Angyalszárny

Legyen kicsit vintage

A csengettyűs szivecske és csillag készítésekor merüt fel bennem, hogy kellene egy angyalszárny is, ami légies, finom és tényleg olyan angyali. Így két erős drótból, a kis fogók segítségével meghajlítottam egy angyalszárny forma felét. A másik felét, ehhez fogva próbálkoztam hasonlóra híjlítgatni, majd a kettőt vékony dróttal összetekertem.

Elővettem mindenféle gyöngyöt, kiscsengőt, levélkét, csipkét, és körben felragasztottam mindent a drótra. Vékony dróttal is feltekerhetőek a pici díszítőelemek a vastagabb drótalapra, de ez most így gyorsabb volt.

Próbáltam követni a forma vonalát és ízlésesen elosztani a kis bigyókat:

Amikor már nem akartam rá tenni körben több díszt, masnit kötöttem rá egy antik csipkeszalagból és egy gyűrt selyemszalagból, és kapott még egy nagyobb csengettyűt is.

  

 

 

Advent 2017

Első nap

Szerettem volna valami meglepetést kitalálni az oldal követőinek is december minden napjára, hogy mindannyian egyre ünnepibb hangulatba kerüljünk, és hogy megmutassam, hogy mennyire fontos a saját magunk által készített apróság, amit szívből adhatunk.

Egy lomizáson találtam ezt a rekeszes fából készült tárolót, amit megtisztogattam, lefestettem, minden kis rekeszt beszámoztam – igen szerencsére pont 24 db van belőlük, éppen ezért is tetszett meg már akkor, mert rögtön arra gondoltam, hogy idén végre  legyen egy igazi reantik adventi naptár, ami – ugyan csak virtuálisan, de – minden napra tartogat egy meglepetést azoknak akik követik a munkásságomat.

Az első napra egy léghajót hoztam, vagyis hát igazából azzal érkezett az én kis adventi manóm. Mindenhez igyekszem alapos leírást készíteni, hogy bárki el tudja készíteni, hiszen örülök neki, ha valaki azért készít el valamit, mert látta nálam és tetszett neki.

Hozzávalók:

bordázott hungarocell gömb, spárga, festék, ragasztó, ecset, és mindenféle apróság amivel díszíteni lehet egy ilyesmit.

Elsőként lefestettem a nekem tetsző színekre a hungarocell gömböt, az akasztós részt kihagytam, mert oda kerültek a kötelek végei. Alulra egy kört festettem, hiszen ez egy hőlégballon lenne.

  

A kosárhoz egy vékony átlátszó lemezkére kört rajzoltam, és csigavonalban igyekeztem kialakítani az utazórész alját, majd az oldalát is, apránként felfelé haladva formáltam és ragasztottam a spárgát, és a kívánt magasságnál egyszerűen abbahagytam.

 

A ballon bordáiban elosztottam a köteleket amelyek a kosarat tartják, és amikor mindkét elem készen volt, kezdődhetett a szépítgetés. A párom tartotta a ballont, én pedig igyekeztem egyenesen aláilleszteni a kosarat. A ballon oldalára ívesen köteleket és gyöngysort ragasztottam, antikoltam sötét wax-al, majd a kosarat díszítgettem, és apró bronz csengettyűket ragasztottam rá súlyok gyanánt, kerültek rá aprócska hópelyhek is, és egy jó adag csillámpor. Végül egy antikbronz ékszerkupak és abba aprócska bársonyszalag, hogy tényleg tudjon lebegni.

  

Remélem tetszik nektek, és ösztönöztelek titeket a saját hőlégballonotok elkészítésére.

Kíváncsi vagy rá, hogy a holnapi rekeszbe mi kerül? Addig még aludni kell egyet 🙂

Szép napot kívánok!

Elolvadok!

Cuki hóemberek

Már jó ideje került a látóterembe a pinteresten pár irtó helyes hóemberke, és tavaly ismét nagyon-nagyon levettek a lábamról. De idő és főképp megfelelő antik alapanyagok hiányában akkor karácsonyra már nem tudtak elkészülni. Több verziót is láttam belőle, és nekem azok tetszettek igazán, amelyeken látszott, hogy régi vagy antikolt alapanyagokból készültek. A bolhapiacozások alkalmával mindig figyeltem, hogy mit tudok az elkészítésükhöz találni, és nagyon feldobott, ha egy-egy darabka csipkét, vagy cakkos szalagot találtam. Szóval gyűltek a hozávalók, és idén végre elkészülhettek. Mivel igazi antik elemekkel teli, békebeli hangulatot szeretnék majd idén karácsonyra varázsolni a lakásba, ezek a kis hóemberek tökéletesen beleillenek a tervembe. Többféle verzióban készültek, lesznek fenyőfára csíptetve (régi típusú gyertyacsipeszre rögzítve) és helyet kapnak majd különféle karácsonyi és adventi kompozíciókban is.

Többféleképpen elészíthetőek, ez az én verzióm, ahogy én készítettem.

hozzávalók: hungarocell gömb, levegőn száradó gyurma (én papír-agyagot használtam mert ez volt itthon,  nagyon jó vele dolgozni és tökéletesen lehet festeni is, de bármelyik levegőn száradó gyurma megfelel a célnak, ez a fajta amazonon keresztül rendelhető, ha ilyet szeretnél paperclay néven keresd ), akrilfesték, ragasztó, csillámok, régi csipkék, bortnik, pompomok, szalagok, dekorpapírok, gomb és mindenféle apró kütyü, dekorációs elem.

 

Elsőként gyurmáztam pár darab picurka, répára hasonlító  kúpocskát, amelyeket 1-2 nap alatt alaposan kiszárítottam, majd a gömbökre ragasztottam, picit belenyomva őket a hungarocellbe. Ezután – kicsit vizes kézzel – kb. 2-3 mm vastagon bevontam a gömböket a papír-agyaggal. A nózikat direkt különbözőekre készítettem, mert többféle karaktert szándékoztam adni a hópofiknak. Itt ismét némi türelem következett, hogy alaposan kiszáradjon a bevonat. Mivel az igazi hóemberek is olyan kis szabálytalanok, direkt nem gyúrtam teljesen simára a felületüket. Az egyik gombócfej kapott testet is, aminek az alapját alufóliából készítettem el, és ugyanúgy bevontam a felületét az agyaggal mint a buksinak kinevezett hungarocellnél.

 

Jól festhető és szilárd, de könnyő figurákat kaptam, mert ha az egészet a masszából készítettem volna el, akkor nagyon nehéz lett volna a karácsonyfa ágainak, márpedig én oda is szántam belőlük.

 

 

A száradás után jöhettett a festés. A répanózik és a “szénpöttyök” adták meg igazán az arcok karakterét, de van közöttük, akinek kis felhúzott szemöldöke is van. A dundi pofijukat kiemeltem egy leheletnyi sminkkel: némi barackos acpír került fel rájuk. Aprócska festett szénszemek és szájacskák. Azt hiszem eddig meg is volnánk.

Kartonból elkészítettem a csúcsos süvegeket és az aprócska cilindereket. Ezekhez mindenféle, az  itthon fellelhető pindurka kiegészítőket felhasználtam. Ja, és megvarrtam/beráncoltam a gallérjukat is.

A kobakokat ecsettel beragasztóztam, majd durva szemcsés fehér csillámot szórtam a hóemberek felületére, amitől olyan jeges-fagyos hatású lett a felületük. Amíg száradtak, addig a kis cilinderekre is fekete csillámot ragasztottam ugyanezzel a módszerrel. Utolsó lépéként a buksikra ragasztottam a fejfedőket, és megkapták a gallérjaikat is. A kis tömzsi törzsre pedig felkerült az egyik cukipofi, a  bumszli hómancsába egy minifenyőt szúrtam, amit be is ragasztottam.

    

     biztos,

Az biztos, hogy fog még készülni pár darab belőlük, mert irtó helyesek és nagyon vidám hangulatot csempésznek a hétköznapokba 🙂 És hát valljuk be, ők is örök téli darabok lehetnek, hiszen, nem csak karácsonykor van tél. Szóval nyugodtan kinn maradhanak majd dekorációként januárban és februárban is.

   

Bátran kezdj hozzá, mert nem ördöngősség. Ugyan várni kell a száradási időkre, és aprólékos munka van vele, de valamit valamiért. És ez bizony az a kategória, amit nem csak úgy leemelsz a polcról a boltban 🙂

Lelkük van, és az antik anyagok miatt még történetük is.

Örülök, hogy velem tartottál! Nézz vissza máskor is, vagy olvasd el a korábbi bejegyzéseket!

 

 

 

Miniprojekt – dekorálj velem

Ajándékcsomagolás egyszerűen és egyedien

Szeretem a frappáns, kicsit különleges, de mégis egyszerű dolgokat. Szinte minden téren így vagyok ezzel, hiszen minek túlbonyolítani bármit is? Most egy olyan ötletet hozok, amihez nem kell igazán nagy kézügyesség, azonban cserébe mégis látványos végeredményt kaphatunk.

Pár hete egy jópofa, sima csomagolópapírszerű vastagabb kartondobozt találtam az egyik hobbyboltban. A decorlabortól pedig már volt egy szép stencilem, ami majd falra fog kerülni, de nem bírtam magammal és feltétlenül ki kellett próbálnom. Így a két dolog találkozott a fejemben. Ugyan nem volt rossz az eredeti sötétbarna szalaggal sem, de én egy picit továbbgondoltam, és ünnepien csillogó kiegészítőt kapott, hozzá pedig leheletfinom selyemmasnit. A végeredmény számomra igazán légies és finom lett.
 
Hozzávalók:
bármilyen sima kartondoboz, szivacsecset, gyorsan és átlátszóra száradó ragasztó, finomszemcsés csillámpor, stencil és maszkolószalag
 
Kivitelezés:
a stencilt rögzítettem a dobozra, majd maszkolószalaggal kitakartam a nem kívánatos részeket, és szivacsecsettel stencileztem, azonban most nem festéket használtam, hanem ragasztót (pl. pentart expressz) és nem spóroltam vele, minél vastagabb rétegben marad fenn a ragasztó, annál több csillámpor ragad bele, és annál szebb lesz a minta. De azért arra figyelni kell, hogy ne szivárogjon be a stencil alá.
A gyorsan száradó ragasztó miatt szinte azonnal rá kell szórni a csillámport, és lehetőleg jó vastagon, majd óvatosan eltávolítani a stencilt.
Nem kell ám megijedni, hogy a csillám máshová is szóródik a dobozon, a teljes száradás után finom ecsettel le lehet róla söpörni, és csak a ragasztózott részeken marad meg a havas-jeges hatású szépséges minta.
Nálam a jeges/havas hatás elérése volt a cél, de színes csillámmal is ugyanúgy működik a dolog, ha éppen arra vágyik valaki. Sőt pl. egy fekete dobozon, fekete csillámmal különlegesen elegáns mintázatot lehet készíteni.
A legjobb pedig, hogy ezt a trükköt be lehet vetni pl. fenyődísz vagy mécsestartó, esetleg tükör dekorálására is. Azért arra érdemes figyelni, hogy ne vidd túlzásba, hiszen a – kevesebb több – elv ezúttal is érvényes.
Köszönöm, hogy velem tartottál, ha bármilyen kérdésed van, tedd fel bátran!
Ha további ötleteimre is vevő vagy, akkor kövesd a facebook oldalamat, amit  ide kattintva megtehetsz .

 

Bogaras vagyok?

Félix nyuszi nem nekem való!

 

A facebook-on bukkantam rá erre a cuki kis skót-kockás bőröndre, amire még a gyerekek kedvenc Félix nyuszija is fel volt ragasztva. Kis mérete viszont nagyon vonzó volt, és az egyre szaporodó kreatív kellékeim átlátható és rendezett tárolására bizony szükségem is van különféle tárolási lehetőségekre, amelyek praktikusságuk mellett, nem utolsó sorban dekoratívak is, és az én stílusomat tükrözik. Ez a kis kartonpapír-bőrönd sem úszta meg az átalakulást. Igaz menet közben változott picit a koncepció, de ez végül is előnyére vált.

Itt kezdődik a történet (cuki és csini meg minden, de azért nem tudtam magam elképzelni ezzel) :

 

Kezdetnek alapos törölgetés, nyúlkilakoltatás és kis csiszolás – na innen már nincs visszaút! A fa  merevítéseket is megcsiszoltam.

  

Első körben 1 réteg old white alapréteg, majd a kipróbálásra beszerzett Autentico krétafesték következett két rétegben Aged Zinc árnyalattal. A koptatás-visszacsiszolás miatt kellett a világos alap. Amikor ez megvolt, elővettem három stencilmintát, és találomra bemintáztam a bőröndke tetejét, After Rain árnyalattal. A stencilmintát nem szeretem ha nagyon határozottan jelen van és élesen körvonalazódik, azért jól megcsiszoltam az áttetsző waxréteg felvitele előtt.

  

A wax várhatóan mélyített a festék színén, ami addig is nagyon tetszett, de ezután már teljesen elvarázsolt.

  Wax nélkül és wax-al kezelve.

A bőröndke belsejét after rain árnyalatúra szerettem volna festeni, de sajnos a festék nedvességtartalma felhólyagosította az eredetileg bele ragasztott mintás papírt, ami száradás után sem simult vissza. Így az eredeti tervet el kellett vetnem, és picit továbbgondolni, hogy mit is kezdjek vele. Van ugyan még egy darabka színben is passzoló tapétám, de sajnos kevés lett volna, vegyesvágott kényszermegoldást pedig nem szerettem volna. Ezért támadt az az ötletem, hogy az egyik antik kéziszövött lenvásznam maradékát használom fel ide. Ez a darab nem volt túlságosan szép, volt rajta két kisebb folt is, amelyeket egész jól ki lehetett hagyni ebből a munkából.

De ha csak úgy simán használtam volna fel, akkor semmi különleges nem lett volna benne, viszont vérbeli bogaras csaj vagyok, így megkerestem azt a VW bogaras mintát amit épp ide képzeltem el. Így már pont telitalálat lett. Az autót transzferfolyadékkal vittem át a textilre, és közben cidriztem, hogy szépen sikerüljön, mert ez egy jó két tenyérnyi nagyságú minta, ami elég sötét is, szóval lehetett volna iszonyatosan rossz is a végeredmény. De sikerült, és nagyon tetszik!

  

majd az egy sorral lefestett belső részre fektettem, beigazítottam, és elkezdtem beragasztani az anyagot a kiskoffer belsejébe.

 

Ugyan a széleken visszahajtva ragasztottam le a vásznat – igazodva az eredetileg fém keretrész vonalához – de valami egyszerű szalaggal mégis szerettem volna kicsit keretet adni ennek a rögtönzött képnek. A szalagjaim között lapult ez a natúr pamutpántlika, a közepén húzódó varrott csíkkal. Tökéletesebbet el se tudtam volna képzelni ide.

 

Alakul … a visszahajtott szél már önmagában is szép, a bőröndke alsó részének a szélére ezért nem is ragasztottam a szalagból, hiszen ott minta sincs.

 

 

 

 

 

A szalag kezdete és vége pedig egy csajos masnit alkot.

 

 

 

 

 

 

És akkor a belső rész teljes pompájában 🙂

  

A külsö részen a fa merevítőkön  sötét wax-al kicsit még mélyítettem, és a műanyag fogantyún is frissítettem kicsit, hogy szép fekete legyen.

  

Emlékszel még a kiindulási állapotra? Hát merőben más lett, ugye?

  

Ezt már örömmel fogom nyitogatni, és büszkeség tölt el, ha ránézek. Egy darabig egy kedves ismerőssel festegettem – Rozália szintén egy bőröndöt csinosított.

Az Autentico festéke jól szerepelt és hamarosan jön egy újabb szín kipróbálása, hiszen lassan el kell döntenem, hogy a fiam antik pácos bútorainak kamaszosításához melyik árnyalatot fogom használni. És bevallom ezeket a főpróbákat nagyon élvezem.

Ha kérdésed van a munkafolyamatokkal kapcsolatban, vagy csak tanácsot szeretnél kérni, esetleg nálad is lapul otthon egy ilyen kis táska, de egy kis bátorításra van szükséged, mert nem mersz belevágni az átalakításba – nyugodtan keress, szívesen segítek amiben csak tudok.

 

 

 

 

Egyedi napló – kézi hímzéssel

Rózsás hangulatban

Egy hobbiboltban bukkantam rá erre a naplóra valamikor még tavaly nyáron, amikor többféle ilyen újrapapír alapú dobozkát teszteltem az ékszerek csomagolásához. Akkoriban hímeztem a keresztszemes rózsás dobozkát is. A dobozokkal együtt ez a spirálos napló is bekerült a nagy tárolódobozba, aztán ott is maradt. A napokban fedeztem fel magamnak újra – rendrakás közben – és most rá is sort kerítettem. Nem vagyok az a naplót írós fajta, azonban elhatároztam már jó pár napja, hogy kicsit rendezettebbé kellene tenni az életem bizonyos dolgait és hát ebben fog segíteni nekem ez a ma készített szépség. Bevallom, egy kockás füzetbe is meg lehetne tenni ugyanezt, de mennyivel jobb érzés lesz majd kinyitni ezt és ebbe jegyzetelni az ötleteimet és minden mást amit ebbe szánok.

Az alap tehát egy teljesen egyszerű keményfedeles, sima spirálos napló, ovális nyílással a borítólapján. Szeretem ezt az alapanyagot és ezt az újrapapír koncepciót. Akik már kaptak tőlem csomagot, azok tapasztalhatták, hogy ebből van a csomagolóanyag, a biléták és cimkék is, amelyeket az alkotásaim csomagolására használok. Elővettem egy darabka kézzel font és szőtt lenvásznat, amire a jól ismert és rám jellemző rózsás hímzést szántam. Bevallom kicsit vaciláltam a nefelejcs és a rózsa között, de végül ez lett a nyerő.

Ahhoz, hogy majd szépen passzoljon a minta a kivágásba, ki kellett jelölnöm a vásznon azt a területet ami ki fog belőle láttszódni. Csipeszekkel feszítettem ki az anyagot, majd körbeférceltem a nyílás vonalát, és ezzel meg is volt a munka. Na persze rajzolhattam is volna a hátoldalára, de nem firkálunk az ilyen szép régi, és értékes anyagokra, vili?

  

Már korábban kigodoltam az elrendezést és, hogy mi lesz még ezen a beépített, hímzett cimkén, így már csak a kis virágok varázslása volt hátra. No meg a “feliraté”. Mindkettőt kihímeztem, majd egy alapos vasalás következett, hiszen a ragasztáshoz szép sima anyagra volt szükségem.

 

 

Ennek a naplónak direkt van egy belső barna lapja is, amellyel a beragasztott anyagot szépen eltakarhattam, hiszen a hímzés visszája nem olyan mutatós. Annál inkább a napló borítólapja, amely ilyen lett. Szeretem az egyszerű dolgokat, nem szeretek semmit túldíszíteni, így nekem más nem is kívánkozott rá a két csokréta rózsa és a cirkalmas kézírásra hajazó hímzésen kívül.

 

 

Bizonyára még sokféleképpen lehet dekorálni, rengeteg ötlet kavarog a fejemben erre, de ha majd ezt telejegyzetelem, akkor is valami hasonlót fogok alkotni, az már biztos. A leírás alapján te is bátran elkészítheted, és akár ajándéknak is megfelel, hiszen ki ne örülne egy monogramos vagy egy kedvenc motívummal díszített saját könyvecskének?

Tetszett az ötletem? Kíváncsi vagy rá, hogy miket készítettem még? Az alkotások menüpont alatt egy kis ízelítőt találhatsz belőlük. Hogy ne maradj le az új bejegyzésekről, és elsőként láthasd a legfrissebbeket, kérhetsz a megjelenésükről e-mailben tájákoztatást. Ha pedig követed a facebook oldalamat, ahol egy-egy apró lépésben be is mutatom, hol tartok a legújabb ötleteim kivitelezésében.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

 

Piszkosfehérben és könyvlapokkal 1893-ból

Csomagoljunk!

A bolhapiacon sok-sok vackot lehet találni, és közhely de szerencsére igaz: ami valakinek lom, az másnak lehet még értékes, érdekes. Így voltam én is ezzel a bőrönddel. Ugyan volt már itthon kettő is, de olyan aminek ilyen fa merevítője volt, olyan nem, ráadásul ennek még az eredeti kulcsai is megvannak (amit felettébb csodálok, mert a spárga amivel a bőrönd fülére volt kötve, már mállott szét).

  

  

 A fotókon az eredeti és a már tisztított állapot látható egy-egy részleten.

Nem tudom miért, de sokmindent nem fotózok le abban az állapotában ahogyan hozzám került, talán azért, mert amikor nekifogok, akkor már az ötletekre koncentrálok, és nem a kiindulási állapot megörökítése a fontos – egyszerűen elfelejtem – így sajnos nem tudok egészben képet mutatni aról, hogy na ilyen volt – ilyen lett. A fotókon a részletekből azért lehet arra következtetni, hogy milyen is volt valójában. Koszos, kopott és rozsdás. Alapos tisztítás és csiszolás után a belső részt “díszítő” kockás papírt is kiszedtem, sok helyen elvált már a karton alaptól és szakadt is volt.

Amikor ezzel végeztem, elővettem az old white színű AnnieSloan festéket és nekiálltam a mázolásnak. A fém és fa részeket vagy egyszerűen próbáltam kis méretű ecsettel körbefesteni, vagy maszkolószalaggal védtem a festékrétegtől. Miután két rétegben átfestettem, és alaposan megszáradt, nekifogtam a bőrönd belső részét kibélelni egy régi, gótbetűs könyv lapjaival. Szeretem ezt a könyvet, ugyan baromi nehéz még olvasni is a betűtipus miatt, de pont a szépséges fontkészlete és a rajzolt képei miatt szerettem bele anno, és bevallom cseppet sem sajnálom, mivel darabokban, hiányosan, rémesen rossz állapotban került hozzám. Ilyen formában felhasználva, viszont méltón díszíthet egy-két általam felújított kiegészítőt, dekorációt vagy használati tárgyat. (Karácsonykor ugyanennek a könyvnek a lapjai kerültek fel a fenyőfánkra, persze a megfelelő formákra alakítva.)

 

Decopuage ragasztót használtam a könyvlapokhoz, amelynek a száradása után a papír szépen kisimult és selymes fényű felülete lett. Külön lakkozni nem akartam, mert úgyis csak alapanyagokat fogok a bőröndben tárolni.

Ezután a külső festett résszel foglalkoztam: alaposan visszacsiszoltam a festéket, hogy jó ütött-kopott kinézete legyen majd a kis poggyásznak.

 

A koptatás után már válogathattam a régebben kinyomtatott feliratok, pecsétek és rajzok között, mert transzfermintákkal szándékoztam egy kicsit feldobni a külső részét. Szeretnék majd ráragasztani régi bélyegeket is – amint találok pár szép darabot, azok biztosan ide fognak felkerülni.

 

A transzferált minták felvitele után az egész külső felületen áttetsző wax-al zártam a munkát. A wax szép, mély érett színt kölcsönzött az alaposan megcsiszolt fa-merevítéseknek is, emellett a sarokvédőket sokkal szebbé tette.

 

 

Belülre a könyv belső borítójának egyik csodaszép mintájú lapja került – a címoldallal együtt – amelyeket papírvirágokkal és leveles dekorszalaggal is kiemeltem, hiszen ezek nagy kedvenceim, megérdemlik a kitüntető figyelmet. A nagy pillangó is a könyv egyik szépségesen kidolgozott rajza. A körbefutó fa keretre ezután csipkeszalagot ragasztottam, amely a natúr színével nem hivalkodóan dekorál, de egyben eltakarja az esetleges egyenetlenségeket is.

  

Nem kis munka van abban, hogy ez a bőrönd végül így néz ki, de minden perc megérte amit vele töltöttem. Amennyiben szeretnél te is hasonlót készíteni, bátran fogj hozzá, ha elakadsz valahol, vagy ha kérdésed van, keress bármelyik elérhetőségemen. Kíváncsi vagy rá, hogy melyek az újabb alkotásaim? A facebook és az instagram oldalamon is megtalálsz, de a legújabb bejegyzésekről kérhetsz e-mail értesítőt is.

Köszönöm, hogy velem tartottál, jó alkotást kívánok Neked is!

 

 

 

 

Romantikus dekoráció

Hogyan készíthetsz kerek virágdobozt?

Nagyon felkapott lett manapság a különböző alakú és nagyságú dobozokba felsorakoztatott virágokból készített dekoráció. Előnye, hogy egyszerűen szállítható, ha pl. vágott virágból készítik, akkor szállítás közben sem hervad el, ha pedig selyem- vagy papírvirágból, akkor sokáig díszítheti az otthonodat, üzletedet vagy az irodádat. Remek esküvői asztalok díszítésére, valamint ajándékba is bármilyen alkalomra. Én alapvetően vágott virág párti vagyok inkább, de szeretek selyemvirágokból is alkotni ezt-azt.

Most a selyemvirágos verzió elkészítését mutatom meg. Szükséged lesz hozzá:

  • egy tetszőleges anyagú, méretű és alakú dobozra (én egy 12 cm átmérőjű, 7 cm magas kerek faháncsból készült dobozt használtam, amit olivzöld krétafestékkel festettem le)
  • száraz oázisra (ez szürkés-rózsaszínes vagy sárgás színű lehet, és téglányi méretben beszerezhető, én az Oázisban szoktam venni, vigyázz, ne a zöldet vedd meg, mert az vágott virágokhoz való)
  • bármilyen selyemvirágra, ami neked tetszik, levelekre, bogyós ágakra, szalagra, virágdrótra, ragasztópisztolyra és ollóra

Elsőként szabj le az oázisból a dobozba illő darabot, ez jó éles késsel, sniccerrel könnyen megy. A doboz szélével egy magasságban legyen.  Majd ragasztópisztollyal rögzítsd a doboz alsó részébe. A virágokat drótozd meg ha szükséges, és kezdd el a tűzőhabba tüzni. Haladhatsz az egyik szélétől elindulva, vagy szimmetrikusan elhelyezve az elemeket. Szerintem szebben lehet kontrollálni az alkotást, ha egy helyről indulsz és úgy kezded el betölteni a dobozt a virágokkal, levelekkel és bogyókkal.

  

A szárakat akár be is ragasztózhatod a beszúrás előtt, de csak simán is betűzheted az oázisba.

  

Miután kitöltötted a dobozt – arra is figyelj, hogy az oázis sehol se láttszódjon ki, mert attól nincs kiábrándítóbb, amikor a tűzőhab ott virít a kész dekoráción – a doboz tetejének oldalát díszítheted is. Én pl. egy, a virágokhoz passzoló fáradtrózsaszín szalagot ragasztottam rá körben, és egy egyszerű masnival takartam a szalagvégeket.

Ha vágott virágot szeretnél használni, akkor a dobozt először béleld ki nejlonnal, majd szabd bele a zöld színű tűzőhabból a megfelelő darabot, amit jó alaposan szívass fel vízzel! Erre különösen érdemes odafigyelni és időt szánni, mert sokan türelmetlenek, a tűzőhab belsejébe nem szívódik fel a megfelelő mennyiségű víz, és ha belül száraz marad, akkor elhervad a beletűzött virág.

Ha bármi kérdésed van, keress nyugodtan, szívesen segítek! Ha pedig inspiráltalak egy kis alkotásra, kérlek mutasd meg nekem is! Hamarosan új ötleteket hozok, addig nézz be a facebook oldalamra, vagy olvasgasd a korábbi bejegyzéseimet. Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

Fald fel a szivárványt !

Szülinapi szivárványtorta – ahogy én készítem

 

Sok más anyukához hasonlóan én is szeretem magam sütni a gyerkőc szülinapi tortáját. Idén szivárványtortát szeretett volna. Nagyon nem voltam megijedve, mert évekkel ezelőtt már összehoztam egyet. Ráadásul több alkalommal sütöttem már szivárvány muffint is az alapreceptet felhasználva. De azért volt bennem egy kis félsz. Mert pl. pont akkor nem jön majd fel olyan szépen a tészta amikor kell, stb. Szerencsére nem így történt! És mivel ez most csak egy szűk körű, családi tortázás volt, maradt bőven. Most egy kisebb szelet elmajszolása után írom ezt a bejegyzést.

De akkor kezdjük is az előkészületekkel: hetekkel ezelőtt felmértem hogy mi van itthon a hőn áhított csemegéhez, és ami hiányzott, azt apránként beszereztem a szuper jó kis helyekről. A kék szórócukor adott volt egy spongyabobos szórócukor készletből, a lufi és angry birds gyertyákat, a mini habcsókokat és a wilton élelmiszerszinezéket kellett csak beszereznem. Nem vagyok cukrász, és talán sokaknak első ránézésre bonyolultnak tűnik ez a torta, de korántsem az! Azt viszont nem tagadom, hogy időigényes. De melyik torta nem az? Ennek a tortának a titka, hogy a tésztájához csak a tojásfehérjét kell felhasználni, mert úgy érvényesülnek a színezékek szép színei.

A hozzávalókat cup-ban adták meg az eredeti receptben is. Én töbször használom ezt a mértékrendszert ha sütit sütök, most is azt használtam. Az erdeti receptben megadott mennyiségeken viszont a tapasztalataim alapján változtattam. Az itt leírt az én verzióm – mert az eredetiben pl. tömérdek cukor és vaj volt.  (A neten van fenn mindenféle átváltási táblázat, ha valaki grammban kíváncsi a mennyiségekre.)

Íme a tészta hozzávalóinak listája: 3 cup liszt, 2 káváskanál sütőpor, csipet só, 1 cup vaj, 1,5 cup cukor, 1 vaniliarúd kikapart belseje  (vagy vanilia aroma), 5 nagy tojásfehérje, 1 és negyed cup tej és élelmiszerszínezék

Egy edényben elkevertem a lisztet, a sütőport és a sót, a robotgép edényében a cukrot és a vajat simára dolgoztam, hozzáadtam a tojásfehérjét, a vaníliát és tovább kevertem. Végül felváltva adagoltam bele a lisztes keveréket és a tejet. A piskóta sűrűségű masszát 5 külön edénykében egyenlő részre mértem, és beszíneztem a színezékkel. Papírral kibélelt formában sütöttem meg (annak amit használtam 20 cm az átmérője). Mivel nincs cukrászsütőm, ráadásul egyetlen ekkora méretű formám van, ez házilag csak a rétegek egymás utáni sütögetésével oldható meg. Többféle élelmiszerszínezéket lehet már kapni, és én nem próbáltam minden gyátmányt, de azok közül amelyeket igen, nálam a wilton lett a nyerő, mert: kevés kell belőle, nincs mellékíze, a szép telt szín még sütés után is megmarad. Így természetes volt,hogy most is ezt használtam: christmas red, orange, golden yellow, leaf green és royal blue színeket.

Sütés után alaposan kihűtöttem a szép színes tortalapokat, majd következhetett a krém elkészítése. Ehhez: 5 tojásfehérjét, 1 cup cukrot, 1 cup vajat és vaniliaaromát használtam fel. A cukrot a  tojásfehérjében – gőz fölött – olvadásig kavartam, majd a robotgép táljában közepes fokozaton addig kevertettem, amíg kihűlt, ekkor hozzáadtam a kis darabokra vágott vajat és az aromát.

A tortalapokat picit egyengettem, hogy a krém a piskótarétegek között minél egyenletesebb legyen majd a szeleteléskor, de ez ugye igazából csak esztétika, az ízélményen semmit nem befolyásol.

 

A krémmel betöltött és bevont tortát a kék dekorcukorral megszórtam, mini habcsókokkal raktam körbe, és kék csillagokkal dekoráltam a tetejét. Több díszt már nem akartam rá tenni, mert a felhasznált gyertyák önmagukban is elég dekoratívak. Így el is készült ez az egyszerű torta – szerintem legalábbis az – és kezdődhetett az éneklés, a gyertyafújás és a kívánás, no meg a főpróba kóstoló. Szeletelve pedig ilyen látványos.

Ha tetszett a bejegyzés, gyere és nézz be a facebook oldalamra is, vagy kövess az instagramon, ha pedig feliratkozol a hírlevélre, az elsők között értesülhetsz a reantik oldalon közzétett újdonságokról.

 

 

 

Egyszerű, gyors és látványos húsvéti dekoráció

Mini meló –  óriás tojás

Nekem nagyon bejönnek a természetes anyagú húsvéti dekorációk, mint pl. a mohába csomagolt tojás.  Ez az ötlet eredetileg nem tőlem származik, viszont amikor megláttam ezt a nagy – két félből összeálló – polisztirol tojást a hobbiboltban, akkor egyből beugrott ez az ötlet, hogy mi lenne, ha? És hát nem vagyok az a fajta, aki az ilyen gondolatokat gyorsan elhessegeti a fejéből, így a tojás a bevásárlókosárban landolt. Egy másik hobbiboltban beszereztem a kellő mennyiségű mohát – néhány helyen szerencsére árulnak egybefüggő szárított mohaszőnyeget, amivel könnyebb dolgozni. Ragasztópiszollyal könnyedén felragasztottam a nagy darabokat, a kisebb réseket pedig egyszerűen kitöltöttem a leeső darabokkal. Dekorációként sokmindent fel lehet használni hozzá, ez függ attól, hogy milyen színeket és anyagokat kedvelünk, én gyöngybarkát és papírvirágot használtam. Ezeket is egyszerűen felragasztottam a tojásra, majd egy kaspóba forgácsot halmoztam, és beleültettem a nagyméretű tojást.

 

 

 

 

 

A teljes magassága 25 cm, felhasználtam hozzá két adag szárított mohát, pár darab barkaágat és néhány virágfejet.

Ha tetszett az ötlet, akkor gyere és nézz be a facebook oldalamra vagy kövess az instagramon, ahol új ötletekkel találkozhatsz! Ha a hírlevélre feliratkozol, akkor pedig az elsők között értesülhetsz az új bejegyzésekről.