a FEHÉRHÁZ

avagy otthonunk felújításának története 1.

Múlt vasárnap kaptuk meg a házikónk kulcsait, és ezzel a mozzanattal majdnem hivatalosan is tulajdonosok lettünk – ugyan hiányzik még egy-két hercehurca a közműszolgáltatókkal, de az már szinte gyaloggalopp lesz. Privát üzenetben és a facebook oldalamon közzétett bejegyzésekre reagálva gratuláltatok nagyon sokan, amit ezúton is köszönünk szépen! Bizony nem kis idő telt el azóta, hogy december közepén rábukkantam a házunkra – olyan jó ezt így leírni, hogy a házunk – addig, hogy a kulcsokat egy hete átadták. Csak annyit tudok mondani, hogy a több éves otthonkeresésünk alatt, bizony volt több potenciális jelölt is, de mindig volt valami kis gubanc, ami miatt mégsem jött létre az adásvétel. Amikor ezt a házat megláttam, akkor viszont tudtam, sőt éreztem, hogy megvan! Szinte suttogott nekem … és ha lehet ilyet mondani: “tudta”, hogy mi leszünk neki a legmegfelelőbbek, akik nem ledózerolják majd, hanem valami különlegeset fognak belőle alkotni, meghagyva a fő jellegzetességeit, és amellett mégis valami igazán mait hoznak létre belőle.

A “gatyába rázás” során sokmindent mi magunk fogunk megoldani, pl. a bontások nagy részét. Erre azért van szükség, mert a múlt század elején bizony nem volt szokás a nagypolgári házakban az amerikai konyhás nappali. A szobák ráadásul egymásból nyílnak, ami egy kamasz fiúval együtt lakva nem a legideálisabb megoldás. De ettől nagyobb és merészebb változások is lesznek a belső térben. Azonban ezek egyenlőre még titkosak, de azt hiszem fogjátok szeretni majd a módosításokat.

Ha tetszenek az alkotásaim, akkor biztosan nem fogtok csalódni, mert bizony sok-sok egyedi ötletem magvalósításával lesz gazdagabb ez a házikó, saját kivitelezésben, a tőlem megszokott minőségben és bizony most tudom megmutatni igazán milyen is a lakberendezői vénám. Most lehet csak valójában tombolni – persze a piszkos anyagiak nálunk is határt szabnak majd, de szerintem egy egyedi, élhető és ötletes otthon nem igazán pénz kérdése! (Temérdek fotót láttam már olyan házakról, amelyeken láttszik, hogy csilliókat költöttek el rá, mégis ízléstelen ház lett az eredménye.)

Az első hétvégénk friss háztulajdonosként a belső terek kicsomagolásával telt, és ezt bizony szó szerint kell érteni, mert a falak és a menyezet teljes mértékben különféle tapétákkal volt fedve, amit saját kezűleg kapartam és szedtem le.

    

    

A férjem a laminált parkettát és a szegőléceket szedte fel, ami alatt mindkét szobában lakkozott deszkapadlót találtunk. Korábban halszálkamintában lerakott fa parkettára számítottam, hogy az lesz a laminált alatt, de bevallom ennek sokkal-sokkal jobban örülök, mert szép állapotú és ez is felújításra fog kerülni és ezerszer jobban beleillik majd a megálmodott enteriőrökbe, mint a parketta. Ráadásul ezt az anyagtételt kihúzhatjuk a költségek oldalról.

A nagyfiunk néha nekem is segített a tapéta leszedésben, néha pedig apával “parkettázott”.

Összesen kb. 9-10 órát töltöttünk a háznál a hétvége alatt, mert közben még be kellett ezt-azt szerezni a bontáshoz, és a gyerkőcöt vinni-hozni matekversenyre, és szombaton még kivitelezők is voltak egyeztetni, de szerintem elég sokat haladtunk. Két szoba teljesen kicsomagolva, az előtérben pedig tapéta leszedve. Már csak a fürdőszoba (igen az is tapétázott a csempe fölött) és a konyha faláról kell levarázsolni a fűrészporos festett  szörnyedményt.

Pihenésként pedig próbáltuk az elvadult kertet picurit kordában tartani, mert az egyik rózsabokor durván elhanyagolt volt és nőtt összevissza, a virága pedig amúgy sem szép, így azt már most elkezdtük megszűntetni.

Csütörtökön Laci bácsi szétbontja a cserépkályhát ami amúgy is használhatatlan, a cserepei is kopottak és nem is volt szándékunkban megtartani. Mi folytatjuk a padlóburkolatok felbontásával, és azoknak a válaszfalaknak a bontásával amelyek megszűnnek vagy átépítésre kerülenk, és a hónap végén már a mesterek is elkezdik a bombázást és az új rendszerek kiépítését. Hurráááá 🙂

Érdekel hogyan bánunk egy matuzsálemmel, hogy megszépüljön és az utca egyik éke lehessen majd, de főképp a mi otthonunk? Tarts velünk!

 

 

 

Mini világ de annál óriásibb szerelem

Mindig is csodáltam az aprólékosan kivitelezett miniatűr enteriőröket, és őszintén be kell valljam, hogy egyre jobban belehabarodom. Egyszóval, imádok “lakberendezni” miniben is.

A karácsony előtti enteriőr összeállítás óta gyűjtögetek mindenféle aprócska bútort és kiegészítőt.

  

A picurka bútorokat nekem tetszően alakítom: festem, átkárpitozom és dekorációként még mindenfélét alkotok hozzájuk. Mostanára ismét elkészült egy kis enteriőr: egy mini varró- és kézimunka szoba, amolyan kis női birodalom. Az új otthonunkban majd megkapja ez is a méltó helyét, addig a hálós búrás tálcában helyeztem el.

Helyettem pedig meséljenek tovább a képek:

    

     

    

    

Ha érdekel, hogy még mivel foglalkozom és miket alkotok, olvasd el a többi bejegyzésemet is.

 

Philippe – a kisvagány mackó

avagy a 24 cm magas franciás nőcsábász

Évek óta rajongok azokért a tündéri és művészi módon kivitelezett játék mackókért, amelyek fotói a világhálón innen-onnan a látóterembe kerülnek. És bizony évek óta terveztem, hogy szeretnék saját magam is készíteni mackókat. Amikor tavaly megvarrtam az elsőt, akkor még mindenféle különleges macikészítő kütyüt mellőztem – kíváncsi voltam, hogy a speckó alkatrészek nélkül is működik-e. Működni működik, de annak a kis virágos fejű macinak csak a lábacskái mozgathatóak, a feje fix, a szemecskéi pedig fekete gyöngyből készültek. Nem szeretem leszólni senki munkáját sem, a magamét meg pláne, de akármennyire is cuki, nem voltam vele teljes mértékben elégedett.

Próba volt. Egyrészt, hogy meg tudom-e csinálni, másrészt az alapanyagokat is teszteltem. Ma már tudom, hogy csak akkor lesz igazi, vagyis az én elvárásaimnak is megfelelő, ha teljes mértékben minőségi alapanyagokból készül el. Így, miután minden szükséges kis kütyüt megszereztem hozzá, a húsvéti ünnepek után a legtöbb szabadidőmet a mackóm elkészítésébe fektettem.

    

    

A bundája valódi mohair szőrme, a pulcsija gyapjú, a sapija antik kéziszövött lenvászon, a farmerja pedig egy régebbi – fenéken kikopott – pepe jeans farmernadrágomból készült. Minden végtagja és a buksija is mozgatható. Gondosan, aprócska kézi öltésekkel varrogattam és 2-es zoknikötőtűkkel kötögettem órákon át, mire elkészült. Ahogyan alakult, egyre jobban élveztem, a névadó pedig már a párommal közösen történt. A színe miatt csakis pasi lehetett. Meg hát bevallom, amúgy is szerettem volna kipróbálni a zsebre dugott mancsokat, ahhoz pedig egy igazi hózentrégeres pasis gatyó kellett ugyibár. Nem kis kihívás ám ekkorka ruhákat varázsolni, kellett hozzá türelem rendesen.

      

A személyisége folyamatosan csiszolódott, ahogyan a kis kiegészítőket kitaláltam. A láncos zsebóra a macibarlang kulcsával, az olvasnivaló szamárfüles napilap, a kis nyakba csomózott kendő, a mini sapija és a kis gombos nadrágtartó mind-mind hozzátesznek ahhoz a hangulathoz, ami ott motoszkált a fejemben, amilyennek szerettem volna Philippe-t készen látni.

  

  

A kis kötött gyapjúpulcsi kötése még számomra is igazi kihívás volt. Össze se tudnám számolni mennyi pulóvert kötöttem már kézzel – nagyon sokat – de ilyen mini méretben még egyet sem … eddig. Próbák hosszú sorát kellett ennek a mini pasinak kiállnia – pedig tiltakozott, mint a legtöbb pasi, persze utál öltözködni … de hát nem volt kegyelem, különben még megfázik.

Fogadjátok szeretettel ezt a kedves kispofát!

 

Légies kis semmiségek húsvétra

ebből-abból

A hétköznapokban mindig alátétet használunk az étkezésekkor a tányér alá, de az ünnepekkor szeretem kicsit megadni a módját a terítésnek. A pasikkal együtt töltött, beszélgetős, ráérősebb reggelik igazán megérdemelnek egy kis kitüntetett figyelmet és egy pici extrát, és egy kicsit több figyelmességet is. Pár éve már volt papír a terítékben húsvétkor nyulak formájában ( itt olvashatsz róla ) idén ismét alapanyagként használtam.

Drót alapú bogyós dekor ágat, drótot, papírt használtam, ragasztottam, transzferáltam és akvarellceruzával színeztem, majd masnikat kötöttem és wax-al régiesítettem.

    

A drótból és a bogyós drótból tojás formát kanyarintottam, rajzoltam egy méretben hozzáillő tojást, amit kartonra ragasztott könyvlapokra másoltam és körbevágtam a tojás formákat.

Kerestem pár nekem tettsző transzferhez való mintát, majd transzferfolyadékkal átmásoltam őket a tojásokra. Ha nincs transzferfolyadék, vékony fekete tollal is fel lehet rajzolni a kívánt mintát a kis kartontojásokra, nekem ez most gyorsabb volt, és szeretem is a transzfer pici tökéletlenségeit a végeredményben.

 A mintákat ezután akvarellceruzával színeztem, majd vizes ecsettel elmostam a ceruzát a transzfermitán.

 

 

 

 

    

  

  

Amikor megszáradtak, vékony drótot rögzítettem a hátuljukra – ezt szintén könyvlapokkal fedtem a végén – és a drót segítségével berögzítettem a helyükre. Majd mindegyik kapott egy hozzá illó masnit is.

    

  

  

és végül a könyvlap nélküli akvarellkartonból készült pillangós változat

 

Csak a monogramos fog a terítékre kerülni – de húsvétig várnotok kell a fotóra – a többit dekorációnak használom itt-ott a lakásban.

Szuperül mutat barkaágra vagy bármilyen virágzó ágra lógatva, de nagyobb méretben akár a bejárati ajtóra is kiváló és olcsó dekorációt lehet így készíteni. A szalag helyett pedig natúr rafiával, spárgával is igen dekoratív.

Mindenkinek nyugis húsvéti készülődést és jó pihenést kívánunk!

  és Blogcica

 

Antikolt “tollpihe”

kottamintás rizspapírból

Készítettem már újságpapírmintás tollpihés koszorút (itt megnézheted), és amikor a kezembe akadt ez a szép pecsétes-kottás rizspapír, eldöntöttem készítek egy kicsit nagyobb tollakat is mint a koszorún lévőek.

Hozzávalók: mintás rizspapír, vékony virágdrót, ragasztó, fehér papír, antikoló wax, spárga, olló

  

  

A tollpihék kontúrját felrajzoltam egy sima fénymásoló papírra, majd két réteg rizspapír közé ragasztottam. Az egyik oldalon a fehér papír és a rizspapír közé ragasztottam két virágdrótot.

  

Amikor megszáradt,, körbevágtam a kontúrvonal mentén. A drótok kiláttszó végeit méretre vágtam, az egyiket visszahajlítottam, és vékony spárgával körbetekertem, amit néhány helyen egy-egy pöttynyi ragasztóval rögzítettem.

  

A papírt a szélétől a drótozott középig sűrűn bevagdostam, és taupe színű wax-al bemaszatoltam a vágott széleket.

Bármilyen húsvéti dekorációban megállja a helyét, de önállóan is használhatjuk – akár könyvjelzőnek is. Virágos, mintás és egyszínű papírból is megvalósítható, lehet még tovább dekorálni masnival spárgából, rafiából csipkéből vagy gyűrt selyemből, és egyéb kis cukiságokkal is.

Nyugodtan kezdj hozzá, elronthatatlan és még a gyerekek is el tudják készíteni.

 

 

 

Nyuszi a tojásban

avagy az üres tojáshéj “szemét” vagy dekorációs alapanyag

A tyúktojáshéj – van aki egyszerűen kidobja, mert nem tud vele mit kezdeni, mások szerencsésebbek és a kertjük komposztjába dobhatják, de akadnak akik egy jó ideig gyűjtögetik, hogy miután jó sokat felhalmoztak, felhasználják valami szokatlan módon – pl. dekorációs alkotóelemként.

Én is ez utóbbi csoporthoz tartozom – bár hamarosan a kerttulajdonosok táborát fogjuk gazdagítani, így biztos vagyok benne, hogy ezután sokkal több fog a komposztban landolni mint a műhelyemben. (Bár ki tudja ? 🙂 )

Évek óta elém kerül egy tojáshéjakkal dúsan megpakolt koszorú fotója a pinteresten, és valamiért évek óta el is varázsol az egyszerűségével. (Mindig azt vallottam, hogy az egyszerű dolgok időtállóbbak – e szerint készítem a lakberendezős terveimet és e szerint válogatom pl. a ruháimat is.) Idén pedig időben észbe is kaptam, hogy elkezdjem gyűjtögeti a felhasznált tojások héját. Miután kiürítettem, azonnal el is mosogattam őket, és mentek a kosárkába száradni a többiekhez. Aztán mikor már két jókora kupac összegyűlt, úgy döntöttem, hogy belefogok. Vettem egy nagyobb méretű szalma koszorúalapot – azért ezt választottam, mert a szalma jól passzol a tojáshéjakhoz, és cseppet sem zavar, ha kikandikál itt-ott a tojáshéjak között. (az inspirációs fotón fehér tyúktollak voltak a tojások közé ragasztva, amit én most nem szerettem volna beletenni)

  

Fogtam a ragasztópisztolyomat és elkedztem szétvariálni az agyamat, mert bizony nem is olyan egyszerű ezt a kuszaságot létrehozni, mint ahogy azt képzeli az ember lánya. Mivel azért nem a szalmaalapban akartam gyönyörködni, forgatnom, illesztgetnem kellett a darabokat, hogy megtaláljam a pont odaillőt – majdnem olyan mint egy puzzle. Miután kijátszottam magam, elővettem azokat aaz aprócska fehér nyuszkókat amelyeket egy hobbiboltban vettem, natúr sizálból miniatűr fészkeket tekertem, beragasztottam egy-egy tojáshéjba, majd minden fészekbe beköltöztettem egy tapsifülest. Háromféle színű selyemszalagot gyűrtem, amit a koszorúhoz rögzítettem, és kusza masnira kötöttem.

  

Azonban nekem így “élettelen” volt még, túl natúr. Ezt pár papírvirággal és aprócska zöld levéllel, pici tollpihével küszöböltem ki, de csak úgy módjával, meg azért is mert ezekből már csak ennyi fehér papírvirágom volt, amelyek közepébe óarany bibéket ragasztottam.

  

Ha tetszett a tojáshéjakat újrahasznosítós koszorúm, nézz be máskor is 🙂 A facebook oldalamon és itt a honlapon is megtalálhatod a többi húsvéti ötletemet is.

 

 

A kis “bádogos” tojás

antikolt cink külsővel

Az úgy kezdődött, hogy nálam valahogy mégsem lett túl nagy szerelem a mirror mist. Viszont a tárolóban még mindig ott volt két kis flakon pentartos cucc, és gondoltam, hogy talán húsvétra lehetne végre majd kezdeni vele valamit. Nem akartam sem üveget, sem műanyagot fújkálni vele, de valami egyszerű és szokatlan módon mégis szerettem volna felhasználni.

  

Kicsit kutakodtam a neten, és megláttam három fémesen fénylő tojás fotóját. Kacérkodtam az ötlettel, hogy mi lenne, ha kis ellenpólusként valami pasisan egyszerűt is készítenék a keresztszemes tojásokhoz. Azonban meglepetten láttam, hogy bizony a mezei alufólia az, amitől szép fémesen csillog az a három tojás abban a tálkában. Mivel azonban addigra teljesen belemászott a buksimba, nem tudtam elengedni, így nekiültem, letépkedtem pár fecnit a fóliatekercsről, és decoupage technikával, két ecsetes módszerrel (egyik ecsettel ragasztóztam, a másik száraz ecsettel simogattam a tojásra a fóliadarabokat) elkezdtem felragasztgatni egy polisztirol tojásra a darabkákat. Mondanom sem kell, ragadt az mindenhová leginkább a kezemre és a száraz ecsetre, a tojásra már nehezebben, de azért csak összehoztam. A z eredeti leírásban fém ollóval simogatták szép fényesre a fóliát a felragasztás után. Nekem csak műanyag fogantyús nagy ollóim vannak, így egy bambusz fakanalat neveztem ki egyengetőnek. Őszintén be kell valljam, nem igazán tetszett a végeredmény, és csak hetekig rakosgattam itt a kis alufóliásomat. (Kidobni nem akartam, mert bizony megdolgoztam vele.)

   

A minap egy fotón látott cink tojás alakú sütiforma gyűjtemény adta az ötletet, hogy mi lenne, ha bádog kinézetet kapna a kis szerencsétlenkém. Előszedtem a grafit színű waxot, fehéres és fekete festéket, majd meggyűrt konyhai papírtörlővel a tojás felületére foltokat tunkoltam. Mellőztem minden szabályosságot, volt ahol el is kentem kicsit a waxot és a festéket is,  és volt ahol vastagabban hagytam belőlük a felületen. Így kialakult az a “patinás” kinézet, ami a régi bádogtárgyakon van, persze nem a rozsdásabbakon. (Ha valakinek bejön a rozsda, szerintem még azzal lehet rajta kicsit turbózni.)

  

Ahogy alakult a tojás, egyre jobban úgy éreztem, hogy az eredeti ötleten változtatnom kell, egyáltalán nem lesz pasis, mert azt sugallta, hogy dekorációnak bizony finom gyűrt selyemszalagot és antikolt rózsaszínű papírvirágot szeretne. Egy szürke bogyós dekorágat és kevéske szürke gyűrt selyemszalagot összetekertem, rögzítettem körben a tojás derekára, majd a szalag végeit masnira kötöttem. A bokréta mellé ragasztottam a kis virágokat, és kevéske zöld selyemszalagot – ezennel késznek nyílvánítottam.

Tetszik benne a bádogszerű nyers felület és a finoman nőcis dekoráció kettőssége – és már örülök, hogy nem mégsem dobtam ki első felindulásomban. A mirror mist pedig még mindig várja, hogy felhasználjam, dehát … majd csak eljön az ő ideje is.

Tetszik?  bátran készítsd el te is a változatodat!

 

Cseresznyevirágzás nyuszikkal

ágas-bogas húsvéti koszorú

 

A télies nagyméretű koszorúmat elpakolászva jött az ötlet, hogy milyen lenne egy olyan igazi húsvéti nyuszis-tojásos koszorú – no nem valami ínycsiklandó eledelre gondoltam, nyulat amúgy sem ennék.

A hirtelen elhatározás pedig rögvest a gép elé késztetett, és kerestem is a neten a téli koszorúmhoz hasonló alapot. Ebben a szuper nagy méretben akkor csak fehér volt, de úgy voltam vele, hogy majd csak megoldom, hogy ne legyen annyira sterilen meszelt kinézete.

Rendeltem még gyorsan 2 csomag polisztirol nyulat is, hogy egy kisebb banda díszítse majd körben az alapot. A mohával már kicsit bajban voltam, mert azt a fajtát amit szeretek, sehol nem kaptam – végül más sikerült, és még a színe is egész tűhetően zöld. Ráadásul találtam egy egész jó kis adag miniatűr hungarocell tojást is, így abban sem lett hiány.

Az alapot taupe színű wax-al pamacsoltam be, de csak úgy módjával, mert a célom a göcsörtök kiemelése volt, nem az átmázolás.

  

Szóval, megvolt minden fontosabb elem és már csak pofozni kellett kicsit a küllemükön. A nyulak tunkolt kőpasztát kaptak, amitől olyan bolyhos hatású lett a  “bundájuk” , a fülecskéiket és a nózijukat egy csöppnyi rózsaszínű festékkel emeltem ki. Sőt néhányuk mini masnit is kapott a nyakába, mályva színű bársonyszalagból. A rózsaszínet az apró cseresznyevirágok miatt is választottam, meg hát azért is, mert nem valami  tiritarka színvilág volt a fejemben.

A mini tojásokat antik fehér krétafestékkel festettem át, majd egy nejlonra, vékonyan waxot pacsmagoltam, és a már száraz tojáskákat egyszerre, a tenyeremmel átgurigáztam rajta. Így a fürjtojásokhoz hasonlítóan foltosak lettek.

  

Már csak a koszorú összeállítása hiányzott. Nagyjából elrendeztem, hogy melyik nyuszi hová kerüljön, az ágak közé jól be lehet őket ragasztani, stabilak egy-egy pöttynyi ragasztótól is. A mohával már kicsit jobban meggyűlt a bajom, de azért csak engedelmeskedett. A nyuszik mellé kerültek még tojáskupacok, végül papír cseresznyevirágokkal és viaszolt levelekkel dekoráltam a csupaszabb részeket.

   

 

Szereted az ötleteimet? Kíváncsi vagy rá, hogy még mi mindennel foglalkozom? Nézz be máskor is, vagy kövesd a facebook profilomat. Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

Rózsás hangulatban

húsvéti dekoráció

Egy friss rózsával dúsan megrakott nyitott tojás fotója adta az ihletet, hogy készítsek valami hasonlót az általam szárított csodás kis rózsafejekből. A nőnapra kapott rózsáim éppen megszáradtak, és pár hete vettem egy szétnyitható papírmasé tojást is – így minden szükséges kellék adott volt az elkészítéséhez.

    

A tojás két felét kívülről kőpasztával kentem le, amit száradás után mohazöld krétafestékkel festettem. Mielőtt wax-al felületkezeltem volna, kicsit koptattam a zöld festékrétegen. A tojás belsejébe egy darabból befaragtam a száraz növényekhez való tűzőhabot, majd ragasztópisztollyal bele is rögzítettem, hogy stabil legyen. A két tojásfél között kb 2 cm-es rést hagytam, ahol körben kiláttszódott a tűzőhab – ide szúrtam és ragasztottam be a rózsafejeket és a bimbókat. Miután körben elrendeztem a virágokat, aprócska halványrózsaszínű bogyókat ragasztottam még bele és itt-ott szárított tsillandiával kócoltam.

    

Végül átfestettem pár miniatűr polisztirol tojást moha- és halványzöld, valamint rózsaszínű krétafestékkel, hogy még teljesebb legyen majd az összhang a dekorációban.

Tetszett a legújabb ötletem? Ha még több egyedi és új dekorciót szeretnél látni és olvasni az elkészítésükről, akkor kövesd a facebook oldalamat, ahol szinte napra készen friss tartalommal jelentkezem.

Amennyiben kérdésed van, keress bátran!

 

Vágyaink otthona …

avagy miképp keresünk mi házat ?

Valahol tudom is, meg nem is, hogy hogyan is kezdjem el, és mennyit adjak ki a magánéletemből, de talán úgy lesz a legjobb, ha a legelején kezdem és annyit osztok meg a számomra ismerős és idegen emberekkel, amennyiről úgy vélem, hogy nem túl sok. Ha valakinek sok, akkor nézze el, ha pedig kevés, érje be ennyivel.

Vidéki lányként a fővárosban, több albérletben töltött év után, azt hiszem én voltam a legboldogabb, amikor végre a garzonomat megvettem. Lakberendezőként az a lakás volt a legelső magazinos megjelenésem is, sok-sok évvel ezelőtt. Azután majdnem két év külföldön töltött idő után “haza”költözve, újra a szeretett kis garzonban kötöttünk ki a párommal. Csak bizony mi egy “made in Japan” pocaklakóval tértünk vissza, és úgy gondoltuk, hogy talán mégis jobb lenne majd, pár kilométerrel a főváros zajától távolabb nevelgetni cseperedő kisfiunkat. Kis keresgélés után kiszemeltünk egy lakást, egy kis lakóparkban, egy pici kertrésszel, egy Pesthez közeli településen, amit az akkor elérhető chf hitelnek “köszönhetően” sikerült megvásárolnunk.  Az idézőjel itt azt jelenti, hogy jobb lett volna, ha nem lépjük meg ezt a lépést – no de hiszen, ki nem ülne le, ha tudná, hogy el fog esni? Azonban a beköltözés után napvilágra kerültek a kivitelezési hibák, de más dolgok miatt is, egyre kevésbé szerettünk ott lakni, a kisgyerekünk mellett folyamatosan harcoltam a penészedéssel, és egyéb gondokkal, és sajnos az is kiderült, hogy sokkal kevesebb a lakóparkban lakó korrekt szomszédok száma, mint azt gondoltuk. Az sem volt túl jó, hogy egy normális gyerekorvos sem volt a faluban és még sorolhatnám, de nem teszem, mert nincs értelme utólag ezeken rágódni. Mire sikerült eladnunk a lakást, addigra mintha az eltelt majd hat év alatt, nemhogy csökkent volna valamennyit a tőkerészünk, hanem még jó sok millióval meg is nőtt, mint mindenkinek aki hozzánk hasonlóan ezt a fajta hitelt választotta. Nem volt egyszerű meghoznunk a döntést az eladás oldalán, de a nyugalmunk és a stressz mentes élet mellett tettük le a voksunkat, ami számunkra hatalmas anyagi veszteséget hozott magával. Mások talán nem lépik ezt meg, de mi így döntöttünk és azóta is tudjuk, hogy  jól tettük. mert ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy magunk mögött hagyjunk egy kudarcot, egy nem szeretem életet, egy utált helyen, és újra reménykedhessünk. Azóta albérletben lakunk, jó szomszédokkal – mikuláskor és húsvétkor a küszöbünkön mindig csoki vár ránk reggel, mint ahogyan a szomszédjaink lábtörlői mellé is odacsempészi a mi télapónk és tapsifülesünk az aprócska fincsi figyelmességet. De mégis vágyunk a saját otthonra, és reméljük, hogy ezúttal jól fogunk választani, hiszen egy ideje már válogatunk. Nem is igazán mondanám ezt válogatásnak, mert nem tolonganak az ingatlanpiacon azok a fajta házak, amilyet mi keresünk, tehát nem dúskálunk a választékban.

Pretty  

Lakberendezőként nagyon szakmai szemmel is figyelek mindent, mivel elég határozottan tudom mit nem szeretnék és mire vágyom, ráadásul a kiscsaládunk férfitagjainak igényeit, elvárásait is nagyon jól ismerem. Kialakítottunk a párommal egy listát, amit minden megtekintett ingatlan esetében igyekszünk figyelembe venni, ha hiányzik több kritérium, onnantól nem érdemes a figyelmünkre egy ház sem. kevésbé vagyunk kompromisszumképesek, mivel a mi életünkről van szó, és nem szeretnénk újra hibázni.

Nem szeretnénk új építésű házat/lakást, nem vonzza sem a férjemet, sem engem. Stílusos és régi, kissé (sőt eléggé) lepukkant ingatlant keresünk. Kizárólag felújítandó jöhet szóba, mert nincs kedvünk a más által megálmodott, frissen de esetleg  sok-sok hibával kivitelezett dizájnt nézegetni magunk körül hosszú éveken át, amit viszont szétverni csak az esztétikum vagy stílustalanság miatt nagy baromság lenne. Szóval ez az elsődleges keresési szempont, csakis felújítandót, amit a listánkon még az alábbiak követnek :

– a minimum 3 méteres belmagasság, amihez én az első perctől kezdve ragaszkodom, az én stílusomhoz valahogy az passzol, és ha nem is  többszáz négyzetmétert, de teret szeretnék magam körül, nem mellesleg ez a páromak is nagyon bejövős

Abandoned home, Russia. by cristina  small houses pictures | The lost and the forgotten: Old houses in despair | Holly Recommends ...

– nem gondolkodunk túl nagy alapterületben, és nem is “kacsalábonforgó” kiskastélyt szeretnénk, hanem egy meghitt otthont – a gyerkőcünk már kamaszkorban van, jó pár év múlva pedig ha akar, akkor igenis menjen és valósítsa meg az álmait, még akkor is, ha nagyon fog hiányozni, és a világ túlsó végén találja meg a boldogságát – mivel pedig nem szeretnék bújócskát vagy fogócskát játszani majd a párommal nyugdíjas korunkban,  egy élhető és praktikusan elrendezett 70-80 nm-nyi alapterületű lakással tökéletesen megelégszünk.

– számít, hogy a belső tereket jól lehessen alakítani és erre statikai szempontokból is alkalmas legyen, ha nem is az ideális elrendezésben találunk rá a megfelelő épületre – szinte az összes ingatlant, amiben láttunk fantáziát, megnézte a statikus ismerősöm is – ez azért volt jó döntés, mert így plusz egy alkalommal többször láttam minden házat, és több benyomás ért, ráadásul más szakember szemszögéből is volt lehetőségem átgondolni a dolgokat, és átértékelni a vágyaink tárgyát, amikor kicsit átlendítettek az érzelmi oldalra az ingatlan részletei, és a vágyaim. Sok esetben olyan volt nekem Sándor – a statikusunk – mintha atyai jó tanácsokkal is ellátott volna, amire bizony – az igaziak híján – szükségem is volt. Sokszor elhúzta azt a bizonyos fátylat a szemem elől, és visszavezetett a valóságba.

– mivel rengeteg alapanyagot, kelléket felhalmoztam az évek során többféle célból is, és egy albérletből elég nehéz egy vállalkozást kezelni, főleg úgy, hogy amikor alkotok valamit, akkor mindig elő kell hozzá pakolnom mindent a rejtekhelyekről, észben kell tartanom, minden apróságról, hogy hol tárolom, és ha el kell mennem hazulról, akkor mindent szépen elpakolni, mert bizony blogcica a legkíváncsibb, mindenbe beleütöm az orrom, mindenre ráfekszem, mindenbe belemászok típus, szóval egyetlen szó a megoldás erre a problémára: egy kis műhely – ez elengedhetetlen a számomra az otthonunkban

(Az egyik kiszemelt ingatlan esetében ettől kicsit többre is lett volna lehetőségünk, egy kis üzlettel kombinált látvány műhelyet is kialakíthattunk volna, azonban az eladó a legdurvábban inkorrektül viselkedett velünk, több havi várakozás után – ami őmiatta volt – miután a megvásárolhatóság akadálya elhárult, már csekély 15 millióval többre tartotta a házat. Azonban ettől fogva már olyan szemmel is nézzük a házakat, hogy lehet-e esetleg egy kis üzletet is kialakítani.)

A fiunk ősszel kezdte a 6 osztályos gimit, és mivel egyre önállóbb, az sem elhanyagolható szempont, hogy tömegközlekedéssel ne órákat kelljen utazgatnia, többszöri átszállással majd a suliba és haza, vagy ha majd a barátaival moziba vagy szórakozni megy.  A férjem és a fiam is kötöttek munkahely és suli szempontjából nézve, bár részemről akár leköltöznék vidékre is.

   A Dump of Forgotten Things - Imgur

Számomra nagyon fontos még, hogy legyen a háznak múltja, legyen története, amit mi folytathatunk, és aminek a részei lehetünk, így csakis a legalább 100 éves ingatlanokat kutatom minden hirdetési oldalon.

Nem elhanyagolható az sem, hogy a bogárkámnak is legyen hol laknia, hiszen 48 éves és egy utcán töltött tél a számára a rohamos leépülést jelentené – szóval nem baj, ha van valami garázsféle, ahol ráadásul elférnek a kerékpárjaink, rollerek, a téli-nyári kerekek az autókhoz, és a férjem dolgai a szerszámosládával együtt, tehát minden olyan amit az ember általában egy garázsban tart.

Jó lenne, ha a férjem a sulyzóit sem az ágy alatt tárolná majd, és ha nekem jár egy kis műhely, akkor neki is jár egy kicsi edzéshez kialakított rész – no azért nem konditeremre gondolunk mindenfélével felszerelve – bár férj biztosan örülne annak is.

Blogcica pedig bizonyára örömmel bóklászna egy kis kertben, heverészne a fűben és lustán elnyúlva, boldogan süttethetné a hasát a szabadban.

Szóval mi is csak annyit szeretnénk mint mindenki más: jót, jó helyen, kis extrákkal és jó lenne még olcsón is. (Gondolom én a mai ingatlanárak mellett, ugye?)

Szóval megpróbáljuk a lehetetlent, és már pár éve ez a programunk. Sokszor belefásulva vágjuk a sutba a sok hirdetést, hogy pár nap múlva újrakezdjük a keresgélést. Nem adhatjuk fel, hiszen nem fog álmaink kecója csak úgy elénk sétálni. Vagy mégis?

Fő keresgélési forrás nálunk is az internet, és bizony mindig nyitott szemmel furikázunk.  Ha meglátok valahol útközben egy eladó táblát, azonnal fotózom. A párommal egymásnak küldözgetjük a hirdetéseket, de a legtöbbet csak olyan megjegyzéssel, hogy mit képzel ez? Meg, hogy ezt a putrit ennyiért?  Az a legmacerásabb része a dolognak, hogy kihámozzuk a hirdetés alapján, hogy mégis melyik környéken, melyik utcában lehet a hirdetett ingatlan. Majd jó kis támpontokat figyelembe véve (mit látsz az ablakokon túl az utcából, szemben lévő házak színe, teteje, növényzet, villanyoszlop, kerítés, stb.) és felhasználva a gépipari műszaki rajz órákon tökélyre fejlesztett térlátásomat, a google map-en megkeresni a házat. Az esetek 99%-ban sikerrel!

Biztosan sok ingatlanügynököt tettünk így szomorúvá, de tapasztalatunk szerint az igérgetésen kívül nem nyújtottak nekünk semmi hasznosat. Szerencsére nem sokhoz volt szerencsénk, ahol lehetett kihagytuk az ingatlanost. Mit is tesznek valójában azért a  3-5 % jutalékért? – amit bizony mi vevők fizetünk meg nekik, mert szépen beleépítik a vételárba.

A legtöbb ingatlanügynök akit az utunkba sodort az élet, sajnos fabatkát sem ér, csak tartja a markát, a szinte nulla melóért! Többszöri kérés ellenére sem tudnak alaprajzot küldeni, méretezettet meg aztán végképp nem. Nem kérnek le hiteles tulajdoni lapot, hogy mi is az ingatlan a jogi helyzete, hány tulajdonos van, van-e az ingatlanra bejegyezve haszonélvezeti jog vagy más, az adásvételt akadályozó fontos tényező. Nem tud pontos adatokat a házról, építés éve, alapterület, falazat és hasonlóak. Ráadásul nem tudja felvilágosítani a kedves ügyfelét, hogy egy tiszta-rendes házat bizony rendben van mutogatni, de a “vevő” nem kíváncsi senkinek a kiteregetett bugyogójára, ágyazatlan hálószobájára, macskaszarral teli almos ládájára, és hát bizony illene otthon lenni a megbeszélt időpontra, hogy be is tudjon jutni a vevőjelölt megtekinteni a házat. Általában előszűröm az ingatlanokat, hogy a páromnak ne kelljen fölöslegesen megnéznie, ha valami nagyon gáz. Akadt ahová be sem mentem a szag miatt, volt ahol közöltem az ingatlanossal, hogy amit kínálnak az inkább undorító, és nem megvásárlásra csábító. Félre ne értsen senki, egy kis rendetlenség vagy kosz fölött szemet lehet hunyni, és mi direkt lepukkant, felújítandó házat keresünk ahol azért kosz elő is fordul rendesen.  De amikor a borzalmas szag beleeszi magát a falakba, az már azért sok, mert nem újraépíteni szeretnénk valamit, hanem felújítani. Nem vagyunk megriadva a munkától, sőt! amit lehet azt a saját két kezünkkel szeretnénk majd megcsinálni, persze sok-sok szakmai segítséggel. Azt, hogy mit érdemes leellenőrizni és megfigyelni a kiszemelt házikón/lakáson mindenkinek szive joga,  és hogy min tud vagy akar majd változtatni, mennyire kompromisszumképes a felújításkor. Ezért nem írok most itt olyasmikről, hogy nyílászárók ellenőrzése, falak-sarkok és burkolatok állapota, vizesedés és repedések megfigyelése – amit jó esetben szépen takarnak a bútorok, szőnyegek. Egy-egy frissen festett fal pl. sokszor rosszabb, mint az évekkel azelőtt átfestett, mivel a régiek esetében lehet látni a legjobban a tényleges állapotot.

Egyenlőre ennyi, ha hasonló helyzetben vagy te is, hidd el van remény, olyan sokaknak sikerül és miért is ne lehetnénk közöttük mi is? Ugye?

Addig pedig kitartást és sok szerencsét kívánok!

Az ingatlanfotók csupán illusztrációk.