Egy egzotikus szerzemény

reantik módra

Akik követik a facebook oldalamat, azok számára talán nem újdonság, hogy a Marokkói úton zsákmányoltam két perforált mintázatú tetővel rendelkező fadobozkát. Eredetileg céges repiajándékként szappanok sorakoztak benne, de bevallom engem nem az illatosított glicerines csodák villanyoztak fel. hanem a doboz tetejének lézerrel vágott mintája. Alapos szellőztetés után – valami tömjénszerű illatos bigyóval át volt itatva, mert két nejlonba bugyolálva is ontotta magából az egzotikus illatot – logóeltűntetés és csiszolás következett.

  

Majd az eredetileg tervezett, majdnem fehér festék helyett végül is teljesen más szín mellett döntöttem. (Most csak az egyik dobozt mutatom, mert a másikkal még nem végeztem teljesen.) Erre az autentico új árnyalatai közül a nearly black-et választottam.

    

Mivel festés után a perforált minta már túl sok díszítést nem kívánt, azonban én mégis picit a saját stílusomat szerettem volna viszont látni rajta, így egy kicsit koptattam, hogy réginek tűnjön , és erre a dobozra egy szép mintát pecsételtem, amiből jutott egy egységnyi az oldalára is. A sötét alapon remekül érvényesül a gyöngyházas tinta. Egy óvatos waxolással pedig zártam a felületeket. Színtelen waxot használtam, ami kicsit még mélyített a tényleg majdnem fekete festék színén. A kis elválasztólemezekből itt-ott eltvolítottam, hogy a kis bigyókáimnak megfelelő helyük legyen. Én ezt most így szeretem. És bevallom a perforált minta festése elég pepecselős és időhúzós művelet, de ha ránézek, akkor csak azt érzem, hogy minden perc megérte.

  

    

 

 

Casablanca

és most nem a film

 

Talán Marokkó leghíresebb városa Casablanca. A párom viszonylag sokat utazik a munkája miatt, és idén márciusban – kihasználva a 15-i hosszú hétvégét – mi is vele tartottunk. Az utazás azonban a várakozásomat kicsit alulmúlta, elég vegyes érzéseim voltak végig a kinntartózkodásunk alatt. A városról látott netes fotók, hát mit mondjak, nagyon nem takarták a valóságot. Most mondhatnátok, de hát én is kék eget, pálmafákat posztoltam. Mint ahogyan más városokban is találhatunk mindenfélét, úgy itt is. Ami nagyon meglepett, az a nyomor, a szegénység és az igénytelenség. Pedig higyjétek el, én aztán igyekszem mindig a legapróbb szépet, jót vagy pozitívumot felfedezni valamiben. Általában nem vagyok egy finnyás tipus – de a terveimet hamar el kellett vetnem, kivitelezhetetlenség miatt. Amíg a párom a meetingeken, beszámolókon, üzleti ebédeken és vacsorákon volt, addig a nagyfiammal próbáltam felfedezni Casablanca látnivalóit, amiből alapból is kevés van. Szerencsére – vagyis inkább nem is annyira szrencsére, mert ettől zajosabb városban még életemben nem jártam – a szálloda az ún. bevásárlónegyedben volt, így pár perces sétával majdnem mindent felfedezhettünk. Alapból ugyanazok az üzletek vannak mint nálunk: Zara, Mango, Adidas, Swatch és társai. Amit hiányoltam, az a kis üzletek, a helyi választékkal, termékekkel, és ezeket a bazár sem tudta pótolni, mert ott szinte csak az értéktelen gagyi kínai vackokat árulták amit az aliról fillérekért lehet rendelni. Vártam a színes, fűszeres, élettel teli mesebeli, egzotikus nyüzsgést, de helyette utcán kéregető gyerekeket – akik szinte rád másznak pár fillérért –  kapualjban kuporgó koldusokat, vagy papírzsebkendőt áruló férfiakat láttam. A szállótól (a város egyik leghíresebb 5 csillagos hotelje az ikertornyokban) nem messze lévő piacra nem mertem betenni a lábam, mert messziről bűzlött és szörnyen mocskos volt, körülötte a városban mindenhol látható kóbor cicák marakodtak egy-egy “finom” falaton. Hát nesze neked gondoltam! Az emberek elég érdekesen néznek rád, ha te nem “köntösben” járkálsz az utcán, és nő létedre nem bugyolálod be fejed, hanem hagyod, hogy a fürtjeidbe belekapjon a szél. Azért mi fittyet hányva a furcsa pillantásokra, sétáltunk jó sokat a gyerkőccel. Ami meglepett az a nyomor és a fényűzés ennyire egymás mellettisége, de főként lepukkant házak, koszos ablakok, tönkrement járdák jellemzik a városképet. Sok-sok kóbor cicával, akik persze az utcán végzik a kis- és nagydolgukat is, tehát alapból van egy érdekes folyamatos illatfoszlánya a levegőnek, amit sok helyen az óceán felől érkező légáramlatok sem tudnak elnyomni. A város azért nagyon zajos, mert reggel 6-tól éjfélig szinte folyamatosan dudál minden autós, mintha egy hatalmas lagzis menet lenne, a taxik koszosak, a sofőrökről ne is beszéljünk, a közlekedési lámpák pedig majdhogynem dísznek vannak, hiszen megy mindenki amerre lát és amerre tud. Az első 3 éjszaka még a 21. emeleten sem igazán tudtunk aludni a zaj miatt. Szerencsére a férjem munkája után átköltöztünk egy óceánparthoz közeli aparthotelbe, ahol azért már sokkal csendesebb volt a környék. Az óceán lenyűgözően csodálatos, a hatalmas hullámok és az illata mindent felülmúlt. Szóval ha utazást szervezel Marokkóba, amit azért érdemes megnézni, Casablancára max 1-2 napot szánj és ne a belvárosban foglalj szállást, ha aludni is szeretnél az éjszaka folyamán. A helyi kajákról nem tudok túl sokat írni, mivel a kis koszos kifőzdékből, pizzériákból nem volt sok kedvem bárminemű hasmarsot begyűjteni – de szerencsére meki és kentucky náluk is van. Itt található a Marokkó Mall, Afrika legnagyobb bevásárlóközpontja, közepén egy hatalmas akváriummal, és ha teheted akkor valamelyik abc-ben (pl. carrefour) vegyél a finom helyi narancsból, mert isteni fincsi! A negatívumok ne riasszanak el, ha ide tervezel utazást, mivel azért vannak itt is szép részek, de ne ess abba a hibába, mint én, hogy azt hiszed, valami elvarázsolt egzotikus helyre pottyant majd le a repcsi. Persze van itt is csilivili parkosított útszakasz – ja mert ott az amcsi nagykövetség, de mellette már ugyanolyan lepukkant minden. Pont mint a dizájnosnak mondható óceánparti étterem, aminek az üvegfalán keresztül csodaszép a kilátás, de az éttermek bejáratai mellett egy nem kicsinek mondható, komplett nyomornegyed található. És nem tudom, ki hogy van vele, de én imádom az olajbogyót, viszont azokból a mocskos hordókból még akkor sem kérném, ha fizetnének, hogy megegyem.

Azért nem elrettentésként született ám ez a poszt, hiszen ilyen rövid idő alatt nem lehet a dolgok mögé látni, épp csak a felszínt súorolni picit. Végig az volt bennem, hogy mennyire fejlett már a világunk, és itt egy ország, itt egy világhíres város, amit ugyanúgy túlmisztifikálnak, mint nagyon sokmindent ebben a világban. A fiunk 13. születésnapjára pl. képtelenek voltunk egy tortát szerezni, gyertyával ahogyan azt illene. Pedig próbálkoztam rendesen. Nem láttam olyan éttermet vagy bármilyen más helyet ahol külföldiek ücsörögtek volna, kávét szürcsölve vagy egy tál ételt falatozva, mint ahogyan azt korábbi utazásaim során, pedig Egyiptom és Tunézia már megvolt. Casablancában kifejezetten nincs túristanegyed.

Néhány fotó erről a pár napról:

   

   

             

   

   

   

   

 

 

Újra-papír

Tavaszi szöszmöszölés

     

Húsvét előtt sizzixeztünk blogcicával egy keveset a kis lampionokhoz, és akkor vagdostam ki ehhez a koszorúhoz is a pillangókat.. Aztán jött a kettőt össze és közéjük vékony drót ragasztása, majd egy kis tintatpárnás maszatolás az amúgy is antikolt sárga papírnak. (hasonlóan készültek a pillangók)

    

A lepkéket elszórtan feltekertem egy vékonyka vesszőalapra, majd mohaszálakat ragasztottam közéjük. Készítettem aprócska cseresznyevirágokat és azokat is a moha közé ragasztottam, néhány picurka levél társaságában.

Egy szilikonformában decor clay készlettel készítettem egy kis HOPE feliratú táblácskát, ami öregítettem, maszatoltam és utolsó lépésként az is felkerült a neki szánt helyre. Így már mehet is a bejárati ajtóra a tojás alakú nyuszis dekor helyére.

 

 

Na!? Jöhetek ?

(aláírás: nyuszkó)

 

a héten az egyik kertészetben bukkantam rá erre a tapsifülesre – egy halom kacat alól kacsingatott az akiós turis kosárból, és hát megsajnáltam, és befogadtam. Itthon megfürdött és még a tisztogatás után is szántam neki egy átfestést, mindenképpen.

Ma megsimertem Ildikót, aki a Frenchic krétafesték magyarországi forgalmazója, aki Budapesten járt és hozott nekem kipróbálásra a számomra új festékből. Két színt választottam ki, és akkor még nem is tudtam, hogy ma még festegetni is fogok. Mivel ma volt a nagyfiam szülinapi tortázása, bevallom eszem ágában sem volt ecsetet ragadni, de aztán az ebéd és a finomság után teli pocakkal pihegve rátévedt a pillantásom a nyuszira. És akkor gondoltam egyet és úgy döntöttm, hogy ha már itt az új festék, felfestve is megnézem a színeket. Pont passzolt is a nyuszihoz, és az eredetileg és farmerkéknek szánt nadrághoz.

   

Mivel egy nyuszinak márpedig farkincája is van – és szegénykének nem volt, látjátok ugye? – hát barkincát is kapott egy szép barkarügyből ragasztva, pont mint a sakknyulak. És mert a húsvét ünnepnap, a gallérkája alá egy aprócska masni is dukál, hogy még elegánsabb legyen. Azt hiszem ennyi pontosan elég is.

  

Egy kis papírmunka

Mini lampion egyszerűen

Karácsonyra szántam ezt a fajta papírdekorációt, de akkor már annyi minden volt, hogy fotózás nélkül bekerült egy dobozba az elkezdett munka. A húsvéti dekor előpakolásakor viszont megtaláltam és befejeztem. Mivel többen kérdeztétek hogyan készült, ezért blogcicával – őt az ilyesmiből ki se lehetne hagyni – nekiálltunk még 1x vagdosni. (Én sizzix-el vágtam ki a formákat, de ollóval is remekül működik a dolog, csak pontosan kell kivágni a 10 db formát, ami akár tojásforma is lehet, a közelgő ünnep apropójaként.)

  

Segítséggel azért sokkal-sokkal könnyebb volt.

  

  

Először az élek mentén ragasztottam össze a kettéhajtott, formára vágott lapokat, majd kapott a közepére egy spárgát – lehet vékony szalagot is beleragasztani, nekem ehhez a régies újságpapírszerű csomagolópapírhoz a spárga illett. Miután alaposan megszáradt, a kis “füzetet’ lapozgattam és minden páratlant középtájon, minden párosat pedig a szélén ragasztottam össze. Miután ez megvolt, és meg is száradt, széthajtottam és az első, és utolsó lapokat is rögzítettem egymáshoz. Készen is lehet vásásrolni méhsejt papírt, amiből csak a formát kell kivágni, úgy megúszható a ragasztgatás, de ez így sokkal egyedibb és tényleg jópofa. Ugye?

Ha tetszett, készíts te is és mutasd meg!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azok a szemtelen nyulak!

De azért nem pofátlanok, nagyon is cukik, ugye?

Már decemberben, a sakkbábú angyalkák születésekor elterveztem, hogy bizony húsvétra nyulak is fognak készülni a hiányos antik sakkészletem nagyméretű bábúi közül egy-két gyalogból, és eljött az idejük. Mivel nem tudtam eldönteni, hogy fehér vagy szürke legyen, ezért készült mindkettőből, hiszen párosan szép az élet! Nemde?

  

A sakkbábúkat lekentem egy réteg kőpasztával, mert így olyan kis borzasnak tűnnek. Az ecsettel direkt igyekeztem nem nagyon elsimogatni a pasztát amikor felhordtam a felületre, sőt picit még inkább tunkolva festettem a kívánt hatás elérése érdekében. A fülekhez drótból hajlítottam egy vázat, majd egyenként két réteg krepp-papír közé ragasztottam. Miután megszáradt, körbevágtam és az egyik oldalát bekentem körömlakkal. Ez lett a fülecskék belseje. Ezen a ponton szükségem volt egy kis segítségre, és mivel blogcica nem nagyon ajánlkozott a feladatra 🙂 – én tartottam a bábúkat, a párom pedig kézi fúróval aprócska lyukakat varázsolt a fülek és a bajszocskák számára.

 

A helyükre ragasztottam a füleket. A bajszokkal volt egy kis variálás, mert időközben rájöttem, hogy az elképzelés szerint nem tetszik a pofikája, ha csak egy lyukból ágazik el a bajsza. Így levegőn száradó papíragyagból kis pofikát és nózit formáztam nekik, beleszúrtam a bajszokat és vártam a száradást.

A füleket beigazítottam a megfelelő pózba, a hátsó részére felkentem a kőpasztát, a pofikáikra is, és egyúttal a többi részre is felkerült a második réteg. Legvégül pedig kaptak egy-egy barkincát. Nem elírás! – a farkincájuk barkából készült.

  

Szemecskéjük pedig direkt nincs, mert nekem így tetszenek. Készíts te is húsvétra nyulat és mutasd meg! Az én tapsifüleseim ilyenek lettek:

 

 

Tavasz-, vagyis húsvétváró ajtódísz

Tojás más verzióban

Tavaly bespájzoltam ebből a kis rusztikus de filigrán koszorúalapból, szeretem az ilyet, mert jól alakítható, és elég egyszerű alap.

  

Jó tartású, vékony virágkötő dróttal áttekertem, és óvatosan tojás formára hajlítottam. Ezután fehér festékbe mártott ecsettel itt-ott átmaszatoltam. Így jobban passzolt az elképzelt színvilághoz és a rá került kiegészítőkhöz is. Blogcica persze most is roppant kíváncsi volt, hogy mi készül. Felragasztottam rá pár levelet, papírvirágot , bogyót, tollpihét, bogyós ágat és egy gombkészletből egy pindurka nyulat, az ajtóra pedig egy selyemmasnival lehet majd kiakasztani. Én így hívogatom a tavaszt, és ennek a dísznek lesz még szerepe – hamarosan minden kiderül.

         

 

Nem bűvésztrükk

egy kis sakk-matt

 

Az Alíz csodaországban rajzfilm témához kapcsolódóan készültek az idei húsvéti  dekorációim, így a tojások is, amelyeket már láthattatok több bejegyzésben. Most az elkészítésük leírását osztom meg, hátha te is kedvet kapsz egy kis pepecseléshez.

  

Kiindulásképpen lealapoztam a sima hungarocell tojást, majd ceruzával halványan felrajzoltam a minta vonalát. Grafitszürke és hófehér krétafestékkel káró- és sakktábla mintásra festettem, két rétegben. Miután megszáradt, finom csiszolószivaccsal átsimogattam, és kétfázisú finomrepesztővel lakkoztam. A lakkrétegek száradása után, a fehér mezőkre taupe, a grafitszürkékre pedig fehér waxot kentem, amelyek szépen beszivárogtak az apró repedésekbe. Miután letöröltem a waxot, nagyon tetszett a végeredmény. Már csak egy kis extrára vártak. A nagyobbiknak fekete kartonból készítettem aprócska cilindert, csillámmal-bársonyszalaggal-pici zsebórával, és egy kis csokornyakkendőt is hogy elegáns legyen, illetve drótból hajlítottam neki egy pici okulárét.

  

  

A kisebbik nyuszi személyiséget kapott, hajlítható tapsifüllel és bajuszkával. A fülecskék két réteg antik lenvászonból készültek, amelyeket közbéléssel “ragasztottam” össze, közéjük pedig egy drótot is tettem a formálhatóság érdekében. A kis “hallószerv” egyik oldala még leheletnyi sminket is kapott, a fül belsejét imitálva, majd a drót és némi ragasztó segítségével beleragasztottam a tojás tetejébe. A bajszok egy-egy darabka drótból vannak, ezeket is beragasztottam, nózinak pedig egy gombostűt neveztem ki.

Nagyon kedvesek nekem, hiszen olyanok lettek, amilyennek megálmodtam őket. Nem mondom, hogy saját tervezés, mert nem volt tervrajz hozzájuk, és hát a fekete-fehér mintákat nem én találtam ki, de a saját ötleteim váltak bennük kézzel foghatóvá, és ez a legnagyszerűbb érzés amikor rájuk nézek.

Ha szeretnéd tudni milyen meglepetéseket tartogatok még húsvétra, gyere és kukucskálj be a facebook oldalamra is!

 

 

Hogy kerül a nyúl a dunsztba ?

Barkaág és antik üveg, egy reantik nyuszi(s)tojással

 

Egy pinteresten látott karácsonyi dekoráció jutott eszembe, amikor ennek a nyuszitojásnak helyet kerestem.

A könyvlapos dekor megoldás nálam annyira nyerő, hogy idén szintén készültek tojások ezzel a módszerrel, és többféle nagyságban. Amikor pedig az Alíz csodaországban-os gyertyatartós tojás készült, annyira szerettem a végeredményt, hogy feltétlenül készítenem kellett egy nyuszis verziót is. Egy nyúlnak pedig kell egy ketrec, különben még elugrál itt nekem, ki tudja hová, ugye? Szóval a neten látott karácsonyfagömbös belógatós dekoráció és az általam kitalált egyedi tojás így talált egymásra.

De lássuk csak, hogyan is készült:

  

A csupasz hungarocelltojásra antik modge-podge-al régi könyvlapokból tépett fecniket ragasztottam, majd rárajzoltam a nyuszi sziluettjét (ez lehet bármi más is, ízlés dolga), a formát vékony ecsettel garfitszürkére festettem, és hagytam alaposan megszáradni, majd éppen csak megcsiszoltam picit, és óvatosan 3d varnish-t nyomtam a nyuszkóra.

  Ez az anyag először fehéres színű.

 

De nem kell ám megijedni, miután kiszáradt, szép áttetsző és fényes lesz, és eszméletlenül jól kiemeli majd azt a motívumot amire használtuk. Könnyű és egyszerű kezelni, kis csőrös flakonban van, szinte sehol nem kellett utánigazítanom ecsettel/fogpiszkálóval, de ha buborék van benne, azt jó valahogy eltűntetni mielőtt elkezd száradni a lakkréteg.

Itt már majdnem teljesen száraz, de inkább vártam reggelig a további dekorálással, nem szerettem volna, ha az addigi munkám tönkreteszem a türelmetlenségem miatt.

Reggel persze felöltöztettem a nyulamat az egyszem piros csokornyakkendőjébe, és kapott egy másik bársonyszalagot is, amivel remekül be lehet lógatni a neki szánt helyre. Az antik dunsztosüvegen kívül csak egy kis mohára (én most izlandi zuzmót használtam) és egy ágacskára volt szükségem. Szerencsére a hó ellenére rábukkantam pár csokor barkára a kedvenc virgárusomnál, amit ugyan rendelésre hozott, de mint törzsvásárló, kaphattam belle egy csokornyit. Ezúton is köszönöm neki!

 

Szeretem ezt így együtt, mert az egyszerűsége ellenére mégis egyedi, és vidáman  hangulatos lett, ráadásul bárhová tehetem majd.

Ha neked is tetszik, akkor készítsd el, és mutasd meg.

Alíz csodaországban

vagy inkább a reantik csodaországban?

A húsvétot már januárban elterveztem, így volt időm mindent beszerezni hozzá, hogy igazán olyan legyen, mint amilyennek elképzeltem. Az Alíz csodaországban fehér nyuszija volt az első múzsa, és onnan ötleteltem tovább. Mire minden alapanyag rendelkezésemre állt, a fejemben is letisztázódtak a dekorációk, így viszonylag egyszerű eset volt már a megvalósításuk. A kivitelezés több lépcsős volt, mivel a száradási folyamatokat most nem nagyon szerettem volna hajszárítóval gyorsítani, tapasztalatból tudom, hogy pl. a finomrepesztő sokkal szebb eredményt ad, ha türelmesen kivárom a rétegek közötti száradási időt. Idén, egy számomra új alapanyagot is kipróbáltam, bővebben írok majd róla egy másik posztban.

Akik követnek a facebook-on, ők már láthattak néhány darabot az én “csodaországomból”, itt most mutatom őket abban a környezetben, ahová készültek.

  

A kárómintás tojás adta az ötletet ahhoz, hogy sakktáblamintás is legyen, de mivel nem tudtam eldönteni, hogy nyuszifüle vagy cilinderje legyen, így kettő is készült belőle – egy kisebb és egy nagyobb, így lett mindkét verzióból. Saját készítésű kis apróságok rajtuk: a fülecskéktől, a szemüvegen át a csillámos kobakfedőig.

 

A könyvlapból tépett fecnikkel beborított tojás a rajzfilmből jól ismert gyertyatartó sziluettjét kapta, és elfoglalta a kis teáscsészébe ideiglenesített fészket, társul aprócska barkaágat és egy fekete srucctollat kapott. A fényes gyertytartós dekor elkészítésének a leírását itt találod.

 

Még van pár darab a tavaly akciósan beszerzett fából készült ajándék-kisérőkből, ezek közül egy feketét most fehérre festettem, majd a fehér nyuszi sziluettjét festettem rá vékonyka ecsettel,és pepita masnival két berozsdásodott régi kulcsot kötöttem rá.

A fehér nyuszi nem csak sziluettként jelenik meg, hanem egy internetről kinyomtatott kép és egy szép formájú fa-alap segítségével egy táblácska is készült – ebbe eredetileg rozsdásodó drótot akartam fűzni, de most itt így nagyon szeretem, így marad. A képet felragasztottam a formás kis alapra, majd száradás után tintapárnával antikoltam a szélét, és repesztőlakkal majd taupe színű wax-szal kezeltem, így lett régies hatása.

Ha nem szeretnél lemaradni a többi Aliz csodaországban ötletemről se, gyere és kövesd a facebook oldalamat, úgy biztosan nem maradsz majd le egyikről sem.