Édes, bár mégsem ehető

bársonyos szamócám

Nocsak? Ismét nem én találtam fel  spanyolviaszt, sőt! Ezekhez hasonló, bársonyos gyümölcsöket már az 1900-as évek elején is készítettek, és tűpárnaként voltak inkább használatosak. A múlt héten egy hobbiboltban viszont rábukkantam ezekre a szép nagy fémbigyókra, amikre rögtön le is csaptam, mert ugye lesz még karácsony is, és hú mennyi dekorációs tervem van már most. Amiért viszont sokkal jobban örültem nekik, mert így tegnap este öltögethettem kicsit, és már nem csak fotón szemezhetek eme “finomsággal”. Nálam nem tűpárnaként debütált, hanem a kincses szekrénykém szép zárjára került.

A virágja egy darabka antik csipkéből készült, a zöld részek pedig bársonyszalagból, zsinórból.

Vannak olyan ötletek és dolgok, amiket akár évekig raktározok valahol az agytekervényeim között, és amikor megpillantok valami kis apróságot a megvalósításukhoz, hát azt mielőbb meg kell valósítani.

Ezt most nagyon szeretem, ez az én verzióm. És hát lassan úgyis itt az eperszezon!

  

 

A kis redőnyös szatócsbolt

avagy a régi varrógép-doboz gatyába rázása

Akik követik a facebook oldalamat, azoknak nem újdonság, hogy kezelésbe vettem ezt a kis cukifalatot múlt héten.

  

Egy kis laza hidegzsíroldós-körömkefés peeling után egy kis napozás a friss levegőn, majd pár nap pihi után egy alapos csiszolás következett. Mivel a fa szép volt a kosz és a kopott lakkréteg alatt, így nem akartam semmiképpen festegetni, de valami kis reantik-lenyomatot azért szántam neki. A pecsétjeim közül előkerestem pár nekem tetszőt, és szatócsbolt hangulatúvá igyekeztem változtatni.

  

  

A belső részt a mostani egyik kedvenc árnyalatomra – majdnem feketére – krétafestékkel lefestettem és waxoltam. Áttetsző wax-al átkentem az egész felületet is ,a pecsétek száradása után, ettől szép érett, telt színt kapott a frissen csiszolt, tisztított fa-felület is.

  

  

Visszaszereltem a kis golyós pattanózárat, az oldalán lévő lyukakba pedig egy régi rozsdás kulcsot madzagoltam. Ilyen lett az én kis “mindenesem”.

Ha tetszik az amit művelek, gyere máskor is és nézd meg én mivel ütöm agyon az időt 🙂    

 

 

 

Gyerekjáték

mármint elkészíteni

Tudom, hogy elég közhelyesen hangzik, de mindig az egyszerű dolgok a legnagyszerűbbek! Na most ezzel nem azt akarom mondani, hogy micsoda korszakalkotó felfedezést tettem, és milyen szuperségeset “alkottam”, hanem oda szeretnék kilyukadni, hogy bizony nagyon kis semmitmondó és sokszor lényegtelennek látszó dolgokból is lehet valami extrát létrehozni.

  

Tavaly óta rakosgatok pár háncsavesztett, ferde fakorongot, hogy majd csak jó lesz azért valamire – és mikor a kik-ben megláttam a kis hálós csomagolású, fehéres uszadékrudakat, már tudtam, hogy milyen jók lesznek majd orsónak. A korongokat fehér festékkel elnagyoltan bemaszatoltam. A darabokat összeragasztottam, majd vékony ecsettel a korongokra számozást és levélkéket festettem, és egyszerűen rátekertem ezeket a különlegesen szép szalagokat és a bortnit, hogy a felhasználásig is méltó helyük legyen.

    

Nem ördöngősség, de egy ilyen kis tekercs akár ajándékba is mehet pl. barátnőnek, aki szereti az ilyen kis “semmiségeket”.  Ti örülnétek neki?

 

 

Jégkrémszezon

az én felfogásomban

Minden nyár elején feltankolom a hűtőszekrény mélyhűtőjének alsó fiókját ezekkel a kisméretű jégkrémekkel, amelyeknek pont megfelelő a mérete ahhoz, hogy ebéd utáni nasinak, vagy csak úgy egy kis kényeztető kikapcsolódásként egyet-egyet megengedjünk magunknak. (Ezen kívül még a saját készítésű joghurtos-gyümölcsös a nyerő nálam.) És minden krémesen édes nyalakodás után ott marad a kezünkben az a kis fapálcika, ami általában a kukában végzi. Az antracit virágos tűpárna hímzésekor jött az az ötlet, hogy ezek a kis falapocskák bizony milyen jó szolgálatot tehetnének azoknak a hímzőfonalaknak a tárolásakor,  amelyeket használok. De nem is én lennék, ha csak úgy simán, natúran tekerném rá a színes madzagokat. Megmostam, megszárítottam, lefestettem, mintáztam, csiszoltam és waxoltam, hogy végül rátekerhessem a fonalakat. Egyenlőre még csak ez az öt van készen, de mivel a krétafesték hamar szárad (főleg a meleg nyári napokon) így kis adagokban szépen elkészülnek majd. Ja, és a száradásukra várva is el lehet fogyasztani egy-egy pálcikás kalóriabombát. Szóval itt az újabb körforgás! Állok elébe 🙂

Ha pedig fontos a hímzőfonalak színkódja is, akkor akár krétafilccel a számokat is rá lehet írni a kilógó végekre. A tárolásukat illetően is van már egy jó kis ötletem, amint elkészült, azt is mutatom.

        

Gombold a csuklódra

Legújabb kedvenc ékszer

    

Sok-sok gombból készült ékszer fotója kering a neten, régóta terveztem is a sajátomat megvalósítani, és mivel végre rábukkantam a nagyobb szemű láncos karkötő alapjaimra, nagy kedvem volt a bevásárlást holnapra halasztani. Többféle gombom összegyűlt az évek során, és vannak üvegekben, csészékben, dobozokban – ma ezekből válogattam össze egy jó maréknyit és belőlük lett egy karkötő. Itt a jó idő, csupasz a karunk, és hol van az előírva, hogy a gomb csak a ruhánkra  varrva díszíthet és lehet hasznos?

Rajta! Te is túrd fel a gombost-kacatost, hiszen igazán egyedi ékszert készíthetsz a kis lyukasokból. Színes vagy gyöngyház, fekete vagy szürke? A gombjaid majd vezetik a fantáziád 🙂 Nálam most a gyöngyházas volt a nyerő, és ezzel az antik bronzos alappal, a natúr kiegészítőimhez remekül passzol.

Jó alkotást!

Kalaphoz a dobozt

avagy hogy lesz “ódivatú” az újból

Aki gyűjti a kalapokat, és akinek a kerek dobozok a mániái, azok talán megértik, hogy épp egy szelektálás kellős közepén miért is kellett mégis megvennem ezt a nagyméretű pillangós kalapdobozt a múlt héten. A mérete, az ára, és a kialakítása – hogy a zsinórt mindenféle extra lyukasztgatás nélkül bele lehet fűzni – hát mind-mind azért kampányoltak, hogy e nélkül a doboz nélkül nem is tudok tovább élni.

    

    

De viccet félretéve, tényleg nagyon jó kis alap ez az olyan elvetemülteknek, mint én. A frenchic mintafestékeimet is nagyon ki szerettem volna már próbálni, és tudtam, hogy jól fognak egymásnak állni. Némi ötletelés után nekiültem és kezdődött a varázslat. Kétféle árnyalattal dolgoztam, a doboz külső részére posh nelly, a belső részre pedig wedding cake került. Igazán finom árnyalatok, a festékkel pedig egy álom dolgozni. Finom krémes állagú, sima, nem csomósodik többszöri ecsetvonás után sem, mint némelyik másik krétafesték, és hát az illata, na az is egy kis extra, hogy egy-egy ilyen festegetős alkotás tényleg élményszámba számítson. (Mellékesen megjegyzem, hogy van olyan változata is ennek a gyártónak  termékei között, ahol a krétafestékben már eleve benne van a wax, így azt a kis plusz melót is meg lehet spórolni, amit a waxolásra kell fordítani.)

    

Szóval némi lakkos itt-ott pamacsolás után következett két réteg festék mindenhová, majd egy alapos száradás. Majd a majdnem fekete krétafestékkel – ez az autentico terméke – következett a minta. Nem szerettem volna transzferálni, hanem kézzel felrajzoltam a doboz tetejének belső felére a koszorú alakban egy vegyes girlandmintát. Segítségként egy kistányér körvanalát skicceltem mintavezetőnek, majd vékony ecsettel átfestettem minden ceruzás vonalat. A doboz alsó részének a belsejét körben kiragasztottam maszkolószalaggal , és a nem takart felületekre posh nelly árnyalatot vittem fel. Száradások után a doboz tetejére kívülre is került egy kis leveles ág-dekor, a szélére pedig két sávot festettem. Végül áttetsző és taupe árnyalatú waxot vittem fel a felületekre. A színezett wax szépen besimult a repedésekbe, amit a lakkos előalapozás segített kialakítani. A doboz szélére egy szépséges kézzel készült antik csipke került, amit még tavaly a bolhapiacon guberáltam és az eredeti türkiz zsinór helyére fekete bársonyszalagot fűztem. És készen is lett. Én nagyon szeretem, remélem nektek is tetszik!

    

Érdekel, hogy mi lesz a következő átalakításom, ötletem? Nézz be a facebook oldalamra, ahol egy nagyon jó kis csoporthoz is csatlakozhatsz.

Ha pedig kedvet kaptál te is egy kis festegetésre, akkor itt a remek alkalom, hogy kedvezményesen beszerezd ezt a szuper festéket, mert a vasárnap – vagyis április 29 – éjfélig leadott rendeléseknél a “reantik” kód megadásával 10% kedvezménnyel vásárolhatsz meg most mindent a frenchic webáruházban amire csak szükséged lehet.

Jó válogatást és jó festegetést!

Egy egzotikus szerzemény

reantik módra

Akik követik a facebook oldalamat, azok számára talán nem újdonság, hogy a Marokkói úton zsákmányoltam két perforált mintázatú tetővel rendelkező fadobozkát. Eredetileg céges repiajándékként szappanok sorakoztak benne, de bevallom engem nem az illatosított glicerines csodák villanyoztak fel. hanem a doboz tetejének lézerrel vágott mintája. Alapos szellőztetés után – valami tömjénszerű illatos bigyóval át volt itatva, mert két nejlonba bugyolálva is ontotta magából az egzotikus illatot – logóeltűntetés és csiszolás következett.

  

Majd az eredetileg tervezett, majdnem fehér festék helyett végül is teljesen más szín mellett döntöttem. (Most csak az egyik dobozt mutatom, mert a másikkal még nem végeztem teljesen.) Erre az autentico új árnyalatai közül a nearly black-et választottam.

    

Mivel festés után a perforált minta már túl sok díszítést nem kívánt, azonban én mégis picit a saját stílusomat szerettem volna viszont látni rajta, így egy kicsit koptattam, hogy réginek tűnjön , és erre a dobozra egy szép mintát pecsételtem, amiből jutott egy egységnyi az oldalára is. A sötét alapon remekül érvényesül a gyöngyházas tinta. Egy óvatos waxolással pedig zártam a felületeket. Színtelen waxot használtam, ami kicsit még mélyített a tényleg majdnem fekete festék színén. A kis elválasztólemezekből itt-ott eltvolítottam, hogy a kis bigyókáimnak megfelelő helyük legyen. Én ezt most így szeretem. És bevallom a perforált minta festése elég pepecselős és időhúzós művelet, de ha ránézek, akkor csak azt érzem, hogy minden perc megérte.

  

    

 

 

Casablanca

és most nem a film

 

Talán Marokkó leghíresebb városa Casablanca. A párom viszonylag sokat utazik a munkája miatt, és idén márciusban – kihasználva a 15-i hosszú hétvégét – mi is vele tartottunk. Az utazás azonban a várakozásomat kicsit alulmúlta, elég vegyes érzéseim voltak végig a kinntartózkodásunk alatt. A városról látott netes fotók, hát mit mondjak, nagyon nem takarták a valóságot. Most mondhatnátok, de hát én is kék eget, pálmafákat posztoltam. Mint ahogyan más városokban is találhatunk mindenfélét, úgy itt is. Ami nagyon meglepett, az a nyomor, a szegénység és az igénytelenség. Pedig higyjétek el, én aztán igyekszem mindig a legapróbb szépet, jót vagy pozitívumot felfedezni valamiben. Általában nem vagyok egy finnyás tipus – de a terveimet hamar el kellett vetnem, kivitelezhetetlenség miatt. Amíg a párom a meetingeken, beszámolókon, üzleti ebédeken és vacsorákon volt, addig a nagyfiammal próbáltam felfedezni Casablanca látnivalóit, amiből alapból is kevés van. Szerencsére – vagyis inkább nem is annyira szrencsére, mert ettől zajosabb városban még életemben nem jártam – a szálloda az ún. bevásárlónegyedben volt, így pár perces sétával majdnem mindent felfedezhettünk. Alapból ugyanazok az üzletek vannak mint nálunk: Zara, Mango, Adidas, Swatch és társai. Amit hiányoltam, az a kis üzletek, a helyi választékkal, termékekkel, és ezeket a bazár sem tudta pótolni, mert ott szinte csak az értéktelen gagyi kínai vackokat árulták amit az aliról fillérekért lehet rendelni. Vártam a színes, fűszeres, élettel teli mesebeli, egzotikus nyüzsgést, de helyette utcán kéregető gyerekeket – akik szinte rád másznak pár fillérért –  kapualjban kuporgó koldusokat, vagy papírzsebkendőt áruló férfiakat láttam. A szállótól (a város egyik leghíresebb 5 csillagos hotelje az ikertornyokban) nem messze lévő piacra nem mertem betenni a lábam, mert messziről bűzlött és szörnyen mocskos volt, körülötte a városban mindenhol látható kóbor cicák marakodtak egy-egy “finom” falaton. Hát nesze neked gondoltam! Az emberek elég érdekesen néznek rád, ha te nem “köntösben” járkálsz az utcán, és nő létedre nem bugyolálod be fejed, hanem hagyod, hogy a fürtjeidbe belekapjon a szél. Azért mi fittyet hányva a furcsa pillantásokra, sétáltunk jó sokat a gyerkőccel. Ami meglepett az a nyomor és a fényűzés ennyire egymás mellettisége, de főként lepukkant házak, koszos ablakok, tönkrement járdák jellemzik a városképet. Sok-sok kóbor cicával, akik persze az utcán végzik a kis- és nagydolgukat is, tehát alapból van egy érdekes folyamatos illatfoszlánya a levegőnek, amit sok helyen az óceán felől érkező légáramlatok sem tudnak elnyomni. A város azért nagyon zajos, mert reggel 6-tól éjfélig szinte folyamatosan dudál minden autós, mintha egy hatalmas lagzis menet lenne, a taxik koszosak, a sofőrökről ne is beszéljünk, a közlekedési lámpák pedig majdhogynem dísznek vannak, hiszen megy mindenki amerre lát és amerre tud. Az első 3 éjszaka még a 21. emeleten sem igazán tudtunk aludni a zaj miatt. Szerencsére a férjem munkája után átköltöztünk egy óceánparthoz közeli aparthotelbe, ahol azért már sokkal csendesebb volt a környék. Az óceán lenyűgözően csodálatos, a hatalmas hullámok és az illata mindent felülmúlt. Szóval ha utazást szervezel Marokkóba, amit azért érdemes megnézni, Casablancára max 1-2 napot szánj és ne a belvárosban foglalj szállást, ha aludni is szeretnél az éjszaka folyamán. A helyi kajákról nem tudok túl sokat írni, mivel a kis koszos kifőzdékből, pizzériákból nem volt sok kedvem bárminemű hasmarsot begyűjteni – de szerencsére meki és kentucky náluk is van. Itt található a Marokkó Mall, Afrika legnagyobb bevásárlóközpontja, közepén egy hatalmas akváriummal, és ha teheted akkor valamelyik abc-ben (pl. carrefour) vegyél a finom helyi narancsból, mert isteni fincsi! A negatívumok ne riasszanak el, ha ide tervezel utazást, mivel azért vannak itt is szép részek, de ne ess abba a hibába, mint én, hogy azt hiszed, valami elvarázsolt egzotikus helyre pottyant majd le a repcsi. Persze van itt is csilivili parkosított útszakasz – ja mert ott az amcsi nagykövetség, de mellette már ugyanolyan lepukkant minden. Pont mint a dizájnosnak mondható óceánparti étterem, aminek az üvegfalán keresztül csodaszép a kilátás, de az éttermek bejáratai mellett egy nem kicsinek mondható, komplett nyomornegyed található. És nem tudom, ki hogy van vele, de én imádom az olajbogyót, viszont azokból a mocskos hordókból még akkor sem kérném, ha fizetnének, hogy megegyem.

Azért nem elrettentésként született ám ez a poszt, hiszen ilyen rövid idő alatt nem lehet a dolgok mögé látni, épp csak a felszínt súorolni picit. Végig az volt bennem, hogy mennyire fejlett már a világunk, és itt egy ország, itt egy világhíres város, amit ugyanúgy túlmisztifikálnak, mint nagyon sokmindent ebben a világban. A fiunk 13. születésnapjára pl. képtelenek voltunk egy tortát szerezni, gyertyával ahogyan azt illene. Pedig próbálkoztam rendesen. Nem láttam olyan éttermet vagy bármilyen más helyet ahol külföldiek ücsörögtek volna, kávét szürcsölve vagy egy tál ételt falatozva, mint ahogyan azt korábbi utazásaim során, pedig Egyiptom és Tunézia már megvolt. Casablancában kifejezetten nincs túristanegyed.

Néhány fotó erről a pár napról:

   

   

             

   

   

   

   

 

 

Újra-papír

Tavaszi szöszmöszölés

     

Húsvét előtt sizzixeztünk blogcicával egy keveset a kis lampionokhoz, és akkor vagdostam ki ehhez a koszorúhoz is a pillangókat.. Aztán jött a kettőt össze és közéjük vékony drót ragasztása, majd egy kis tintatpárnás maszatolás az amúgy is antikolt sárga papírnak. (hasonlóan készültek a pillangók)

    

A lepkéket elszórtan feltekertem egy vékonyka vesszőalapra, majd mohaszálakat ragasztottam közéjük. Készítettem aprócska cseresznyevirágokat és azokat is a moha közé ragasztottam, néhány picurka levél társaságában.

Egy szilikonformában decor clay készlettel készítettem egy kis HOPE feliratú táblácskát, ami öregítettem, maszatoltam és utolsó lépésként az is felkerült a neki szánt helyre. Így már mehet is a bejárati ajtóra a tojás alakú nyuszis dekor helyére.

 

 

Na!? Jöhetek ?

(aláírás: nyuszkó)

 

a héten az egyik kertészetben bukkantam rá erre a tapsifülesre – egy halom kacat alól kacsingatott az akiós turis kosárból, és hát megsajnáltam, és befogadtam. Itthon megfürdött és még a tisztogatás után is szántam neki egy átfestést, mindenképpen.

Ma megsimertem Ildikót, aki a Frenchic krétafesték magyarországi forgalmazója, aki Budapesten járt és hozott nekem kipróbálásra a számomra új festékből. Két színt választottam ki, és akkor még nem is tudtam, hogy ma még festegetni is fogok. Mivel ma volt a nagyfiam szülinapi tortázása, bevallom eszem ágában sem volt ecsetet ragadni, de aztán az ebéd és a finomság után teli pocakkal pihegve rátévedt a pillantásom a nyuszira. És akkor gondoltam egyet és úgy döntöttm, hogy ha már itt az új festék, felfestve is megnézem a színeket. Pont passzolt is a nyuszihoz, és az eredetileg és farmerkéknek szánt nadrághoz.

   

Mivel egy nyuszinak márpedig farkincája is van – és szegénykének nem volt, látjátok ugye? – hát barkincát is kapott egy szép barkarügyből ragasztva, pont mint a sakknyulak. És mert a húsvét ünnepnap, a gallérkája alá egy aprócska masni is dukál, hogy még elegánsabb legyen. Azt hiszem ennyi pontosan elég is.