A kis redőnyös szatócsbolt

avagy a régi varrógép-doboz gatyába rázása

Akik követik a facebook oldalamat, azoknak nem újdonság, hogy kezelésbe vettem ezt a kis cukifalatot múlt héten.

  

Egy kis laza hidegzsíroldós-körömkefés peeling után egy kis napozás a friss levegőn, majd pár nap pihi után egy alapos csiszolás következett. Mivel a fa szép volt a kosz és a kopott lakkréteg alatt, így nem akartam semmiképpen festegetni, de valami kis reantik-lenyomatot azért szántam neki. A pecsétjeim közül előkerestem pár nekem tetszőt, és szatócsbolt hangulatúvá igyekeztem változtatni.

  

  

A belső részt a mostani egyik kedvenc árnyalatomra – majdnem feketére – krétafestékkel lefestettem és waxoltam. Áttetsző wax-al átkentem az egész felületet is ,a pecsétek száradása után, ettől szép érett, telt színt kapott a frissen csiszolt, tisztított fa-felület is.

  

  

Visszaszereltem a kis golyós pattanózárat, az oldalán lévő lyukakba pedig egy régi rozsdás kulcsot madzagoltam. Ilyen lett az én kis “mindenesem”.

Ha tetszik az amit művelek, gyere máskor is és nézd meg én mivel ütöm agyon az időt 🙂    

 

 

 

Bojtos – kristályos

Pár perces apróság

  

Az üveglencsés ékszerek mintájára kipróbáltam valamit. Ha van otthon pár régi kristálycsillár darabod elfekvőben akkor nyert ügyed van, de az  ebay-en és alin beszerezhetőek a régi függőkre hasonlító darabok. A kis “kristályok” hátuljára duplaoldalas mintás kartont ragasztottam. A vágott szélt óvatosan összecsiszoltam, wax-al picit áttöröltem, ami védi ám a papírt is.

  

Majd a karácsonyról maradt gyöngykupakokat használva, különféle szalagokból, gyöngyökből bojtokat eszkábáltam – majd egy karikára fűztem őket, így készültek ezek a kulcstartók.

  

Akár egy fiókgombra akasztva, vagy szekrényajtó fogantyúra is tehetjük őket szalaggal. A berendezés és a textíliák színvilágához, stílusához igazodva mutatós apróságot készíthetünk ilyen módon. Nem baj, ha nincs otthon szalag, maradék méteráruból, szakadt régi ruhából is téphetsz/vághatsz csíkokat, a bojtok abból is mutatósak ám.

Milyen is lenne az álomotthonom

Milyen is lenne az álom-otthonom?

amikor elkezdtem ezt a blogot, sok-sok bejegyzés-ötlet kavargott a fejemben, amit szinte azon nyomban meg szerettem volna osztani másokkal. De persze ez lehetetlen! – hiszen ha egy fél tucat lenne belőlem, akkor is kevés lett volna, pedig vannak akiknek belőlem egy is sok :o)
Azóta sok-sok facebook megosztás és blogbejegyzés született, amelyek egyike-másika sikeresebb volt, néhányan pedig érdemtelenül süllyedtek a feledés homályába. Nem szeretek és nem is akarok kritizálni, másról írni, hiszen az nem lenne helyénvaló, sokan akarva-akaratlanul megbántanak másokat – mint gondolom én is – ezért sem osztottam meg olyasmit (tisztelet annak az 1-2 kivételnek, hiszen ezek inkább csak elrettentő példák voltak) amelyeket igazán kritizáltam. Én csupán egy lakberendező vagyok, aki keresi az útját, keresi magát, és azt, hogy mit is csináljon. Így jött a blog ötlete is, amely nekem elsősorban egyfajta naplóként működik, hiszen csak arról írhat az ember amit ismer, amit tud. De akit érdekel, belepillanthat. A több tízezer fotó között rejtőznek azok amelyek igazán kedvesek a számomra, lehet, hogy csak egy-egy apró részlet van rajtuk amely megérintett, de szükség van célokra, hogy tudjuk érdemes küzdeni.
Nekem egy ilyen cél egy új otthon – ki tudja mikor és hol? Én nem, és más sem, de valahol szeretem benne ezt a titokzatosságot is. Azt viszont tudom, hogy milyen lesz, vagyis, hogy most milyennek álmodnám meg.
Hát valami ilyesmi, kommentek nélkül, csak a hangulat kedvéért:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Rea                                                     fotók: pinterest