Cseresznyedzsem

Cseresznye-dzsem

szomolyai fekete cseresznyéből

Dzsemet főztem! Soha életemben nem csináltam még ilyesmit, de adott volt az a két kosárnyi édes fekete cseresznye, így egy részéből dzsem készült. Kb. talán másfél kilónyi lehetett az ami a fazékba került áldozatra készen, de bevallom nem méricskéltem mert cukrot nem adtam hozzá, követtem a Gasztroangyal által leírtakat. Ráadásul nem az volt a cél, hogy az én cseresznyeimádó párom elől elorozzam az egész zsákmányt, csupán nagyon izgatta a fantáziámat. De rákaptam az ízére, mert ma reggel epret vadásztam, és az is az edényben fog rotyogni hamarosan.

A kimagozás volt a nagyon utált része a dolognak, mert uncsi és mert gyönyörű szép, majdhogynem feketére befogta az ujjaimat, ami még így két nap után is remekül látható. (A citromlé, a clorox vagy a körömkefés súrolás ennek meg se kottyan!) 
De azért csak összejött valahogy, és felkerült a fazék a tűzre (vagyis a főzőlapra). Először rengeteg levet eresztett, ez is mutatta, hogy nem egy gyors mutatvány lesz ebből a dologból.

Később aztán alakult az edény tartalma, sűrűsödött és egyben egyre “feketébb” lett.
Kb. jó 2 órányi főzés után elérte azt az állagot, hogy úgy láttam jónak, hogy elég lesz a rotyogásból, és üvegekbe kanalaztam. Két és fél adag lett belőle, a fél üveg az azért is jó, mert ma reggel ez volt a napi első kényeztetésem, és nem hazabeszélni akarok, de isteni finom és talán édesebb mint a méz. A sok-sok cseresznyedarab pedig azt jelzi, hogy nem csak megmutattam neki a gyümölcsöt, és a többi x %-a cukor meg egyéb adalék. Ez igazi koncentrált nyári élmény lesz a téli napokra.
Az üvegek mentek a száraz dúnsztba, ahonnan tegnap este kerültek ki, már kihűlten. 

Közben volt rá időm, hogy alkossak rájuk egy-egy cimkét. Nagyon szeretek akvarellceruzával dolgozni, így azt választottam most is. 

Szép formájú bilétát vágtam, majd rajzoltam mindkettőre cseresznyéket, rá is írtam, hogy milyen gyümölcsöt tartalmaz az üveg, és a befőzés dátumát is.

Maradék piros-fehér pepita anyagból vágtam a tetejére “ruhácskát”, amelyet gumigyűrűvel rögzítettem első körben. A spárgával pedig rákötöztem a kis kártyákat.

Miután a majdnem szünidős gyerkőcöt elvittem a suliba – következett egy igazi első reggeli kóstoló. Azt hiszem az a fél üvegnyi pedig elég hamar el fog fogyni 🙂
Próbáljátok ki! A többi gyümölcsös kotyvasztásom eredményét is megosztom majd veletek 🙂
Rea