Új csomagolásban


ÚJ   “CSOMAGOLÁSBAN”

Kb. jó egy éve egy szemfüles ismerős segítségével – ezúton is köszönöm Tündének, ezer hála ! – sikerült szert tennem egy hazánkban lakó külföldi énekesnőtől erre a gyönyörűségre. Már nagyon régóta vadásztam egy igazi régi “Paris doll” -ra, és nagyon boldogan hoztam haza, a zuhogó eső ellenére is! 
Sajnos nem volt túl jó állapotban az öreglány, az egyik lába folyton kiesett, a fa részeken itt-ott szúrágta nyomok voltak felfedezhetőek, és nem lehetett rendesen rögzíteni a törzset sem a vázon, az erre szolgáló kis fa tekerentyűvel.
De akkor annyira örültem neki, nekem így is tökéletes volt, főleg azért mert régi és van már múltja. A törzse eredeti papírmasé, a barna papírszalag alatt régi újság nyomát fedeztem fel, dátumot sajnos nem találtam a kikandikáló részen. Bevallom akkoriban kezdtem el egy ügyfél lakásának a tervezését és felújításának irányítását, így időm sem lett volna vele foglalkozni, hogy milyen is legyen, és élveztem egy picit, hogy olyan kopott, kis esetlen, pl. porszívózás közben sokszor ellöktem, mert kiesett a lába 🙂

Aztán nyár végén egyszer csak véletlenül az egyik papírboltban megakadt a tekintetem egy csomagolópapíron -barnás kézírás, kissé sárgás alapon – és elérkezettnek láttam az időt, hogy elkezdődjön egy átalakítás. (Bár igaz ami igaz a papír is üdült még pár hetet nálunk.)
Darabokra szedtem a próbababát, no persze az egyik lába nem akart lejönni – mert miért is – de ez nem akadályozott meg abban, hogy lecsiszoljam a régi lakkréteget és a több évtizedes koszt a fáról.

Láb: csiszolás előtt és után.

Sajnos a nyakrész tetejének kerek takarója eltörött, de a pici darabokat is eltettem és megragasztottam, az én ügyes párom pedig visszavarázsolta a lábakat, és amikor már stabilan állt, vizes bázisú diófa-páccal lekentem minden fa alkatrészt. Száradás után pedig matt-selyem lakkréteget kapott.

A papírmaséból készült törzset elkezdtem beborítani a kézírásos csomagolópapírból tépett kisebb-nagyobb fecnikkel. Decoupage ragasztót és ecsetet használtam hozzá. 
Bevallom eleinte nagyon meg voltam rémülve, mert a ragasztóval átitatott papír hullámos volt, nem feszült rendesen a felületen. De kis idő elteltével, ahogy száradt, szép feszesen rásimult. 
Miután teljesen megszáradt, átkentem egy sor decoupage lakkal a papírt. Most már bánom, hogy nem “antikoltam” előtte egy picit jó erős fekete teával, mert akkor még szebb, régiesebb hatást értem volna el, de így is nagyon tetszik.

Sajnos a ragasztás látszik picit a fán, de nem bánom. Külön öröm, hogy sikerült rendesen összerakni és állíthatóvá tenni a szerkezetét.

A kis fa tekerentyű is tökéletesen működik.

A lábak is stabilak.

Most már igazán szépséges, és úgy vélem nagyon megérte a nem kevés munkát.

Így már tökéletesen passzol a fehér hálószobához.

rea