Időutazás Vácott

Egy varázslatos hely

Van egy kis csodavilág – egy kétszintes menyország – ahová ha betér az ember, akkor elveszíti minden időérzékét, elfeledkezik a külvilágról és átadja magát annak a különös miliőnek amit csak ezek a régi tárgyak képesek nyújtani. És kérem itt, a mindenféle korból és helyről származó tárgyak között (direkt nem írtam bútorokat, mert van itt minden más használati és dísztárgy is) szinte megáll az idő, vagyis mégis inkább repül mert olyan sokmindent szeretnénk megnézni, hogy egy hét is kevés lenne rá és pikk-pakk már záróra is van. Jó megérinteni egy-egy míves, akár többszáz éves kézzel készült darabot, kinyitni a kis rekeszeket a lehajtható írólapos szekrénykében, vagy csak megnézni, hogyan is működik egy-egy szép régi zárszerkezet a gazdagon díszített antik bútorok ajtajain, fiókjain. De viszont láttam itt a nagyim csíkos lisztesbödönjét, szülővárosom Gyuszibolt-jának berendezéséhez hasonlatos szatócsboltocska polcát, vagy a régi típusú iskolapadokat, amilyenhez hasonlóban még kisiskolás korombon ültem. Sajnos elég kevés idő jutott a bejáráshoz, és biztosan vissza kell még mennem (párszor). Ha tehetitek, ne hagyjátok ki! Ha idősebbek vagytok, akkor talán épp itt az ideje egy kicsit nosztalgiázni, ha pedig fiatalabbak, akkor megismerni egy szeletkét a múltból.

A továbbiakban beszéljenek helyettem a képek, a teljesség igénye nélkül.

 

 

 

 

 

 

 

 

  

  

 

És mindenki megtalálta a családból a maga szórakozását:

 

Ha egy kis időutazásra vágysz, akkor ott a helyed!

A fotók az Ódon Fon Kft váci raktárüzletében készültek, engedéllyel.

 

Bogaras vagyok?

Félix nyuszi nem nekem való!

 

A facebook-on bukkantam rá erre a cuki kis skót-kockás bőröndre, amire még a gyerekek kedvenc Félix nyuszija is fel volt ragasztva. Kis mérete viszont nagyon vonzó volt, és az egyre szaporodó kreatív kellékeim átlátható és rendezett tárolására bizony szükségem is van különféle tárolási lehetőségekre, amelyek praktikusságuk mellett, nem utolsó sorban dekoratívak is, és az én stílusomat tükrözik. Ez a kis kartonpapír-bőrönd sem úszta meg az átalakulást. Igaz menet közben változott picit a koncepció, de ez végül is előnyére vált.

Itt kezdődik a történet (cuki és csini meg minden, de azért nem tudtam magam elképzelni ezzel) :

 

Kezdetnek alapos törölgetés, nyúlkilakoltatás és kis csiszolás – na innen már nincs visszaút! A fa  merevítéseket is megcsiszoltam.

  

Első körben 1 réteg old white alapréteg, majd a kipróbálásra beszerzett Autentico krétafesték következett két rétegben Aged Zinc árnyalattal. A koptatás-visszacsiszolás miatt kellett a világos alap. Amikor ez megvolt, elővettem három stencilmintát, és találomra bemintáztam a bőröndke tetejét, After Rain árnyalattal. A stencilmintát nem szeretem ha nagyon határozottan jelen van és élesen körvonalazódik, azért jól megcsiszoltam az áttetsző waxréteg felvitele előtt.

  

A wax várhatóan mélyített a festék színén, ami addig is nagyon tetszett, de ezután már teljesen elvarázsolt.

  Wax nélkül és wax-al kezelve.

A bőröndke belsejét after rain árnyalatúra szerettem volna festeni, de sajnos a festék nedvességtartalma felhólyagosította az eredetileg bele ragasztott mintás papírt, ami száradás után sem simult vissza. Így az eredeti tervet el kellett vetnem, és picit továbbgondolni, hogy mit is kezdjek vele. Van ugyan még egy darabka színben is passzoló tapétám, de sajnos kevés lett volna, vegyesvágott kényszermegoldást pedig nem szerettem volna. Ezért támadt az az ötletem, hogy az egyik antik kéziszövött lenvásznam maradékát használom fel ide. Ez a darab nem volt túlságosan szép, volt rajta két kisebb folt is, amelyeket egész jól ki lehetett hagyni ebből a munkából.

De ha csak úgy simán használtam volna fel, akkor semmi különleges nem lett volna benne, viszont vérbeli bogaras csaj vagyok, így megkerestem azt a VW bogaras mintát amit épp ide képzeltem el. Így már pont telitalálat lett. Az autót transzferfolyadékkal vittem át a textilre, és közben cidriztem, hogy szépen sikerüljön, mert ez egy jó két tenyérnyi nagyságú minta, ami elég sötét is, szóval lehetett volna iszonyatosan rossz is a végeredmény. De sikerült, és nagyon tetszik!

  

majd az egy sorral lefestett belső részre fektettem, beigazítottam, és elkezdtem beragasztani az anyagot a kiskoffer belsejébe.

 

Ugyan a széleken visszahajtva ragasztottam le a vásznat – igazodva az eredetileg fém keretrész vonalához – de valami egyszerű szalaggal mégis szerettem volna kicsit keretet adni ennek a rögtönzött képnek. A szalagjaim között lapult ez a natúr pamutpántlika, a közepén húzódó varrott csíkkal. Tökéletesebbet el se tudtam volna képzelni ide.

 

Alakul … a visszahajtott szél már önmagában is szép, a bőröndke alsó részének a szélére ezért nem is ragasztottam a szalagból, hiszen ott minta sincs.

 

 

 

 

 

A szalag kezdete és vége pedig egy csajos masnit alkot.

 

 

 

 

 

 

És akkor a belső rész teljes pompájában 🙂

  

A külsö részen a fa merevítőkön  sötét wax-al kicsit még mélyítettem, és a műanyag fogantyún is frissítettem kicsit, hogy szép fekete legyen.

  

Emlékszel még a kiindulási állapotra? Hát merőben más lett, ugye?

  

Ezt már örömmel fogom nyitogatni, és büszkeség tölt el, ha ránézek. Egy darabig egy kedves ismerőssel festegettem – Rozália szintén egy bőröndöt csinosított.

Az Autentico festéke jól szerepelt és hamarosan jön egy újabb szín kipróbálása, hiszen lassan el kell döntenem, hogy a fiam antik pácos bútorainak kamaszosításához melyik árnyalatot fogom használni. És bevallom ezeket a főpróbákat nagyon élvezem.

Ha kérdésed van a munkafolyamatokkal kapcsolatban, vagy csak tanácsot szeretnél kérni, esetleg nálad is lapul otthon egy ilyen kis táska, de egy kis bátorításra van szükséged, mert nem mersz belevágni az átalakításba – nyugodtan keress, szívesen segítek amiben csak tudok.

 

 

 

 

Velence “gyöngyszemei” az én szememmel – 2. rész

Kémények

Az utcán mászkálgatva sokmindenki nem veszi észre azt ami több méterrel a feje fölött magasodik, és bevallom biztosan sok kéményt mulasztottam el megörökíteni a többi mindenféle csoda szemlélése során, de egy idő után már tudatosan vadásztam a különlegesebb formájúakat. Ezek a kémények szinte kivétel nélkül a házak kőlső falainak folytatásai, nem úgy mint nálunk a központi kémények. Valószínűleg régen a falak mellé épített tűzhelyekhez tartozhattak, mert sok házfalon látszik is, hogy belül annak idején kandallószerű tűzhely lehetett.

  

  

  

         

  

Burano kéményei pedig szinte kivétel nélkül a házak színére voltak festve:

   

Ha kíváncsi vagy a többi részletre is, keresd őket a naplóbejegyzéseim között.

Szeretnéd tudni, hogy mit alkotok amikor nem utazom? Látogass el a facebook oldalamra, ahol szinte naponta új posztokkal várok minden érdeklődőt.

Köszönöm, hogy velem tartottál,

 

 

Velence “gyöngyszemei” az én szememmel – 1. rész

Ovális ablakok

Az idei nyaralás elég nyár utójára sikeredett, de annál szebb helyre. Amikor a gyerkőc 3 éves volt, már voltunk két napot Velencében, és valahogy én is, és a párom is vágytunk egy picit vissza. Amikor pedig egy hipermegaszuper szállást sikerült, extra akciós áron – szemfülességemnek hála – pár nappal az utazás előtt pontosan a város közepén lefoglalni, az maga volt a csoda, hiszen idén nyárra egyéb okokból nem terveztünk nyaralást. De mégis így alakult, spontán volt, jó volt és fárasztó, de csodaszép 🙂

Rengeteget fotóztam, a telefonom folyamatosan készenlétben volt, mert egyszerűbb volt azzal kattintgatnom, mint kamerával, ráadásul így talán a srácoknak sem kellett rám várnia sokat, mégis szinte folyamatosan miattam álltunk meg pár pillanatra/percre, vagy egy-két fotó után loholtam utánuk. Teljesen elvarázsoltak a részletek, és egész gyűjteményem van mindenféle építészeti elemből, ezekből válogattam nektek párat, és tényleg a teljesség igénye nélkül, mert ugyan 5 napot töltöttünk a városban és a környékén, de ez az idő sem elég mindenre, vannak részek, ahová nem is jutottunk el. Hagyni kell más alkalomra is, ugye ?

Aki Dózse palotás, gondolás, Sóhajok hídjás képeket vár, az csalódni fog, mert ugyan szépségesek a nevezetességek is, de engem azok egyáltalán nem érdekeltek ezúttal. Viszont annál jobban az ódon, kopott, olykor elfeledettnek tűnő apróságok, vagy megkapó semmiségek, amelyektől annyira olasz és annyira hangulatos ez a város.

Ezek az ovális ablakok főként a házak bejáratának egyik, vagy mindkét oldalán találhatóak. Szinte kivétel nélkül rács fedi őket, ezekből hoztam egy csokorral:

  

 

 

 

 

Ha kíváncsi vagy a többi részletre is, keresd őket a naplóbejegyzéseim között.

Szeretnéd tudni, hogy mit alkotok amikor nem utazom? Látogass el a facebook oldalamra, ahol szinte naponta új posztokkal várok minden érdeklődőt.

Köszönöm, hogy velem tartottál,

 

Egyedi napló – kézi hímzéssel

Rózsás hangulatban

Egy hobbiboltban bukkantam rá erre a naplóra valamikor még tavaly nyáron, amikor többféle ilyen újrapapír alapú dobozkát teszteltem az ékszerek csomagolásához. Akkoriban hímeztem a keresztszemes rózsás dobozkát is. A dobozokkal együtt ez a spirálos napló is bekerült a nagy tárolódobozba, aztán ott is maradt. A napokban fedeztem fel magamnak újra – rendrakás közben – és most rá is sort kerítettem. Nem vagyok az a naplót írós fajta, azonban elhatároztam már jó pár napja, hogy kicsit rendezettebbé kellene tenni az életem bizonyos dolgait és hát ebben fog segíteni nekem ez a ma készített szépség. Bevallom, egy kockás füzetbe is meg lehetne tenni ugyanezt, de mennyivel jobb érzés lesz majd kinyitni ezt és ebbe jegyzetelni az ötleteimet és minden mást amit ebbe szánok.

Az alap tehát egy teljesen egyszerű keményfedeles, sima spirálos napló, ovális nyílással a borítólapján. Szeretem ezt az alapanyagot és ezt az újrapapír koncepciót. Akik már kaptak tőlem csomagot, azok tapasztalhatták, hogy ebből van a csomagolóanyag, a biléták és cimkék is, amelyeket az alkotásaim csomagolására használok. Elővettem egy darabka kézzel font és szőtt lenvásznat, amire a jól ismert és rám jellemző rózsás hímzést szántam. Bevallom kicsit vaciláltam a nefelejcs és a rózsa között, de végül ez lett a nyerő.

Ahhoz, hogy majd szépen passzoljon a minta a kivágásba, ki kellett jelölnöm a vásznon azt a területet ami ki fog belőle láttszódni. Csipeszekkel feszítettem ki az anyagot, majd körbeférceltem a nyílás vonalát, és ezzel meg is volt a munka. Na persze rajzolhattam is volna a hátoldalára, de nem firkálunk az ilyen szép régi, és értékes anyagokra, vili?

  

Már korábban kigodoltam az elrendezést és, hogy mi lesz még ezen a beépített, hímzett cimkén, így már csak a kis virágok varázslása volt hátra. No meg a “feliraté”. Mindkettőt kihímeztem, majd egy alapos vasalás következett, hiszen a ragasztáshoz szép sima anyagra volt szükségem.

 

 

Ennek a naplónak direkt van egy belső barna lapja is, amellyel a beragasztott anyagot szépen eltakarhattam, hiszen a hímzés visszája nem olyan mutatós. Annál inkább a napló borítólapja, amely ilyen lett. Szeretem az egyszerű dolgokat, nem szeretek semmit túldíszíteni, így nekem más nem is kívánkozott rá a két csokréta rózsa és a cirkalmas kézírásra hajazó hímzésen kívül.

 

 

Bizonyára még sokféleképpen lehet dekorálni, rengeteg ötlet kavarog a fejemben erre, de ha majd ezt telejegyzetelem, akkor is valami hasonlót fogok alkotni, az már biztos. A leírás alapján te is bátran elkészítheted, és akár ajándéknak is megfelel, hiszen ki ne örülne egy monogramos vagy egy kedvenc motívummal díszített saját könyvecskének?

Tetszett az ötletem? Kíváncsi vagy rá, hogy miket készítettem még? Az alkotások menüpont alatt egy kis ízelítőt találhatsz belőlük. Hogy ne maradj le az új bejegyzésekről, és elsőként láthasd a legfrissebbeket, kérhetsz a megjelenésükről e-mailben tájákoztatást. Ha pedig követed a facebook oldalamat, ahol egy-egy apró lépésben be is mutatom, hol tartok a legújabb ötleteim kivitelezésében.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

 

Antik hatású tojás

Nem a nyuszi hozta

szerettem volna igazi antik hatású tojást festeni, így elővettem a nemrég beszerzett Vintage Paint festékeket, a vintage cream, az antique rose árnyalatút és a maradék warm latte-t. Nagyon jó kis összhang van az emlíett színek között így nem volt nehéz dolgom egy harmonikus szetett készíteni. Ráadásul segítségem is volt – bár elég hamar faképnél hagyott és elvonult szunyálni.  

Hungarocell tojásokra festettem,  2 rétegben. Száradás után pedig kicsit megcsiszoltam.

 

 

Transzfermintát, alkoholos filctollat és washi tape-et használtam a díszítéshez – annak ellenére, hogy így natúran is csodaszép volt a színük. Elővettem a kedvenc kis pecsétmintáimat, felirataimat, a transzferáló folyadékot, és a cuki ragacstekercseimet. Nem terveztem el igazán semmit, csak ahogy jött. Volt tojás ami csak transzfert kapott, de általában kevertem a díszeket és a mintákat. A monogramosra pl. szabad kézzel alkoholos filctollal rajzoltam fel az A betűt. (Egyet sikeresen el is rontottam, mert ez az alap egy spar-os  termék, és bevallom nem túl jó minőségű. Amikor a washi tape-et kicsit igazítani szerettem volna, a festék átragadt a washi tape-re, szóval célszerű nem a legolcsóbb, legpuhább tojásalapra dolgozni. Azok a jobb alapok, amelyek minél apróbb gömbökből vannak préselve, mert azok sokkal strapabíróbbak is. )

Az áttetsző wax mélyített az árnyalaton, de nekem ez most nem volt elég. Rámentem egy réteg sötét wax-al is, hogy koszos és régies hatást érjek el. A kis mélyedésekben és a ragasztott részek szélén jól bekucorodott a wax, és pont azt a hatást értem el, amit szerettem volna. Aprócska, finom és antikolt. Ha tetszett az ötlet, bátran vágj bele és készítsd el! Ha pedig segítségre van szükséged keress írj! Azonban ha az elsők között szeretnél értesülni a friss naplóbejegyzésekről és újdonságokról, iratkozz fel a hírlevélre!

 

wax nélküli állapot

áttetsző és sötét wax használata után

 

Egy régmúlt emlékei

A régmúlt emlékei 

Szépséges   régi   lakatok

Nem tudom pontosan mikor kezdődött, de nagyon nekem nagyon tetszenek a régi, sőt olykor vaskos és nehéz kulcsok, és persze minél rozsdásabb annál jobb!

Most ugyan nem (csak) kulcsokat hoztam, hanem a hozzájuk való lakatokból válogattam, és persze nem a manapság gyártott hiper-szuper-modern változatokból, hanem azokból, amelyeket anno egy-egy iparos, kovács vagy fémműves tervezett és valósított meg több órai precíz munkával. 

Gyönyörűek, ugye?

Legtöbbet halasat találtam a képek között, ezért is került ide halak – talán az állatövi jegyek többi verziója is megvolt?  

Nagyhal, páros hal, sőt olyan hal is amelyiknek az uszója takarja a kulcslyukat.

Még a kulcsok is nagyon szépen kidolgozottak.
Picit furán fest így ez az oroszlán az orrán a kulcslyuk helyével.
A kiskutya hajdan vajon mit őrzött?

Na azt nem tudom eldönteni, hogy ez ló vagy egy nagyobb kutya, de talán az első.

Az elefánt ormánya szinte adja magát a lakatolás lehetőségére. Még a kulcs is olyan fánisra sikeredett.

Ez a skorpiós lakat nagyon nyerő nálam! Élő példánnyal nem szívesen találkoznék, de ezt elfogadnám!

Vajon milyen titokzatos helyet vagy rejtélyt őrizhetett ez a mítikus lény?

Zenélni nem lehet vele, de zárni már annál inkább.

Ez nekem olyan nagyon de nagyon tetszik.


És hát ezt a szépen cizellált lakatocskát – persze a kulccsal együtt – is szívesen őrizgetném.

reantik

Gerbeaud fadoboz

GERBAUD   FADOBOZ

reantik

Az elmúlt 4-5 hónapban felújítottam pár apróbb és nagyobb lakberendezési tárgyat. Ez a kis Gerbaud fadoboz az egyik kedvencem. Elég ritka a szép állapotban fennmaradt dobozka, amelyben egykor finom édességek lapultak.
Amikor rábukkantam nem is hittem, hogy ilyen ritka kincset sikerült találnom. Az igazat megvallva, azért olyan túl jó állapotban nem volt, de jó alapnak bizonyult még így koszosan is. 
Lássuk mit is kezdtem vele:

Első lépésben tisztítószeres lemosást kapott, amitől bevallom nem lett sokkal szebb. Volt ahol a rárakódott ragacsos mocskot le kellett vakarnom róla, de a végén látható lesz, hogy megérte!

Mivel a lemosás nem segített elérni a hőn áhított kinézetet, óvatos csiszolás következett. Ennek köszönhetően már előbukkant a fa szép, érett színe és erezete. Itt látható az aprólékosan elkészített csapolás, amely a sarkokat tartja össze. Manapság miért nem csinálnak ilyeneket? 

A nagy munka közepette egy hangyányit azért csökkent a dobozka tetejébe préselt minta rajzolata, de ennyit hajlandó voltam feláldozni a cél érdekében.

A csiszolást innen már nem mertem folytatni, mert féltem, hogy eltűnik az értékes, eredeti minta.

Festékkel “elrontani” eszem ágában sem volt ezt a szépséget, de a waxot annál szívesebben használtam a fafelület szépségének a kiemelésére. A csiszolás miatt tökéletesen sima volt a dobozka, így megfelelt a waxoláshoz is.
Egy puha ronggyal simogattam bele a felület aprócska pórusaiba az illatos waxot. (Bármelyik wax tökéletes erre a feladatra, ekkor még az Annie Sloan waxot használtam, tesztelgettem).
A színbeli különbség jól látható, a waxolt felület teltebb, gazgadabb és mélyebb tónust kapott.

Íme a waxolt dobozka.

Ám ezzel még koránt sem voltam készen! A belső részeket is megcsiszoltam amennyire csak tudtam, hogy minél simább, egyenletesebb felületet kapjak, mert papírt szerettem volna bele ragasztani, és úgy nem szép ha huplis.

Mivel nekem ez a doboz egyáltalán nem nőcis, csakis valami egyszerű mintás papír jöhetett szóba. A csíkos és a pepita között vaciláltam. Aki követ egy ideje, az tudja, hogy pepita mániás is vagyok,  így egy pasis fekete-fehér pepita minta mellett voksoltam. Csak az volt a gond, hogy nem volt elég ebből a kartonból és mivel ez egy aldis dekorkarton füzetben volt, hát esélyem sem volt rá, hogy hipp-hopp elszaladjak venni, mert nem mindig kapható, csak évente 2-3 alkalommal. 

De sebaj! Kitaláltam, hogy vastagabb papírra fénymásolóval sokszorosítom. Bevált az ötlet, így még a mintadarab is megmaradt, mert mindenhová a másolatból ragasztottam. A széleknél finom csiszolóvászonnal ledörzsöltem az egyenetlenségeket, így sokkal szebb is lett. (A waxolt felületre azért vigyázni kell a művelet során!)

Az indulási állapothoz már nem is hasonlít!

A szépséges régi Gerbaud minta.

reantik

Átváltozás

ÁTVÁLTOZÁS
VAGYIS
ÁTVÁLTOZTATÁS

Régóta vadászok már szép míves, régi, de még nagyon jó állapotban lévő evőeszközökre, no persze lehetőleg nem méregdrágán. Nemrég, majd hogy csodával határos módon, sikeresen szert is tettem egy kis készletre. Ugyan csak 4 darabos, de cserébe csodaszép és egyszerűen imádom!
Bónuszként – mert számomra igazán az volt – járt hozzá egy evőeszköz tároló dobozka is. Az mindjárt látszott rajta, hogy nem az én ízlésvilágom, de ez nálam egyáltalán nem jelenthet akadályt! Ráadásul régi, picit koszos és nem volt kellemes illata sem.
Blogcica segítségével hamar szétkaptuk, és még aznap este át is festettem  OldWhite árnyalatú krétafestékkel. 
Sajnos a dobozka csatját nem sikerült épségben kibuherálni, ezért attól búcsút vettem.
Egy cica-mancs éppen eloroz egy darabka szemetet..

Elkezdődhetett a varázslat!

Amire pedig a továbbiakban szükségem volt:
– fehér karton
– egy darabka régi hászi-szövésű lenvászon
– keskeny bársonyszalag (a megkötőhöz és dekorációnak)
– barkácsragasztó és ragasztópisztoly
– maradék műszálas anyag és szalag (a dekoráció rózsájához)
– tűzőgép
– olló
– ruhacsipeszek

A kartonból kiszabtam a doboz belső felületére kerülő takarást, a sarkoknál bevágtam, hogy pontosan illeszkedjen.

Kis ráhagyással méretre vágtam a lenvásznat is.

A dobozka alsó rekeszébe, a vászon alá még egy darabka filc anyagot is méretre vágtam és beragasztottam, hogy puhább legyen (no nem mintha panaszkodnának majd az evőeszközök, de ha már nem maradt meg az aprócska fából készült tartójuk, akkor legalább ez járt nekik).

A doboz tető-részének belsejébe mindenképpen szerettem volna valami szép mintát, a hímzés most szóba sem jöhetett, hiszen sok időbe telt volna – és most türelmetlen voltam, mert azt akartam, hogy minél hamarabb befejezzem – de egy egyszerű, transzferált minta is remekül mutat az antik vásznon.
Amíg a ragasztótól teljesen átnedvesedett karton-filc-vászon trió száradt, addig a transzferálást végeztem és a tető-részt béleltem ki.
A karton függőleges részeire beszabtam és visszahajtottam a vásznat, amit ráadásként a sarkokon tűzőgéppel is rögzítettem, majd alul és körben beragasztottam a barkácsragasztóval. 
A hosszabb oldal közepére beragasztottam mindkét darabra egy-egy szalagot, amivel majd össze lehet kötni a dobozt.
Azért, hogy biztosan minden a saját helyére ragadjon, és később se engedje el a ragasztás, az egészet ruhacsipeszekkel rögzítettem a száradás idejére.
A belső sarkok “egy évig” tartottak, amíg ilyen szépek lettek, de büszke is vagyok rájuk

Na és persze a jó asszisztens szorgalmasan közreműködött, ragasztót nyalt, ezt-azt eltulajdonított, és még sorolhatnám 🙂
Sündisznónak azért nem lenne jó, és bevallom jól jött volna még pár darab csipesz, de csak ennyi van, és azzal főzök ami itthon van.

A rámolást-takarítást persze rám hagyta, addigra elvonult pihenni. “Munka után édes a pihenés”, akarom mondani durmolás, még cicáéknál is.
Egy napot száradt, majd kicsit koptattam a festéken, hogy az amúgy sem újkeletű darab tényleg réginek tűnjön, majd áttetsző waxot kentem rá, és alaposan átdörzsöltem egy puha pamut anyaggal.
Maradék rózsaszínű anyagból – kétféléből is – apró szirmokat vágtam, 3 méretben, majd egy égő mécses lángjánál óvatosan bepöndörítettem minden darabkát. (az igazi selyem nem pöndörödik, erre a célra a műszálas a tökéletes)

A legkisebb szirmokkal kezdve rózsát tekertem-varrtam belőlük.

Egy darabka zöld szalagból levelet is kapott.

Amikor ez készen lett, ragasztópisztollyal  körben a tetejére ragasztottam a szürkés-drappos-rózsaszínes szépséges bársonyszalagból, amelyet a sarkoknál varrással – gérbe-vágás – szerűen rögzítettem is. 
A szalag két végének találkozását pedig a mini rózsa takarja.

Egy közelebbi kép a műről.

És egy egész közeli is.

Nem csak a külső lett szép, de a belső is, és így már méltó a tartalmához. 
Egyszerűen szeretem, olyan szépséges lett, még az aprócska hibáival is 🙂

Rea