Rózsás hangulatban

húsvéti dekoráció

Egy friss rózsával dúsan megrakott nyitott tojás fotója adta az ihletet, hogy készítsek valami hasonlót az általam szárított csodás kis rózsafejekből. A nőnapra kapott rózsáim éppen megszáradtak, és pár hete vettem egy szétnyitható papírmasé tojást is – így minden szükséges kellék adott volt az elkészítéséhez.

    

A tojás két felét kívülről kőpasztával kentem le, amit száradás után mohazöld krétafestékkel festettem. Mielőtt wax-al felületkezeltem volna, kicsit koptattam a zöld festékrétegen. A tojás belsejébe egy darabból befaragtam a száraz növényekhez való tűzőhabot, majd ragasztópisztollyal bele is rögzítettem, hogy stabil legyen. A két tojásfél között kb 2 cm-es rést hagytam, ahol körben kiláttszódott a tűzőhab – ide szúrtam és ragasztottam be a rózsafejeket és a bimbókat. Miután körben elrendeztem a virágokat, aprócska halványrózsaszínű bogyókat ragasztottam még bele és itt-ott szárított tsillandiával kócoltam.

    

Végül átfestettem pár miniatűr polisztirol tojást moha- és halványzöld, valamint rózsaszínű krétafestékkel, hogy még teljesebb legyen majd az összhang a dekorációban.

Tetszett a legújabb ötletem? Ha még több egyedi és új dekorciót szeretnél látni és olvasni az elkészítésükről, akkor kövesd a facebook oldalamat, ahol szinte napra készen friss tartalommal jelentkezem.

Amennyiben kérdésed van, keress bátran!

 

Vágyaink otthona …

avagy miképp keresünk mi házat ?

Valahol tudom is, meg nem is, hogy hogyan is kezdjem el, és mennyit adjak ki a magánéletemből, de talán úgy lesz a legjobb, ha a legelején kezdem és annyit osztok meg a számomra ismerős és idegen emberekkel, amennyiről úgy vélem, hogy nem túl sok. Ha valakinek sok, akkor nézze el, ha pedig kevés, érje be ennyivel.

Vidéki lányként a fővárosban, több albérletben töltött év után, azt hiszem én voltam a legboldogabb, amikor végre a garzonomat megvettem. Lakberendezőként az a lakás volt a legelső magazinos megjelenésem is, sok-sok évvel ezelőtt. Azután majdnem két év külföldön töltött idő után “haza”költözve, újra a szeretett kis garzonban kötöttünk ki a párommal. Csak bizony mi egy “made in Japan” pocaklakóval tértünk vissza, és úgy gondoltuk, hogy talán mégis jobb lenne majd, pár kilométerrel a főváros zajától távolabb nevelgetni cseperedő kisfiunkat. Kis keresgélés után kiszemeltünk egy lakást, egy kis lakóparkban, egy pici kertrésszel, egy Pesthez közeli településen, amit az akkor elérhető chf hitelnek “köszönhetően” sikerült megvásárolnunk.  Az idézőjel itt azt jelenti, hogy jobb lett volna, ha nem lépjük meg ezt a lépést – no de hiszen, ki nem ülne le, ha tudná, hogy el fog esni? Azonban a beköltözés után napvilágra kerültek a kivitelezési hibák, de más dolgok miatt is, egyre kevésbé szerettünk ott lakni, a kisgyerekünk mellett folyamatosan harcoltam a penészedéssel, és egyéb gondokkal, és sajnos az is kiderült, hogy sokkal kevesebb a lakóparkban lakó korrekt szomszédok száma, mint azt gondoltuk. Az sem volt túl jó, hogy egy normális gyerekorvos sem volt a faluban és még sorolhatnám, de nem teszem, mert nincs értelme utólag ezeken rágódni. Mire sikerült eladnunk a lakást, addigra mintha az eltelt majd hat év alatt, nemhogy csökkent volna valamennyit a tőkerészünk, hanem még jó sok millióval meg is nőtt, mint mindenkinek aki hozzánk hasonlóan ezt a fajta hitelt választotta. Nem volt egyszerű meghoznunk a döntést az eladás oldalán, de a nyugalmunk és a stressz mentes élet mellett tettük le a voksunkat, ami számunkra hatalmas anyagi veszteséget hozott magával. Mások talán nem lépik ezt meg, de mi így döntöttünk és azóta is tudjuk, hogy  jól tettük. mert ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy magunk mögött hagyjunk egy kudarcot, egy nem szeretem életet, egy utált helyen, és újra reménykedhessünk. Azóta albérletben lakunk, jó szomszédokkal – mikuláskor és húsvétkor a küszöbünkön mindig csoki vár ránk reggel, mint ahogyan a szomszédjaink lábtörlői mellé is odacsempészi a mi télapónk és tapsifülesünk az aprócska fincsi figyelmességet. De mégis vágyunk a saját otthonra, és reméljük, hogy ezúttal jól fogunk választani, hiszen egy ideje már válogatunk. Nem is igazán mondanám ezt válogatásnak, mert nem tolonganak az ingatlanpiacon azok a fajta házak, amilyet mi keresünk, tehát nem dúskálunk a választékban.

Pretty  

Lakberendezőként nagyon szakmai szemmel is figyelek mindent, mivel elég határozottan tudom mit nem szeretnék és mire vágyom, ráadásul a kiscsaládunk férfitagjainak igényeit, elvárásait is nagyon jól ismerem. Kialakítottunk a párommal egy listát, amit minden megtekintett ingatlan esetében igyekszünk figyelembe venni, ha hiányzik több kritérium, onnantól nem érdemes a figyelmünkre egy ház sem. kevésbé vagyunk kompromisszumképesek, mivel a mi életünkről van szó, és nem szeretnénk újra hibázni.

Nem szeretnénk új építésű házat/lakást, nem vonzza sem a férjemet, sem engem. Stílusos és régi, kissé (sőt eléggé) lepukkant ingatlant keresünk. Kizárólag felújítandó jöhet szóba, mert nincs kedvünk a más által megálmodott, frissen de esetleg  sok-sok hibával kivitelezett dizájnt nézegetni magunk körül hosszú éveken át, amit viszont szétverni csak az esztétikum vagy stílustalanság miatt nagy baromság lenne. Szóval ez az elsődleges keresési szempont, csakis felújítandót, amit a listánkon még az alábbiak követnek :

– a minimum 3 méteres belmagasság, amihez én az első perctől kezdve ragaszkodom, az én stílusomhoz valahogy az passzol, és ha nem is  többszáz négyzetmétert, de teret szeretnék magam körül, nem mellesleg ez a páromak is nagyon bejövős

Abandoned home, Russia. by cristina  small houses pictures | The lost and the forgotten: Old houses in despair | Holly Recommends ...

– nem gondolkodunk túl nagy alapterületben, és nem is “kacsalábonforgó” kiskastélyt szeretnénk, hanem egy meghitt otthont – a gyerkőcünk már kamaszkorban van, jó pár év múlva pedig ha akar, akkor igenis menjen és valósítsa meg az álmait, még akkor is, ha nagyon fog hiányozni, és a világ túlsó végén találja meg a boldogságát – mivel pedig nem szeretnék bújócskát vagy fogócskát játszani majd a párommal nyugdíjas korunkban,  egy élhető és praktikusan elrendezett 70-80 nm-nyi alapterületű lakással tökéletesen megelégszünk.

– számít, hogy a belső tereket jól lehessen alakítani és erre statikai szempontokból is alkalmas legyen, ha nem is az ideális elrendezésben találunk rá a megfelelő épületre – szinte az összes ingatlant, amiben láttunk fantáziát, megnézte a statikus ismerősöm is – ez azért volt jó döntés, mert így plusz egy alkalommal többször láttam minden házat, és több benyomás ért, ráadásul más szakember szemszögéből is volt lehetőségem átgondolni a dolgokat, és átértékelni a vágyaink tárgyát, amikor kicsit átlendítettek az érzelmi oldalra az ingatlan részletei, és a vágyaim. Sok esetben olyan volt nekem Sándor – a statikusunk – mintha atyai jó tanácsokkal is ellátott volna, amire bizony – az igaziak híján – szükségem is volt. Sokszor elhúzta azt a bizonyos fátylat a szemem elől, és visszavezetett a valóságba.

– mivel rengeteg alapanyagot, kelléket felhalmoztam az évek során többféle célból is, és egy albérletből elég nehéz egy vállalkozást kezelni, főleg úgy, hogy amikor alkotok valamit, akkor mindig elő kell hozzá pakolnom mindent a rejtekhelyekről, észben kell tartanom, minden apróságról, hogy hol tárolom, és ha el kell mennem hazulról, akkor mindent szépen elpakolni, mert bizony blogcica a legkíváncsibb, mindenbe beleütöm az orrom, mindenre ráfekszem, mindenbe belemászok típus, szóval egyetlen szó a megoldás erre a problémára: egy kis műhely – ez elengedhetetlen a számomra az otthonunkban

(Az egyik kiszemelt ingatlan esetében ettől kicsit többre is lett volna lehetőségünk, egy kis üzlettel kombinált látvány műhelyet is kialakíthattunk volna, azonban az eladó a legdurvábban inkorrektül viselkedett velünk, több havi várakozás után – ami őmiatta volt – miután a megvásárolhatóság akadálya elhárult, már csekély 15 millióval többre tartotta a házat. Azonban ettől fogva már olyan szemmel is nézzük a házakat, hogy lehet-e esetleg egy kis üzletet is kialakítani.)

A fiunk ősszel kezdte a 6 osztályos gimit, és mivel egyre önállóbb, az sem elhanyagolható szempont, hogy tömegközlekedéssel ne órákat kelljen utazgatnia, többszöri átszállással majd a suliba és haza, vagy ha majd a barátaival moziba vagy szórakozni megy.  A férjem és a fiam is kötöttek munkahely és suli szempontjából nézve, bár részemről akár leköltöznék vidékre is.

   A Dump of Forgotten Things - Imgur

Számomra nagyon fontos még, hogy legyen a háznak múltja, legyen története, amit mi folytathatunk, és aminek a részei lehetünk, így csakis a legalább 100 éves ingatlanokat kutatom minden hirdetési oldalon.

Nem elhanyagolható az sem, hogy a bogárkámnak is legyen hol laknia, hiszen 48 éves és egy utcán töltött tél a számára a rohamos leépülést jelentené – szóval nem baj, ha van valami garázsféle, ahol ráadásul elférnek a kerékpárjaink, rollerek, a téli-nyári kerekek az autókhoz, és a férjem dolgai a szerszámosládával együtt, tehát minden olyan amit az ember általában egy garázsban tart.

Jó lenne, ha a férjem a sulyzóit sem az ágy alatt tárolná majd, és ha nekem jár egy kis műhely, akkor neki is jár egy kicsi edzéshez kialakított rész – no azért nem konditeremre gondolunk mindenfélével felszerelve – bár férj biztosan örülne annak is.

Blogcica pedig bizonyára örömmel bóklászna egy kis kertben, heverészne a fűben és lustán elnyúlva, boldogan süttethetné a hasát a szabadban.

Szóval mi is csak annyit szeretnénk mint mindenki más: jót, jó helyen, kis extrákkal és jó lenne még olcsón is. (Gondolom én a mai ingatlanárak mellett, ugye?)

Szóval megpróbáljuk a lehetetlent, és már pár éve ez a programunk. Sokszor belefásulva vágjuk a sutba a sok hirdetést, hogy pár nap múlva újrakezdjük a keresgélést. Nem adhatjuk fel, hiszen nem fog álmaink kecója csak úgy elénk sétálni. Vagy mégis?

Fő keresgélési forrás nálunk is az internet, és bizony mindig nyitott szemmel furikázunk.  Ha meglátok valahol útközben egy eladó táblát, azonnal fotózom. A párommal egymásnak küldözgetjük a hirdetéseket, de a legtöbbet csak olyan megjegyzéssel, hogy mit képzel ez? Meg, hogy ezt a putrit ennyiért?  Az a legmacerásabb része a dolognak, hogy kihámozzuk a hirdetés alapján, hogy mégis melyik környéken, melyik utcában lehet a hirdetett ingatlan. Majd jó kis támpontokat figyelembe véve (mit látsz az ablakokon túl az utcából, szemben lévő házak színe, teteje, növényzet, villanyoszlop, kerítés, stb.) és felhasználva a gépipari műszaki rajz órákon tökélyre fejlesztett térlátásomat, a google map-en megkeresni a házat. Az esetek 99%-ban sikerrel!

Biztosan sok ingatlanügynököt tettünk így szomorúvá, de tapasztalatunk szerint az igérgetésen kívül nem nyújtottak nekünk semmi hasznosat. Szerencsére nem sokhoz volt szerencsénk, ahol lehetett kihagytuk az ingatlanost. Mit is tesznek valójában azért a  3-5 % jutalékért? – amit bizony mi vevők fizetünk meg nekik, mert szépen beleépítik a vételárba.

A legtöbb ingatlanügynök akit az utunkba sodort az élet, sajnos fabatkát sem ér, csak tartja a markát, a szinte nulla melóért! Többszöri kérés ellenére sem tudnak alaprajzot küldeni, méretezettet meg aztán végképp nem. Nem kérnek le hiteles tulajdoni lapot, hogy mi is az ingatlan a jogi helyzete, hány tulajdonos van, van-e az ingatlanra bejegyezve haszonélvezeti jog vagy más, az adásvételt akadályozó fontos tényező. Nem tud pontos adatokat a házról, építés éve, alapterület, falazat és hasonlóak. Ráadásul nem tudja felvilágosítani a kedves ügyfelét, hogy egy tiszta-rendes házat bizony rendben van mutogatni, de a “vevő” nem kíváncsi senkinek a kiteregetett bugyogójára, ágyazatlan hálószobájára, macskaszarral teli almos ládájára, és hát bizony illene otthon lenni a megbeszélt időpontra, hogy be is tudjon jutni a vevőjelölt megtekinteni a házat. Általában előszűröm az ingatlanokat, hogy a páromnak ne kelljen fölöslegesen megnéznie, ha valami nagyon gáz. Akadt ahová be sem mentem a szag miatt, volt ahol közöltem az ingatlanossal, hogy amit kínálnak az inkább undorító, és nem megvásárlásra csábító. Félre ne értsen senki, egy kis rendetlenség vagy kosz fölött szemet lehet hunyni, és mi direkt lepukkant, felújítandó házat keresünk ahol azért kosz elő is fordul rendesen.  De amikor a borzalmas szag beleeszi magát a falakba, az már azért sok, mert nem újraépíteni szeretnénk valamit, hanem felújítani. Nem vagyunk megriadva a munkától, sőt! amit lehet azt a saját két kezünkkel szeretnénk majd megcsinálni, persze sok-sok szakmai segítséggel. Azt, hogy mit érdemes leellenőrizni és megfigyelni a kiszemelt házikón/lakáson mindenkinek szive joga,  és hogy min tud vagy akar majd változtatni, mennyire kompromisszumképes a felújításkor. Ezért nem írok most itt olyasmikről, hogy nyílászárók ellenőrzése, falak-sarkok és burkolatok állapota, vizesedés és repedések megfigyelése – amit jó esetben szépen takarnak a bútorok, szőnyegek. Egy-egy frissen festett fal pl. sokszor rosszabb, mint az évekkel azelőtt átfestett, mivel a régiek esetében lehet látni a legjobban a tényleges állapotot.

Egyenlőre ennyi, ha hasonló helyzetben vagy te is, hidd el van remény, olyan sokaknak sikerül és miért is ne lehetnénk közöttük mi is? Ugye?

Addig pedig kitartást és sok szerencsét kívánok!

Az ingatlanfotók csupán illusztrációk.

 

 

Teljesült egy régi álom

elkészült az első saját készítésű reantik mackó

 

Csodálattal nézem azokat a kézzel készült egyedi mackókat, amelyeknek szinte lelkük van, és mivel szinte folyamatosan feszegetem a határaimat, és mindenfélét szeretek kipróbálni amit a két kezemmel és a fantáziámmal el tudok készíteni, így belevágtam. Képletesen és szó szerint is, mert “megszületett” az első saját készítésű macim, telis teli szeretettel. Beszéljen helyettem ő, így szótlanul is, a fotók segítségével.

    

    

    

 

 

 

 

Pihepuha haszontalanság

amit mégis sokféleképpen használhatsz

hetek óta terveztem már elkészíteni ezt a nagy méretű “tollpihére” hasonlító dekorációt, amelyhez még tavaly meg is vettem a fonalat. Ez az a valami, amit amikor megmutattam a páromnak, rögtön azt kérdezte, hogy de mi ez? Hát ez az a kis semmiség, amitől majd nyáron a hatalmas fonott táskám kicsit újdonságnak fog hatni, mert a szürke verziót a feketére terveztem feltenni, a fehéret pedig a háncsból készültre. Bevallom nem tudom megindokolni, hogy mi az ami vonzott benne, egyszerűen csak tettszik. És nekem ennyi elég is, fölösleges az okokat firtatni, ugye? Ráadásul csak fonalra van hozzá szükség, és esetleg nagyobb méretű fagolyóra. Na persze lehetne még cifrázni mindenféle fém ékszeralkatrész kütyüvel, vagy gombbal is, de nekem így egyszerűen a legtutibb.

És akkor a pofonegyszerű elkészítés menete:

  

egy hosszabb (kb. 40 cm) kettéhajtott fonalszálra több rövidebb fonaldarabot (kb. 10 cm) hurkolj két oldalról a fotókon látható módon

  

ezt folytasd mindaddig, amig kellően hosszú nem lesz

   

ha már elérted a kívánt méretet, vagy elfogyott a fonal , akkor egy utolsó arasznyi darabot csomózz a vezető két szál közé, majd fésüld ki,

 

végül pedig vádg formára egy jó éles ollóval.

  

Ha a csomózást jobbról-balról felváltva készíted, akkor az első képen láthatóhoz hasonló eredményt kapsz, ha csak egy irányban, akkor a fehér és a nagyobb “tollpihe” középmintája alakul ki. Nálam fiókgombra,  táskára és ide-oda szanaszét a lakásban is fog kerülni belőlük, de akár egyedi függönyelkötő is készülhet belőlük.

Ha kedvet kaptál hozzá, akkor jó csomózgatást!

 

 

Mézeskalács

kicsik és nagyok kedvence nagyon karácsonyi kiadásban

A mézeskalácsról mindenkinek egyből a karácsony jut eszébe, és bizony annyira népszerű ez a finomság az ünnepek tájékán, hogy még azok is nekiállnak a sütögetésnek, akik amúgy nem nagy konyhatündérek. A gyerekekkel remek kis télesti program, legalábbis az első tepsi megtöltéséig. (Az én fiam a többit mindig rám hagyta, már csak a kisült mézeskalács illatára somfordált vissza a konyhapulthoz a kóstolóra. ) Sokféle recept van a tökéletes mézeskalácshoz, van aki puhán szereti, van aki ropogósan, van aki cukormázzal és van aki csokival. De szinte mindenki szereti valamilyen formában. És itt a lényeg, a forma. Lássuk csak mi is készülhet egy alaptésztából:

Jancsi és Juliska után szabadon – mézeskalácsházikó, vagy akár egy egész kis falu

    

        

karácsonyfadíszként sem utolsó

      

de girlandot is fűzhetünk a darabokból egy szép szalagra vagy rusztikus pékzsinegre, spárgára – de akár koszorú is készülhet

      

a karácsonyi tortát, muffint is tovább csinosíthatjuk egy-egy darabbal

    

      

    

adventi naptárnak vagy adventi koszorúnak is kiváló

   

fenyőfa is lehet belőle

  

sőt: ültetőkártyaként, ajándék kisérőként, de csomagolásként is hasznosíthatjuk

    

a terített asztalon is nagyon kívánatos lehet egy-egy darab

    

Bármit is csinálunk belőle, bárhová is tesszük, ezek az édes kis csodák a szeretetet, az odafigyelést fogják magukból sugározni, azzal az utánozhatatlan mézes-fahéjas-szegfűszeges illattal együtt, amivel betöltik a lakást, ezáltal meghittséget csempészve az ünnep- és mindennapokba is.

Hamarosan sülhetnek is az első adagok, ami után biztosan máshol is gyorsan sütni kell még pár tepsivel, hogy az ünnepekre is maradjon 🙂

 

 

 

 

 

Öt technika – egy stílus

ugyanarra az alapra

Egyik kedvenc alapanyagforrásom a Kosárbolt, és amikor a megrendelésemet hoztam el – mert éppen útba esett egy munka során – a fizetéskor beledobtam még a kosaramba egy öt darabból álló lemezből lézervágott formás díszt. Szeretem az ehhez hasonló, rendhagyó formájú karácsonyfadíszeket, ilyesmi formám mézeskalács-kiszúróban is van, szóval nem volt kétséges, hogy bevállaljak belőle egy csomaggal. A minap elővettem, mert ezek kerültek sorra, hát sokféle tervem volt velük, és mivel nem tudtam eldönteni melyik ötletet valósítsam meg, így mind az ötöt másmilyenre, másféle technikával dekoráltam. Arra azért figyeltem, hogy stílusban majd passzoljanak egymáshoz. Alapként mindegyik darab antik fehér krétafesték réteget kapott, utána pedig a következő módon fejeztem be őket:

1.  decoupage technikával

hozzávalók: rizspapír vagy szalvéta, 2 fázisú finomrepesztőlakk, ezüst waxpaszta

elkészítés: a körbevágott mintát felragasztottam a festett alapra, majd lekentem a finomrepesztő 1. rétegével, száradás után a 2. tégely tartalmából vittem fel egy réteget, majd miután teljesen megszáradt, az aprócska repedésekbe ezüst waxot dörzsöltem és kapott egy sötét grafitszürke szalagot akasztónak

 

2.  dombormintás kartonnal borítva

hozzávalók: dombormintás fehér karton, 3D dekortoll, antik modge podge vagy decoupage ragasztó és ezüst waxpaszta

elkészítés: a kartonra körberajzoltam a formát, majd azt kivágva, mindkét oldalra felragasztottam, a széleket szépen lecsiszoltam, majd átkentem a modge podge-al, ez kicsit besárgult nem túl fényes, lakkos hatású felületet ad a megszáradása után. Majd kicsit átdörzsöltem ezüst wax-al, és  fekete 3D tollal aprócska gyöngysort mintáztam rá

 

3. mintás merített papírral

hozzávalók: JDL mintás merített papír vagy más szép csomagolópapír, antik modge podge vagy decoupage ragasztó, ezüst paszta

elkészítés: a papírra körberajzoltam a formát, majd kivágtam, és mindkét oldalra felragasztottam, száradás után a széleket lecsiszoltam, átkentem még egy réteg antik ragasztóval, majd miután már nem ragadt, nagyon leheletfinoman a széleket ezüst wax-al bedörzsöltem

 

 

4. stencilpasztával

hozzávalók: gyöngyházfényű stencilpaszta, stencil

elkészítés: a festett alapra ráhelyeztem a stencilt, a pasztát egy lapos ecsettel óvatos mozdulatokkal felkentem a felületre, nagyon vigyázva eltávolítottam a stencilt, majd hagytam megszáradni a pasztát, végül a széleket kicsit megcsiszoltam

 

 

5. transzferált minta

hozzávalók: transzferáláshoz folyadék (tökéletes az illóolaj, vagy az almavin narancsolajos tisztító is), két lépéses finom repesztőlakk, ezüst paszta

elkészítés: a festett alapra rögzítettem a kinyomtatott mintát, majd a folyadékkal átkentem és átdörzsöltem a papírról a dísz felületére a mintát, hagytam megszáradni és a két lépéses finom repesztőlakkal kentem át a felületet. Száradás után az aprócska hajszálrepedésekbe ezüst pasztát dörzsöltem, amely így szépen csillog

 

 

Ha tetszettek az ötletek, bátran próbáld ki! Sok sikert és jó alkotást kívánok!

    

 

Adventi naptár stílusosan és egyedien

egy dobozban

 

Szerintem az a jó adventi naptár, amelyik stílusosan beleillik a környezetébe, kicsit ünnepi, mesebeli – főleg ha aprónépnek készülünk vele – és megfelelő méretű is a mindennapi kis meglepetések számára. Ez utóbbi nagyon fontos, mert bizony hiába a szuper kisfiókos, kisrekeszes, nagy műgonddal kifestett méregdrága adventi naptár, ha csak egy savanyúcukorka méretű valami fér el a picurka fiókokban.

Ebben a hengeres dobozos adventi naptárban az a jó, hogy nincs külön rekesz minden napra, hanem egyben lehet belerejteni mind a 24 kis csomagot. Akár beszámozva, akár számozás nélkül tehetünk bele ezt-azt becsomagolva.

Az elkészítése, dekorálása pedig tényleg már ízlés dolga, és mindenki alkalmazkodjon csak azokhoz az alapanyagokhoz, amit otthon talál, vagy amit be tud szerezni. Én azt írom le, hogy én hogy építettem fel a enyémet.  A két fő kiindulási elem a magas falú hengeres kartondoboz és a polisztirol hóember volt.

A hengeres dobozt krétafestékkel lefestettem, belül a peremét is, ahová nem került a könyvlapbélésből. Az alapréteg után egy kárómintás stencillel körbepamacsoltam, a doboz teteje alatti részen. Amíg száradtak a rétegek, felkentem két réteg kőhatású pasztát a hóemberkére, a mini hógolyókra és a doboz tetejére amit alaposan kiszárítottam, mialatt 3 réteg fekete festéket kapott a cilinderje is.

A doboz részeinek belsejét antik, gótbetűs könyvlappal borítottam be. A hóemberkének megfestettem a szemét, száját, az orrát és a gombjait is, majd a teste mélyedéseit, a lábikóját kicsit koszoltam taupe árnyalatú wax-al. Szintén ezzel a wax-al régiesítettem a henger alsó részének festett felületét is. Majd elővettem a számokat tartalmazó stencilemet, és körben a doboz oldalára, random jelleggel 1-től 24-ig a taupe wax-al felvittem a számozást.

    

    

  

Hagytam a waxot kikeményedni, ezek után nem dörzsöltem rajta semmit sem, nehogy elmaszatoljam a számokat, addig volt éppen időm ecsettel leheletfinoman átragasztózni a hóemberke kis duci testét és a dobozka tetejét, meg a ráragasztot apró hógolyókat és nagyon finom,  aprószemcsés csillámporral óvatosan beszórni. Én ezt csak angyalpornak hívom, mert éppen csak szolidan lesz tőle kicsit csillogós a felület.

Ez az angyalpor a fiolában fehérnek tűnik,  de valójában színtelen, így igazából bármilyen alapszínre szóható, elrontani nem lehet vele semmit, de csak csínján bánjunk vele, nagy menyiségben tompítja a színt és a kevesebb itt is több.

Mire ezzel megvoltam, az az idő elég is volt a waxos stencil fixlódásához, így elővettem egy kis hópehely alakú nyomdát, amit ragasztóba mártva (de ezt is csak úgy módjával ám) kis  hópihe alakú foltokat nyomdáztam a doboz oldalára, amit azonnal beszórtam angyalporral, majd a felesleget leráztam. (mindig egy tiszta papírlap fölött végezzük ezt a műveletet, amiből utána vissza lehet szórni a fiolába a maradékot, mert egy-egy ilyen angyali művelet bizony nem emészt fel jelentős mennyiségű csillámot)

    

A doboz belsejében a könyvlapok szélét vékony bársonyszalaggal takartam, majd a szalagvégeket egy bársonymasnival és kis hóbogyós levélkével álcáztam. A hóember cilinderje is vékony ragasztóréteget kapott, és fekete csillámmal szórtam meg, és kentem még a szélére kevés hópasztát, hogy elég fagyos legyen a kinézete.

    

És akkor jöhetnek azok az adventi manók és megtölthetik mindenféle földi jóval.  Tetszett az ötletem? Bátran fogj hozzá és készítsd el a te változatodat, bármilyen figurával bármilyen dobozalappal dolgozhatsz, annál egyedibb lesz a végeredmény. Nem titok, hogy idén is sok jópofa és eddig nem látott dologgal foglak titeket meglepni, érdemes beállítani a facebook oldalamat elsőként megjelenőre, vagy naponta benézni hozzám, mert hetente bizony többször hozok majd megvásárolható egyedi reantik alkotásokat is.

 

 

 

Karácsonyváró és téli ajtódíszek

Magam sem tudom már, hogy az elmúlt évek alatt hányféle ünnepváró ajtódekorációt készítettem. Volt amikor nagyobbacska dekor sílécek voltak az ajtóra akasztva, vagy kicsi ajándékcsomag szép nagy masnival, de többféle koszorú vagy szalaggal felkötött nagyobbacska toboz is lógott már az akasztón. Az idei dekorációs ötletem is megvan már, majd idejében el is árulom milyen és hogyan készíthető el, de egy kis ötletelés erejéig összeállítottam egy válogatást, hátha éppen kedvet kap valaki hasonlóak elkészítéséhez.

hagyományosan  örökzöldekből:

    

      

tobozokkal:

   

csengettyűkkel:

   

ágakból tekert alappal:

   

játékosan:

    

    

házikókkal

    

szokatlanul:

    

      

kilincsen, ajtógombon:

    

    

szívesen:

      

táblácskán:

      

  

és a kedvenceim:

      

Neked melyik a kedvenced? Ha választottál, készítsd el a saját változatodat.

A facebook oldalamon az idei karácsonyra is rengeteg reantik ötletet mutatok majd be, érdemes időben csatlakoznod az oldalam követőihez, hogy ne maradj le semmiről.

 

 

 

 

 

Milyen is legyen az adventi “koszorú” ?

formabontó, trendi vagy hagyományos ?

Sokfélék vagyunk, mindenkinek más tetszik, sőt sokaknak közülünk elég nehéz a döntés, mert többféle kedvencünk is lehet. Összegyűjtöttem pár ötletes, elegáns, egyszerű de valamiért mégis csábító adventi dekorációt. A teljesség igénye nélkül. A tálakban, tartókban elhelyezett adventi dísz előnyt élvez a koszorúval szemben, mivel ezekben a növényeket, virágokat szúrhatjuk nedves oázisba (a zöld színű, vízzel felszívatott oázis téglát használjuk erre a célra) így a szép örökzöld ágak, levelek a négy héten át frissek maradhatnak, a virágfejek cserélhetőek benne, no persze a nedvességet azért közben pótolni szükséges. A gyümölcsökkel körebevett dekornak is az az előnye, hogy mindig cserélhetjük a szép egészséges almákat, narancsokat a gyertyák között, így felfrissítve a kompozíciót.

Tortatálban antikra hangolva csinos csészékkel, fémesen gyümölcsökkel vagy modern vonalú természetes dekorral:

    

Koszorúalapra dolgozva dúsabban megpakolva, vagy egyszerűbben kis csokorra kötött módon esetleg szokatlanabb zöldekkel, pl. illatos eukaliptusz ágakkal :

    

A csorba vagy repedt antik étkészlet darabjai, vagy a dédi hófehér levesestálja, uram bocsá kuglófsütője is jó kis alap lehet, halmozzunk bele nagy adag mohát, tobozokat vagy egyszerűen csak fenyődíszeket:

    

Fémdoboz, kistepsi, őzgerincforma? akármelyik, de vigyázzunk mert ilyen rusztikusabb dekorációkat csak a berendezés hangulatához passzolóan válasszunk, egy minimál közegben stílusidegennek hathat:

    

Aztán ott vannak a láttszólag nem odaillő dolgok, amelyekkel viszont nagyon egyedi hatást kelthetünk, legyen az egy régi szita vagy egy besárgult pecsenyéstál adventi virágtál szerepben , de a mohakoszorúba is beaplikálhatóak a kis müanyag fiolák, amelyben a friss vágott virág akár hetekig szép marad, gondoljunk pl. az orchideára, rózsára:

   

Kisebb nagyobb termésekkel gazdagítva akár a koszorú teljes egészén, vagy a csészegyűjtemény néhány darabját felhasználva, esetleg egyszerűen egy lapos fatálcában:

    

A fa a legtermészetesebb és nekem a legszebb ilyenkor is – használhatunk egy kisebb rönkdarabot, vagy egy deszkát, esetleg lehetnek maguk a mécsestartók fából:

    

Több éven keresztül ugyanabba a hosszúkás, kis üvegpuharas, érdekes fadarabkákból felépített tartómba készítettem az adventi “koszorúnkat”, minden évben más színt és kiegészítőket használva, mert annak idején nem volt olcsó, de még most is nagyon tetszik. Szóval ha valami elcsábít, akkor érdemes befektetni, hiszen több éven át kiszolgálhat bennünket, és ha egyszerű az alap, akkor bármilyen kiegészítőt rápakolhatunk:

    

szeretem ha valami egyszerű, de amiben van egy kis “csavar”, tudjátok – amitől picit más lesz:

    

Neked melyik tetszik? Ugye, hogy nem egyszerű a döntés? Ha szeretnél még több ötletet látni, ha valami újra vágysz, akkor légy a facebook oldalam követője, hiszen a 2018-as szuper kis karácsonyi ötletek még csak ezután jönnek ám!

Ha a tavalyi szösszenetekre is kíváncsi vagy, itt megnézheted.

fotók: pinterest

Boszivirgácsok és gumipatkányok

a bejárati ajtón

A neten nagyon sok jópofa boszilábas halloween dekoráció van, mindig jópofának tartottam, de valahogy ez a fajta eddig még kimaradt nálam. Még nyár végén egy oázisos vásrláskor viszont rábukkantam 3 db hurkapálcás, fából készült boszilábra, amit olyan szemtelenül olcsón árultak, hogy nem tudtam otthagyni. Aztán sokáig rakosgattam, hogy na, majd halloweenre csak lesz belőle valami.

A párom a hétvégén megjegyezte, hogy miért nem szedem már le a drótra aszalodott csipkebogyós szivecskét az ajtóról – és be kellett látnom, igaza volt, mert már nem volt olyan szép, mint fénykorában, de mostanában a megrendelések miatt a saját dolgok valahogy elmaradtak. Így ma, miután a kispasimat hazafuvaroztam a gimiből, nekiálltam festegetni.  Amíg száradtak a boszilábak a friss festékrétegben, addig előszedtem mindenféle ijesztős kelléket amelyeket szintén elég olcsón lehet beszerezni.  A bosziláb végül is maradhatott volna a fellelt állapotában, nekem csak jobban tetszett a narancs-zöld csíkos zoknival, és kicsit kopottasabb cipőszínnel. Mivel pedig a banyák nem éppen a higiéniáról híresek, a festett felületeket wax-al koszoltam is kicsit, és gyűrött szalagból masnit kötöttem a cipőkre. Krétafilccel firkáltam egy fekete kartontáblát, kötöttem rá egy masnit, majd a kis golyóbisos szemekkel, a gumipatkányokkal együtt elrendeztem minden elemet a koszorún, végül pedig ragasztópiszollyal rögzítettem őket az alapra.