó pár hete bukkantam rá egy facebook oldalon egy doboznyi eladó régi fa építőkockára (kb 40-50 éves, amit azért tudok, mert a páromnak kicsi korában hasonló volt, amiből még mindig van anyósoméknál a dobozban, meglehetősen hiányosan). A dobozka tartalmával vannak terveim, azonban azok egyenlőre még titkosak. De amikor átnéztem a kis ládikát, akkor bukkantam rá benne négy darabra, ami tutira biztos, hogy eredetileg nem a készlet része volt. Biztosan utólag kerültek bele, még a méretük és a színük is eltérő a többitől. Aztán egyszer csak beugrott, hogy milyen jó lenne ezekből valamit, valami mást csinálni, mint amire régen használták.  A válogató után a szereposztás is megtörtént, és kettőre kulcstartó szerepet osztottam (én a nagy rendező, vagyis rendezkedő). És ha már a karmaim közé kaparintottam őket, nem úszták ám meg egy kis reantikos styling nélkül – így csinosan de egyszerűen teljesíthetik új feladatukat . Egyikőjük a bogárkám kulccsomójára került, a másik pedig a lakás kulcsait tartja kordában.

A sluszkulcsosra mi más is kerülthetett volna? Egy aprócska fekete bogárhátút varázsoltam rá pillanatok alatt transzfer technikával.  Azért hogy csajos legyen,  biggyesztettem rá egy kevéske fekete bársonyszalagot és egy fekete gyöngyöt is.

    

A másikra nagyon vékony ecsettel feliratot festettem milk színű festékkel, és hogy kellően ellentéte legyen a bogárhátúsnak, egy darabka antik csipkét és egy gyöngyöt kapott. Csupa romantika lett így. A transzfer és a festés előtt azért kicsit megcsiszoltam őket, és a minták felvitele után fúrtam beléjük egy-egy lyukat, ahol a kulcskarikát át lehet rajtuk vezetni. De még a karika behelyezése előtt alaposan átsimogattam mindkettőt színtelen wax-al, ami csodaszépen elmélyítette a szép régi fadarabok színét, még jobban kiemelve azt a csodaszép erezetet, amiért már az első pillanatban is megtetszettek.

    

Nem mondhatóak igazán nagynak (2,5×7 cm-es, és 6 mm vastag), azoban  szokatlannak talán már annál inkább. Ha tetszett az ötletem bátran készítsd el te is a saját verziódat, és mutasd meg  itt.

Jó alkotást kívánok!

 

Bársonybatyu

Levendulával töltve

Még a télen bukkantam rá a bolhapiacon egy hosszúkás darabka lila bársonyra, ami valaminek a része lehetett valaha. Nem vagyok nagy lila rajongó, de tudtam, hogy majd levendulás illatosítónak tökéletes alapanyag lesz, így a csipkékkel együtt bezsákmányoltam. Nemrég elővettem a szép tisztán, vasaltan eltett anyagot és egy régi filmben látott pénzes-batyu ötletétől vezérelve megpróbáltam megvalósítani azt a kis valamit, ami a fejemben motoszkált. Elővettem hozzá mindenféle régi gombot, szalagot, bojtot mert néha úgy sokkal spontánabbul jönnek az ötletek, ha ezek a kis bigyókák szem előtt vannak. A lilához remekül passzol az ezüstös és az antik bronzos szín is, de mivel alapból több antikbronz kiegészítőt halmoztam fel, azokból könnyebb volt válogatni.
  

Kiszabtam egy 14,5 cm-es kör alakú részt, amit aprócska férc-öltésekkel körbeöltöttem, és a cérnát összehúzva kialakítottam a kis batyut.

 

 

 

  

Megtöltöttem szárított levendulával és teljesen összehúztam, majd bevarrtam a nyílást.

 

 

 

 

 

Felvarrtam rá egy szép régi, bronzos füles-gombot, ami díszként is szolgál, de egyúttal el is takarja az aprócska öltéseket. Majd egy lila bojtra egy fém záróvéget és aprócska kulcsot fűztem, majd egyszerűen rátekertem a gombra. Igazi illatbomba, vagyis illatbatyu lett. És a levendulához méltó szép lila, régi bársonyanyagból. Ez még az az igazi, békebeli bársony, nem az a műszálas fajta, ami ma a legtöbb helyen kapható. Igaz XXI. századi alkotás, de nagyrészt múlt század eleji anyagokból készült, a régi pénzes-erszények mintájára. Csak hát ez nem arannyal van tömve, hanem mennyei illatú provence-i levendulával.

Készítsd el a te változatodat, hiszen amint látod nem kell hozzá  sem nagy varrástudomány, sem pedig varrógép. Ha elkészültél vele, akkor töltsd fel a facebook-on lévő  csoportomba, mutasd meg bátran!

Ha pedig még több reantik féle levendulás ötletet szeretnél,  kövesd a facebook oldalamat, ahol ebben a hónapban a levenduláé az igazi főszerep. De persze minden más aktuális témába is belekotnyeleskedek.

Jó alkotást!

A kis redőnyös szatócsbolt

avagy a régi varrógép-doboz gatyába rázása

Akik követik a facebook oldalamat, azoknak nem újdonság, hogy kezelésbe vettem ezt a kis cukifalatot múlt héten.

  

Egy kis laza hidegzsíroldós-körömkefés peeling után egy kis napozás a friss levegőn, majd pár nap pihi után egy alapos csiszolás következett. Mivel a fa szép volt a kosz és a kopott lakkréteg alatt, így nem akartam semmiképpen festegetni, de valami kis reantik-lenyomatot azért szántam neki. A pecsétjeim közül előkerestem pár nekem tetszőt, és szatócsbolt hangulatúvá igyekeztem változtatni.

  

  

A belső részt a mostani egyik kedvenc árnyalatomra – majdnem feketére – krétafestékkel lefestettem és waxoltam. Áttetsző wax-al átkentem az egész felületet is ,a pecsétek száradása után, ettől szép érett, telt színt kapott a frissen csiszolt, tisztított fa-felület is.

  

  

Visszaszereltem a kis golyós pattanózárat, az oldalán lévő lyukakba pedig egy régi rozsdás kulcsot madzagoltam. Ilyen lett az én kis “mindenesem”.

Ha tetszik az amit művelek, gyere máskor is és nézd meg én mivel ütöm agyon az időt 🙂    

 

 

 

Gyerekjáték

mármint elkészíteni

Tudom, hogy elég közhelyesen hangzik, de mindig az egyszerű dolgok a legnagyszerűbbek! Na most ezzel nem azt akarom mondani, hogy micsoda korszakalkotó felfedezést tettem, és milyen szuperségeset “alkottam”, hanem oda szeretnék kilyukadni, hogy bizony nagyon kis semmitmondó és sokszor lényegtelennek látszó dolgokból is lehet valami extrát létrehozni.

  

Tavaly óta rakosgatok pár háncsavesztett, ferde fakorongot, hogy majd csak jó lesz azért valamire – és mikor a kik-ben megláttam a kis hálós csomagolású, fehéres uszadékrudakat, már tudtam, hogy milyen jók lesznek majd orsónak. A korongokat fehér festékkel elnagyoltan bemaszatoltam. A darabokat összeragasztottam, majd vékony ecsettel a korongokra számozást és levélkéket festettem, és egyszerűen rátekertem ezeket a különlegesen szép szalagokat és a bortnit, hogy a felhasználásig is méltó helyük legyen.

    

Nem ördöngősség, de egy ilyen kis tekercs akár ajándékba is mehet pl. barátnőnek, aki szereti az ilyen kis “semmiségeket”.  Ti örülnétek neki?

 

 

Gombold a csuklódra

Legújabb kedvenc ékszer

    

Sok-sok gombból készült ékszer fotója kering a neten, régóta terveztem is a sajátomat megvalósítani, és mivel végre rábukkantam a nagyobb szemű láncos karkötő alapjaimra, nagy kedvem volt a bevásárlást holnapra halasztani. Többféle gombom összegyűlt az évek során, és vannak üvegekben, csészékben, dobozokban – ma ezekből válogattam össze egy jó maréknyit és belőlük lett egy karkötő. Itt a jó idő, csupasz a karunk, és hol van az előírva, hogy a gomb csak a ruhánkra  varrva díszíthet és lehet hasznos?

Rajta! Te is túrd fel a gombost-kacatost, hiszen igazán egyedi ékszert készíthetsz a kis lyukasokból. Színes vagy gyöngyház, fekete vagy szürke? A gombjaid majd vezetik a fantáziád 🙂 Nálam most a gyöngyházas volt a nyerő, és ezzel az antik bronzos alappal, a natúr kiegészítőimhez remekül passzol.

Jó alkotást!

Kalaphoz a dobozt

avagy hogy lesz “ódivatú” az újból

Aki gyűjti a kalapokat, és akinek a kerek dobozok a mániái, azok talán megértik, hogy épp egy szelektálás kellős közepén miért is kellett mégis megvennem ezt a nagyméretű pillangós kalapdobozt a múlt héten. A mérete, az ára, és a kialakítása – hogy a zsinórt mindenféle extra lyukasztgatás nélkül bele lehet fűzni – hát mind-mind azért kampányoltak, hogy e nélkül a doboz nélkül nem is tudok tovább élni.

    

    

De viccet félretéve, tényleg nagyon jó kis alap ez az olyan elvetemülteknek, mint én. A frenchic mintafestékeimet is nagyon ki szerettem volna már próbálni, és tudtam, hogy jól fognak egymásnak állni. Némi ötletelés után nekiültem és kezdődött a varázslat. Kétféle árnyalattal dolgoztam, a doboz külső részére posh nelly, a belső részre pedig wedding cake került. Igazán finom árnyalatok, a festékkel pedig egy álom dolgozni. Finom krémes állagú, sima, nem csomósodik többszöri ecsetvonás után sem, mint némelyik másik krétafesték, és hát az illata, na az is egy kis extra, hogy egy-egy ilyen festegetős alkotás tényleg élményszámba számítson. (Mellékesen megjegyzem, hogy van olyan változata is ennek a gyártónak  termékei között, ahol a krétafestékben már eleve benne van a wax, így azt a kis plusz melót is meg lehet spórolni, amit a waxolásra kell fordítani.)

    

Szóval némi lakkos itt-ott pamacsolás után következett két réteg festék mindenhová, majd egy alapos száradás. Majd a majdnem fekete krétafestékkel – ez az autentico terméke – következett a minta. Nem szerettem volna transzferálni, hanem kézzel felrajzoltam a doboz tetejének belső felére a koszorú alakban egy vegyes girlandmintát. Segítségként egy kistányér körvanalát skicceltem mintavezetőnek, majd vékony ecsettel átfestettem minden ceruzás vonalat. A doboz alsó részének a belsejét körben kiragasztottam maszkolószalaggal , és a nem takart felületekre posh nelly árnyalatot vittem fel. Száradások után a doboz tetejére kívülre is került egy kis leveles ág-dekor, a szélére pedig két sávot festettem. Végül áttetsző és taupe árnyalatú waxot vittem fel a felületekre. A színezett wax szépen besimult a repedésekbe, amit a lakkos előalapozás segített kialakítani. A doboz szélére egy szépséges kézzel készült antik csipke került, amit még tavaly a bolhapiacon guberáltam és az eredeti türkiz zsinór helyére fekete bársonyszalagot fűztem. És készen is lett. Én nagyon szeretem, remélem nektek is tetszik!

    

Érdekel, hogy mi lesz a következő átalakításom, ötletem? Nézz be a facebook oldalamra, ahol egy nagyon jó kis csoporthoz is csatlakozhatsz.

Ha pedig kedvet kaptál te is egy kis festegetésre, akkor itt a remek alkalom, hogy kedvezményesen beszerezd ezt a szuper festéket, mert a vasárnap – vagyis április 29 – éjfélig leadott rendeléseknél a “reantik” kód megadásával 10% kedvezménnyel vásárolhatsz meg most mindent a frenchic webáruházban amire csak szükséged lehet.

Jó válogatást és jó festegetést!