Belga finomság

Mert kell egy kis kényeztetés

Sokszor sütöttem már gofrit, és többféle receptet is kipróbáltam, de valahogy egyik sem volt az az igazi, amire azt mondtam volna, hogy na ez álmaim gofrija. De ma rátaláltam, és tudom, hogy ezután ha ismét belga gofrit szeretnék enni, ebben sosem fogok csalódni. A neten bukkantam rá erre a nem túl egyszerű elkészítési módra. Mivel a mennyiségek nem voltak túl nagyok, és ezért nem akartam bekoszolni a robotgépet, végig kézzel habosítottam és kevertem a tésztáját. Jól esik néha úgy főzni, ahogyan anno nagymamám, akitől kislányként sokmindent tanultam és lestem el a konyhában.

A hozzávalók:

13 dkg liszt amiben elkevertem egy késhegynyi sütőport
4 tojás
100 gramm olvasztott vaj
2,5 dl tej
10 dkg kristálycukor
kiskanálnyi vaniliakivonat vagy vaniliás cukor valamint egy csipetnyi só
 
A vajat megolvasztottam, a tejet felforraltam és félretettem hűlni. A 4 tojás sárgáját a cukorral és a vaniliaaromával habosra kevertem, majd hozzáadtam a tejet. Egy nagyobb tálba szitáltam a lisztet a sütőporral, majd lassan adagolva hozzákevertem a tejes-cukros-tojásos-vaniliás keveréket, az olvasztott vajjal együtt és a csipet sót. A tojásfehérjét habbá vertem, és óvatosan belekevertem a lisztes masszába azt is.
 
A gofrisütőt jól bemelegítettem, majd kisütöttem a masszából a finoman illatozó gorfikat. Az első kettő beleragadt, amit nem értettem miért, hiszen volt vaj a masszában, és csak reménykedtem, hogy a többivel nem ez fog törénni. Amúgy nem is baj, hogy az elsők darabokban kerültek ki a sütőlapok közül, hiszen úgyis meg kellett kóstolni! Az illatok után már alig vártam, hogy beleharaphassak. És most nem öndicséretként, mert én sütöttem, de nagyon finom: könnyű, édes és ropogós külső burok, egy leheletvékony belső puha tésztával. Tökéletes! És a többi épségben került ki a sütőből.
Azt hiszem, nem is illene hozzá jobban más, mint a lágy tejszínhab és valami finom gyümölcs. Ami ezúttal az ízén felül, az esztétikai élményen is klasszisokkal javított, az a gránátalma volt. Imádom a kis pukkanó rubinpiros bogyókat. A macerás tisztítása után az elfogyasztása tényleg felér egy élménnyel.
 
Mennyeien könnyű, ropogós is – puha is, és bevallom sokkal finomabb mint a palacsinta. A mai tárkonyos ragulevesnek méltó párja volt az ebédnél.
Szeretek főzni, és sütni is. Ha szeretnél még több receptet olvasni, akkor kattints ide .
Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.